Oldalak

2015. április 24., péntek

volt egyszer egy tavasz















2015. április 20., hétfő

az akadályokból építsünk lépcsőt

A címet többször hallottam a férjem prédikációiban itt-ott elejtve.
Az alábbi sorokat pedig a gyakorlatból a saját tapasztalatunkból írom.
A házasságban az egyik leginkább előforduló konfliktus az eltérő gyermeknevelési szemléletből fakad. Egyik megoldásként láttam, amikor a békesség kedvéért, az egyik fél inkább megadja magát a másiknak, s úgy tűnik minden rendben. Általában kicsi korban az anya az, amelyik átveszi a terhét (itt nem a gondoskodásról van szó, ami természetes, hogy kicsi korban az édesanya szerepe többnyire, hanem a nevelési elvek meghatározásáról, szabályok felállításáról, fegyelmezésről stb.). Az a gond, hogy ez működik egy darabig, de valamikor tinédzser kor kezdetén, az anyának túl sok, ezért próbálná végre átpasszolni a labdát, s van is, hogy sikerül, s a békesség megmarad a szülők között, de nem biztos, hogy a gyerek és szülő között is erre mozdul a dolog. Megtörténik, hogy így egész gyereknevelés alatt a két fél feszültségben él, ami nem nekik, hanem a gyereknek a legrosszabb, aki mindent érez, talán néha ki is használja a saját előnyére de nem a javára.Mint minden más lényeges konfliktus, szőnyeg alá söpörve vagy kompromisszummal csak egy időre tűnik megoldottnak.
Mennyivel nagyobb kihívás, hogy ha nehezen is, de sok szeretet-cselekedettel, türelemmel és kitartással mégis a házaspárok ebből az akadályból lépcsőt építenek. A barátság egyik alappillére a közös tevékenység, hányszor hangsúlyozzák... Miért hagynánk ki ezt a KÖZÖS tevékenységet a barátságunkból?
Minden gyereknevelés a befogadáson (feltétel nélküli szeretet, kegyelem) és a mércék felállításán (elváráson, igazságosságon) alapul. Ha megvizsgáljuk magunkat, általában hajlunk valamelyik véglet felé. Kevés a "zsigerből kiegyensúlyozott" szülő. Ideális, ha az egyik szülő inkább az egyik pólus, míg a másik szülő az ellenkező irány felé mozduló. De pontosan ezért adódnak a konfliktusok közöttünk. Jó szembenézni a végletekkel, a saját hajlamunkkal, a társunkéval és együtt segíteni egymást az egyensúlykeresésben és gyermekeink nevelésében.
Sokat kellett és kell emlékeztetnem magam erre. Megtanultam, hogy a gyermekem előtt sose húzzam át a társam szavait, ne igazítsam ki, ne védjem ki a gyereket, még akkor is ha jogos lenne (többet ártok így neki, mint azzal, ha igazságtalan megrovás vagy dicséret éri. Más az, ha az egyik fél nem akar változni, és rendszeresen megrövidíti a gyereket stb.). Inkább majd egy kávé mellett megbeszéljük. Erre a férjem tanított a példájával. Én pedig igyekeztem a "kávé mellett" úgy segíteni, hogy a megállapítások, kész elvek helyett kérdésekben fogalmazzam meg a problémát. Így nem tűnik áthúzásnak, fölényeskedésnek, mert  nem is az...de az indulat, a meghallgatás hiánya ezt tükrözi, jól tudjuk magunkból kiindulva.
Ahogy nőnek a gyerekeink, eljutunk lassan oda, hogy kevesebbszer feszültség forrása a nevelés közöttünk, inkább az egyik legjobb kielemző beszédtémánk. (Tudom, hogy most ezt, ahogy leírom, azonnal várhatom, hogy a gyakorlat áthúzza. Ahogy ez szokott lenni próbaként. De hiszem, hogy a Jó Isten ezzel is csak a szilárdságot fogja kimunkálni bennem ezáltal, ezért hátha sikerül majd teljes örömnek tartanom a kísértést. Nem tudom. :).
Nem rég volt olyan, hogy egyik gyerekünknél úgy "játszottunk össze" a férjemmel, hogy figyelmeztettük egymást: "Mivel te hajlamos vagy a mindent elfedező szeretetre, mi lenne, ha ennél a gyerekünknél egy darabig csak te alkalmaznád a mérce emelését és a szigort?! Pontosan azért mert nehéz. Egy tinédzserrel törékeny a kapcsolat, hadd legyek én egy darabig a befogadó szeretet, aki többnyire az elvárásokat képviselem." Aztán figyeltük egymást és bátorítottuk, figyelmeztettük, amennyire sikerült ezt jól tenni. Mindenképpen öröm fejlődni barátságunk és gyermekeink javára. Csak a Jó Isten segítségével tapasztaltam ezt is meg az életben. Hála ezért is neki!
Ezt a könyvet meg szívesen elolvasnám... :)

2015. április 15., szerda

Egyszerűen a lelki anyaságról, mentorálásról


 A képek Szatmáriné dr. Balogh Mária előadásából….

Ruth és az ő anyósa, Naómi,  kapcsolatából néhány gondolat:
(itt elolvashatod a történetüket: Ruth könyve)

  • 1.       Naómi nem érezte, hogy segíteni tudna a fiatalasszonyoknak. Később kiderül, hogy igenis volt a tarsolyában még elég, amit Ruthnak aztán megtanított. Sok idősebb nő úgy érzi, nincs már mit átadjon a fiatalabb korosztálynak, mert „más világ” ez már. Mégis… milyen jó a ragaszkodásra alázatos segítőkész kapcsolattal válaszolni. Naómi is milyen sokat nyert a Ruth szeretetével.
  •    Ruth ragaszkodott őszinte szeretettel az idősebbhez, tapasztaltabbhoz. A fiatalabb nőknek csak ennyit kell tenni, s idővel kiderül ki lesz a Naómi, akit tényleg nem szabad elengedni. Soha ne várja el egy fiatal nő se, hogy ragaszkodása, hűsége kifejezése nélkül majd az idősebb nő odaadja tapasztalatát, szeretetét. Nem kényszeríthető ez senkire, hisz az idősebb úgy is érezheti, hogy talán nincs is mit adnia. Akkor hogyan „tolakodjon”, gondoskodjon? Ritkán adatik "csak úgy" egy kapcsolat. Nagyon sokszor rengeteget kezdeményez nyitottsággal és ragaszkodással az, aki megtapasztalja a kapcsolatok általi növekedést.
Tévhit az, hogy az ilyen lelki kapcsolatok (mentorálás vagy lelki anyaság) hosszú távú és mély barátságok lesznek. Igen, van hogy megadatik, mint az igazi barátságok. Hisz azok "csak adatnak", s nincs magyarázat rá, hogy hogyan. Nem lehet kimunkálni, tudatosan megszerezni. Megtartani? az már más...Sok jó lelki kapcsolattól fosztja meg magát az, aki visszahúzódva megsértődik, vagy a lelki anyaságból, kapcsolatokból valami mást remél és követel magában, mint aminek kegyelemből formálódik. Lehet ez egy időszakra kapott lelki kapcsolat (terhesség idején, lánykorban, egy bizonyos nehéz időszakon keresztüli segítő kapcsolat, tanítványozáson keresztül kialakuló stb.), amiért örök életünkben hálásak lehetünk, illetve az évek folyamán újra és újra felbukkanó kapcsolat lehet ez, amikor ugyanott folytatjuk, mint ahol abba hagytuk a "beszélgetést". Bárki legyen Naómi vagy Ruth, jobb adni, mint kapni, hisz az ő kapcsolatukban sem lehet eldönteni ki adott vagy kapott többet.
Köszönöm Istenem, hogy megtanítottál ragaszkodni, s így van Naómi is az életemben. Köszönöm, hogy adtál Ruthot is, akik mertek kezdeményezni és hűséggel voltak, így oda-vissza adhattam és kaphattam. Legyen áldott minden ilyen lelki kapcsolat a nők között!


A képek Szatmáriné dr. Balogh Mária előadásából….
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL