Oldalak

2014. szeptember 11., csütörtök

Olyan szép volt a szeretet



Évek óta ágyban fekszik. Már nagyon keveset beszél, inkább bólogat, vagy már azt sem. Régóta nem a régi már... Minden nap közelebb kerül az Örökkévalósághoz.

Kint vagyok a konyhában, szokásom szerint a kedvenc helyemen, a mosogatónál. Onnan hallgatom, mi zajlik a szobában bent apukánál...

Anyuka meséli, hogy milyen nehéz az elengedés...hogy bárhogyan is, de legalább még itt van. Precíz pontossággal adagolja férjének a gyógyszert, a különös gonddal összeállított étrend és étkezetetés is egy fontos eseménye a napnak, amennyiszer csak kell egy betegnek. 
"Aranygyűrűjére nap nevetett s olyan szép volt a szeretet."

Aztán hallom, hogy mesélik a szobában a lelkipásztori találkozót. Honnan,  hányan, s miről volt szó. Benézek, hogy én is mondjak valamit róla anyukának. Hirtelen megtorpanok. Ketten vannak csak a szobában. A fia ül az ágya mellett s mesél, de pontosan úgy, mintha mindent értenének... "Olyan szép volt a szeretet."

Reggel, ahogyan ismét a szobába lépek, látom, hogy a lány-unokája eteti reggelivel. "Még egy falat, még egy, mert a végén akkor még diabetikus csoki is lesz", mondja lelkesedve.
Szeretet. "Meglepett, hogy egyre szebb lesz..."

Délután a kisebbek arról mesélnek, mikor haza jöttünk a városból az ügyes-bajos dolgunk végeztével, hogy tatával zenét hallgattattak: a Kvinttől. Az "Igen a menny csodálatos" című dalra meghatódott, mondták. 
Szeretet... "ott is találkoztam vele, ahol hullt a fák sárga levele, betegségben, ínségben, szenvedésben, mindig mindenütt boldog szolgálatra készen..."

Én mit adhatnék? Üres két lelki kezem kitártam a Mindenható előtt. A már ismert meleg és tiszta örömmel megajándékozottan ölelhettem megint én is apukát. 
Mintha sírt volna.
Szeretet..."soha nem láttam ilyen szépnek"



(A versidézetek Túrmezei Erzsébet "Szeretet" című verséből)


 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL