Oldalak

2010. október 30., szombat

A kedvenc

énekét bejelentette a kisebb lányom ma. A rollerrel száguldva énekelte az udvaron a refrént, de az egyik mondatot a legérthetőbben. Odajön hozzám.
-Édesanya, nekem az az ének tetszik nagyon, hogy:
"kapsz új ruhát és gyűrűt az ujjadra.."
-:D

itt meghallgatható az ének, ami azért sokkal többet mond.

2010. október 28., csütörtök

ne törd magad!

ez a bátorítás lehet ismerős. sokat és sokszor tudnék aggódni. például, mikor már ágyba parancsolom az apróságot este, eszembe jutnak az elvégezetlen feladataim, a holnapi tervek, amin nem is tudok segíteni vagy változtatni, vagy be se fognak következni.... és töröm magam, tettekben is ha lehet. elhatároztam, hogy a gyerekek lefektetése utáni időt inkább lazításra használom. legalább is az agyamban. az alvás is pihentetőbb egy nyugodt este után. ilyenkor olvasok inkább áhítatot, megírok egy köszöntőt valakinek az elmaradt feladatok elvégzése között.  nem csak reggel fontos az elcsendesedés!
 egyébként is, ilyenkor szoktam haza várni a férjem. minek törném agyon(!) magam... neki se használ, kettőnknek még-úgyse!
persze, ez is, mint minden egyéb, van, hogy mégse sikerül.
de, ahogy most kiírtam magamból, ezen se töröm már többé a fejem:D

 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! ...Mt 6:34


ui. ja, ez lehet egy szépségtipp vagy házasság-tipp is egyébként, ha tovább gondoljuk.

KÖSZÖNÖM, URAM!

Uram, éreztem, szóltál hozzám
– így szólítottál: gyermekem! –
templomodban megérintettél,
hol némán hajtottam fejem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, tudom, kiválasztottál,
veszni bárányod nem hagyod.
Mikor fájdalomban gyötrődtem,
Te bekötötted a sebem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, fényt adtál a látásra,
örülni szép természeten.
Csodálni égen-földön látszó
hatalmadra nyitod szemem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedtél új tavaszt még,
megtartottál kegyelmesen.
Virágszirmoknak záporában
látom, irgalmad végtelen.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, vezess Szent Lelked által,
ne lakjon bennem félelem.
Golgotán, Fiad szent vérével
megmentette az életem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, ingó hitem táplálod,
ajkamra szót adsz szüntelen.
Igéddel hadd hirdessem másnak:
tart még a földi kegyelem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedd, hogy küldetésem
teljesítsem hálatelten.
S ha erőm fogyva Hozzád térek,
végső sóhajom ez legyen:
– Köszönöm, Néked, Istenem!
Losonczi Léna

2010. október 27., szerda

vizsga

főiskolán szerettem vizsgázni. persze, mikor tanultam megközelítően eleget vagy többet. kihívás volt nekem, hogy mennyit hozok ki belőle. a valós életben sokszor félek, amikor tanulok valamit. mert akkor jön a vizsga! például szépen megtanulom a reggeli csöndben vagy az istentiszteleten, hogy úgy jó megbocsátani, ahogy Isten nekünk. gyönyörűsége van abban(!), hogy irgalmas lehet, elengedi a harag érzését, amivel megbántjuk azt eltapodja, de rajtunk szeretettel könyörül. sőt, elfelejti azt is, amivel szomorítottuk. Mik 7:18-19
félek a gyakorlattól, ami általában hamarosan következik. néha az érzéseken nem tudok uralkodni, néha a haragot nem tudom elengedni, vagy "megbocsátok, de nem felejtek".
mégis nekifutok, hisz van segítség: a Vizsgáztató maga!

2010. október 26., kedd

lombhullatáskor

adódik a séta, már kívánjuk a meleg teát, elővesszük a melegebb takarókat, elkezdjük megint a sok krumplis menüt, a lakásba újból gyűl a "kacat" (lakásdíszek, ilyen-olyan kézimunkák), a napok nem elég hosszúak, az esték tele programmal, és reggel is élvezetes a gyertyafény.  azt hiszem így történik majd évek múltán is, csak a melegebb takaró alatt nem kucorodik mellém az apróság felolvasásra várva, a gyertyát megint én fogom meggyújtani, a tea nem fogy el már megint, a kacatok inkább előkerülnek tavalyról, és a sok krumplis menü se kell annyira változatos legyen. nagyon szeretném derekasan megélni  ezeket az éveket, mikor a gyerekeink még itthon vannak, miközben élvezem azt is, hogy például a nagy fiam már átveszi a helyem az ifjúságban, a nagy lányom pedig felét megszervezi valaminek helyettem.
most így,ősziesen örülök...

2010. október 25., hétfő

kinn vagy benn ill. felette nagy titok 2.

miért van az, hogy akinek ruhaszárító gépe van, friss levegőn szárított ruháról álmodozik, akinek meg szélfútta ruhái száradtak, azt kívánja, bárcsak puhán és illatosan szedhette volna ki a gépből?

igen-igen, nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel! és az is igazság, hogy kinek mi nyújt nagyobb megelégedést. van, akinek prioritás a gyorsaság, ill. hely kérdése, míg másnak az energiatakarékosság vagy folytathatnám.
igenis, miért hasonlítja egyik ember a másikhoz magát? az egyiknek a természetes, a szélfútta áll jól, míg a másiknak a modern dolgok. butaság az összehasonlítgatás. két nő között meg egyenesen bolondság!
még a férfi is csak az egyiket szeretheti igazán... na és ha elvette, megint csak a megelégedéshez jutunk. ez is felette nagy titok! így tapasztalom.

2010. október 23., szombat

végre én is...

Ma többet voltam egyedül a konyhában. Nem igényeltem a segítséget, egyedül tettem-vettem. Ez furcsa lehetett a lányomnak, mert általában ha nem is segítenek semmit, csak szeretem ha mellettem vannak. Úgy jobban megy a munka nekem. Szóval, azt mondja Kamilla nekem a nap végén:

Édesanya, te olyan ügyes önálló lettél...:):):)

2010. október 22., péntek

felette nagy titok

mikor férjhez készültem, tudtam, hogy nem vagyok a legszebb nő, nem vagyok a legokosabb, nem vagyok a legjobb anyajelölt stb, és azt is tudtam, hogy a vőlegényem is tudni fogja előbb-utóbb...
nem is volt vágyam, hogy "leg" legyek úgy általában, csak neki. ez így is van  kegyelemből.
de egy dologra törekedtem! hogy a férjem iránti szívből jövő tiszteletben senki ne szárnyaljon túl, még egy pillanatig sem! imádságom, hogy ez így is maradjon, mert ez egy nagy titka a boldogságnak.
a boldogságomnak.

2010. október 20., szerda

gazdag barátnőim vannak

az ENSZ egyik alegysége szerint szegény az, aki kevesebb, mint 20 tárggyal rendelkezik. következtetés: kevés szegény barátom van. ismerek viszont ilyen gyerekeket, fiatalokat, akikre jellemző a fenti megállapítás. hátha ezen a karácsonyon az egyik barátommá válik közülük. én szeretném...

2010. október 17., vasárnap

persely

a barátnőm eljött az istentiszteletre, s látja, hogy perselyeznek. előveszi a pénztárcáját, kivesz belőle annyit, mint amennyi Máté fiam kezében van, s ő is adakozik. Máté odafordul hozzá: neked mennyi pénzed van....! miért csak ennyit tettél belőle a perselybe? mind az Úrnak kell adni, legalább is piros pénzt a sokból! édesanyám is mind odateszi, ami van neki... (hát, hát hogyismondjam, nálam az imaházban csak a perselypénz van.)
azt se tudtam, hogy hallgattassam el Mátét. még jó, hogy a barátnőm megértette. azt mondta, hagyjam, mert a gyereknek igaza van....:D

Máté ezt megjegyezte, mert utána, egy másik alkalommal a másik barátnőmet kérdezte, hogy tett-e a perselybe? mire ő, hogy most nem. erre Máté: akkor délután borítékost teszel?
Máté, Máté, Máté....

2010. október 15., péntek

nőgyógyászati rákszűrésre

bátorítok most.
itt és csak most? nem tudom.
annak idején Manci nénivel beszéltük, hogy a női kör minden tagját küldeni fogjuk szűrésre. ne legyen túl késő. én is elmentem. így akkor nyugodt lelkiismerettel bátoríthatok mást. károdra nem lehet, mert az anyagi befektetés megtérül a felelősségvállalás tudatával.
ideje ellenőrzésre menned neked is?
olvasd el ezt is.

2010. október 10., vasárnap

ez is születésnapra

nyilvánvalóan apás voltam, ki is fejeztem, azt hiszem elégszer, tudatalatt is. édesanyám soha nem haragudott ezért, és nem is láttam féltékenynek amiatt, hogy nem szeretem őt eléggé. mert szerettem is mindig. nagyon. talán eljött az ideje, hogy ki is fejezzem neki többször tudatosan is.
édesanyám
sosem mondta, hogy van kedvenc ruhaszíne, de legtöbbször a fehéret választja
sosem mondta, hogy hobbija a sütés-főzés, mégis rengeteget főzött az életben.
sosem mondta, hogy nem tudna élni vendégek nélkül, de úgy hívta, fogadta őket
sosem mondta, hogy az élet könnyű, de sokat nevetett
sosem mondta, hogy az emberek rosszak, de láttam sírni néha miatta
sosem mondta, hogy lelkipásztor feleségnek lenni nehéz, de láttam szenvedve szolgálni
sosem mondta, hogy édesapámnak a feleségének lenni a legkönnyebb, de sokszor áradozott a házasságában kapott áldásairól
sosem mondta, hogy sok gyereke van, de hős anyának láttam, és nem csak én
sosem mondta, hogy a beteg gyerekkel könnyű, de áldásként fogadta a 3. fiát, és úgy is emlékezik rá
sosem mondta, hogy vonzza az elektronika, de a környezetében mindig elől járt ilyen téren a kor fejlődésével
sosem mondta, hogy kár, hogy nem tanult művésznek, de sokat láttam festeni
sosem mondta, hogy javíthatatlan vagyok, de sírt miattam
sosem mondta, hogy per pillanat én vagyok a legjobb valamiben, de per pillanat sikerült azt éreztetnie velem:)
sosem mondta, hogy beteg, és mégsem vágyik még a mennybe, de szereti a napokat így is...
sok sok boldog évet kívánunk még a családban és a szerető közösségekben!

mutter:)
ui. a sorokat folytatom a következő szülinapon:)

2010. október 5., kedd

a menyegzősdi



nagy divat nálunk, mióta Zilahon lakunk. nem csoda, hisz annyi menyegzőbe életemben nem leszek, szerintem, mint az elmúlt 8 évben.
szóval, mondjuk, ha már elhervadt a férjemtől kapott rózsaszálam, újból felhasználják a kicsik rózsasziromként. a végén, még Lajos is végig kellett lépkedjen rajta. bekísérte az egyik lányát a rózsaszőnyegen. azt hiszem az én gyerekeim, ha így folytatják, nem kell próbabevonulást gyakoroljanak majd. talán, még mi szülők se:P
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL