Oldalak

2009. augusztus 31., hétfő

Nyomás alatt- (itt van:)

A múlt hét nagyon szorító volt minden szempontból: munka, itthoni teendők, ünnepélyre készülődés, szerettünk halála és temetése. Lajos közben elfoglalt volt, a család itthon. Ma hétfő van. Ha most nem lazítok, telített leszek szellemileg, és az epém sem fog rendes működésre visszaállni egykönnyen. Ilyenkor elmegyek egy kicsit itthonról, úgy másfél órára talán sikerül. Egyedül lenni Istennel. Kicsit csendben egy kis pléden/padon, aztán hazafele szaladok egyet, nem éppen úgy, mint ezen a blogon a fejléc utolsó képén:), de mégis, kicsit már szárnyalva... Innék egy meleg teát is a kedvesemmel, valamikor a nap folyamán. Ma csak házimunkát végzek, meg a könyvelést és azt is csak mértékkel:)-nincs közösség és emberek "sokasága". És estefele a gyerekekkel megnézek egy jó filmet is. Így lazítok most, ha sikerül. Te hogyan szoktál?

UI. Ami nem sikerült: a teázás, meg az abszolut családi magány. de ma talán:)

2009. augusztus 27., csütörtök

Ne haragudj helyett bocsánatot kérek

Könnyebb kimondani a "ne haragudj", "sajnálom"-ot egy szóváltás, sértés vagy sértődés után, mint tisztességesen bocsánatot kérni. Pedig a "ne haragudj" az még nagyon önző, lehet, csakis az fáj, hogy feszültség van, meg a másik fél szeretetét követelném vissza. A "bocsáss meg" az más. Az alázatot, megbánást, megjobbulást követel. Ezért olyan nehéééééééz, és legtöbbször nem is emberi.
15 év számunkra folytatni kívánatos házasság után is még csak ott tartok, hogy tanulgatom kimondani akár egy kisebb konfliktus után, hogy "bocsáss meg, többet nem fordul elő, legalábbis igyekszem többet ilyent nem tenni". Mondom én , hogy a házasság egy misztérium! Igazi iskola, ahol nem jó versengeni, de igyekezni kell, például a bocsánat kérésben is nem csak a megbocsátásban!

Nemrég egy menyegzőre utaztunk és erről a misztériumról beszélgettünk a férjemmel. Egy szóban fogalmaztuk meg a titkot, amit az efézusi levél (5: 21-33) is tanácsol a férjnek majd a feleségnek. TISZTELET. Tisztelettel szeretni a gyengébb edényt és tisztelettel követni a család papját. Sokan a tiszteletet elhagyják a szeretet mellől a házasságkötés után (néha felér egy udvarlással, vagy túltesz rajta:). Pedig utána kell csak igazán imádkozni és tartást kérni, hogy tiszteletre méltóak maradjunk az őszinte, nyílt kapcsolatban. Művészet. Az ember meg sem érti. Hogyan lehet... Lehet! A bocsánatkérés nem vesz az ember méltóságából, a büszke keménység annál inkább.
Szeressünk igazán.

2009. augusztus 26., szerda

Folyt. Dolgozni, megéri?

Mutter naplójából

Dolgozni, megéri?

Folyt.

A nyári szünidő is itt van, de nekem nincs vakációm. Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha gyermekeimre, a nyár kihívásaira gondolok, és kicsit szorongani kezdek. Egyensúly kérdése, hogy a gyerekek hasznosan lefoglalva legyenek, közben a munkámmal is haladjak, és a családnak is élménydús nyara sikeredjen... Amikor még teljes idejű édesanyaként néztem a nyár elébe, jobban vártam a vakációt. Egész nap a gyerekekkel, csak az enyéimmel, izgalmasnak igérkezett, belefért a spontaneitás is sokkal jobban. De most? Megkérdezem magamtól: megéri dolgoznom?

Nekilendülök, papírt, ceruzát fogok, és tervezni kezdek. Jobban, mint iskolaidőben. Programot írok, egyik papírra magamnak, a másikra a gyerekeknek. Az enyémre írom azt, hogy munkaidő (munkahely), háztartásbeli feladatok, gyerekekkel, családdal töltött idő, magamra fordított idő stb. Az utóbbira nagyon szükségem van olykor, hogy kicsit egyedül is legyek. Így tudok nagyobb energiával dolgozni az előbbieken. A gyerekekére írom azt, hogy rutin (ilyen a felkelés, testápolás, étkezés stb), kikapcsolódás (megszervezem kicsit a barátokkal, nagymamákkal töltött időt is), aztán az olvasás (mert nyáron van rá idő igazán), ház körüli segítség (nem baj ha tanulják a munkát és felelősséget, mikor ha nem nyáron?), és hagyok egy helyet annak is, amit ők írhatnak meg maguknak tetszés és megbeszélés szerint.

Úgy tapasztaltam, ha megtervezem a nyarat, és igyekszem az időm jól beosztani, megélni a pillanatokat a családdal vagy egyedül, kevésbé lesz unalom vagy stressz belőle. Sőt! Dolgozni csak pontosan szépen... mondogatom. Így megéri.

Mutter

( az Árkád újságból)

2009. augusztus 17., hétfő

család és munkahely

a Mutter naplójából

Dolgozni csak... megéri?

Mikor férjhez mentem, férjemmel nagycsaládra vágytunk, ami azt az elhatározást hozta bennünk, hogy számomra elsődleges munkahely az otthonom. Nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy amíg a gyerekek kicsik, ha segítek is a férjemnek, ezt addig a pontig vállalom, ameddig nem kell gyerekvigyázót fogadnunk. Felváltva férjemmel igyekeztünk helytállni, ritkábban a mama segítségével. Mégis úgy értettük meg, hogy a legkisebb gyerekünk miután óvodába került, munkát vállalhatok. Ajándékként jött a lehetőség. Ezzel együtt óriási kihívás, hogy gyermekeim ne rövidüljenek meg, és a család első helyen maradjon. Gyakorlatilag mit jelent ez nekem mostanság? Magammal való harcot, és törekvést arra, hogy minden családi időt minőségileg éljünk meg!

  • Igyekszem új rutinokat kialakítani a reggeli és esti „családi ceremóniákat” illetően. Így tudják mikor mi várható el. Ha idejében felkelek, van időm csendes percekre, egy kávéra mielőtt a gyerekek sürgetni kezdenek. Engedem, hogy önállóak legyenek, még a kicsik is, az öltözködésben, étkezésben (reggeli önkiszolgáló:), ameddig ez nem megterhelő nekik.
  • Nincs tévéadónk, így esténként egymásra tudunk figyelni, nem a képernyőre. A meséket, filmeket is tudatosan választhatjuk meg, amit többször szeretek velük együtt megnézni. A nap egyik étkezését mindig igyekszünk férjemmel, hogy együtt fogyassza el a család. Ezt nem tudjuk rutinosan megtervezni, de fő a gyakoriság.
  • A családnak nem vagyok úgy elérhető, mint eddig, hogy mindig otthon, mindig segítségre készen legyek, ezért külön odafigyelés nekem a férjemmel való kapcsolat, mióta dolgozom. Igyekszünk naponta időt szánni egy kis közös beszélgetésre, amikor csak mi ketten vagyunk. Tudatosan tartjuk a kapcsolatot napközben is. A gyerekeket hamarabb lefektetjük esténként, hogy a nap végén is maradjon kis időnk egymásra.
  • A családi alkalmakra, kirándulásokra is tudatosan kell készüljünk, nem oldódik meg spontán a kérdés, ha elfoglaltabbak a szülők. De előnyét látom abban, hogy így minőségibb ez az idő, mert érték és vigyázunk rá.
  • Lejjebb kellett adnom néhány elvárásból, pl. előnyben részesítem azokat a ruhákat, amelyeket nem kell vasalni. Ha véletlenül a ház valamelyik sarka nem lett kitakarítva az ünnepre, inkább azt fogadom el, mint a gyerekeimre szánt időt felcseréljem vele. Többet gondolkozom szükség, idő és pénz függvényében, ha vásárolok, mint hogy mit főznek sütnek mostanában azok, akik ráérnek éppen, vagy mit szeretnék én...
  • A munkám (és többször a pihenésem is) szakaszokban végzem: naponta két három darab ruha vasalása, egy-két szoba takarítása, mert nem tehetem, hogy egész napot szánjak rá.
  • Elfogadok segítséget a házimunkában, először is gyermekeimtől és a férjemtől. Ha szépen kérem, mindig örömmel teszik. De lehet külső segítség is, ha megengedhető.

Folyt. Köv.

(Árkád újságból)

2009. augusztus 13., csütörtök

Szükségletek a házasságban

Egy tanulmány szerint (Willard F. Harley, Jr. His Needs, Her Needs)
Amire a feleség vágyik a házastársi kapcsolatban:
1. Vonzalom
2. Beszélgetés, társaság
3. Őszinteség, nyiltság (intimitás)
4. Anyagi biztonság
5. Családi támogatottság (jó apa legyen a társa)

Amire a férj vágyik a házastársi kapcsolatban:
1. Szexuális beteljesülés
2. Kikapcsolódás
3. Vonzó társra ("büszke" lehessen a feleségére)
4. Házias társra (otthonteremtő)
5. Csodálatra, tiszteletre a feleség ill. család részéről

"Christlike love in marriage should include romance and passion.”

Szerinted?
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL