Oldalak

2010. május 28., péntek

kapcsolatban

Egy vegtelen Isten kepes arra, hogy teljesen odaadja Onmagat minden gyermekenek. Nem ugy osztja szet Onmagat, hogy mindenki csak egy reszt kapjon, hanem mindegyiknek olyan tokeletesen teljesen adja oda onmagat, mintha masok nem is leteznenek.
A. W. Tozer

2010. május 27., csütörtök

apro lathatatlan oromok

  • nagy nyomasu sugarral jon rad a viz, amikor zuhanyzol (rajottem ez azert nagy szam nekem, mert szeretek zaporban is megazni - otthon nalunk nem tudok a hazban:)
  • ugy zuhanyzom par napja, hogy senki nem all az ajtoban, akivel kozben kiabalva kommunikalok. igaz, ez reszben picit rossz is, mert ugye raebredek, hogy hianyoznak a gyerekek:)
  • ha szennyes ruham van es megis azt szeretnem felvenni, sebaj egy oran belul frissen mosott szaritott ruhat vehetek fol
  • az uzletben kulturaltan viselkednek az eladok velem
  • egesz nap szandalban rojjuk a kilometereket, utana megsem fekete a labam a portol
  • a csapon finom ihato viz folyik
  • kifejezetten kenyelmes agyban alszom, s nem egyedul:)
  • az utcan senki nem bamul meg senkit ( az nem mindig jo ha senki nem ismer senkit, de nekem ez most szabadsagot jelent)
  • tehat van "eper" boven
folytathatnam de nincs ido ra, megyunk az ENSZ palotaba. csak azert irtam le, ha valamelyiket is elvezed a felsoroltak kozul, okod van az oromre, ha lathatatlanul is. es koszond meg Istennek nagyon! en is ezt teszem

2010. május 23., vasárnap

a boldog feleseg titka

ugy gondoltam a ferjem iranti tisztelet erossegem. Isten megengedte a mult nap, hogy kijojjon az en szivembol is a tiszteletlen hozzallas, pl. egy olyan mondat, hogy "ne legy mar olyan szuk latokoru"... azert is volt sulyos, mert egy komoly beszelgetes volt, komoly temarol. pedig igaza is volt nagyobb reszben. a hangsuly es a korulmenyek csak tetoztek a mondat tiszteletlen megnyilvanulasat. nagyon szegyelltem magam hirtelen, mint Eva mikor harapott az almabol. vartam, hogy fedezzen be az Isten. soha nem akarok "jatszani" ezzel tobbet. akit csodalok es szeretek, ezt meg is erdemli, mert a ferjem. ugy visszaszivnam azokat a pillanatokat. nem lehet. az a jo, hogy van megbocsatas.
tisztelve szeresd a ferjed! ugy tapasztaltam, ez a gyokere mindennek. aki tisztel az nem tud lazadni, engedetlen lenni. aki tiszteli a ferjet, azt nagyon szeretik! meg a gyerekei is. a ferj megerdemli a tiszteletet minden hibaja ellenere. ezt lattam regen, tudom most is. Isten megjutalmazott mar sokszor erte. persze a ferjem is:)
csak igy eri meg felesegnek lenni! es ezek utan nevezhet valaki szuk latokorunek, nem haragszom meg erte. mert ezt nem en talaltam ki, hanem a Jo Isten!
"az asszony pedig tisztelje a ferjet" Efezus 5:33

2010. május 21., péntek

A Jó Isten humora

vagy a könyvespolcunk terápiája. az előző bejegyzésnél írtam milyen komoly hatással volt rám a könyvek tekergése a polcon, s az irodai asztalon. lélekvizsgáló percekre is késztetett, ami hasznos volt egyébként:). a folytatás és a csattanó azért hihetetlen volt a fülemnek.
X nálunk van pénteken az Ethos napok után, mielőtt hazautazik. mondja, hogy a depresszív gyógyszereit is szándékszik elhagyni fokozatosan (3 hónapba telik kb.). örvendezünk, hálát adunk. nekem el kellett mennem közben itthonról egy kicsit, ő a gyerekekkel beszélgetett a lakásban. mikor elkísérnénk a buszhoz, mondja ez is jót tett neki, hogy nálunk volt. gondoltam, következik az a mondata, hogy jó volt kikapcsolódni a családunkban is, vagy valami ilyesmi. erre azt mondja: tudod, kérdezte Lajos, hogy hogy vagyunk a férjemmel. jól vagyunk és még jobban leszünk! mert itt nálatok rájöttem, hogy tényleg velem van a baj. sokat bosszantom azzal a társam, hogy az igei szolgálatokra készülve, a könyveket miért hagyja széjjel az asztalon. perfekcionista vagyok, betegesen takarítok és rendezek a lakásban. látom a ti könyvhalmazotok (az asztalon is:), és én itt egyáltalán nem mondanám, hogy rendetlenség van, de nekem változnom kell!
most már csak az a kérdés, megéri nekünk katonás rendet tenni a polcokon???:D:D
na jó. ez csak költői kérdés lenne itt a végén.
ezt még le kellett írnom, közben hála Istennek sikerül bepakolni lassan...

2010. május 17., hétfő

gravitáció a házasságban

ha két ember lelke egymás mellé szegődik ott sok jó történhet. ha Isten vezérli a két lelket egymáshoz, méginkább. de vannak olyan magunkkal hozott vonások is, amelyek általában a gravitáció törvénye szerint alakulnak, ha nem vigyázunk. például én alkatomból fakadóan nem vagyok egy rendszerezett, strukturált valaki, inkább a spontaneitás az erősségem. szüleim nevelték belém, hogy legyen kiszámítható programom például, az most is működik, hála Istennek. ha ez a nevelés hiányzott volna a gyerekkoromból, szerintem káosz lenne az életünk, ill. életem itt Zilahon, egy többnyire kolerikus ember mellett:). tudom, hogy így is kegyelem, hogy nem az, mert Isten tart meg, de ez ma eszembe jutott.
a férjem sokkal inkább szerette a katonásan(!) sorakozó könyveket a könyvespolcon, például. sajnos az idő teltével és "hiányával", inkább én hatottam rá:(. ezért most, hogy ez tudatosult bennem, összeszedem magam, és a könyvespolcokon rendet teszek az irodában. csakazértis:P igaz, még mindig marad a cédék, dévédék tömkelege... azt nem ígérem most!:)

vigyázzunk, ha azt gondoljuk, hogy én majd hatok rá, majd csiszol ő rajtam, majd mellette jobb keresztyén leszek vagy fordítva.... emberileg a gravitáció szokott működni. alapból jobb az elfogadás, és azután kell az ima. esetekben sok ima, hogy a másikat ne lehúzzam, hanem én kapaszkodjam utána, illetve ne lehúzzon, hanem az ima erejével segítsek rajta! ez mindkét lelket felemelheti. erre is mondhatnék egy személyes példát, de ha ismertek minket, gondoljátok azt inkább ti ide:) még jobb, ha a magatok példája jut eszetekbe:D

gyereklogika

Máté oldja a feladatokat a füzetéből. az egyik sorban van 3 gyümölcs és 1 állat. bekarikázza az állatot, ugyanis az az utasítás, hgy karikázd be azt a rajzot, amelyik nem illik a sorba. a következő sorban van 3 lány és egy fiú. látom, hogy az egyik kislányt kezdi karikázni. megbököm, hogy gondolja meg jobban. erre határozottan folytatja, és a másik két kislányt is bekarikázza:D:D:D

este mikor olvasom a petis könyvből a sztorit (amit egy édesanya írt), minden történet után a könyv végére kell lapozni, ahol azt írja a szülők képe alatt, hogy: köszönet a férjemnek a sok sok segítségért. :)

ez a mi kicsi fiunk!:D

ui. a peti könyvben persze találtam már kifogásolnivalót, nem hiteles dolgot is. de kész vagyok ebben a könyvben is a lényeget keresni, mert van belőle elég.

2010. május 13., csütörtök

ugyancsak rá gondolva...

-nem értékeli igazán a szeretetünk, mert mindig kivédem a más igazságtalanságától! nem is fogta még fel, mit jelentene, ha nem lennénk neki....
-kiállhatna már ő is legalább egyszer mellettünk, illetve az igazság mellett!
-és mi van, ha csak az egész plusz energia részünkről, ami nem fog érni semmit?

hirtelen eszembe jut az Atyám és én. pont ezeket gondolhatná rólam, sőt! nem értékelem szeretetét eléggé, sok belém fektetett ideje, igéje nem kel ki, nem is vagyok bátor, hogy kiálljak mellette, ahogyan kellene. ő mégis hűséges, feltétel nélkül szeret, és látja, hogy ki lesz belőlem, nem pedig azt, aki még most vagyok.

szóval értitek? ez a könnycsepp bűnbánó csillogása anyáknapján....
hálás vagyok a mai ünnepért is, a mennybemenetelért, mert van Közbenjáróm. nagy szükségem van rá a napokban is. hála! hála. ezért igazán szép a május!:)

2010. május 10., hétfő

anyáknapi ünnepségen



vettem részt pénteken. ritka szép és tartalmas előadás volt. nem túlfűtött, és irreális, inkább sok tanulsággal, szeretettel. mégis, én ennek a gyerekemnek az előadásán sírok, pedig ekkor még nem is voltam fáradt. kérdezi is a drága a végén, kicsit kételkedve, hogy most is örömödben sírtál? nem tudom megfogalmazni-válaszoltam. hát, hát azért, mert szeretsz és kész!-válaszolt magának. igazad van, nagyon szeretlek. szoktam mondani, mikor kérdezgetnek a kismamaságról, hogy őt nem a szívem alatt, hanem a szívemben hordtam, hordozom.
vajon még hány anyáknapját ünnepelek vele? nem várok választ rá, csak megállapítom ismét, hogy az anyaság tényleg elsősorban nem vércsoport kérdése. "szívtől-szívig ajándék" Istentől! és én minden nap kegyelmet, bölcsességet kell kérjek ehhez a szolgálathoz is, hogy jobban tudjak szeretni....
itt pedig egy vers, mindazoknak, akik anyaságukat Istentől kérték és kapták. így Dohi Abigélnek, Dávid édesanyjának is:

Anyaszívűek

Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!

Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.

Isten áldja az ilyen Anyákat!

Lukátsi Vilma

2010. május 6., csütörtök

mai tanulság

ma voltam először a szilágycsehi líceumban osztályfőnöki órán. két óra után behívott az igazgatónő egy kávéra. mondja, kérdezte a diákokat, s nagyon tetszett nekik az előadásom a mit jelent népszerűnek lenni (drogok) témában. s milyen jó, hogy a zilahi tanfelügyelőség, az alapítványunk, a szilágycsehi iskolákra is gondolt, stb. stb. kinek nem esik jól a bátorítás?! de egyre méltatlanabbnak éreztem magam, amikor egy megterített asztalhoz hívott, volt ott hideg tál, gyümölcskosár, kávé, üdítők... nem tudtam mire vélni, hogy engem...? és mindenképpen unszolt, és kínált. de ekkor megfordulok, s hát ki áll a hátamnál?! egyik zilahi tanfelügyelő úr. buna ziua!- mondom, értem már, miért részesülök én is ilyen különös kiszolgálásban! mosolyog az inspektor, s mondja, értékeli a munkámat a részükről is.
azon gondolkoztam, miközben hazafele vezettem, hogy pont ilyen akkor is, mikor valaki egy verset mond, énekel, bizonyságot tesz, főz, beteget látogat, vendégeket fogad stb.. mikor értékelik szolgálatunkat, jó mindig tudni, hogy ki áll mögöttünk, kinek vagyunk a küldetésében, kinek jár a tisztelet. jobban esik a jó falat, könnyebb elviselni méltatlanságunk, higgyétek el, s nem felejtjük el, kinek kell mondani a köszönetet!:)
„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” 2Kor 5:20 ...

2010. május 5., szerda

merre billen a mérleg?

meg kellett térjek pszichológiából. megárt a sok lélekbúváros könyv, még akkor is ha jó. persze, az olyannak, mint én vagyok! régen gondolkoztam, hogy pedagógiából több vagy pszichológiából inkább. jól választottam, Isten kegyelméből, ez megerősödni látszik. még ez is függ a személyiségtől, hogy mennyit bír meg valaki valamiből... ki gondolta volna?:D
no, de jöjjön akkor megint egy kis elemzés, ami nem szakirodalomra épül, csak az én megfigyelésemre, illetve ezt is női körön tanultam:)
  • valaki: akkor vagyok hajlamos a képmutatásra, amikor túl sokat foglalkozom azzal, hogy engem szeressenek, hogy mindenkinek megfeleljek. ez az egyik véglet az asszonyok között is. (én megjegyzem, hogy nekem is mindig hátrálni kell ettől a véglettől. engem nem az a vágy hajt már, hogy engem szeressenek, elfogadjanak. inkább a szolgálat miatt vagyok hajlamos arra törekedni, hogy mindenkinek jó legyen. Isten tanítgatja, hogy Őt nem kell megvédeni, megszerettetni mindenképpen mindenkivel. ő elég ehhez egyedül is. én pedig eszközeként elégedjem meg a határaimmal.)
  • más valaki: én a másik végletbe esem inkább. kevesen érdekelnek, hogy mi a véleményük, stb.! mivel ez nem az én csapdám most, hát egészítsétek ki, hogy ennek mi lehet a hátránya a kapcsolatok és Krisztus hirdetése szempontjából.
tehát itt is az a NAGY EGYENSÚLY keresendő. igen! csak Isten közelségében talál rá az ember, a titokra, hogy hogyan lehet helyes önértékeléssel alázatban maradni és máskat különbnek tartani, vagy Istenért élni először és csak utána az emberekért. milyen jó, hogy a legnagyobb lélekismerő, Jézus, példát adott már ebben is.

2010. május 4., kedd

kvittek vagyunk-folytatás

ez is női körön hangzott el, amikor az őszinteségről/képmutatásról vallottunk:
valaki: megbántam, hogy úgy róttam ki a büntetést a fiamnak, hogy nem hallgattam meg előtte a védekezését. túl sok volt, hogy 200-szor leírja a tanulságot. felfüggesztettem a büntetését.
valaki más: szerintem meg kellett volna felezni. ő leírta volna 100-szor, te is 100-szor vele együtt, hogy máskor meghallgatom a fiam mielőtt megbüntetem:)

mi a tanulság?
aki gyereknevelési tapasztalatokról is akar hallani, járjon női körre! legalábbis itt Zilahon öröközöld téma:D. lehet én is ludas vagyok benne, de hát nekem ez mind jól jön:). tehát köszönöm "valaki másnak" a jó tanácsát!:)

kvittek vagyunk?

a szülő bocsánatot kér a gyerektől a fegyelmezés hogyanjáért (türelmetlenség).
a gyerek: jaj, ne kérj bocsánatot, kérlek.
szülő: miért?
gyerek: mert akkor már nem vagyunk egyenlőek!
szülő: ?...... kérj te is bocsánatot, s ilyen egyszerű!:)
gyerek: igen, de így kvittnek lenni nekem nehezebb...
szülő: hidd el, nekem se könnyű a megalázkodás előtted...

ajándék lehet gyereknapra


megmaradt nálam a pedagógus napról meséskönyv. nem muszáj nekem eladni, csak gondoltam megemlítem itt, mivel régebben érdekelt jó néhány olvasót, mikor írtam egy bejegyzést Isti apó (Berszán István) meséiről.
nálam csak 20 lej az ára:) ja, és azért is írtam ezt most meg, mert a hétvégén ifitalálkozó, és sokaknak ingyen posta lenne:).

2010. május 3., hétfő

anyák napjára

reggel a fiam kávéval lepett meg (mostmár nagyon érti, hogyan kell:), a lányaim gyönyörű képeslapokat készítettek még szebb mondanivalóval tele írva. a kisfiammal pedig pont e napon kellett megtanuljuk, hogy mi a káromkodás anyás szóval(valakitől hallott valamit, nem is értette mit mond, s elszólta előttem egy stresszes percében. remélem máskor nem mondta..). végül, ez az utóbbi lett a legmeghittebb anya-gyerek pillanat anyák napján. rászóltam, de jobban megszeppent az ijedt arckifejezésemtől, aztán sírt nagyon, mikor elmagyaráztam mit tett, s én nem tudtam megszabadítani a bűntudattól, bárhogyan próbáltam. de a közös imádság igen! jaj, hogy tudjuk mi szeretni most egymást a kisfiammal!:)
még kívánok ilyen anyáknapi ajándékot az Istentől, amikor jelen lehetek Isten felszabadító munkájában a gyermekeim, királylányaim életében.
boldog anyák napját nektek is! ne feledjétek, anya nem akkor születik, amikor megfogan a méh. az anyaság a szívben születik!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL