Oldalak

2015. március 23., hétfő

Intimitás a házasságban


 Intellektuális, társas, érzelmi, lelki intimitásról beszél Gary Chapman, és tapasztaljuk mindannyian mintegy 4 lábú szék stabilitását vagy ingadozó-széteső állapotát a házasságunkban...


Intellektuális: megosztjuk egymással gondolatainkat, tapasztalatainkat, és vágyainkat. Felnézünk egymásra, tiszteljük barátként egymást, nem csak segítőtársként, családfőként (azért, aki a társam, s nem azért csupán, amit nyújt nekem)
Társas: baráti társaságban együtt kapcsolódunk ki (gyülekezeti élet, koncert, kirándulás, stb.)
Érzelmi: megosztjuk egymással érzéseinket, és az élet történéseivel kapcsolatos reakcióinkat (merünk sírni és nevetni egymás előtt és együtt:)
Lelki: beszélgetünk a hitünkről, szokássá válik egymásért és együtt imádkozni, szolgálni is
Fizikai: érintések egész tárházát foglalja magába, a kézfogástól, a simogatástól, az ölelésig, és a szexuális együttlétig.(az igények egyeztetése, egymás rezdüléseire való odafigyelés, az unalom megelőzése)
"Lehet, hogy az intimitás egy-egy szintjén jobban teljesítünk, mint a másikon, de életünk minden területén törekednünk kell egy meghitt kapcsolatra. Aki a kapcsolatában nem figyel a meghittség ápolására, könnyen érezheti magát magányosnak, és elszigeteltnek a házasságában."

"Köztünk szólva" érintjük a fenti négy területet májusban a családi hétvégén (igazából házaspároknak, jegyespároknak, egyedülállóknak szervezve, de ha valaki tudja hozni gyermekét annak sincs akadálya). Természetesen más téma is lesz...
Tarts te is velünk. (igen, most ez itt a "reklám" helye :) jobban mondva szeretettel hívunk és várunk!
Bővebb infó itt:
http://magyarbaptista.com/hu/hir/csaladi-hetvege-a-hargitan-majusban

2015. március 21., szombat

ünnep-tervező húsvétra

Emlékeztek a téli ünneptervezőre, amit írtam? Most megismételem magamnak a húsvétra vonatkozóan.

Előveszem a határidőnaplóm és írni kezdek...
1. Mi a fontos a Húsvétban nekünk? Mi az a cél, amit nem szeretnék elfelejteni az ünneppel kapcsolatosan? Ezt hamar le is jegyzem az imatémák közé...
2. Naptárba beírom:
-húsvét előtti takarítás dátuma, amolyan általános
-mikor készítem el az ajtó kopogtatót, esetleges egyéb húsvéti dekorációt a gyerekekkel...
.-húsvéti  kalendárium a gyerekeknek (a bibliai történettel, magyarázattal, kézimunkával)
-mi a húsvéti menü, mikor fogok idejében bevásárolni hozzá, hogy ne árasszon el a "néptömeg" s a láz (előre vásárolni gazdaságosabb is, mert nem kapkodóan vesz meg az ember mindent, hanem csak amit megfontolt).
-milyen süteményt sütök?mit mikor sütök-főzök? van-e amit előkészíthetek hamarabb, így ünnep szombatja nem rohanás...
-mit tudok az esetleges ünnepi utazásokról, programokról, vendégekről? beírom a naptárba ezt is...
-hagyományok, amit az idén se szeretnék elmulasztani, esetleg valami új?!
- ruházat karbantartása, előkészítése az ünnepre, a sok összejövetelre, amikor nem lesz idő a gyerekeknek ruhát, harisnyát foltozni, kabátot mosni, azon gondolkozni, hogy ki-mit vesz fel stb. (ide tartozik, hogy beírom a naptárba, hogy a sok fehér inget mikorra kell élére készen sorakoztassam az ünnepre (sok lenne utolsó nap az összeset előkészíteni, vagy az ünnepen reggelenként mindig egyet vasalni, ahelyett, hogy nyugodtan készüljek istentiszteletre:)...persze, úgyis marad 1-2 mégis :P, továbbá szépülős teendők,
Az elkövetkező héten pedig húsvéti cuccok összekészítése a polc alatti dobozban : dísztárgyak, húsvéti, tavaszi zenés cédé, film,versek, magazin, könyv, minden ami ÜnNEp - hogy egyszerre kiborítsam a megfelelő pillanatban, s egy mozdulattal elárasszon a hangulat:)

MINDEZ AZÉRT, HOGY NE LEGYEK CÉLTÉVESZTŐ AZ ÜNNEPEN...HOGY AZ IGAZÁN FONTOS DOLGOK TÉNYLEG KIPIPÁLÓDHASSANAK, S AMIT NEM SIKERÜLT AZ ÜTEMEZETTEKBŐL VALÓRA VÁLTANI, EGYÁLTALÁN NE ZAVARJON (kit érdekel, hogy nincs minden ablak újra mosva, hogy csak egy fajta sütemény van stb.stb.stb. a lényeg, hogy...
...hogy a gyerekek és az egész család ARRA figyelhessünk, aki ÁLDOTT ÜNNEPET adhat! Így megtapasztalhatjuk a FELTÁMADÁS EREJÉT AZ ÉLETÜNKBEN, nem pedig a húsvéti kimerülést!
Hátha megéri annak is lejegyezni egy-két tervet a fentiekből, aki eddig még nem tette csak fejben :) A húsvéti imalista mindenképpen megéri...

2015. március 19., csütörtök

Meg tudod csinálni egyedül is!

Jártatok már úgy, hogy elvártatok valamit a gyerektől, nem jól végezte el, s észrevette az elégedetlenséget, mire leesett, hogy honnan tudja, szegény, hogyan kell elvégezni, ha eddig még soha nem csinálta egyedül azt, amit kértünk tőle?!

Egészen zsenge ifjú koromban a Youth for Christ ifivezető tréningjén megtanultam valamit, amit akkor nem gondoltam, hogy a gyereknevelésben fogok leginkább kamatoztatni. A mentorlásra, ifivezetők képzésére tanítottak 5 egyszerű lépésben:
1. Én teszem, te csak tanúja vagy a dolgoknak (vagy "elszenvedője":)
2. Én csinálom, te figyeled (nem csak nézed:)!
3. Tegyük együtt!
4. Te teszed én figyelem, s kiértékeljük.
5. Egyedül teszed, s valaki új melletted tanúja a dolgoknak

Legelőször talán a játékok összeszedésében gyakoroltam ezt a gyerekeimmel:
1. Sokszor összeszedtem a játékokat, amíg ő csak ült a szoba közepén
2. Hívtam, hogy segítsen, de inkább csak figyelte, ahogyan szóban magyaráztam, hova mit miért rakosgatok el
3. Együtt pakoltuk a játékokat (legtöbbször ez a leghosszabb rész, tinikorban talán a legnagyobb kihívás is, persze, már nem a játékok összeszedésében:)
4. Aztán rábíztam a gyerekre, hogy tegye el a játékait megbeszélt idő alatt, s én figyeltem hogyan teszi, vagy "átvettem a munkát"
5. Már elvártam, hogy egyedül is összeszedje a játékait, sőt a testvérének a játékait is, aki egyelőre csak figyelte őt, majd megtanulta a nagyobb tesótól, hogyan kell...

Hibáim szülőként:
- amikor kihagytam a 2. netalán a 3. pontot is egy-egy tanulási folyamatból
- amikor a 4. pont után nem ellenőriztem és nem értékeltem (századjára is!) a teljesítményt dicsérettel és utána kiigazítással is, ha muszáj volt
-amikor az 5. pontnál nem bíztam meg benne és folyton korrigáltam, "ellenőrizgettem", vagy nyilvánosan leszóltam, ha már ő is a testvérét (vagy mást) tanítani próbálta.

Kiket szoktunk még mentorolni? Milyen jó lenne, ha több "idősebb" (nem feltétlen életkorra gondolok) nőben lenne bátorság a fiatalokat ilyen folyamaton keresztül elvezetni valami szépre, valami hasznosra. A hitélet útján ezt úgy is nevezzük: tanítványozás.
Lelki anyákra (is) vár a világ!






2015. március 17., kedd

barátság és szerelem

"A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé." Hamvas Béla

2015. március 12., csütörtök

Teszt: mennyire önálló a gyermekem?

Néhány kritérium, alapvető elvárás alapján, ami néhány területet illet csupán (nem magam találtam ki mindent, innen-onnan olvastam én is, ami megmaradt bennem a saját tapasztalat alapján is, leírtam. Ki lehet egészíteni). Természetesen, ez átlagosan érvényes a gyerekekre, minden gyermek, család különböző és egyes területeken normális az eltérés. Ez csupán irányadó kis önvizsgálat:) :

3 éves korára: eszik egyedül, fogat mos, mosakodik segítséggel, segít eltenni a ruháit, játékait, felöltözik egyedül is, ha kell. Óvodában, vasárnapi iskolában elmarad egyedül és rövid ideig figyelni tud. A családi áhítaton már ő is aktívan részt vesz, figyel, imádkozik segítséggel.

5 éves korára tudja teljes nevét, lakcímét, a telefonszámot. Segítség nélkül öltözik, kisebb segítséggel tisztálkodik, használja a fürdőt egyedül, a szennyest kiviszi, elteszi a ruháit. Megtanulja, hogyan kell segítséget kérni veszély esetén, kit s hogyan kell hívni.Segít leszedni az asztalt. Saját háziállatát gondozza, eteti. Összejöveteleken, kulturális programokon már nyugodtan részt lehet venni velük, kisebb segítséggel (lefoglalással) csendben végig ülik az alkalmat.

7 éves korára hideg ételt tud készíteni magának, pl. kenyeret ken, ha úgy szükséges, önállóan fürdik. Leszedi az asztalt, mosogatásban segít, megveti az ágyát, segít a bevásárlásban (ki- és bepakolás), segít a főzésben, az alapvető tisztítószereket és eszközöket ismeri és tudja, hogyan és kinek szabad azokat használnia. Könyveit ismeri, vigyáz rájuk. Az istentiszteleteken már aktívan is részt vesz.

9 éves kora körül tanul meg vigyázni a holmijára, összehajtja például a ruháit, elteszi a biciklijét, hangszerét...Egyszerű vásárlással elboldogul (a visszajárót is meg tudja őrizni, beosztja a kapott pénzt s vigyáz rá). Egyszerű ételt el tud készíteni recept alapján némi segítséggel. Saját házimunkáját már felelősséggel végzi, mint viráglocsolás, kivinni rendszeresen a szemetet stb. Személyes higiénia egyre tudatosabb. Egyszerű telefonhívást, üzeneteket kezelni tud a család számára is. Saját bibliája van (nem tabletről, okostelefonról beszélek..:).

13 éves korára ágyneműje, saját szobája tisztán tartása már az ő felelőssége. Tudja használni a mosógépet, tűzhelyt. Főzni, sütni, vasalni tanul. Kisebb barkácsolásra, egyszerű varrásra képes. Rövidebb időre vigyázni tud kisebb testvérre, kisgyerekre (Ez lányokra érvényes! Ebben a korban fiúgyermekre ne nagyon bízzunk gyerekfelügyeletet. Serdülőkorban a lányoknál az anyaösztön erősödik, fiúknál más.). A nagyobb takarításban önálló feladata van hétről-hétre.Egy napra el tud maradni otthon egyedül.

14 évtől 18 éves korig - képes kitakarítani az egész házban, ha kell (!). Érti a porszívó s egyéb háztartási eszközök működését  (kicseréli a porzsákot pl.). Mosástól-vasalásig, ruha összehajtogatásig elvégzi a feladatokat egyedül. Tud főzni bizonyos alapvető ételeket egyedül is. Az esetleges gyógyszereinek használatát is rá lehet bízni.Kicseréli a villanykörtét, egyszerű bakácsolási technikákat ismer, tanul, sőt az autónak is alapvető karbantartását ismeri (esetleges plusz kerék hol található az autóban, hogyan kell kicserélni, hogyan kell tankolni, egyszerűbb autómosást, takarítást egyedül is el tud végezni). Ruhát tud vásárolni (turkálni:) magának, a zsebpénzét megkeresi és felelősséggel teljes beosztással, kimutatással költi el, legalábbis ezt tanulja :). Fogorvoshoz egyedül jár, megtanulja a hivatalos papírok kezelését. Családi áhítaton kívül személyes áhítatot is tart magának, ha személyes hitre jutott.


UI. Udvarhelyieknek:

MINDEZT HOGYAN TANÍTSUK MEG A GYEREKEINKNEK?

Erről lesz szó pénteken baba-mama körön, és még egyéb gondolatokkal is készülnek. Hozzátok ti is tapasztalataitokat, ötleteiteket, s a bevált eszközökből is lehet hozni bemutatót. Pl. jutalmazó rendszert (piros pontok pl.), ami a házi munkák elvégzésére segíti a gyerekeket stb.

(Az önálló tanulásra nevelést most nem említjük, mert az külön téma lesz, amikor egy iskolapszichológus is vendégünk lesz.)


2015. március 11., szerda

a bocsánatkérésről


Kicsi koromban édesapámat láttam először bocsánatot kérni. Nekünk, gyerekeknek, tanítani kellett a bocsánatkérést. Valahogy úgy volt, hogy odamegyek a másikhoz, a szemébe nézek és azt mondom: „Kérek szépen bocsánatot, többet ilyent nem csinálok.” Legalábbis törekszem... Ez egyáltalán nem ugyanazt jelenti, mint amikor azt mondjuk, hogy : "Ó, ne haragudj, kérlek..." s hasonlók. A bocsánatkérés magunkról beszél, s nem a másikról.
Ma is tanulni és tanítani kell a "hogyan"-t. Azért is fogalmazom meg ezeket a gondolatokat, mert nekem még sokat kell tanulni... Félünk, hogy a bocsánatkérés gyengeséget mutat, pedig pontosan az ellenkezője az. Továbbá, még ha van is alázat, van aki nem tudja, hogy azt szavakban is ki kell mondani. Nem elég tettekkel bocsánatot kérni, vagy úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A bizalom is sokkal nehezebben épül fel, ha nem mondtam, hogy a jövőben nem szeretném újra megismételni. 

A bocsánatkérés akkor hiteles, ha:
-kifejezi, hogy ŐSZINTÉN sajnáljuk, BÁNJUK, amit tettünk
-ha felvállaljuk a tettünket és elismerjük a mi hibánkat, anélkül, hogy bocsánatkéréskor a másik fél részét szóvá tennénk
-ha készek vagyunk JÓVÁ TENNI, amit elrontottunk (hogyan fizethetném meg a kárt, hogyan segíthetnék, hogy begyógyuljon a seb?)
-”többet ilyent nem csinálok” jelentését átadni, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövőben ez ne forduljon elő. "Nyitott vagyok arra, hogy figyelmeztess, ha újból ilyen irányba haladnék."
- szavakkal is elmondani a fentieket. Ugyanakkor azt is elmondani, hogy fontos nekem a kapcsolatunk, s nem csak azért kérek bocsánatot, hogy békességem legyen (s ÉN jól érezzem magam), hanem, mert szeretném, ha együtt haladnánk az életúton, amennyire lehet.

KÉRLEK SZÉPEN BOCSÁSS MEG. VÉTETTEM ELLENED. - ezt a hat szót, hányszor mondtad ki életedben már így? Kinek? Ma ezen a szeretetteljes szerdán is kimondhatod, leírhatod valakinek. Lehet, várja... és még nem késő.

Ja, és soha nem az kezdi a bocsánatkérést, aki a vétkesebb, hanem az, akiben ERŐsebb a szeretet. :)

2015. március 3., kedd

nem mindenki született bátorító.


a szavainknak nagy ereje lehet, ha a bátorítást
1. egyszerűen tesszük, nem más hangszínnel, túlzott hangsúllyal. egyszerűen, őszintén és egyenesen. akkor igazi, ha önmagunkat adjuk ekkor is. nem nagy és szép szavakra van szükség, hanem a bátorító igazságra.
2. hitelesen adjuk át. igazán a lényegre mutatunk és nem általánosságokban fogalmazunk. konkrétan utalunk a jó cselekedetre, jellemvonásra, ami tetszik nekünk, ami példa számunkra. érdek és félremotiváltság nélkül. nem csak annak, aki megérdemli vagy aki nagyon bátortalan. kötelességünk az elismerés, a bátorítás. a másik félnek a felelőssége, hogy hogyan bánik vele. kivéve a kicsinyeket, akiket óvnunk kell: gyermekeinknél nagyon fontos, hogy ne a teljesítményt, hanem inkább az erőfeszítést, jellemvonást hangsúlyozzuk ki. ugyanakkor konkrétan mondjuk ki mit értékelünk. a csak "ügyes vagy" helyett, inkább valahogy úgy, hogy nagyon jól sikerült most ez a munka neked. az előbbi rajzod is szép volt, de most sokkal jobban kidolgoztad (kivéve, ha nem így történt:). a "szép vagy" helyett: nagyon jól áll neked a barna szín, kihangsúlyozza a szelíd barna tekinteted. másnak a ragyogást a kék :) így megtanulják, hogy a külső tulajdonságok is a belsővel érvényesülnek és azt is, hogy minden emberben van szép! a férj bátorítása sokszor a teljesítményre összpontosul, hisz a férfiak "szeretnek valamit letenni az asztalra", és jaj annak az asszonynak és családnak, aki ezt nem látja, nem értékeli, mert még megteszi más (anyós, harmadik személy), és csakis magának árt az az otthon, ahol nincs hálaadás Istennek, "csodálat" és megelégedés.
3. mindig a bátorított maradjon a  fókuszban. sokszor egy őszinte dicséretet is úgy hárítanak el, hogy: ó, te beszélsz, te sokkal jobban tudod, a tied sokkal inkább...stb. ne essünk abba a hibába, hogy ezután magunkról kezdünk beszélni, akár védekezésként is. ne felejtsük: a bátorítás nem rólunk szól. inkább fordítsuk vissza a szót: most rólad van szó. hála érted azért, hogy ilyen vagy, hogy most ez sikerült neked. te is hálát adhatsz Istennek velem együtt. örüljünk együtt! :) erre általában válaszként nincs már csak szeretet és csend.

Nagyon vigyázzunk a hitelességre. Ha valaki például az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, az nagyon érti is. Nagyon hamar felfogja, ha visszaélnek vele és hízelegnek, vagy félremotiválnak. Ne tévesszen meg, ha ezt nem jelzik mégsem, hanem szeretnek. Gyerekeink is ilyenek, de a szívük mélyén tudják, hogy igazán csak használjuk a dicséretet és nem a kapcsolatunkról szól. Akkor pedig elvész a bizalom és a szavak nagyon nehezen nyeri vissza erejüket.
A bátorításban való fukarság ("netán elbízza magát", "úgyis tudja, az én szavam nem sokat nyom a latban", "úgyse számít neki" okokból) legalább annyira káros, mint az előző hiba. Itt is érvényes az, hogy ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Természetesen, úgy jó, ha a helyes világos mércével együtt jár.
Adjon Isten ma is súlyt és erőt a szavainknak, hogy azok bátorítsanak, felemeljenek, vagy akár tudtunkon kívül "eleven szenet gyűjtsenek mások fejére". A rosszat is jóval győzzük meg!
Hiszek ebben annak ellenére, hogy néhányszor csalódtam már a szavakban!
"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." Efézus 4:29
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL