Oldalak

2015. augusztus 19., szerda

Egy igazi nő három fontos tulajdonsága



"Erő és méltóság árad róla, nevetve néz a holnap elé."
1.       Erő.
Nem az az erős nő, aki nem gyenge. Az az erős nő, aki gyengén is erős.
Önzetlenül ad és szeret, ebben rejlik gyengesége és erőssége egyszerre. Nem adja fel, ha nehéz, hanem látja a célt és segítséget kér a Jó Istentől és másoktól, ill. feladatait megosztja. Szorgalma nem lankad a fizikai erejével, hanem megtalálja kreatívan a feladatát az életben, küldetését nem felejti a materialista világban sem….és rendszeresen tud lazítani és pihenni. J
2.       Méltóság
Minden nő szép! Isten teremtménye. Mint a Királyok Királyának a leánya. Ez a méltóság belülről fakad és a tisztaságból. Nem függ túlságosan a környezetétől, a divattól, a néhány plusz centitől vagy egyéb „hiányosságoktól”, mások dicséretétől vagy elmarasztaló véleményétől.  Céllal született ilyennek kívül és belül. Ezt békességgel akkor tudja teljességgel elfogadni, ha Jézus Krisztust megismerve személyes kapcsolatba kerül Teremtőjével.  Ezzel a méltósággal kellene élni minden nőnek, ha küldetése csúcsán forgolódik, s akkor is, ha olvas egyedül egy sarokban, vagy éppen földet mos, krumplit hámoz, a gyerekeket rendezi. Ez a méltóság vagy annak hiánya árulkodik a nőről, ahogyan jár, beszél, ül, öltözik, az illemet gyakorolja. Az igazi szépség a méltósággal adatik. S ez nem téveszthető össze a büszkeséggel, hisz soha nem zárja ki az erőt,  a feltétel nélküli szeretetet, az önfeláldozást…
3.       Derűs hála
Igazi pozitív hozzáállás, életfogytiglan derűlátás emberileg lehetetlen. Nőknek is, akik mindig jobbat, szebbet és többet kívánnak….Jó is, ha hálás  szívvel többre, fejlődésre vágyik.  De a Jó Isten, ha kérik tőle,  a gyermekeinek nem csak az Élet szeretetét, hanem a „mégis öröm” ajándékát is nyújtja. Amely felülemel a mán, látja a jövőt, és nevetve néz elébe.
Légy te is a Király leánya!

Hogyan?! Szívesen elbeszélgetek ezekről személyesen is jövő héten a Hargita Táborban, az ifjúsági héten, vagy csak  írj, bátran. Udvarhelyiek előnyben! :) 

2015. augusztus 9., vasárnap

tisztes távolság

 (ez a kép azért kedves, mert a lányom most is így ragaszkodik az apjához, meg hozzám is, de képet a mostaniról nem teszek föl... :) )
Lassan a két nagyobb gyermekünk mintha a tini éveik vége fele közelednének. Jelentem: kibírható, és nagyon élvezhető! :)
 Mindig vágyam volt, hogy tini gyerekeinkkel ne szakadjon meg a kapcsolat, váljunk ezekben az években jó barátjukká,de ne kelljen nekik kölcsönösen a szülők terheiből átvenni, a kölcsönös tisztelet is erősödjön...ahogyan én is tapasztaltam tini éveimben. Egyre inkább különleges ajándékként élem meg a szüleimmel való kapcsolatot, még ha nem is volt tökéletes, de szeretnék minél többet tovább adni az enyéimnek belőle.
Egyszerűen két gondolatot fogalmaztam meg a tapasztalatból:
-kicsi korban a szülő kell tanítsa a gyermeket a "tisztes távolságra". Pont amikor leginkább kialakul a kötődés? Igen, ebben az időszakban kell megtanulja minden gyermek engedelmességgel is szeretni a szüleit és tisztelni őket! Ez a szülő felelőssége. A férjem elől járt ebben, jó volt követni, összefogni.
- tinikorban a szülő kell megtanulja a "tisztes távolságot". Engedni a gyermeket "ki-kirepülni", nem csak, amikor már elhagyja a szülői házat. Tisztelni a  felnőtté válás időszakában, s mégis előtte járni. Barátként beszélgetni, mégis mértékkel osztani meg dolgokat: ő sem kell mindent elmondjon, hisz bízom benne... és még sincs titkolózás. Nyíltan állunk egymás előtt. Szülőként még inkább figyelnem kell, hogy mivel terhelem meg ebben az őszinte barátságban.

A KULCS MINDKÉT IDŐSZAKBAN A KOMMUNIKÁCIÓ. Kicsi korban kell megalapozni, mondom úgy, mint akinek két kisebb gyerek is van. Élvezet legyen a gyerekeinkkel való beszélgetés! Semmi sem butaság, kicsinyes, értelmetlen abból, amit közölnek, kérdeznek. Nincs tabu! Ha ezt a kapcsolatot értékként munkáljuk és ápoljuk, tini korban is a legjobb eszköz a jó kapcsolat helyreállítására: újra meg újra. Mert kérem a viharok ilyenkor jönnek, de el is mennek, hála Istennek. Nem elég ekkor kezdeni a beszélgető viszonyt, de nem túl késő.  Sokat imádkozom a gyerekeimmel való jó beszélgetésekért. Mindegyik ajándék.

Aztán eljön az idő, amikor teherbíró felnőttként barátok maradunk, amilyen minőségben a Jó Isten megajándékoz ezzel, úgy szeretném elfogadni. De édes szüleinek mindig megmaradunk.
Persze, tisztes távolságban! :)
 (ez a kép meg azért tetszik, mert a fiam örökölte az apjától azt, hogy nagyon meg tud nevettetni. Sokszor sikerül nekik.)
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL