Oldalak

2009. december 27., vasárnap

Az újévi igém

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.(Péld 4,18)

Nincs naplemente az igazak hitéletében. Van napfelkelte (üjjászületés) és egyre világosabb, egyre szebb út a nap teljes erejéig. Mert Istennel a mélység is magasság. József ha otthon marad, nem lehetett volna ilyen nagy eszköz Isten népe életében. Kellett az idegen nyomorúság, a csalódás, a fájdalom is. De a kútból is látni az eget. Az álomfejtés szolgálatát sem a fáraónál kezdte, hanem a börtönben. Ma nem népszerű a boldogság hirdetése. Jobban tetszik az önsegítő program, ahol úgy vigasztaljuk egymást, hogy nekem sem különb, ne sírj. A tökéletlenségünkkel vigasztaljuk egymást, ahelyett, hogy a gyengeségünkben erős Jézusra mutatnánk. Pedig igaz az, hogy egyre szebb lesz! A Biblia ezt mondja. Ha a gyémánt még csak sárlepte kődarab, attól még gyémánt,és egyre szebb lesz, nem?! Hiszek a karácsonytól a mennyig vezető útban, ami egyre szebb, még ha Gecsemáné, Golgota is van közötte.
Akarod, hogy egyre világosabb, ragyogóbb legyen a jellemed, házasságod, a gyereknevelés, a munkád? Egy titka van, amit József is jól tudott: a HŰSÉG! És ez csak egyre szebb lesz...

BOLDOG ÚJÉVET!

2009. december 26., szombat

az a karácsony...


Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. — Lukács 2:19

Minden, csak nem idilli, csendes éj volt az a hűvös betlehemi este, amikor egy riadt tinédzser megszülte a királyok Királyát. Mária elviselte gyermeke érkezésének fájdalmait, amiben segítségül mindössze vőlegényének, Józsefnek az ácsmesterségtől megkeményedett kezei voltak számára. Bár a közeli mezőkön a pásztorokat a gyermeknek dicséretet éneklő angyali sereg vette körül, Mária és József fülei állathangokat, a szülési fájdalom és a kisgyermekként megszületett Isten első sírását hallották. Egy nagy fényességű csillag világított a külső épület fölött, de a jászol környéke sivár hely volt e két idegenben járó látogató számára.

Ahogy József lefektette a kisbabát Mária karjaiba, szívét a csodálat, fájdalom, félelem és öröm egyvelege járhatta át. Tudta, hisze egy angyal megígérte, hogy ez a piciny csomag „a Magasságos Fiának hivattatik” (Lukács 1:32). Ahogy a félhomályban tekintetét az Övéire, majd Józsefére irányította, bizonyára azon gondolkozott, hogyan fogja majd gondozni Őt, Akinek a királysága sosem ér majd véget.

Sok gondolkozni valója volt azon a különleges éjszakán. Most, több, mint 2000 évvel később mindannyiunknak fontolóra kell vennünk Jézus születésének, ebből következő halálának, feltámadásának és visszatérése ígéretének fontosságát. — Dave Branon

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL