Oldalak

2012. december 7., péntek

Manna, égi manna

Nem tudom, ki mivel táplálkozik a pusztában, a nehezebb napokon.
Alakult egy kis ifink itt Udvarhelyen, s különösen néhány ember „elénekelt nekem egy el-elfelejtett dalt”, vagyis a versek szeretetét. Lázasan vettem elő a kedvenc verseim, Dsidától meg a többiek által idézetteket, no és a francia költők verseinek fordításait, ami örök kedvenc marad. Valóságos szellemi táplálék tud lenni, csakúgy, mint egy-egy író mély gondolatsora. Emlékszem, C.S. Lewis könyveire a férjemmel kaptunk rá, most meg a lányom karácsonyi kívánsága vetette velem elő Márait.
Aztán ifire elhoztunk mindegyikünk egy dalt is ismerkedés céljából is. Ott vannak a mennyből szállt dalok, s a jó zene. Érdekes volt megállapítanom a többiekkel összehasonlítva magam, hogy ez soha sem vált számomra táplálékká, annál inkább különleges eszköz a kommunikációra önmagammal, mással, Istennel.

Lehullt a hó. Egyik este kimentem kicsit havazódni a három kisebb gyerekkel. Eufórikus hangulat tört ki a hógolyózás, a hóban fetrengő angyalformázás nyomán. Feltöltött minket.

Nem rég volt a házassági évfordulónk. Az ünnep nagy lehetőség a tűzrakásra a házasságban, a hűség mellett a érzelmek megújítására is. Kit nem táplál a szerelem melege?

Aztán az ünnep közeledtével feltöltődöm a fészekmeleg otthon építésében is. Ilyen ez a kis asztali dísz is. Gyönyörködtet.
Folytathatnám a sort, mivel is szoktuk táplálni fáradt lelkünket. Kicsit ezek hatására is írtam az újévi köszöntő-cikkemben így (bemásolok belőle néhány sort):
Bízni az Úrban azt jelenti, hogy amikor elfáradok, semmi más nem jelent nagyobb erőforrást a Vele való kapcsolatnál. Sem a közösség, sem a szerelem, sem a gyermekeim, sem a munka, tanulás vagy sikerek, sem a kikapcsolódás, sem a megszerzés öröme, sem pótszerek, sem semmilyen áldás, még a kiérdemelt pihenés sem helyettesítheti Istent, amikor megújult erőre van szükségem. Ő elég nekem, mert bízok Benne, s ezért erőm minden reggel megújulhat!

Hálás vagyok, hogy minden egyéb jó és hasznos táplálék mellett megismerhettem az élő mannát, amely sokkal több az előbbieknél. Azt a kenyeret, amelyből, ha eszem, nem éhezem meg. Igazából ez tud megelégíteni, s a teljességgel betölteni. Egy ige, amely üzenetté válik, nem csak betölt, hanem cselekvésre is bír, szeretetre, s így is maradandó. Kívánom ezt a mannát minden ünnepi asztalra az adventi hétköznapokon és karácsonykor is.

2012. november 6., kedd

nőttél-e gyermekem?



Nemrég írtam arról itt, hogy gyerekkoromban jutottam élő hitre. Azután még többször meg kellett újítsam az Istennel kötött szövetséget, de gyerekkori döntésem az Úr Jézus mellett elégséges istenélmény ahhoz, hogy szilárdan valljam: Isten gyermekként is megszólíthat, elhívhat a vele való közösségre, szolgálatra. Nem vagyok híve, hogy már gyerekeket gyülekezeti tagfelvételre segítsünk, mert ebben a korban nehezen eldönthető, hogy mennyire érett egy fiatal hit, s mennyire döntésképes, mennyire szilárd a jelleme egy zsenge életkorú fiúnak vagy lánynak. Nem is a keresztségtől függ az üdvösség ebben a korban, de az, hogy a későbbiekben tanítvány lesz-e a gyermekből, aki kész keresztet is hordozni, nem csak "áldáskoldus keresztyén" lenni, tőlünk is függ!
A megszólított gyermekszív állapotáért mi szülők nagyban felelősek vagyunk!

Nem tudom a titkát, a receptjét annak, hogy egy gyermekkori döntés, hogyan "tartósítható" a döntésképes felnőttkorig...már, ami minket szülőket illet.

Mégis,mi az, ami segített engem megmaradni a hitben?

-szüleim imádsága (még most is nagy védelem), s a hiteles, őszinte életük, ami nem volt tökéletes, de teljes kegyelemmel
-  komolyan vették a döntésem. elhitték. bátyáim előtt, akik később jutottak hitre, úgy kezeltek, mint, aki már fiatalabb kora ellenére is, de már megtért, s tudja a különbséget a jó és rossz között.
- ha elbuktam, nem mondták, hogy nem vagyok megtérve. azt mondták, hogy meg kell újuljak.
-szolgálatot bíztak rám. ez csupán friss forrásvíz hordása volt a betegeknek a kórházba, de értékelték.
-amikor bizonyságot tettem, vagy a gyermeki hitem megnyilvánult, nem nevettek ki.
-a szüleim testvérnek tartottak Isten családjában, s ilyenkor nem számított az életkor: ha kellett spontán imádkoztak velem, bármelyik napszakban, nem csak családi áhítatkor. hívott édesanyám közbenjárni másokért, ha segítségre volt szükség. édesapám szolgatársának tartott, magával vitt missziós útjaira, ahol legtöbbször csak útitárs voltam, de néha megengedte, hogy verset mondjak, vagy bizonyságot tegyek, ha indított a Lélek.(megkérdezte, hogy indít-e, mert "csak úgy" nem lehet megszólalni az emberek előtt...)
s azzal zárom a sort, amivel kezdtem
- imádkoztak értem. már születésem előtt az volt Isten előtt az imádság, hogy szolgatárs legyek a misszióban: mint Pálnak Evódia vagy Szüntükhe ott Filippiben. Ez meghatározta küldetésem. Természetesen, ezt gyerekkoromban, talán még ifjúkoromban sem tudtam így elmondani, hogy megvalósult, szüleim sem hangsúlyozták ki nekem. De hittel várták, hogy hogyan cselekszik az Úr a gyerekeik életében.
Most visszanézve, tényleg ez a legnagyobb eszköz gyermekeink hitre jutásában.
Ezért bátorítok most is minden édesanyát, szülőt arra, hogy fogjunk össze, s imádkozzunk gyermekeinkért.
Egyik eszköz erre a Közbenjáró Édesanyák Mozgalma.
Ha szeretnél csatlakozni egy ilyen imacsoporthoz, írj nekem!
Imádkoztál ma gyermekeidért? S hát lelki gyermekeid vannak-e?
Ó, ez az én ma esti imádságom...
A TÖBBI KEGYELEM!

2012. szeptember 27., csütörtök

három könnyen elérhető eszköz tinédzserek neveléséhez

az együtt olvasott könyv   (no, nem muszáj egy időben tenni:)
az együtt  nézett film
az együtt hallgatott zene

óriási lehetőség a beszélgetésre, az értékek, elvek, vágyak megfogalmazásához. s nem utolsó sorban a hibáink felismerésére, beismerésére. mindig szerettem a tinikkel! s most van 2-3 a házban is.
szedd  össze magad, mutter!


2012. szeptember 22., szombat

anya, mother, mutter és társai


Azon gondolkoztam, hogy egy mentori kapcsolatban ki igazán a kezdeményező?
Első terhességem idejében távol éltem szüleimtől, rokonoktól. Vágytam egy dúlára (dúlaOlyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a várandósság idején, a szülés alatt és utána is.) Akkoriban nem volt  még internet szolgáltatás otthonra, mobiltelefonunk sem. Hálás vagyok érte. Mert így kutakodtam a személyes kapcsolat után. Imádkoztam is érte. Pár hónap után egy szentegyházi asszony, talán nem is tudatosan, de a dúlám lett. Mert látta, hogy sok a kérdésem, bátorításra van szükségem, és ő nem tagadta meg azt, amivel segíthetett. Nem találkoztunk sokszor, de az a néhány alkalom, amikor a szülés is szóba került, mérvadó volt abban, hogy az első szülés után (ha bár nehéz volt és hosszú), az első szoptatási hónapok után (ha bár sebbel és lázzal járt) még vágytam szülésre, szoptatásra is a gyerekáldás mellett.
Aztán ott volt a nők között végzett szolgálat. Itt nem kerestem olyan kétségbeesetten, mert ott volt édesanyám, anyósom, akik jó példaképek voltak, és a szolgálataikra jobban emlékeztem, mint a terhességeikre:). De milyen jól esett, amikor találkoztam olyan idősebb nővel (nem csak lelkipásztor feleséggel), aki kitárt szívvel és karral fogadott. Túl látott azon, aki éppen akkor voltam, és reménységgel tekintett velem együtt a jövőbe, látni akarta azt, akivé az Úr még formálhat. Így szárnyakat kaptam. Van, aki lelki anyámmá is vált az idők során: imádkozott velem, bátorított, tapintatosan, de tanított, gyermekeimet unokáiként szerette, ha kellett tésztát gyúrt nekem vagy éppen megtanított, hogy kell házi ételízesítőt készíteni (a gyerekeimmel készítette el nekem ajándékba-milyen találékony tanítás!). Természetesen az ilyen mentornak a saját példája beszél a leghangosabban.
Tehát ki kezdeményezzen?
A szívem eddig is nyitott volt, de talán még bátrabban kitárom a karjaimat ezután...

A Titusz 2:4 (Hasonlóképpen, tanítsd az idõsebb asszonyokat, hogy tiszteletre méltóan viselkedjenek, ahogy ez Isten népéhez illik. Tanítsd õket, hogy ne mondjanak senkirõl rosszat, és ne legyenek részegesek! Inkább másokat is tanítsanak a jóra. Arra neveljék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék a férjüket és gyermekeiket,legyenek megfontoltak, tiszták, otthonukat tartsák szép rendben, legyenek kedvesek, és engedelmeskedjenek a férjüknek, hogy ne hozzanak szégyent arra a tanításra, amit Istentõl kaptunk.) az Eszter folyóirat következő számának témája is...

2012. szeptember 11., kedd

Felette nagy titok...

A házasság  egyik titka, hogy a házaspár nem csak vágyik és dolgozik azon, hogy a kapcsolatuk egyre szebb legyen, hanem örül annak, amit már elértek. És megélik az ünneplés pillanatait.
Miért van az, hogy csak az első évben számolják a hetes-hónapos fordulókat is? Mondjuk, nem muszáj addig sem a boldogsághoz. De lehet egy napot, bármelyiket(?) csak úgy, évfordulóként megköszönni, lehet megint először megismerkedni, először szeretni, először megbocsátani, és csak utoljára hibát elkövetni.
Mindezért pedig hálát adni a Kegyelemnek és ünnepelni. Ünnepelni  könnyel, nevetéssel, édes falatokkal, néma csenddel, szép beszéddel, érintéssel vagy várakozással.
Hamarabb kezdődött az advent nekem az idén. Várom az ünnepet, várom a Vőlegényem!

Kommunikáció alapfokon


1. Ha valakivel beszélgetsz, nézz a szemébe! A szem a lélek tükre. Lásd, hogy kivel beszélsz: jó pajtással, szomorú gyerekkel, kedves bácsival vagy éppen egy fáradt nénivel? Érdekes, hogy elárulja a tekintet. Ne feledd, a te szemed is a lélek ablaka a világra! A vándorló tekintet beszélgetés közben érdektelenséget jelenthet. (Az egyik gyerekem erre körbe forgatja a szemét. "Jaj, bocs, csak kipróbáltam.- mondja:)
2. Jól figyelj a másikra! Ne szakítsd félbe, de ha kérdezhetsz, tudd mit mondott már el s mit nem, így lehetnek tovább vezető jó kérdéseid is.
3. Jegyezd meg a nevét az új ismerősnek! Miközben beszélgetsz vele egyszer-kétszer ismételd még el a nevét, legalább akkor mikor elköszönsz, pl. "akkor viszlát Mónika!" Így rögzül a neve. (Én legalábbis így próbálom a gyenge névmemóriám fejleszteni)
4. Mosolyogj! Az őszinte mosoly ajándék, és megnyitja az emberek szívét és ajkát.
5. Engedd, hogy a másik beszéljen magáról, s ne te... "Róla szóljon az Élet!" (huhh, de nehéz, pedig ez az önzetlen szeretetből fakadó beszélgetés, ami legtöbb esetben visszaragyog, s egyensúlyban tartja a kapcsolatot)....A hívő gyermekeknek, nekünk ez könnyebb, mert Jézustól minden nap kaphatunk elég szeretetet hozzá, ha kérjük!
biztosan folytathatnám, de nekem ennyire futja most az összegezés:D

A kisebbeknek egyszerűbben, a nagyobbaknak kb. így mondogattam a fentieket a héten, mikor arról szólt a beszélgetés elég gyakran, hogy milyen is lesz itt az új városban mindegyiknek új osztályra, új osztálytársakra találni....
Az egyik a fenti pontok "körbejárása" után megkérdezi:
"(S mindezt) MIÉRT?"
Valóban ezzel kellett volna most is kezdeni... mindig is jó céltudatosan iskolába indulni!:)

A kép csak illusztráció:):)

2012. július 3., kedd

lábmosás nőknek

Jézus tanított erre, amikor a tanítványainak megmosta a lábát. Ma már nincs ez a szokásunk, (pedig néha jól esne, és jól is jönne Románia poros útjait,aszfaltjait járva, mielőtt belépnénk valaki házába:). Ezért ez a cselekedete Jézusnak másképpen nyer ma sokszor értelmet. Édesapám, férjem is többször ezt úgy élte meg, hogy a vendégnek megpucolta a cipőjét. Mire föl akarta volna venni, kész is volt, aki aztán alázattal elfogadta, vagy megköszönte. Ők is mástól tanulták, követték Jézus s tanítványainak példáját.
Nőként, gondolkoztam a héten, miközben a mozgássérült és értelmi fogyatékosok táborozási hetét vezettem, hogy hogyan vezethetnék szolgálva, s hogyan követhetném Jézus példját még jobban, hogyan "moshatnám meg az édesanyák lábát"? Szandát, papucsot nem kell tisztítani... Hát akkor.... ?
Ingyenes pedikűrt hirdettem. Alapfelszerelésem volt a reszelő, a csipesz, a fertőtlenítő, a sarokdörzsi, sarokpuhító krém stb. Miközben előáztatták a lábukat, a kezükkel is végeztem. Persze, ez csak egyszerű kéz és lábáplásnak mondható, de legtöbbjüknek ez is sokat jelentett, hisz nem jártak soha pedikűrre, és ennél több nem is igazán kell nekünk. Miközben a kisszéken ülve a lábfejüket dörzsöltem vagy krémeztem, láttam, hogy mennyire alázat szükséges ahhoz is, hogy elfogadjuk a szeretetet... (Mint annak idején Péternek..."Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." Jn 13:6-7)
De ekkor tudtam szóban megfogalmazni, a "szívesen" szó mellett, hogy igazából nem is nekem kell ezt megköszönni, hanem a bennem lakó Jézusnak, mert nekem nem hobbim a manikűr-pedikűr, soha nem is volt keresetem, csupán Jézus szereti őket most rajtam keresztül. Én nem vagyok képes, sem elég jó ilyesmire.
Gondoltam, ezt itt leírom nektek, azért, hogy ha lehetőségetek lesz rá, ti is ekképpen cselekedjetek! Isten adjon hozzá bátorságot, alázatot, vagy más kreatív ötletet. Higgyétek el, nem ti maradtok meg az emberekben, ha közben meg is valljátok a Krisztust, hanem megvalósul életünk célja:
KRISZTUS MEGDICSŐÜL ÁLTALUNK.
És ennél jobb és szebb nincsen!

"A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.

Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket."

2012. június 5., kedd

Chery Calgano

A testünkről, mint Szent Lélek templomáról, (a yo-yo effektusról is) részletesen egy kedves előadást hallottam annak idején Amerikában (baba-mama körön, együtt szolgáltunk Cheryvel, persze én csak pár szót szóltam), így megismerkedtem a keresztyén előadóval, írónővel. Igazából ő segített az agyamban helyre billenteni a mozgás-egészség-táplálkozás fogalmakat, hogy ne végletekbe gondolkozzam, s ugye, amit gondolok, azt teszem vagy nem, s amit teszek vagy nem teszek, hát azzá válok.... Azóta tudom, hogy egy kevés mozgás is (bármilyen sport) energiát hoz, nem pedig időt visz el....
Örültem, hogy blogot indított Chery. Szeretettel ajánlom azoknak, akik tudnak angolul. Megéri:) Egyszer talán eljön hozzánk is, hogy beszéljen arról, édesanyaként mit tehetünk gyermekeink, családunk, s magunk egészségéért. Nem elérhetetlen, nagyonis megvalósítható alapelveket sorol fel, ami a Biblia tanításával is megegyezik.
Ha valaki szeretné elolvasni a könyvét, kölcsön adhatom....

2012. május 23., szerda

Anyák napi könnyek másként

Ismerek egy asszonyt. Nem csupán néhány hónapra, hanem egy életre úgy rendezkedett be, hogy gyermeke miatt nem számíthat átaludt éjszakákra. Egy életre? Mennyi is az élet? Kinek 7o-8o év, kinek 21...  Az évek alatt beteg gyermekéhez igazította nappalát, az éjjelét, a szabadságát, a könnyeit, a kedvteléseit, az imája nagy részét, s minden vágyát, ha kellett. A fiúgyermek nagyon hálás volt, sokszor odahúzta magához az édesanyja kezét, amely tehetetlen lábait igazgatta a tolókocsiban, vagy éppen ételt készített neki. Odahúzta magához, és megcsókolta. Valami láthatatlan volt ebben a mozdulatban. Mintha tudta volna, hogy neki többszörösen kell anyák napját ünnepelni, hisz kit tudja mennyiszer teheti még. Valami láthatatlan, de érezhető volt a szemlélőnek, ahogyan az anya fogadta a kézcsókot. Egyik gyermeke sem szerette így, sűrgősen, kimondhatatlanul. A kézfejen megjelentek az első finom ráncok, amikor utoljára kapott kézcsókot gyermekétől.
A fiú a mennybe utazott.
Ez a kéz néhány hónapja közlekedési balesetben megsérült. Tegnap megműtötték.
Szeretném megcsókolni én is ezt a kezet. Nem a fiú helyett, de tartozom neki...
Szeretlek, és gyógyulást kívánok édesanyám!
Várom, hogy beszélhessünk.
ui. a fotó nem illusztráció. kedvenc képem rólunk:)

2012. május 7., hétfő

Anyák napi könnyek

Hallgatjuk az anyák napi igehirdetést. Szorosan hozzám simul és szorítja a kezem. Ahányszor idézik a felolvasott igerészt megszorítja a kezem, vagy csak "magától" rezdül össze, nem tudom...Nem csoda, hisz az igevers így szól:
"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem."-mondja Isten. Ézs 49:15
Majd kérték a gyerekeket hálát adni az édesanyáért. Saját szavaikkal formálták a megható mondatokat. Két másik lányom is imádkozott. Ő, a harmadik lány, akit nem a szívem alatt, hanem a szívünkben hordoztunk, elkezdte a sírást. Ez is imádság volt. És tudom, hogy nem csak én értettem, hanem Isten is. 

Anyának és apának szólít minket közel 5 éve. A vér szerinti apukáját édesapának. "Édesanyát" soha nem hallottam a szájából. Anya csak egy van?!
  Hogyan is került ő a szívünkbe?

Óvónőként dolgoztam. Hollófekete dús hajú kislányként ismertem meg, aki a kiscsoportba tartozott. Mindig megragadott a kis szemüveges kislány szomorúsága. "Olyan könnyen elsírja magát, vagy van amikor csak úgy sír... sokat"-mondta az óvónénije. Szinte mindig nagymamája hozta és vitte az oviból. Néha láttuk az apukát is, aki külföldön dolgozott, talán az anyukát is kétszer. Aztán hallottuk, hogy már az anyuka is külföldön van, majd azt, hogy elváltak. Megértettem a síró kislány összes könnyeit. 
Aztán hirtelen beteg lett a nagymama, s a kislány egy rokonhoz került. A nagymama betegsége mielőtt kitudódott, többször emlegette a férjemnek, hogy vigyázzunk az unokájára... 
Az apuka jött a kislány után. Tudtuk, meghalt a mama. A kislány szorította a kezem. Az apuka családot keresett, ahol elhelyezhetné, mert nem volt kész haza költözni. Mikor a kislány szemébe néztem, nem tudtam elengedni a kezét. Hazajött velem. Gondoltam, míg helyzete megoldódik. Férjemmel imádkoztunk, a családdal imádkoztunk, s elfogadtuk, hogy senki nem jelentkezett, hogy a kislányt elvinné. A gyámhatóság egy héten belül megírta a papírokat, majd közjegyző előtt tettük hivatalossá, hogy nálunk tartózkodik. Csoda volt, ahogy gyerekeink kicsitől nagyig szinte problémamentesen testvérré fogadták a 6 éves kislányt. Azóta a "miénk". Édesapja el-elviszi vakációban. Egy ideje az apuka is kezdett családtagunkká válni, ha csak egy vacsorára is.
Édesanyja nem igazán keresi. Új életet kezdett.
De azt hiszem a kislány is. Új életet Isten védelme alatt.... nálunk.
Minden gyermekünket kölcsön kapjuk egy időre, hogy felneveljük. Őt rövidebb ideig, mint a többit? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy Isten önzetlen szeretet vár el tőlünk. Tőlem. S így az anyák napi könnyek örömkönnyekké válhatnak...

Este így imádkozott: "Köszönöm, Istenem , hogy ez a család az enyém is. Köszönöm édesapám, add, hogy ő is jobban megismerjen téged." Majd egy gyönyörű levelet is átadott virággal,vázástól, amit ő készített az iskolában.
Nem érdemlem az ilyen anyaságot, mint hogy azt sem, hogy Isten így hallgassa meg gyerekeink imáját, amikor még egy kistestvérért imádkoztak. Így "született" nekünk az ötödik, s így születtek a hála könnyeim is ötödjére tegnap, amikor gyermekeink felköszöntöttek. 
Köszönöm, Anett-Zsuzsanna, hogy nekünk is adott az Úr Jézus!


2012. április 19., csütörtök

a konyhatündér pálcája

nem varázslatos háziasszonnyá átváltoztató... ez is három lépésből áll nálunk:
1. én konyhatündérkezem, te figyeled
2. együtt sütünk-főzünk
3. te teszed s én figyelem...
Hálásan jelentem, hogy eljutottunk a diplomaosztásig a tegnap: Pálma főzött míg nem voltam itthon, s mi megettük, mikor haza jöttünk. Na, nem kell félni, hogy én nem jutok munkához a konyhában. Csak hát most vakáció van nekik, s nekem nincs!:) És hát már 13 éves, én se kezdtem későbben... Eddig is készített ő ezt-azt, de most igazán rendesen ebéd volt a rakott krumpli. Sőt, Mirjám unokatestvérével még bundázott almát is sütöttek...
Szóval, újabb konyhatündér született...
Gondoltam, bejelentem. Hivatalosan, blogosan:).
Talán a konyhás blogján is lesz valami mozgolódás ezután, mert az első lelkesedés rég alább hagyott. (őszintén mondva annak idején az is tetszett, hogy engem követett benne, most már nagyobb az örömem:)

2012. április 13., péntek

milyen az igazán okos nő?

Két hölgy beszélget.
Az egyik: Az a gond a házasságban, szerintem, hogy Xné nagyon okos, és folyton elnyomja a férjét...
A másik: Szerintem nem eléggé okos...
Az egyik: ?
A másik: Ha elég okos lenne, bölcs is lenne. A Biblia szerint pedig a bölcs asszony építi a házát (férjét), nem pedig leuralja, elnyomja, maga kívánságai mögé helyezi....

„A bölcs asszony építi a maga házát, a bolond pedig
önkezével rombolja le azt.”( Péld 14,1)

Az egyik: Milyen igaz. S a bölcsességet bármilyen okos nő kérheti, ha nincs: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." Jakab 1:5
A másik: S az egésznek a kezdete pedig az Isten félelme. (Zsolt 111,9).
Tehát, ki is az igazán okos nő akkor?

Nekem van még mit tanulni! És itt nem szégyen, ha mindig az elején kezdem...

2012. március 23., péntek

sütkérezés tavasszal

“Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, “mélyenszántó tapasztalatokat”, anélkül, hogy megértenénk lényegüket… De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.”
(James Carroll)

2012. március 15., csütörtök

a kicsi a nagyobbnak

azt gondolod, hogy mert már van saját parfümöd, kikérheted magadnak? gyermek vagy, mint én, ne feledd!

milyen igaza van, még ha magamra is gondolok... :)

ugyancsak a kicsi:
azt tanultam ma, hogy a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld a reménység jelképe.
szerintem ez is a Bibliából van, nem?...:)

2012. március 2., péntek

segítség nőnapra

Van két vázlatom nőnapi női alkalomra. Természetesen, egyszerű, de inspiráló üzenet lehet azoknak, akik szeretnének egy nőnapi jellegű alkalmat. Illetve ötletadó, amit tovább lehet gondolni, vagy alakítani:)
Az egyik a növekedésről szól, aminek kulcsa a kapcsolat: "a kapcsolat olyan virág, amelyet nagy szeretettel minden nap ápolni kell"
a másik pedig  szintén a növekedésről, aminek alapja a bizalom (ez most íródik): "Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek, Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr."
Amint kivehető az egyik alkalmon a szaglás, a másikon az ízlelés az eszköz, s az ötlet a vázhoz.
Szeretettel küldöm a vázlatot emailben, akik kérik.

2012. február 27., hétfő

7 dolog

játszani hívott Éva
Köszönöm a díjat neki.
tehát a 7 (nem feltétlenül legfontosabb) dolog magamról most mind egyszerűen csak "kedvenc" formába lesz öntve:)
1. kedvenc napszakom az este, még az Istennel töltött időre is
2. kedvenc versem: Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről
3. kedvenc kikapcsolódás: csak ne kelljen egyedül csinálni:)
4. kedvenc ínyencség: raffaelo kávéval
5. kedvenc étel: sült halak és saláták minden változatban
6. kedvenc ital: minden amihez talál a citrom: víz, tea, pepsi:P
7. kedvenc drága dolog: rubint, de a színével is megelégszem:)
8. kedvenc autó: most ez persze...:P
9. kedvenc személy: a férjem, kedvenc gyerekem pl. nem is lehet:)
jaj, már meghaladtam a hetet...:D
visszaolvasva, rájöttem, hogy éhes vagyok, azért írtam erről legtöbbet, s kéne egy autó, hogy hazarepüljek minél hamarabb:D.
akkor mentem is, ha jól szedem a lábam, fél óra s ebédelünk..
igen, igen, szeretnék 7 mondatot a köv. személyektől (hátha erre járnak): Borzási Anna, Kiss Zsuzsa, Lisztes Piroska, Lisztes Laura, Ilyés Zizi, Kis Kriszta, Szoboszlai Mónika Lea, és iri, mert ő nem maradhat ki:)

2012. február 18., szombat

"terülj, terülj asztalkám" doboz

A gyerekek találták ki, hogy legyen egy ilyen doboz, amibe beleírják kedvenc ételüket, süteményüket és jutalomként ki lehet húzni a dobozból. El is készítették, csupa csillogós, varázslatos. Én pedig szeretetből "előteremtem" a finomat, mert ugye, így segítenek nekem a jutalmazásban:) Azt a részét élvezem, amikor kihúzzák nagy izgalommal egy jó jegy, vagy mikor milyen jó tett után, hogy este, holnap mi készüljön... meg az a része is nagy élvezet, amikor eszik a finomat. Eszembe jutott, amit Piroskánál olvastam, hogy a tini gyerekeknél egyik szeretetnyelv a finom étel. Hát kérem, olyan jó gyerekeim voltak, hogy készíthettem a palacsintát, tejberizset, csokis muffint, pizzát, sós csigát, csokis csigát, szalma krumplit, forró csokit, meleg szendvicset, de a képviselőfánkot halasztottam most.
Döntse el mindenki, hogy ez az ötlet mennyire jó. Én tapasztalom:P

2012. február 14., kedd

Bálint napon

azt mondja a kisfiam: Én tudom milyen nap van ma...anyák napja!
Ilyenkor az az érzésem, többet kellene az apákra figyelni. Nőnapkor (márciusban), májusban anyáknapján, s már Bálint napkor is anyák napja van?
Haza beszélek, de hátha más is meghallja....

pedig nem is tudtunk ma nagyon valentinozni, de hát minden hét házasság hete, a család hete otthon, nem?

ezt a szép kollázst pedig ajándékba kaptam háttérnek. olyan érdekes, hogy a nagyobb gyerekeink, ahogy nőnek, egyre jobban beállnak mellénk otthonunk "tűzrakóinak". itt az is kiderül, hogy van egy született fényképészünk a gyerekeink között:).

2012. február 6., hétfő

Szokások...

Gyermekeinknek magyarázgatjuk, hogy a jó szokásokat jó megtartani, de idővel tudatosítani kell azoknak értelmét. Így van ez a gyülekezeti életben is. Az egyik ilyen szokás például, hogy amikor bemegyünk az imaházba, mielőtt leülnénk, meghajtjuk magunkat, és imádkozunk, ugyanígy az istentisztelet végén. Mondom, hogy ez nem jó, ha csak egy szokás, és az ember semmit sem mond, csak "bókol" egyet... Bólogatnak is a nagyobbak, hogy ők azért is nem csinálják mindig...
Hohó!- mondom Az nem jó! Tenni kell, csak mindig értelemmel!
Miért?-kérdezik
Mert ettől függhet az egész istentiszteletünk. Ha kérem az elején, hogy Isten segítsen megérkezni jelenlétébe, ne egyéb jelentéktelen dolgokra kalandozzon a gondolatom, hanem tudjak figyelni az igére, akkor nem a 3. ének után jutok el eddig, hanem már az első imánál Isten jelenlétébe kerülök.
Erre az egyik gyerek: tehát, vannak akik fizikailag nem, de lélekben elkésnek az istentiszteletről?
Igen- mondom mosolyogva, magamnak elsősorban. Pedig, csak egy imába kerülne, mikor megérkezünk az Isten házába. A végén pedig egy másik fohászba, hogy el is vigyük, amit hallottunk...

Egy másik kérdés: Miért állunk fel, amikor istentisztelet kezdetén fölmennek a szolgálattevők a szószékre?

Ó, ezt szeretem tudatosan tenni- mondom. Ez egy csekély mód a tisztelet kifejezésére Isten és az ő szolgája iránt. Legalább ennyivel kimutathatom, hogy várom, hogy Ő szóljon hozzám. És tisztelem azt, akin keresztül teszi, bármelyik szolgálattevője is legyen az.
Azt mondja erre viccesen az egyik gyerek: akkor az itthoni áhitaton is felállhatnánk, mikor apa megkezdi...hát persze, mondom, de itthon ebből, ha nem baj, nem csinálunk szokást:):)

Ti melyik gyülekezeti szokásotoknak szeretnétek újra értelmet adni ?

2012. január 22., vasárnap

TÖBB ERŐT...

Év vége fele közeledve a kimerültség tipikus jeleit észleltem magamon. Az elmúlt év sok terhet hozott az örömek mellett. Kértem az Urat, adjon erőt. Ahelyett, hogy egy természetfölötti érzést kaptam volna, mely továbblendít a holtponton, telefonhívás érkezett: édesanyámat elütötte egy autó. A nap végén úgy láttam, nekem kell most ott lenni mellette. A hosszú út alatt, vezetés közben, Istennel beszélgettem. Megértettem, hogy az én Atyám legjobban tudja mikor kell pihenés az erő visszanyeréséhez, s mikor kell még több harc, hogy az erőm gyarapodjon. Újból megtapasztaltam, hogy mindenre van erőm a Krisztusban. Mi mindenre? Erő az imaélethez, a lelki harcokhoz, a szolgálathoz, napi rutinokhoz, nem várt események megéléséhez és mindezekben a kitartáshoz, hogy életünkön át tartson erőnk. (V Mózes 33:25).
Van hamis erősség is.  Márta és Mária története tanít minket, hogy mi a fontosabb, mert az elfoglaltság becsapós dolog. Erős nő az, akinek az elfoglaltsága nem cél, hanem eszköz. Nem a munkából nyeri az erejét, hanem a munkához, és bármikor le tud mondani elfoglaltságáról, hogy a fontosabbra, a Krisztussal töltött személyes csendességre áldozzon. 
Egy másik hamis erősség a pénzszerzés. Dolgozni csak azért, hogy még több legyen, gondolva, hogy így többet adhatunk a családnak, nem hozza közelebb egymáshoz a családtagokat. A pénz nem szül erős családokat, viszont áldottak az erős családi kötelékek!
Hamis erősség lehet a nőknél a szépség. Csalóka a báj, mondja a Biblia. A világ viszont mintha első helyre tenné ma a kirakatot, a reklámot, a külsőt. Ne engedjük, hogy becsapjon az ördög. Emelkedj felül a testiességen, legyenek magasabb mércéid. Az Urat félő asszony a dicséretre méltó!
Nem utolsó sorban ott vannak a kedvtelések, mint energiaelszívók, ha felborul az egyensúly és nem a megfelelő időben és mértékben kapnak helyet: filmek, tévé, internet, kézimunka, sport, s a sor itt nem ér véget.
Manapság erős asszonyok is kerestetnek a férfiak mellett. Akik erősek Krisztusban elsősorban arra, hogy önmagukat megtagadják. Eszter azt mondta, mikor népéért közbenjárt: „ha elveszek, hát vesszek el” (Eszter 4:16). Kész volt elsősorban önmagát legyőzni, eszköz lenni mások megmentésében. Így nyert reményteljes jövőt népével együtt.
Ruth szeretetben volt olyan erős, hogy az egész család sorsát meghatározta. „Csak hűséggel” szeretett. (Ruth 1: 14-18) Ilyen egyszerű sokszor az erőforrás.
Debórának hite volt. Hitt a győzelemben, és szívesen segített a harcban. (Bírák 4:9) A szívesség, az engedelmesség több az emberi erővel meghozott áldozatoknál.
Kedves lányok és asszonyok! Ha az új évben ilyen hitből, reménységből és szeretetből merítenénk, melegebb otthonaink, gyülekezeteink lennének, harcainkban nem vallanánk annyiszor kudarcot, és családunk előtt „gyengén is erősek” (II Kor 2:1o) lehetnénk.
Hitben, reménységben és szeretetben gazdag évet kívánok!
Szeretettel
Budai Evódia
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL