Oldalak

2019. április 15., hétfő

A tökéletes feleség


Volt, hogy az akartam lenni. Ez nem is gond, legyünk tökéletesek, mint ahogy a mi mennyei Atyánk is az! Csak az volt a probléma, hogy másokban kerestem a megoldást. Ez ilyen társ, az olyan szerelmes, a harmadik anyaként is kiegyensúlyozott, okos, csinos, fitt, házias, nem is folytatom, mindenki tudja. Amíg másokhoz hasonlítja valaki magát, addig tökéletlen marad. Természetesen kellenek a jó példák, mentorok akár, meg is kell tanulni, ami nálunk is építene, de a lényeg a motiváció: büszkeségből szeretnék a legjobb lenni?! Magam s lehet mások előtt is a tökéletes, a követhető, hogy látjátok, így kell ezt csinálni...?! Vagy a férjem iránti önzetlen szeretetből, mély szerelemből igyekszem?! Ha igen, érdekes, máris tökéletes feleség vagyok, pedig még semmit sem tettem, csak engedtem, hogy szeressen az Isten, s továbbadtam.

Hm... a gyülekezet is Krisztus menyasszonya. Sokszor, ha részt vettem egy-egy gyülekezet istentiszteleti alkalmán, vagy hallottam „nálunk így a vezetőség, úgy a sok megtérő”, kívántam nagyon, hogy nálunk is... Hogy a mi lelki családunk is tökéletes legyen. De miért?! Ez a kérdés...
A tegnap most már tényleg minden elvárástól megszabadított az Isten Lelke. Úgy akarom fogadni őt, ahogyan a gyülekezetünknek a legjobb, s az lehet sok mindenben más a Lélek megnyilvánulásaiban, mint amit máshol látok. Mert más az összetétele a tagoknak, másak az ajándékaink mennyisége, minősége. Örülök, hogy a légkör egyre szabadabb arra, ha valaki pl. felemeli a kezét dicséretek közben, nem botránkozik senki, mint ahogyan az is természetesen helyes, hogy valaki csöndben vágyik a halk és szelíd szóra, vagy éppen a térdeplőre térdelve imádja az Urat, s igenis az imaóra jelenti a feltöltődést legalább úgy, mint a hangszerelt ének-zene. MIndez azért, hogy neve megdicsőüljön, s még sokan megtalálják az Urat nálunk. Miközben vágyom a még többre ezekben (Ó, csak az Úr tudja, hogy mennyire, de mennyire...!), hálát adok azért, amit nekünk megadott már az Úr! Még sehol nem éltem át a szívből éneklést így, mint itt szoktam...lehet az énekkarral, vagy csak közösen, de sokszor megadja a Lélek, hogy úgy éneklünk, hogy lehet akármilyen zenekar és csapat elől, az nem nyomhatja el Isten népe hangját...mert szívből-lélekből énekel MINDENKI! Gyerekektől, felnőttig. Méltó, méltó a Bárány! 
A gyülekezetben is vágyakozom azután, amit még adni akar és fog a Lélek, ami nem erőltetett másolat,  s  ugyanakkor„vágyakozom azután, ami már a miénk”! Hiszem, hogy az Úrnak is az Ő élő menyasszonya a tökéletes, az, akit Fia vérén megváltott, s aki szívből feltétel nélkül tiszta szívből viszont szeret...még ha a fehér ruhája sokszor nagyon váltakozó stílusú is!
Szeretem itthon. Szeretlek Nagyváradi Belvárosi Gyülekezet! 
s hogy visszatérjek az írásom kezdetére: szeretem a férjem! „Tökéletesen”.J

kép forrása innen:https://www.amazingfacts.org/media-library/study-guide/e/5000/t/the-bride-of-christ

2019. február 27., szerda

Csillagtörténetek



Lehet sokan nem is tudják, hogy gyermeknevelési időszakban voltam, míg mások úgy gondolják, hogy nem is dolgoztam soha, megint mások, hogy én úgyis mindig dolgozom. Nem is ez a lényeg. 

Lejárt két év. Nem szültem, de gyermekünk született. Isten akaratából került a családunkba. Szeretetből látogatott meg ez az ajándék. 
A két év alatt sokat gondolkoztam az Isteni befogadó szeretetről: befogad, visszafogad, ugyanolyan lehetek, mint a többi gyermeke, önzetlen, feltétel nélküli szeretet az, ami körülvesz ilyenkor! Hogyan is tudnék valamit is ebből viszonozni???
1. "Nincs zsidó és nincs görög" galata 3:28 - kezdem érteni mit jelent ez is kicsit újabb megvilágításban...
2. Ugyanolyan értékekkel, jogokkal hatalmaz fel, mint azokat, akik már régóta családjában vannak. - nincs különbség gyermekünk és gyermekünk között. Ezt csodának éljük meg. Túl szép volt, hogy igaz legyen, mikor ezért imádkoztam. Nem is mertem így kérni, csak azt mondtam, hogy Istenem, add, hogy úgy szeressem, ahogy legjobban szerethető egy szívünkben kihordott gyermek. És rájöttünk, hogy átélhető a csoda, s ugyúgy szerethető, mint, akit a szívem alatt hordtam ki! Hihetetlen, hogy a testvérek s az egész család is átélték a csodát...talán nekem volt csak hihetetlen?!
3. Ha befogadjuk, "gyűrűt húzunk az ujjára" (meglesz a hivatalos forma is hamarosan, hiszem), aztán ünnepet szervezünk egy kisbaba születésekor, fotókat készítünk és vég nélkül gyönyörködünk benne, megosztjuk és megosztjuk... miért volt ez felháborító valakinek? Miért furcsa ez bárkinek is? Nekem is meg kellett ebben nyugodni, hogy jó úton vagyok. Normális. Hisz ugyanolyan mint a többi gyermek.

Óriási ajándék Isten családjába születni. Örüljünk az újszülötteknek, tegyük félre a sok kétkedő, féltékeny és megítélő hozzáállást. Örüljünk és ünnepeljünk, ha valaki hazatért az Atyához és közöttünk családra talált! Az evangélizációs alkalmak sorozata margójára küldöm jókívánságom.
JÖHET AZ ÜNNEP! :)

2018. november 19., hétfő

Ha nagymama leszek...



Nem mintha siettetném a koromat, de eszembe jutott, hogy kislányként mennyit álmodtam arról, hogy édesanya leszek...
Ha eszembe jut az, hogy egyszer talán nagymama is lehetek, akkor ugyanúgy, mint kislányként azért imádkoztam, hogy majd jó feleség, jó édesanya legyek, most is már imádkozhatom, hogy a példaadó nagymamák életét szívembe járjam, s így könnyebb lesz megélnem azt.
Az igazi istenfélő nagymamák 3 lelki tulajdonsága:
1.       Megtanítják az unokákat imádkozni. Lehet, hogy a kicsik már a szülőktől látták ezt, akkor  a nagyszülők csak megerősítik, vagy az imádság erejét méginkább átélik az unokákkal.
2.       Segítnek az unokáknak legyőzni a félelmeiket (sötéttől, vihartól, rossz helyzetektől) azzal az igazsággal, hogy: Isten mindig velünk van. Sok történetet elmesélnek a múltból, amikor tapasztalták az Isten gondviselését, hatalmát, segítségét a bajban.
3.       Megerősítik az unokákban a pozitív attitűdöt az élethez. Ők már nem aggódnak a jövő felől, hisz annyiszor megtapasztalták, hogy Istennel nevetve nézhetnek a holnap elé. A hála gyümölcse mindennap a nagymama asztalán terítékre kerül. Hálás élet a boldog élet!

Kívánok boldog nagymamákat és unokákat mindenkinek!



2018. október 15., hétfő

Melyik inkább? A telefon, vagy kalendárium (határidőnapló), jegyzetfüzet?!


Rövid leszek. Viszonylag rövid ... :)
Mindegyiket használom, s egyiket se tudom helyettesíteni a másikkal.

Mivel szeretek szabad lenni  a kütyüktől, telefontól, hogy ne azok irányítsanak (igazán igyekszem!!!), ezért a tervezésekhez jobban szeretem használni a határidőnaplómat, vagyis a kalendáriumot, amelyet kifejezetten nőknek (elsősorban magamnak s lányaimnak) terveztem. Ez itt a reklám helye, igen, novemberben már újra kapható lesz. :) Szóval, a telefonban szeretem rögzíteni a főbb eseményeket, dátumokat (ez jó is, mert a telefon mindig kéznél, így mindent rögzíthetek hamar), de ha ugyancsak a telefonban használtam applikációt a további tervezéshez, napi programhoz, menüíráshoz, sajnos azt tapasztaltam, hogy közben jön egy üzenet, egy hívás és úgy elszáll a tervezés, hogy be se fejezem, vagy az időm száll el egyébbel, nem beszélve az elírásokról, téves részletekről :O . A telefont csak a nagyon fontos dolgokra használom, és ha lehet, célom, hogy minél többet tudjam nélkülözni. Reggel és este is jobb a kalendáriumba írkálnom, könnyebb a telefont "altatni" így, , s az agyamat pedig sokkal könnyebb tisztán tartani, legalább míg a napomat elkezdem imával, s megtervezem, értékelem.
Így vagyok a kalendáriummal is, jó, ha velem van itt-ott s tudok bele jegyzeteleni, ha nincs más, pl. egy előadáson, szülőértekezleten, igehirdetés alatt is. Mégis, sokkal jobban szeretem istentiszteleten is a külön jegyzetfüzetemet használni inkább, mert a kalendárium eszembe juttat egy csomó otthoni s s más jellegű feladatot, amit annyira igyekeztem kezdő imádságkor "elfelejteni". Így van egy jegyzetfüzetem az említett célra, aztán van egy amibe a saját előadásaim jegyzetei vannak, aztán még egy, amibe a napi csendességeimből, történésekből írok le dolgokat.
A fent említett )képen is látható) kalendáriumról még annyit, hogy ez egy nagyon egyszerű tervezéses rendszer, s nem is cél kiegészíteni, bonyolítani, tudatosan lett és marad ilyen (még így is panaszkodnak egyesek a füzet nagysága, nehézsége miatt, dehát ennyi kell! :)
 Az egyszerűségben a lényeg a tervezésnél is. A bonyolultabb, részletesebb rendszerekhez van más tervező, lefűzéses stb, stb és rengeteg applikáció, csak kérdés, hogy a tervezésre fordított idő megtérül-e a gyakorlatban? Mindenki maga dönti el ezt, én a nagyobb átlaghoz tartozom, s nekik ajánlom a kalendáriumot is, vagy más egyszerűbb határidőnaplót. :)

Hát így...!

UI. Ugyanilyen megfontolásból szeretek istentiszteleten inkább bibliát forgatni, mint telefonról olvasni (az otthoni bibliatanulmányban viszont segít a sok applikáció): sokan mondják, hogy tudnak egyszerre csevegni, facebookozni is miközben hallgatják az igét, előadást... Én nem csak tapasztalatból, pedig úgy gondolom, hogy Isten is az osztatlan figyelmet kedveli, így nem az előadó, igeszóló iránt vagyunk elsősorban tiszteletlenek, ha ez ellen nem harcolunk. Persze, nem mindenki kell cipelje a bibliáját az istentiszteletre, ha ott a telefonja, nem ezzel a pár perccel van a gond, amennyiben le tudja tenni a kütyüt. Valószínű az is, ha valaki ilyen helyen nem tudja mellőzni, akkor otthon s a számára fontos személyek jelenlétében sem. Illetve az is kérdés, hogy ki a legfontosabb személy az életünkben?! Harcos világban élünk! De így szép, ha többet vannak győzelmeink!

2017. október 11., szerda

a testvéri szeretet titka

A délután folyamán a felnőtt és kisebb gyerekeinkkel beszélgettem egy kicsit arról, hogy mi a titka a testvéri szeretetnek. Mi a titka annak, ha egy családban a gyerekek szeretik mind egymást és ragaszkodnak mind egymáshoz?! A következő válaszok születtek:

1. A hívő családban ez sokkal könnyebb, mert ismerik a Bibliát és tanításait, tehát kicsi kortól ott a mérce és a tiszta elvek a családi kapcsolatokról.

2. A szülők példamutatása. Ahogyan tisztelik a szülők egymást és megoldják konfliktusaikat. Nincs "örök harag" opció, csak megbocsátás és  dolgok helyrehozatala. Az is példa, ahogyan a szülők viszonyulnak testvéreikhez, ragaszkodik-e a nagy család egymáshoz vagy igyekszik-e?!

3. Kisebb korban engedik a szülők, hogy a gyerekek oldják meg elsősorban a közöttük levő konfliktust, s nem a szülők tesznek mindig igazságot, mert nem biztos, hogy helyesen látják, amit látnak.... Nagyobb korban pedig a békességet támogatva állnak a gyerekek mellé a konfliktusban, és nem pártoskodva. Ugyanakkor tanítják a problémamegoldást, kommunikációt tudatosan is.

4.  Mindegyik gyereket egyformán szeretik, nincs kedvenc, viszont különbözőképpen viszonyulnak hozzájuk és mindegyiket külön-külön igyekeznek megismerni és értékelni. Azonos mértékben dicsérik őket egymás előtt is. Ha összehasonlítják őket, azt csak úgy, hogy mindkét fél pozitív tulajdonságait hozzák felszínre. A személyiség megismerése egy izgalmas kaland az egész család számára az évek folyamán, és sokszor hangot adnak annak, hogy milyen jó, hogy Isten mindenkit egyedinek alkotott a családban is.

5. Legyen rendszeres időtöltés csak a családdal, ahol a gyerekek egymással játszanak, tévé, technikai eszközök és más barátok nélkül. Évente egyszer menjenek kikapcsolódni valahová, még ha 3 napra is, ahol csak (!) a család van együtt. Ugyanakkor legyen a gyermeknek külön szférája is, egy kis sarok vagy egy asztalka, ami az övé, ahová ő elhúzódhat. Kisebb korban nem előny a külön szoba.

6. Legyen rendszeresen a gyerekekre egyenként külön szánt idő, még ha csak egy fél óra is az, kettesben apával, és kettesben anyával is.

7. Tanítsák meg a szülők a gyerekeket egymásért imádkozni rendszeresen. Reggelente óvodába, iskolába menet előtt, a szülők imádkozzank értük, s ők is egymásért (ne csak mindenki magáért).

8. Hallják gyakran azt, hogy mindegyikük egy különleges ajándék számunkra Istentől, jó tulajdonságaikat, eredményességüket ismerjék el a szülők mások előtt is, amikor éppen tetten érik azokat.

9. Könnyebb a testvéri szeretet, ha legalább hárman vannak a családban gyerekek,
és nem nagy korkülönbséggel.

10. A gyerekek jobban szeretik egymást, ha a szülők jobban szeretik egymást. :)

Miközben ezeket hallgattam és hamar lejegyeztem, meghúztam magam, mert jól éreztem, hogy hol kell fejlődnöm, fejlődjünk, s tudom, hogy a gyerekeim is tudják. Melyik szülő nem hall a sorok között? De hálás vagyok, hogy merik mondani, s még időnk is van egy kicsi, jobban tenni, amit kell.
Amit pedig eddig elérhettünk, megköszönjük Istennek, hisz minden Kegyelem a családunkban is.
Ezt meg kell hamar ünnepelni! :)

MIVEL A FELSOROLÁS NEM TELJES, LEHET FOLYTATNI A TITKOK FEJTEGETÉSÉT.... :)
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL