Oldalak

2012. november 6., kedd

nőttél-e gyermekem?



Nemrég írtam arról itt, hogy gyerekkoromban jutottam élő hitre. Azután még többször meg kellett újítsam az Istennel kötött szövetséget, de gyerekkori döntésem az Úr Jézus mellett elégséges istenélmény ahhoz, hogy szilárdan valljam: Isten gyermekként is megszólíthat, elhívhat a vele való közösségre, szolgálatra. Nem vagyok híve, hogy már gyerekeket gyülekezeti tagfelvételre segítsünk, mert ebben a korban nehezen eldönthető, hogy mennyire érett egy fiatal hit, s mennyire döntésképes, mennyire szilárd a jelleme egy zsenge életkorú fiúnak vagy lánynak. Nem is a keresztségtől függ az üdvösség ebben a korban, de az, hogy a későbbiekben tanítvány lesz-e a gyermekből, aki kész keresztet is hordozni, nem csak "áldáskoldus keresztyén" lenni, tőlünk is függ!
A megszólított gyermekszív állapotáért mi szülők nagyban felelősek vagyunk!

Nem tudom a titkát, a receptjét annak, hogy egy gyermekkori döntés, hogyan "tartósítható" a döntésképes felnőttkorig...már, ami minket szülőket illet.

Mégis,mi az, ami segített engem megmaradni a hitben?

-szüleim imádsága (még most is nagy védelem), s a hiteles, őszinte életük, ami nem volt tökéletes, de teljes kegyelemmel
-  komolyan vették a döntésem. elhitték. bátyáim előtt, akik később jutottak hitre, úgy kezeltek, mint, aki már fiatalabb kora ellenére is, de már megtért, s tudja a különbséget a jó és rossz között.
- ha elbuktam, nem mondták, hogy nem vagyok megtérve. azt mondták, hogy meg kell újuljak.
-szolgálatot bíztak rám. ez csupán friss forrásvíz hordása volt a betegeknek a kórházba, de értékelték.
-amikor bizonyságot tettem, vagy a gyermeki hitem megnyilvánult, nem nevettek ki.
-a szüleim testvérnek tartottak Isten családjában, s ilyenkor nem számított az életkor: ha kellett spontán imádkoztak velem, bármelyik napszakban, nem csak családi áhítatkor. hívott édesanyám közbenjárni másokért, ha segítségre volt szükség. édesapám szolgatársának tartott, magával vitt missziós útjaira, ahol legtöbbször csak útitárs voltam, de néha megengedte, hogy verset mondjak, vagy bizonyságot tegyek, ha indított a Lélek.(megkérdezte, hogy indít-e, mert "csak úgy" nem lehet megszólalni az emberek előtt...)
s azzal zárom a sort, amivel kezdtem
- imádkoztak értem. már születésem előtt az volt Isten előtt az imádság, hogy szolgatárs legyek a misszióban: mint Pálnak Evódia vagy Szüntükhe ott Filippiben. Ez meghatározta küldetésem. Természetesen, ezt gyerekkoromban, talán még ifjúkoromban sem tudtam így elmondani, hogy megvalósult, szüleim sem hangsúlyozták ki nekem. De hittel várták, hogy hogyan cselekszik az Úr a gyerekeik életében.
Most visszanézve, tényleg ez a legnagyobb eszköz gyermekeink hitre jutásában.
Ezért bátorítok most is minden édesanyát, szülőt arra, hogy fogjunk össze, s imádkozzunk gyermekeinkért.
Egyik eszköz erre a Közbenjáró Édesanyák Mozgalma.
Ha szeretnél csatlakozni egy ilyen imacsoporthoz, írj nekem!
Imádkoztál ma gyermekeidért? S hát lelki gyermekeid vannak-e?
Ó, ez az én ma esti imádságom...
A TÖBBI KEGYELEM!
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL