Oldalak

2011. május 24., kedd

dúlnak a hormonok...

PMS -premenstruális vagy posztmenstruális szindróma....
régen nevettem rajta, hogy mi a csudáról beszélnek? Most már kezdem elhinni, hogy ezért fáj a fejem, vagy ezért  vagyok sírósabb, vagy ezért vagyok türelmetlenebb stb. Nem, nem jó okot, mentséget akarok találni, inkább a tüneteket akarom megszünteteni. Ami segített eddig:

Ha ilyenkor tartom a léböjt napokat (illetve csak gyümölcsöt zöldséget fogyasztok sok sok vízzel, és semmi só!!) , 1-3 nap, és ha szigorúan tornázom (kb 30 perces tempós séta is megteszi), szinte teljesen elmarad a csokihabzsolás, és elmarad a hangulatingadozás...
És ezeken a napokon kell mindig egy kis wellness is... pl. egy kis zene mellett szundítani pár percet napközben.

Most már csak rendszeressé kellene tegyem ezeket a szokásokat, hogy ezután is csodálkozhassam, ha PMS-ről beszélnek:) Mert hát közelebb vagyok a 40-hez, mint a harminchoz!:D

2011. május 17., kedd

Te hol tartasz?

1. A nagy románc:) - megtetszik, harc az érzelemmel, beismerés, meggyőződés

2. Hormonok" az a bizonyos izgalom, remegés, kellemes gyomorideg stb...:)

3. Vissza a földre - első konfliktus (sokan itt azt hiszik vége a szerelemnek, s úgy is lesz... az lesz, amit hiszel). DE ha ezt jól megharcolják, akkor jön:

4. Az igazi szerelem kezdete - intimitás

Az első két lépcső sokszor együtt jár, és nem különválasztható. De még az is megtörténhet. Néha a 3. is bekövetkezik még házasságkötés előtt, de legtöbbször utána. Itt nem kis konfliktusokról (különbözőségekről) van szó, hanem "földre szállító" konfliktus(ok)ról. Sokszor ez csak egy hangtalan kiábrándulás, nem muszáj vitában kifejeződnie. MInden házasságnak, kapcsolatnak van próbája. Isten ebben segít kiállni úgy a próbát, hogy a szerelem, a vonzódás megmaradjon, sőt ennél több legyen belőle: érzelmek mellett akarat, döntés az örökké tartó szerelemre. Ezután jön az igazi intimitás, amiért  Isten segítségével minden nap harcolni (imádkozni és tenni) kell, s hát akkor még szép, hogy:

EZ CSAK EGYRE SZEBB LESZ!:)

UI. bocs, hogy megint ilyenről írok, de ez  az írás is régebben megszületett, és arra is gondoltam, nektek is eljött a május!:):)


2011. május 16., hétfő

Ép testben ép lélek

Egy kis mozgás senkinek nem árt. Úgy gondolom,hogy a keresztyén nők között "túlságosan megértett ige" az, hogy a test gyakorlásának kevés haszna van. Nem a mai kor fitneszimádatára gondolok, ha mozgásról beszélek, inkább arra, hogy a mai nő sokkal szerteágazóbban terhelt mint régen. Több szellemi teher, kevesebb fizikai (pl.kerti munka) megterheléssel. A szellemi fáradság legyőzése pedig sokszor a fizikai mozgással egyensúlyozható, kezelhető. Minél jobb kondicióban van valaki fizikailag (izomerősítésre gondolok, nem fogyókúra adta csinosságra), annál több energiája van. Ezt elhittem lánykoromban Linda Dillownak. Csak sajnos egyre nehezebben tartom magam ehhez az elvhez, időhiányra panaszkodva (mikor menjek szaladni?), illetve körülményekre hivatkozva (régen ment az itthoni torna, de ma 15 felülés után csengetnek, vagy valami történik). Régebben talán jobban motivált az is, hogy a terhességek után igyekeztem az alakomat visszanyerni. Hát most már eléggé stabilizálódott a "kerekded, de nem túlsúlyos" alak, kisebb nagyobb odafigyeléssel évszakonként arra, hogy mit eszek. De az energiatartalom kevesebb... Tapasztalom a különbséget akkor, amikor figyelmet fordítok a heti 3szoros 30-40 perces mozgásra.  Ilyenkor óriási teljesítményre vagyok képes. Ennek hiányában még a házimunka is kifáraszt, vagy meg egy-két "meghallgatás" megemésztése is.... Meg kell tagadnom lustaságom, jónak hangzó kifogásaim az akadályokat illetően, és igenis mozogni fogok, akkor is, ha a 40-hez már közelebb vagyok, mint a 30-hoz. Mert ahogy látom, a munkánk nem apad egyelőre, inkább még többet bíz ránk az Úr, amiért áldom őt, mert nem találom magam méltónak a sokhoz.
Tehát, mozgásra fel!
Ki az, aki vállalja velem, hogy egy hétig minden nap végez 15-20 guggolást, felülést, vagy valamilyen gyakorlatot reggelente felkelés után, illetve kétszer-háromszor (30-50 percig) ugyancsak ezen a héten elmegy szaladni, vagy gyors tempójú sétára (vagy úszni stb is lehet, ha valakinek lehtősége van rá:)??? 
Csak egy hétről van szó!
Nem tudom miért, talán saját tapasztalatom miatt, úgy érzem erre is legalább úgy kell bátorítsak másokat, mint arra, hogy például tiszteljük a férjünket, legyen rendszeres áhitatunk stb. Ugyanennyire felelősségemnek érzem, mióta látok asszonyokat a kiégés határán, depresszió fele zuhanva. Tudom, hogy nekem sokszor ez segített a fontosabbak mellett.... Mert a test gyakorlásának egy kevés haszna van, s azt a keveset azért meg kellene becsülni!
Ugye, ugye megérte ezt leírnom?

2011. május 5., csütörtök

Pénz kérdése

 a szerelemtűz rakása?

Ami nem sokba kerül:

  • uzsonázzatok együtt a parkban, vagy piknikezzetek kettesben
  • járjatok szaladni vagy sétálni együtt rendszeres(ebb)en
  • a hét egyik estéjén mindig a kedvence legyen vacsorára. azon az estén (is) más is lehet:)
  • legyenek törzshelyek ahova visszatértek (ahol megkért, ahol először fagyiztatok, ahol "lebuktatok" stb.)
  • olvassatok egy könyvet egy időszakban és beszélgessetek róla. közös bibliatanulmány is sorra jöhet.
  • játszatok forró székest (gyerekkorból kérdések pl. mi volt az első titkod életedben, amire emlékszel is?)
  • játszodjatok testközelben valamit, akár csendkirályt is lehet...ki fog hamarabb megszólani, hm?:)
  • fogjátok egymás kezét, amikor csak lehet, és kényelmes:). hamar meg lehet szokni, és utána nem lehet (nem akar az ember) leszokni, még ha gyerekek is születtek közben. így tapasztalom és látom
  • írjátok ti meg a következőt..:)

Az anyagi vonzatról is, mert ez sokszor a béke, vagy a feszültség forrása:
  • jó tisztázni azt, hogy a feleknek mennyire fontosak az anyagiak és ez miben nyilvánul meg
  • jó arról is beszélni, hogyan költjük a pénzt (közös kassza, konyhapénz, borítékos módszer, ha zsebpénz, akkor kinek mennyi)
  • nem utolsó sorban, hogyan spórolunk...
Úgy gondolom, ahol az anyagiakért is ketten felelősek (spórlás és költekezés), ott van igazi harmónia. Nem az a fontosabb, hogy  a gyakorlatban kinél a pénz, hanem, hogy a hogyanját ki dönti el.
Ezt azért mondom, mert kényelmesebb ezt egyszerűen a férjre hárítani, s mi meg gazdálkodunk a kis zsebpénzből, konyhapénzből nagyobb felelősség nélkül (vagy fordítva). Nehezebb részt vállalni az egész hogyanjának a követésében (amennyire ez hasznos, természetes), de pénzt keresni nem csak munkahellyel lehet, hanem a pénzköltés hogyanjával is... Magamnak mondom először, hisz ismétlés a tudás anyja:)
 Ha valaki szereti eléggé a társát, akkor nem él vissza a pénzkérdéssel. Így jut egy kis légyottra is, ha az csak egy kávézás csupán a városperemén, de annak is örülök, ha látok "régi" szerelmes párokat hajóútra kelni:D.

UI. ezt a bejegyzést régen megírtam, csak soha nem mertem közzétenni. de így zárt körben nem félek annyira a látott és megélt jó dolgokat megfogalmazni és megosztani. hisz ez nekem, nekünk segít először...
még van pár bejegyzésem, ami sorra kerül hamarosan.

2011. május 4., szerda

Kétpólusú ez is, mint a libikóka

Minden férfi az értékesség, a tisztelet utáni vágyával él. Ha bevallja, ha nem.
A feleség az értékességét növelheti a férjének, illetve értékfosztogató is lehet. Természetesen, újból az önzetlen szeretethez jutunk, ami ma felháborító és népszerűtlen tanítás. "Érte élni", "másért élni" mégis az egyik legértelmesebb életcél. És működik!

Csak két pólusú nálam most hirtelen ez az egész. Mintha ellentmondásos lenne, pedig nem az. Ez is csak egyik egyensúly az életben.
1. Istentől függővé válok, ahelyett, hogy emberektől függne a boldogságom. Önállóság ez inkább, nem függetlenség. A férjen csüngő feleség, fojtogató szeretettel szeret, ahol inkább menekülés van vonzódás helyett. Ezzel a "tisztes távolsággal" tisztelem a barátom, a testvérem, a férjem! Minél inkább közel vagyok az Isten szívéhez, annál inkább elégedett vagyok, és adni sem a viszonzásért kívánok. "Mert akinek van, annak még adatik, akinek nincs,még az is elvétetik, amije van."
2. Isten után mégis a férjem szeretem a legjobban. Meghallgatással, áhitattal, teljes énemmel, önzetlenséggel, olyannyira, hogy meg sem akarom őt változtatni. Úgy szeretem, ahogyan van. Pont. Mert az ilyen ember nem rideg, és nem taszít magának való gondolkodásával, inkább felmelegít. Érdekes, hogy ez a szeretet mégis "csak úgy magától" változtat. Rajtam is.

Más szavakkal  ez a libikóka:
Először és sokadjára te tisztelj, de úgy viselkedj, hogy te is tiszteletet kapj.
Először és sokadjára te szeress, de légy olyan, hogy könnyű legyen téged szeretni.
Először és sokadjára te adj, de élj te is befogadóan.
Folytatom a többi gondolatot mosogatás közben...
Hát igen, nem könnyű a libikókán megtartani az egyensúlyt, hogy ne mindig az egyik legyen fent, a másik meg lent.... Ki mondta, hogy könnyű? De azért milyen jó együtt játszani!
És milyen jó az is, hogy amikor elmegy a kedv az egyensúlyozástól, a Kegyelem lódít egyet a hintán, hogy repüljön a magasba a másik is....




 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL