Csütörtökön CSEMETEKERT- a baba-mama körön hallottakat, mondottakat összegezem itt most. Nem a teljesség igényével. Ahhoz kérem el kell jönni! :)
Nem az iskola által ajánlott választott tevékenységekről van szó, vagy az olyan plusz óráról, amit muszáj beiktatnunk akár korrepetálás céljával, vagy éppen azért mert egy időszak ezt megkívánja az életünkben. Inkább a teljesítményorientált helytelen gondolkodással van bajom, ami szinte-szinte engem is megfertőzött nem egyszer, amikor gyermekeim osztálytársai ilyen meg amolyan órákra jártak, csillogtak-villogtak sokoldalúságukkal. Akkor ocsúdtam fel, amikor az egyik ragyogó teljesítményű gyerekről azt hallottam, hogy a plusz angol óra, hangszer-óra, úszás, színjátszócsoport mellett már fizetett pszichológushoz is járt a végén ...s ezt úgy együtt is teljesítményként lobogtatva, hogy a gyerek ím "kipipálva", a szülő mindent megtesz érte. Sokszor kell önvizsgálatot tartsak, hogy mi a cél, mi az, ami a gyerek javát szolgálja, s mi az, ami tőlem, szülőtől igazán áldozat...
Nem teljesítményt vár el Isten a szülőtől a gyereknevelésben, hanem hogy önmagát adja nekik! Egyszerűen, ahogyan ő tudja. Sokszor többet ér a külön óráknál, legalábbis olyan hiányt pótol, amit más nem tud betölteni.
A gyerekemnek elsősorban nem a pénzemre van szüksége, még akkor sem, ha azt hasznos játékra vagy szakkörökre áldoznám. Rám van szüksége! Nekem pedig a lelkét kell elsősorban táplálnom. Sajnálom, hogy a pedagógusokat is annyira megterhelik a papírmunkával, teljesítményt kérve még a szülők által is, hogy a nevelésre már kevés marad időből, energiából (kedv?) nekik az oktatás mellett. :(
Lélektápláló a szülő tudatos odafigyelése s nevelése, amikor együtt van a gyerekével. Ugyanakkor a hitre nevelés, a Biblia megismerése óriási jellemformáló erővel bír. Ki is használok minden lehetőséget, és előnyben részesítem azt, amikor a gyerekeim istentiszteletre, gyermek-bibliaórára, Krisztus-hitben erős felnőttek foglalkozásaira járhatnak (ezek mind önzetlen szeretettel járnak együtt, megfizethetetlenek!). Azt hisszük, nem értenek ezeken az alkalmakon mindent. Ó, de igen! S milyen sokat kamatoztatok én is a gyerekkoromban felszedett, sokszor inkább szüleimnek "hintett magokból".
A férjem idézem, amikor azt mondom, jó, ha egy gyerek az iskola mellett megtanul egy idegen nyelvet a kötelező mellett, tud egy hangszeren játszani, s örül az életnek.
Valóban jó, ha alapot kap a gyermek, amire később tud építkezni, mert kiderülhet, hogy tehetsége van rá, vagy éppen nagyon sokat jelent neki. Nem vagyok zenész, de a gyerek még valahonnan örökölheti a jó hallást, tehetséget. Elásott talentum is sok van manapság....
1. Tanuljon idegen nyelvet. Ahány nyelvet beszél, annyi ember valaki...hallom a fülemben. Erre már lehetőség van az iskolában. Ha azt komolyan veszi egy gyerek, s otthon még különböző játékprogramokkal, idegen nyelvű mesével, énekekkel, könyvekkel rásegítjük, majd kihasználjuk a lehetőséget a gyakorlásra (csere diák program, nyári idegen nyelvű táborok stb) könnyen beszélni fog egyszer. Van, aki hajlammal született, van akinek nehezen megy a fonetika. Nem egyforma az elvárás, de az alapot, szülőként, jó ha biztosítom. S ezt lehet Otthon.(Bár tudunk egy-két idegen nyelvet, nem tanítottuk itthon őket rendszeresen, csak játékosan. Hogy megszeressék megtanulni... ez a cél most is. Ez a nehezebb, de mégis a biztosabb.)
2. Egy hangszer. Nem szeretném ecsetelni a zene hatását a lélekre, a személyiségfejlődésre, a családban, közösségben betöltött szerepére... Ha van hallása, akkor azért, ha nincs akkor azért, hogy fejlődjön. "Könnyebb hangszerek" is vannak. A kottaismeret is elérhető könnyen már otthonról. De ehhez valóban a legjobb eszköz a zeneiskola, különösen, ha a gyerekben ott a "hallás" és bátorítanak mások is rá. Nekünk óriási előny, hogy a baptista közösségeinkben a zenei élet ott van Isten dicsőítése eszközeként. Sok helyen a gyülekezeteinkben tanulják meg a gyerekek a kottát, ott kedvelik meg a hangszert, s nem utolsó sorban az éneklést a különböző énekcsoportokban. Nem lenne szabad elavuljon ez a kincsünk... Én nem tekintem régimódinak a régen gyakorlott zenei életet a gyülekezeteinkben. Apropó: Úgy örülök, hogy Homoródszentmártonban (férjem ott is lelkipásztor) újra indult a pengetős zenekar az elmúlt hónapban. Itt Udvarhelyen a fúvós zene dominál. Máshol más. :) ) Ide tartozik még a művészet megkedveltetése, s ez nem a különböző kulturális programok s kiállítások látogatásával kezdődik. A kézügyesség a rajzban, az alkotásban hamar megmutatkozik. Hamar kiderül hogy szereti-e, hisz kicsi korban nagy lehetőség van manapság, hogy a gyerek rajzolni, alkotni próbálkozzon már óvodában s különböző kézimunka-tevékenységekben. Otthon is ez az, amit leghamarabb értékelhetünk, fejleszthetünk (Meg kellett tanulnom, hogy a gyerek alkotása, rajza nem eldobandó. Egy sem! Legalábbis egy jó ideig, s utána sem a gyerek előtt szabadulunk meg nagy részétől- így tanultam a főiskolán egy kedves tanárnőtől:). Az a konyhába a hűtőre, bárhol a falra való, esetleg képkeretbe is. Majd emlékbe...
3. Szeressen olvasni!
Itt írtam erről bővebben.
4. A mozgás és helyes táplálkozás összefügg, jó, ha már kicsi korban jó szokásokat alakítunk ki. Szeressék a fizikai mozgást (nem csak a munkával járót, amit ha kell, ha nem, megszoknak), és tudják a mértéket a finom falatokban is. Van amelyik gyerek folyton csak mozogna, lehet neki az önfegyelmet, csapatjátékot kívánó sport tevékenység lenne hasznosabb (adjunk teret, hogy gyerekeink más gyerekekkel játsszanak, focizzanak stb.) de azt a gyereket, amelyik inkább csak bent kuksolna, tudatosan kell levegőre szoktatni. Jó példával, ha kicsi kortól ráneveljük (nem erőltetjük), a lépcsőzést liftezés helyett például. A biciklizés, a tempós séta akár téli hidegben is kívánatossá válik számukra, már csak azért mert megszokták, mert élmény kötődik hozzá. Mindenkinek van olyan mozgásforma, amit megkedvelhet, megszerethet. Édesanyaként segítenem kell őket megszeretni a mozgást, a téli-nyári sportokat, és ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy sportkörökre beíratom. Az étkezés része pedig tényleg konyha-kérdés. Amíg csak lehetséges, előnyben részesítem a csomagolt ebédet a vásárolttal szemben (dobozolás, zacskózás, mit lehet elvinni az otthon főzött-készített ételekből?! -csak az elején nehéz...).
5. Kézügyesség - gyakorlati jártasság az élet dolgaiban
Ez is kezd kimenni divatból, de nagyon nagy érték mégis, ha a lány otthon az édesanyjától megtanul egy s mást, ugyanúgy a fiú is követheti az apját és néha "mestert" is cserélnek :D. Miközben közösen tevékenykednek, nem csak ismeretet, képességet sajátítanak el, hanem megvalósulhat az elsődleges cél, amit írtam fenn: a gyermek lelkét táplálhatom: odafigyeléssel, szeretettel!
JÓ VOLT MA EZT ÖSSZEGEZNI MAGAMNAK ELSŐSORBAN.
LEGYEN BÁTORÍTÁS!
