Oldalak

2014. december 30., kedd

A benned fénylő csillag


A Hargitán újból.  Az a kis „nevesincs” csillag most is úgy ragyog, mint közel egy éve… kicsit erősebben, kicsit másképpen, mint a többi a sok közül. Édesapám csillaga. Nekem.
Nem voltunk túl romantikusak a családban, de a karácsony gyerekkoromban is csillagos gyertyafényű volt. Kedvenc pillanat köszönt vissza ma is a csillagszóró meggyújtásában. Azt mondták egyszer, hogy karácsonyban azért a sok fény, mert megszületett a Világ Világossága.
Ez a Világosság ragyog, mint csillag azokban, akik hisznek Benne és elfogadták őt.
És mindenkinek van egy csillaga mely világít másoknak, hogy megtalálják az Utat, csakúgy mint a bölcsek. Egészen a célig. S van, akinek a csillaga már az égen ragyog, mely közel a mennyhez.
Mintha ezt a csillagot látnám a hargitai házból, most már másodjára. Édesapám csillaga. Nekem.
A tied ragyog?! Kiknek?


“Ezért tehát, szeretteim… Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. … örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Fil 2,12-18.

2014. december 17., szerda

Ajándéktippek gyerekeknek és felnőtteknek

Az első karácsonykor a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak.
Mindegyik ajándék jelképezett nekem valamit az idén, amit én is tovább adok szívesen.

1. Ajándékozzunk Igét! "Mint az aranyalma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott Ige"(Példabeszédek könyve 18:13)
Minden ajándék mellett jó, ha van egy meggondolt, kikeresett, megimádkozott igevers. Nagyszerű lehetőség ilyenkor az Élet kenyerét tovább adni egy könyvjelzőn, egy újságon keresztül. Bibliát is adhatunk, legalkalmasabb idő erre karácsony ott ahol még nincs. Egy ideje mi a bölcsőbe karácsonykor kenyeret teszünk bepólyálva a kisded Jézus helyett, emlékeztetve mindenkit arról, hogy már nem a kis Jézust, hanem az Élet kenyerét ünnepeljük. Milyen jó lenne, ha minden családban az ajándékbontást, esti vacsorát megelőzné a közösen felolvasott igerész, a karácsonyi üzenet a Bibliából. Együtt is lehet ilyenkor imádkozni énekelni a családdal... maradandó ajándék ez, mely több a hangulatnál is!
2. Ajándékozzunk Tömjént! „Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztustól Istenhez felszálló füstölőszer jó illata. Ezt pedig azok is érzik, akik az üdvösség felé haladnak, és azok is, akik el fognak veszni.” 2Korintus 2:15.
 "Ne tömjénezz!.mondjuk a hízelgésre. Milyen jó lenne, ha igazi tömjén, igazi jó illatú, hiteles bátorító szavakat adhatnánk ezen a karácsonyon gyerekeinknek és másoknak is. az általános "Ügyes vagy! Szép vagy! Okos vagy!" kijelentések helyett talán fogalmazhatnánk konkrétabban, úgy hogy:
"Nagyon hálás vagyok, hogy Isten nekünk, a mi családunkba helyezett téged." "Nagyon értékeltem, hogy az idén olyan nagyon igyekeztél a tanulásban", vagy másnak azt, hogy "sokat tettél azért, hogy ilyen szép karácsonyunk lehessen, köszönöm.". "Történt egy s más a közelmúltban, de én úgy is nagyon szeretlek!" "Szeretem, hogy mindig ápolt vagy és ez nem függ a kortól. Ezért vagy mindig szép külsőleg is nekem. Büszke vagyok rád, mások meg "nem számítanak"...."
" Olyan öröm, hogy veled együtt szolgálhatom az Urat, gyermek létedre is kész vagy másokat szolgálni azzal, hogy jelen vagy, hogy szeretsz mindenkit, hogy segítesz, ha kell... Köszönöm."
Folytatható az illatozás:)
3. Ajándékozzunk Mirhát, vagyis jócselekedetet! „Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.”Márk ev. 14:8 „A jó illatú kenetet, melyet Mária a Megváltó holttestére szándékozott kenni, az élő alakra önthette." E. W.
A karácsonyi jótékonyság nem merül ki abban, hogy adakozunk, készítünk egy cipősdoboznyi ajándékot az árváknak. Milyen jó, ha gyermekeinket megajándékozzuk a jócselekedet örömével úgy is, hogy rendszeresen imádkozunk valakiért,  karácsonykor meglátogatjuk együtt az illetőt, s viszünk neki a közösségben kapott örömből, amit mi olyan bőven kaptunk. Tudom, hogy az ötlet sokkal több ennél, gondolkozzunk rajta, hogyan szerezhetnénk még örömet együtt a családdal másoknak..

Zárszóként egy kis humor a témában, amit már lehet hallottatok tőlem, többször elmondtam már, ugyanis nálunk történt több, mint 15 éve:
Régebben történt, hogy a fiam rosszalkodott így karácsony táján. Rászóltam, hogy
- Na, hadd el, nem hoz neked az angyal semmit! Huncutul felnézett rám és sokatmondó mosollyal válaszolt:
-Nem baj, majd hoznak akkor a "bölcsek"!

vendégszeretet karácsonyeste


"A vendégszeretet azt jelenti, hogy kitárjuk szívünket és ajtónkat Isten és emberek előtt, és menedéket adunk a hontalanoknak is, ha kell..."

Vigyázzunk nehogy úgy járjunk, mint ebben a kis történetben:
"Feleségem néhány vendéget hívott meg vacsorára.
az asztalnál odafordult hatéves lányunkhoz és így szólt:
-Ma este el tudnád mondani az asztali imát?
-De én nem tudom, mit kell mondani!-felelte lányunk.
-Mondd egyszerűen azt, amit a mami mondana, amit tőle hallottál!-biztatta feleségem. Lányunk behunyta a szemét és így imádkozott:
-Édes Istenem, mi a csudának hívtam meg ezt a sok embert?" .... Elisabeth M.


Ti szoktatok karácsonykor gondolni az egyedülállókra, magányos emberekre? Mi lenne, ha valakit meghívnánk közülük az ünnepi családi vacsorára vagy ebédre?

2014. december 15., hétfő

Ünnepre készülve kettesben...


1. Jó megbeszélni az elvárásainkat az ünneppel kapcsolatosan. Azért, mert együtt kaptunk egy csodás adventi ige- vagy imanaptárt, s mindketten örültünk is neki, nem biztos, hogy mindketten úgy is értettük, hogy az idén szeretnénk bevezetni vagy alkalmazni ezt az ötletet. A karácsony estével kapcsolatosan is... Lehet természetesnek hangzik, hogy karácsony este a Bibliai történet felolvasása, a férjet illeti (ő a család papja), de nem biztos, hogy mindketten láttunk, hallottunk erre példát. Sok elvárásból fakadó csalódást ki lehetne küszöbölni, ha megelőzi két-három szó... Egyezzünk meg, hogy mi az, ami mindkettőnknek nagyon fontos az ünneppel kapcsolatosan és kössünk kompromisszumot is, amiben lehet, mert a szeretet a másik javát keresi és mindent eltűr! :) Ez nem csak a házasság elején érvényes, hanem minden évben jó odafigyelni egymás terveire, elvárásaira. És jó megbeszélni. Kulcsfontosságú segítő kérdések például: "Jól értettem, hogy te úgy gondolod, hogy karácsony este....." "Szeretném az idén, hogy....te mit szólsz hozzá?" "Aggódom, hogy valamit félreértünk, s nem jól sül el, ami a gyerekeinkkel, családdal, vendégeinkkel való ünneplést illeti...Segíts nekem. Beszéljük meg." Nem kell ezekhez különleges tárgyalás, gyűlés a társsal vagy a családdal, ha már vannak nagyobb gyerekek is, de jó figyelni a társunk rezdüléseit, kívánságait. Nagyobb ajándék lehet neki karácsonyra, mint az óhajtott ajándéka a fa alatt!

2. A családi hagyományok jó gondolat, biztonságérzet a családnak az évi ritmikusság is az ünnepekben. De legyünk rugalmasak. Nem éri meg ragaszkodni valamihez túl görcsösen, s elveszíteni a lényeget!

3. Ünnepekkor is legyen meg a fontossági sorrend: ISTEN, FÉRJ, GYEREKEK, család,  gyülekezet s utána szép sorban a többiek IS!

4. Vigyázzunk egymás határaira. Ha én kifele forduló vagyok, a társam ellenkezőleg, akkor az összegyülekezések alatt ne felejtkezzünk meg a társunkról. Jó, ha együtt érezzük jól magunkat. De ha az egyik félnek kevesebből is elég, ami a társaságot illeti, nem bűn, ha félrevonul, s az se, ha a másik kicsit(!) tovább "pörög". A vendégeket azért ne hagyjuk magukra. A gyerekekkel való foglalkozás, együttlét is jelenlétet kér. Ezt is megoszthatjuk, hogy pihenni is tudjunk, ne csak kikapcsolódni.

5. Ünnepekkor s előtte se engedjük, hogy az anyagiak (pénzköltés vagy spórlás), gyereknevelés megrontsa a békességünket. Szeressük egymást odafigyeléssel, engedéssel, tisztelettel, megbocsátással és bocsánatkéréssel!

6. Maradjon Krisztus a legfontosabb ne csak adventben, hanem a születése napjának ünnepén teljesen! Jó, ha imádkozhatunk ezért kettesben is! :)

Ezen gondolkoztam ma...
Szeressük ma is nagyon a férjünket! 


2014. december 14., vasárnap

Karácsonyi díszek egyszerűen

Aki ismer, tudja, hogy ez az egyszerű dísz, a szegfűszeggel díszített narancs, mint illatosító, ilyenkor nálam mindig valahol megjelenik. Minden évben eszembe jut, olyan egyszerű és hatékony... :)




Az alábbiak pedig már Zilahon készültek, pénteken ott voltam.A régi gömbök, ha nem tetszenek csak új ruhát kell kapjanak... Nem, nem lesz piros pöttyös karácsonyfánk :P, csak a konyhaablakba került a dísz. Nagyon tetszik az ötlet. A képeslapkészítés is jól jött... Köszönöm, kedves zilahiak, hogy veletek lehettem, hogy többet kaptam most is tőletek, mint amennyit adhattam.




2014. december 11., csütörtök

az unhatatlan vagy agyoncsépelt Mikulás meg Télapó

csak néhány gondolatjellel éri meg nekem írnom róla:
- Mikulás és Télapó között igenis különbség van, bár összemosódtak az idők folyamán, köszönet a nyugati materiális áramlatnak és a kommunizmusnak is!
-mindkettő lehet céltévesztés
-a lényeg az adventben és a karácsonyi történetben van, ami ma is valóság, a legnagyobb öröm lehet és a legjobb hír a gyerekeknek is.
-fantáziavilágot fosztogatni és gyermekörömet rabolni senkinek sem szabad, de hazudni sem!
-régen is találtunk a cipőnkben december 6-ra egy-két meglepetést, volt karácsonyfánk, s nem lett bálvány, nem vittük a Mikulást az istentiszteleteinkbe. Ne is vigyük, ne is hangsúlyozzuk túl, amit nem kell! (az azért nagy baj még egy keresztyén intézménynél is, ha Mikulás napján megemlékeznek, de a karácsonyi ünnep elmarad, illetve az előző nagyobb a másiknál :( )
- nem kell túllihegni mindent (néha ez is "gerenda-szálka szindróma", meglátjuk a szálkát a karácsonyban, de a gerendát megtűrjük) de érthető a felhívás, ami inkább nyugatról jön, akik a Coca Cola reklámmal és egyéb mesékkel, cicomákkal nagyon elvitték a karácsony ünnepét más irányba, s a hagyományokat is felcserélték. Aki közülünk is így tette, hát térjen vissza a Bibliai karácsonyhoz, a gyerekek örömét pedig tápláljuk helyesen!
Segítsen minket a Jó Isten ebben is!
Áldott Ünnepet az Ünnepelttel: Jézussal!

2014. december 10., szerda

"fekete, de szép!"

Láttam romákkal, cigányokkal foglalkozó embereket, misszionáriusokat, lelki vezetőket, alapítványokat. Sokakat egy idő után reménytelenül, vagy éppen csak szalmalánggal (elhívás helyett munkahelyként, ill. félremotiváltan- mikor melyik karitatív tevékenység a “menő”… )

Néhányat nagyon hitelesen , kitartóan, sok szeretettel, szenvedéssel és eredményesen is. Miközben magamnak is harc, hogy hogyan segítsek, amikor erre alkalom adódik, hosszú ideje figyelve azokat, akik közöttük dolgoznak, rájöttem arra, hogy a roma misszió is akkor hatékonyabb, ha akik segítenek, szolgálnak feléjük:
-Istennel teszik az egészet nem csak Istenért vagy a cigány népért
- a szívüket is adják, nem csak a szellemi és anyagi támogatást (elfogadják, befogadják és szeretik a cigányokat értelemmel, érzelemmel és hűséggel)
- az anyagi javak előtt sokkal előbb az időt és energiát szánják oda az életükből, hogy segíteni lehessen. Talán több időt kér egy roma személy mentorlása, mint egy másé. Együtt kell dolgozni, hogy elsajátítsanak bármilyen képességet, vagy egy életbölcsességet megértsenek. (pl. Nem elég előadást tartani a higiéniáról, hanem velük együtt kell takarítani, főzni vagy bármilyen egyéb munkát is végezni. Nem elég az erkölcsi tisztaságról sorozatot tartani nekik, hanem kell látniuk valaki életéből, hogy az hogyan éli meg! Egy néhány nap alatt, amit közösen tölt el az ember velük, sokkal több szellemi értéket is átadhat, mint 101 női kör alatt.)
- közösségvállalás velük -ha nem is rendszeresen, de nyitott kell legyen őket is vendégül látni az otthonukba , ha erre is sor kerül, még ha ez nem is rendszeres gyakorlat, természetesen.
- az anyagi javaikat is felajánlják a bölcs segítségnyújtásra (nem biztos, hogy ezt direkt módon kell tenni, de áldozni a saját anyagi javakból és nem csak a máséból igenis kell!)

Talán többet elérhetnénk, ha minden hívő ember „örökbe fogadna” egy roma személyt úgy, hogy kitartóan „gondját viseli” lelkének, imádkozik érte, felvállalja a kapcsolatot vele és segít neki hosszútávon. Többet jelentene, mint néhány embernek „kiszállni” és csomagot osztani, missziós hetet, konferenciát szervezni közöttük. Természetesen, jó, ha ezek is vannak, de a magam féléknek (akikre nem bízott még Isten egy egész ilyen közösséget, missziós területet) kívánom, hogy miközben a távoli éhezőket segítjük, vagy elítélünk egy nemzetet, nyissuk meg a szívünket csak egy, egyetlenegy ilyen felnőtt vagy gyerek előtt, aki közelebb lakik talán hozzánk, és ne csak karácsony idejére. Élet-kapcsolattá válhat. Egy lelket mentettél meg ugyan, de ő megmentheti az egész családját és hatással lehet egész  generációjára.

Segítsünk és szeressünk tiszta szívből!

2014. december 8., hétfő

Sissi, a hercegnő

Mikor nagyon fiatal lány voltam a Sissi film lett a kedvencem, természetesen a  hercegnő miatt, de a  Ferenc Józseffel való kapcsolat is jót nyomott a latban.
Férjhezmenetelemre a példképből már csak a “kalapja” maradt Sissinek, amit fel is tettem a menyegzőnkön.
Van, hogy a lányok, akikkel együtt álmodom a jövőt, imádkozom értük, bemutatják a leendő társukat nekem még a “love sztori” elején. Ha csak a fiúval állok szóba egy pillanatra, megkérdezem, miért akarod ezt a lányt? Sokan válaszolják fülig érő szájjal, hogy azért, mert  csak vele tudom elképzelni a jövőm, csak mellette vagyok boldog, szeretem tiszta szívemből és hasonlók…. Erőt veszek az örömen, amit érzek én is, és higgadtan, röviden válaszolok ilyenkor, hogy EZ MÁR PEDIG NEM ELÉG! Több esetben folytatódott a beszélgetés és  szívére kötöttem a fiatalembernek (a lánynak már előtte sokszor elmondtam), hogy csak akkor kösd össze az életed a nagy Ő-vel, ha meggyőződtél, hogy Istentől van a kapcsolat és arra kaptad, hogy te tedd boldoggá őt. Ha kész vagy azért élni ezentúl, hogy ő boldog legyen melletted s azzá váljon, akivé Isten akarja formálni! Értelemmel könnyű ezt is elfogadni ilyenkor, kimondani majd az oltárnál, de egy egész élet ott áll majd a gyakorlatra, amikor a szívünk és egész lényünk az önzés diktálta szeretetre vágyik. Minden nap harc elfogadni ezt a nagyszerű ajándékát Istennek, ami nem csak azt jelenti, hogy kész vagy meghalni is érte, ha kell, hanem életed adni érte minden nap (“társért élt élet”),  minden körülményben. Van, hogy nehéz, van, hogy nagyon könnyű, de csak így éri meg szeretni. Akkor, ha visszaragyog is a szerelem, sokkal erőteljesebb, mint ha csak adok-kapok szeretet lenne.
A férjem sokszor úgy fogalmazta meg házas alkalmakon, hogy egyszer rájött röviddel házasságunk után, hogy nagyobb harmónia is lehetne közöttünk…ha nem azért lennék mellette, hogy kiszolgáljam, segítőtársa legyek, hanem hogy ő szeressen előbb szolgáló szeretettel. Ugyanerre kellett rájöjjek én is, mert ha értelmemmel vallottam is az igazságot, az önzés  nagy Úr! ( És ez mindannak ellenére, hogy egymásba fülig szerelmes a pár...:)
 “Sissi” példaképként jó, hogy az ember lánya megerősödjön abban, hogy fontos, értékes (az apjának is), hogy nagyszerű, hogy nőnek született! De könnyen elronthatjuk lányaink életét, ha hercegnői önző mivoltukban erősítjuk meg a szolgáló szeretet helyett. Édesapám és más is sokszor figyelmezetett, ezért amikor a kemény gyakorlat eszembe juttatta a tanultakat , kicsit könnyebb volt megadni magam. Nagy áldás, ha egy pár életében egyszerre történik ez a felismerés, ennek a tudatosítása a gyakorlatban is. De ha nem így lenne, sem kell csüggedni. Hisz mindenkinek egy egész élet van a szeretet gyakorlására. S elsősorban nem azért, hogy visszaragyogjon, hanem mert egyszerűen Isten kimunkálhatja érzés szintjén is, hogy jobb adni, mint kapni!
Nem rég a lányaimmal is sor került a Sissi filmre (nem is egyszer). Hirtelen megjegyzi az egyik: "Édesanya, te mintha itt hasonlítanál rá!" -mutat a kalapos képre… Felnevetek. "Ó, az régen volt!" Erre ő:
-          S én? Én hasonlítok egy kicsit?!
-         

A témában egy nagyszerű cikket olvastam. Megéri időt szakítani rá:

http://keresztenycsalad.blog.hu/2014/06/17/a_lista_amely_megmentette_a_hazassagom

2014. december 6., szombat

Gyerekekkel az ünnep előtt

Lehet, hogy sokat  tervezünk az ünnepek sorozata előtt. Gondolunk a tisztaságra, szép hangulatos környezetre, finom ételekre, ajándékra, (meg)látogatásokra, amelyekkel tartalmassá szeretnénk tenni az ünnepet.
Mi a véleményetek az istentiszteletek látogatásáról? Hallottam már olyan sokszor, hogy mennyire nehéz és fárasztó  lehet a gyerekeknek egy ünnepen annyit imaházba, templomba menni...s egyébként is mi marad meg belőle?!
Aztán egyre többet hallom nyugatról azt nehezményezni, hogy alig találkoznak egy ünnepen, s az istentiszteletekből is alig van 1-2 alkalom már megtartva. Vasárnap délelőtt esetleg...

  • gyerekként soha nem gondoltam arra, hogy sokat járnék istentiszteletre, pedig többször is év közben a hét minden estéjén ott voltam imaházban. És minden vasárnap délelőtt, délután... néha a két istentisztelet között is belefért még egy alkalom a körzetben. Az igaz, hogy kincsként védtük a lehetőséget, hisz nem volt természetes, hogy a templomajtók nyitva álljanak és hívogassanak a kommunista rendszerben. 
  • Az is igaz, hogy nekünk egyszerűen ez volt természetes, és kész! 
  • A legnagyobb titok abban, hogy nem eltávolodtam, hanem megszerettem az Isten házát (az, hogy "az Úr házában lakom egész életemben" már csak külön ráadás :) ) az volt, hogy a szüleim szerettek imaházba, közösségbe járni. Erejükön felül vállalták a nép terhét, a fizikai munkát, a szellemi hadviselést és a többit is, mégsem hallottam SOHA, hogy jaj, egy ünnepen sem aludhatja ki magát az ember, s a hétvége, s az ünnep az milyen sok igehirdetés, és mennyi vasalt ing és gyereköltöztetés stb. stb. Alig várták, vártuk, hogy imaházba menjünk. Mindezt csak a közösség miatt?!

De hát az IGE ad tartalmat az ünnepnek! Isten népe között!
Mennyire hisszük, hogy igazi tartalmat az idén is a kijelentett ige fogja adni az Ünnepünknek? Készüljünk rá már most szívvel-lélekkel, gyerekeinkkel együtt! S vigyázzunk az őszinte, képmutatás nélküli, de követhető példamutatásra...
Ó, mennyire meg kell alázkodnom nekem ma is, hogy a szívem ünneplőbe öltözhessen, s a gyerekeim Őt lássák fontosnak az életemben az ünnepen is!

2014. december 1., hétfő

A házasság évszakai - NYÁR

Az alábbi gondolatokat Beke Laci és Betti osztották meg velünk a házasok találkozóján a múlt hónapban Székelyudvarhelyen. 
A NYÁR ÉRZELEMVILÁGA
boldogság, elégedettség, eredményesség, közelség
ATTITŰDÖK- bizalom, elkötelezettség a növekedés irányába, nyugalom, békesség
MEGNYILVÁNULÁSOK: építő kommunikáció, lelki fejlődés igénye és megvalósulása, a különbségek nem problémák hanem lehetőségek
KAPCSOLATI KLÍMA: kötődés, támogatás, megértés, jó komfortérzet, a megoldások gyorsabbak és eredményesek, az összetartozás érzése nagyon erős, álmok beteljesülése
A NYÁR VESZÉLYEI: 
a "megbúvó darazsak"-megbeszéletlen régi múltbeli "titkok" 
-generációs probléma, családi örökség (pl.valamilyen betegség,  hordozott bűntudat, eltitkolt meddőség stb.)


s akkor most jöjjön még néhány kedvenc képem(most gyerekek nélkül, igen!:), ami érzelmileg a szívünk állapota most, hisz a tél beálltával nálunk a nyári gazdagodás jellemzője lép fel, ami az "elkötelezettséget illeti a növekedés irányába" :). Ma már elkezdtük a két nap múlva beteljesülő 20. házassági évfordulónkat....

 Igazi advent..mert Jézust visszavárjuk. S ha pedig úgy látja jónak, hogy még életet ad ezen a földön, várom a következő 20 évet is! Ahogy a képek mutatják...persze így kívánja az ember lánya! De addig még lesz néhányszor évszak-váltás, akkor is, ha a nyár örök! Isten kegyelméből.


ROBERT BURNS:JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

John Anderson, szívem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.

Szabó Lőrinc

 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL