Oldalak

2013. február 14., csütörtök

Valentin nap? Tiltakozások vagy elvárások...

Volt idő, hogy nem szerettem ezt az új ünnepet, az amerikai Bálint napot. Részben azért, mert ez is egy marketingfogás. Aztán azért is, mert van bennem egy dac az iránt, amit a tömeg kedvel.Csak azért se néztem meg emiatt egy-egy filmet, "bestseller" könyvet nem olvastam el, népszerű igehidetőket nem hallgattam, s rázott a hideg, ha egy-egy tévéműsor, netalán szappanopera címét meghallottam. Aztán rájöttem, hogy nem attól leszek egyedi és kifinomultan igényes, mert "azértse", hanem akkor, ha nem zárkózom el fanatikusan, és meg tudom ítélni a Lélek és a szentírás segítségével, mi a jó és mi a haszontalan. Volt, hogy így ismertem meg, értettem meg, (szerettem meg!:) másokat még jobban, ha érdekelt legalább valamilyen fokig az, ami őket is.... (Újabban a nagyobb gyerekeinkkel gyakoroljuk, hogy szülőként ne zárkózzunk el a "népszerű" dolgoktól, tudjuk megvitatni együtt, mi az ami nekünk jó, s mi az, amit hívő családként elvetünk. Könnyebb lenne fújni egyet egy-egy "olcsó" reklámra, könyvre, műsorra. De a tinik nagy része nem akar "egyedi" lenni, ha pedig igen, segítsük, hogy ne különc legyen, hanem MÁS...és ezt merje felvállalni,  amikor kell szenvedéssel is. De tudja miért és kiért... Ez is kihívás!).

Így volt a Valentin nappal...ha megláttam a sok piros szívet, giccset, már kijelentettük, hogy ez nagy butaság. Hisz minden nap kell szeretni, nem csak egy napon, és a virággal, meg a figyelmességgel, netalán a randival, kár, ha csak egy napra szorítkoznánk. S csak azért se érdekelt... miközben próbáltam együtt örülni azokkal, akiket igen.

Aztán megtanított Isten ebben az esetben is a jót kihozni az ünnepből. Miért ne ezen a napon is? A születésünket, házasság évfordulónkat is értékeljük az év minden napján, mégis az a dátum fontos (és hadd mondjam, nem csak mi születtünk azon a napon, s még sokan ünnepelnek a házassági évfordulónkon is), nem beszélve a többi ünnepekről, amikor sokakkal együtt örülünk. A "házasság hete" mozgalom lendített ezen, ami tartalmat és keretet adott a szerelmesek megemlékezésének. Ezt már értékeltük nagyon. Van egy hét, amikor hangot adhatunk annak, hogy hiszünk a házasságban, mert Isten szerezte, mint a szerelem tűzének megőrzésére, helyes és építő használatára, hogy éljünk vele! Erre emlékezni jó!

De mint minden ünneppel kapcsolatosan női sajátosság az elvárás. Ebbe a csapdába bárki beleeshet, még ha nem is Bálint napon. Amikor az ember lánya vár...vár valamit, mert "így illene", mert "így szokták", mert "régen így volt", mert "viszonzást vár valamire" mert "megérdemlem"? És jöhet a csalódás, mert ugye azt el nem mondaná legtöbb nő, hogy mit is vár el, mert akkor nincs varázsa, s a jó udvarló hát "találja ki"!
Van ebben valami igazság, de mint elvárásban kevésszer! Nem is jön öröm utána legtöbbször, csak üröm. Jó a társsal beszélgetni az elvárásokról, s letisztázni, hogy nem mások, nem ünnepek, nem egy "minta" fog tanítani egymás kedvében járni, hanem maga Isten és a házaspárok egymást.
Igyekszem  nőként Polcze A. szavaival "vágyakozni azután, ami (aki) már az enyém", és hangot adni neki tettekkel inkább, mint szavakkal... Így örülök a Bálint nap előtti és utáni virágnak, figyelmességnek, szép szavaknak egy üzenő lapon, s leginkább a szeretetnek,  szerelemnek, ami mögötte van. Csodák csodája, több évben is ez az ajándék Valentin napjával egybeesett! S már nem zavart minket... Miért is? Hisz eggyel több lehetőség, hogy elhalmozzuk egymást azzal, amivel éppen lehet, amink éppen van a tarsolyban: szerelmes szeretettel mindenképpen!
"Mert a szeretet soha el nem fogy!" "Sok vizek sem olthatják el azt..." erős, mint a halál..."
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL