Oldalak

2009. december 27., vasárnap

Az újévi igém

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.(Péld 4,18)

Nincs naplemente az igazak hitéletében. Van napfelkelte (üjjászületés) és egyre világosabb, egyre szebb út a nap teljes erejéig. Mert Istennel a mélység is magasság. József ha otthon marad, nem lehetett volna ilyen nagy eszköz Isten népe életében. Kellett az idegen nyomorúság, a csalódás, a fájdalom is. De a kútból is látni az eget. Az álomfejtés szolgálatát sem a fáraónál kezdte, hanem a börtönben. Ma nem népszerű a boldogság hirdetése. Jobban tetszik az önsegítő program, ahol úgy vigasztaljuk egymást, hogy nekem sem különb, ne sírj. A tökéletlenségünkkel vigasztaljuk egymást, ahelyett, hogy a gyengeségünkben erős Jézusra mutatnánk. Pedig igaz az, hogy egyre szebb lesz! A Biblia ezt mondja. Ha a gyémánt még csak sárlepte kődarab, attól még gyémánt,és egyre szebb lesz, nem?! Hiszek a karácsonytól a mennyig vezető útban, ami egyre szebb, még ha Gecsemáné, Golgota is van közötte.
Akarod, hogy egyre világosabb, ragyogóbb legyen a jellemed, házasságod, a gyereknevelés, a munkád? Egy titka van, amit József is jól tudott: a HŰSÉG! És ez csak egyre szebb lesz...

BOLDOG ÚJÉVET!

2009. december 26., szombat

az a karácsony...


Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. — Lukács 2:19

Minden, csak nem idilli, csendes éj volt az a hűvös betlehemi este, amikor egy riadt tinédzser megszülte a királyok Királyát. Mária elviselte gyermeke érkezésének fájdalmait, amiben segítségül mindössze vőlegényének, Józsefnek az ácsmesterségtől megkeményedett kezei voltak számára. Bár a közeli mezőkön a pásztorokat a gyermeknek dicséretet éneklő angyali sereg vette körül, Mária és József fülei állathangokat, a szülési fájdalom és a kisgyermekként megszületett Isten első sírását hallották. Egy nagy fényességű csillag világított a külső épület fölött, de a jászol környéke sivár hely volt e két idegenben járó látogató számára.

Ahogy József lefektette a kisbabát Mária karjaiba, szívét a csodálat, fájdalom, félelem és öröm egyvelege járhatta át. Tudta, hisze egy angyal megígérte, hogy ez a piciny csomag „a Magasságos Fiának hivattatik” (Lukács 1:32). Ahogy a félhomályban tekintetét az Övéire, majd Józsefére irányította, bizonyára azon gondolkozott, hogyan fogja majd gondozni Őt, Akinek a királysága sosem ér majd véget.

Sok gondolkozni valója volt azon a különleges éjszakán. Most, több, mint 2000 évvel később mindannyiunknak fontolóra kell vennünk Jézus születésének, ebből következő halálának, feltámadásának és visszatérése ígéretének fontosságát. — Dave Branon

2009. november 29., vasárnap

Adventi csend...


"Csend van. Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van Körülöttem mély a sötét.
Adventi csend van Készül-e mondd a szíved?
Adventi csendben Gyümölcsöt hoz-e a hited?
Adventi csendben Szunnyadsz tán? Lámpád sem ég?
Adventi csend van Ébredj! Jön a remény!
Megerősítem szívemet Ha feldereng az égi csillag hirdetni: itt az újszülött, napkeleti három királlyal majd én is útra készülök."
Almási Mihályné

2009. november 26., csütörtök

A nő ne tanítson a gyülekezetben

Sokféle módja létezik a tanításnak. Mostanában elég világos előttem a fenti cím, mint igei igazság jelentősége. Ezt is, mint az efézusi igéket (a férj feje az asszonynak) védelemként látom egyik felől az életemben. Én inkább gyerekek, tinik, fiatalok és nők között vállaltam tanítást. Ezeket is inkább gyakorlati szempontból szeretem, négyszemközti kapcsolatokban, beszélgetéseben, csoportos tanulmányok keretén belül, nem is olyan tudatosan... Az utóbbi években, amikor előadásnak nevezett szolgálatokra elég gyakran felkértek, megijedtem, megharcoltam, imádkoztam, aztán ha kellett, engedelmesen igyekeztem továbbadni az üzenetből, amit Istentől kaptam. Érdekes, hogy mindegyik alkalom után úgy éreztem, többet ilyent nem csinálok. Ebben van olyan is, hogy az Ellenség váddal akar elgyengíteni, de még több abból, hogy érzem, óriási felelőséggel jár az, ha valaki "beszél". Itt a blogon is tapasztalom egyszer-egyszer, amikor tudatosul, vagy ha tudatosítják bennem a bejegyzésem súlyát, hogy ez nagyon NAGY FELELŐSSÉG! Részben azért, mert egy megértett igazság elmondása után, valaki többet gondolhat rólam, mint aki vagyok (ez rettegéssel tölt el)... Ezért szeretem, ha azok olvasnak, hallgatnak, akik személyesen is ismernek. Dehát nem lehet ilyen szelektív az ember, meg kinek képzelem magam? Aztán ott a tanítás felelőssége. Példájával is tanít valaki, még ha meg se szólal. De így nagyobb számadással tartozik. Mint minden felelősség nagy teherrel jár ez is, és a nagyobb terhet Isten a férfiakra bízta. Hála Istennek! Ezzel nem térek ki a személyes küldetés elől, csak kezdem érezni is az igét, amit Pál megfogalmazott az I Tim 1:12-ben.
Ez az egész most azért fogalmazódott meg bennem, mert visszavonulót fújok itt egy darabig. Hirtelen nagynak érzem a felelősséget a beírások után (a megjegyzések nyitják fel néha a szemem). Van ez így, hisz én nagyon tanuló vagyok még.
Legyetek áldottak!

MIért nehéz

nekem visszafogni mostanában magam este 6 után? Mármint tudjátok, a hosszútávú szénhidrátban szegényebb étkezésre gondolok, és a sok ülés helyett kicsivel több mozgásra...
1. Megtanultam, hogy a férj előtt nem jó panaszkodni a külsőre... Tehát ő nem szabad tudja, miben "fáradozom"... Na jó, ugyis sejti (pláne ha ezt elolvassa "véletlenül":P). De ez is a női titokzatosság és méltóság része:). Mármint az, hogy elfogadom magam, és változtatok, amin kell. Igazából Isten tanított meg erre. A Vele való közösségben találok mindig egyensúlyra. Óriási érték ez az Isten gyermekeinek. Erről beszéltünk keveset a tegnap a lányokkal is.
2. A gyermekeim szeretném még védni a világ tükrözte hamis testképtől, hogy a soványság az szépség, a diéta meg valami bűvkör, ami egészségtelen szokásokhoz is vezethet.
Kaptam egy hírlevelet a témában, ami sokkal jobban megfogalmazza mire gondolok... itt olvasható.










2009. november 25., szerda

Mielőtt felrobbannál

Nem tudom, hogy a hormonokra mennyire lehet a nem kívánt hangerőt, hangnemet kenni, de én szívesen megteszem, ha segít a dolgok rendezésében... Ugyanis egyre többet szembesülök azzal, hogy az én drága, aranyos, kedves, nagy gyermekeim (csak 10 ill. 13 évesek) szeretnek (!)vitatkozni velem. No, eddig is tették, de most a hang is más...
Jaj, csak bírjam ki ezeket az éveket higgadtan, derűsen! Túl ideális lenne? Addig is hűségesen megveszem a Harmatcseppeket, mert ott olyan jó kis cikkek vannak a tiniknek, és az enyéim el is olvassák buzgón, hál'Istennek... Igaz, a fenti cím olvasásakor, a hormonok miatt-e, nem tudom, de igyekvő mély hangon megszólal a fiam: Édesanya, ez itt kinek szól, vajon?!
Nem mertem válaszolni...
Erre már csak utolsó csepp a pohárban, hogy Csaba reklámozza vasárnap a lapot a gyülekezetben, utalva erre a cikkre, hogy hát legtöbb "robbanásnak" az okai sokszor a szülők lehetnek. Sandítok a fiamra, jaj de jó, nem figyel! Erre itthon azt mondja az egyik: Édesanya, hallottad? A Harmatcseppek ára egy évre csupán 3 kóla ára, mondta Csaba bácsi. Vajon felrázott kóla? Olyan, ami robban???
Ezek a hormonok... Mondom, kikészítenek!:)

UI. RENDELJÉTEK MEG A HARMATCSEPPEKET! Még lehet:)

2009. november 24., kedd

:)

Az előbbi bejegyzést piszkozatba helyeztem, mert a célját már elérte. Szívesen Reny:)!
nektek pedig köszönöm...

2009. november 22., vasárnap

Abszolút hűség

Isten hű azokhoz is, akik Őt tagadják, vagy mellőzik az életükből. Esőt, áldást ad mindenkire.
Gyermekeim közül abban lép fel féltékenység, aki elbizonytalanodik éppen a szülői szeretetet illetően. Ha észrevesszük, igyekszünk feltölteni a "szeretet tankját" és megnyugszik, nem irigykedik a másikra. Te szoktál-e féltékeny vagy irigy lenni, ha látod, hogy Isten mást megáld? Lehet, nem is érdemli...
Ilyenkor kell közelednem az Istenhez, ahol megbizonyosodom, hogy ott vagyok én is az Ő szívén, és ő nekem a legjobbat szánta, bármit is megengedne az élet. Ezután már érdekel is engem, hogy kinek milyen dagadt a pénztárcája, vagy sikert sikerre halmoz munkában, családban, míg én még csak a kevesen igyekszem hű lenni. Inkább örömmel szólalok meg: Áldott legyen az Ő neve! Ez az abszolút isteni hűség egyik kis vetülete az emberen....

Hűség, de kihez?

Ha sok a házi teendő, és én is mégis csak olvasok, olvasok, hűtlen lettem az otthonhoz. Ha gyermekemnek szüksége van rám, én pedig nem hagyom a "dagadt ruhát" egy pillanatra sem, hűtlen vagyok a gyermekeimhez. Ha a férjemmel kellene megbeszéljek valamit, de nem tudom kivárni az alkalmas időt rá, és gyermekeim vagy éppen barátok társaságában oldom meg a problémát inkább (ott töltekezem érzelmileg a férjemmel való barátság helyett) hűtlen vagyok a férjemhez. Ilyen könnyen hűtlenné válhatok. DE honnan tudjam, hogy mikor mihez kell hű legyek? Nekem is kérdés volt sokáig. Ezt a választ találtam meg az Úr Jézusban. A Vele való közösség mindig első helyet kér. És ő azt ígéri, ha hozzá hű maradok, ha az ő országát keresem először, akkor a többi ráaadásként megadatik. Gyakorlatilag? Amikor időt szánok arra, hogy Istennel kezdjem a napot, csodával határos módon, mindig megtapasztalom, hogy ő kisegít abban, hogy lássam kihez és hogyan kell hűséget gyakorolnom aznap. Azt is meglátom, ha tévedtem. De jön szabadulás a bűntudattól, és helyreállás is. Mert Isten hűséges! Ő abszolut hűséges...

A HŰSÉG számomra azt jelenti, hogy minden, mindenki a neki rendelt helyet kapja a szívemben, és igyekszem is ezt a helyet megőrizni számára az életem folyamán: Isten, a férjem, a gyerekeim, a kis és nagy családom, barátok, testvérek, munka, egyéb értékek....

Teréz anya mondta, hogy Isten nem sikert vár el tőlünk ezeken a területeken, hanem hűséget... Holtomiglan!

2009. november 17., kedd

Hűségről - még egy bejegyzés

Mikor a két autónk megállt a határnál, a határőrök bekukkintottak az autókba s látták, hogy mind nők utazunk. Kérdezik tőlem, hogy hova. Mondom, egy női konferenciára. Igen? s Mi a téma? Mondom, a hűség. Igazán érdekeset mutrázott, megint végigmérve az autó "tartalmát". Aztán leelenőrizte a másik autóban is, hogy nem-e vicceltem.
Ma a hűség már nem magától érthető. Sajnos. "Csak addig tarts ki valamiben, valaki mellett, amíg az jó neked." Mennyire önzőek lettünk.

Hűséges a példaadásban Filippi 3:17

Lánykoromban édesapámmal vitáztam, hogy szerintem semmi gond, ha este későn érkezem haza ifiről például, mert jó helyen voltam, jó barátokkal. Édesapám ebben nem is kételkedett, de mondta, hogy egyezzünk meg, hogy 10-kor itthon leszek, mert az úgy lesz jó mégis. Annak ellenére, hogy ő bízik bennem, és tudja csakis jó helyre pazarolom az időmet:). Kérdeztem, miért?! Azért, mert nem csak szentnek kell lenni, hanem annak is kell látszani, mondta. És nem elég szentnek látszani, még inkább azzá kell válni!
Ez azóta is szlogen nekem. Mert a dolog itt is kétirányú. Azóta is hűséges próbálok maradni ebben a példaadásban. Feleségként más apró elveim is lettek. Például, hogy ha csak nem elkerülhetetlen, nem utazom kettesben férfival egy autóban, még a sarki piacig sem. Ha mégis szükség van a fuvarra, vagy nekem kell elvinnem valakit, azt a hátsó üléssel kínálom meg. A férjemmel egyeztünk meg ebben így.
Te mernéd azt mondani, és kinek, kiknek, hogy: Legyetek én követőim, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk. Filippi 3:17 ?

Az elköv. napokban másképpen fogok lazítani (szeretnék kiolvasni két jó könyvet), ezért nem írok most blogbejegyzést pár napig.

2009. november 16., hétfő

A mi hűségünk

du. A mi hűségünk
A. mint Isten gyermeke
(példaadásban, szerénységben, gyülekezetben való részvételben, Isten országának keresésében, a jó illat terjesztésében),
b.hűséges szolga,
c.hűséges tanító
d. hűséges az egyedüllétben
B. mint társ
C. a családban (anya, nagymama, anyós, rokoni és baráti kapcsolatokról)

B. mint társ : míg a halál el nem választ...
  1. hűséges segítőtárs - Mikor segítettél utoljára úgy a férjednek valamiben, ami nem a te szerepkörödhöz tartozó munka volt?
  2. hűséges barát - A barátnők, ha összeülnek, szeretnek lelkizni, beszélgetni, és közben valamit lehet elvégeznek, de nem muszáj. A férfiak, ha baráti társaságban vannak, nem beszélgetnek elsősorban, hanem tesznek valamit (foci, munka stb.) és lehet közben egy jót is beszélgetnek. Én is megszerettem a halászatot, s az állatokat úgy általában... De akkor is barátnak tekintenek, amikor begépelek valamit diktálás után, vagy egy kéziratot...:) Ilyenkor valahogyan másképpen beszélgetünk. Mint a barátok... Igaz, filmezni nem tudunk együtt. Pedig sok barát ezt könnyebben összehozhatja. Már nem kívánom azt, amit mások tesznek, hanem értékelem a mi barátságunk:) Ez haladás!:)
  3. hűséges feleség - a megcsalás nem egy szerelmi afférben kezdődik, még csak nem is a róla való gondolatokban, hanem bármilyen helyzetben, amikor a férjem helyét felcseréli valami, valaki más a szívemben (munka, gyerekek, barátok, szenvedély bármi...) Abigail a férjét védte, akkor is amikor megillette volna a bűntetés. Dávid előtt nem élt vissza szépségével (pedig tetszett Dávidnak), még az okosságát is férje, a gonosz Nábál megmentésére használta. ("Hű volt a halálig, és koronát kapott." egészített ki Cs.Hajni)
Mózes 2: 18
Zsid 13:4
Efézus 5:22-23

UI. Az A és C pontoknál, melyik alpontról írjam le az ige alapján a gondolatom vagy történetem? szívesen....

Hűség - vázlat

de. Az Ő hűsége
Márk 4: 35-40, Zsolt 89: 34-35

Ő hűséges
  • amikor a viharok jönnek Ézs 43: 1-3 Hogyan reagálsz a viharokra? "Istenem, hát nem törődsz velünk?- mint a tanítványok
  • amikor fájdalmat, veszteséget enged meg gyermekeinek Jel 21: 4, Zsid 4: 15, Jn 11: 32-36
  • bármilyen helyzetben is légy (nagy kihívás előtt, döntések, szolgálat, terhek vállalása) Zsolt 139: 7-11, Ézs 41: 10
Két történetet leírok a jegyzetemből. Ebből az első nem hangzott el, mert nem volt rá időm.
"A fiatalokkal imádkoztunk egyszer régen: Urunk, küldd a szeretet lelkét, látogass meg az elfogadás lelkületével, bátorsággal, kitartással, az igazság hirdetésének készségével ezen az evangélizációs estén... Egy roma diák, aki friss keresztyén volt, megszólal: Ó, Uram, látogass meg inkább önmagaddal. Jobban mondva, ne hagyj el minket hisz te hűséges vagy!"

"A kapuőrnek azt mondtam: Adj egy lámpást, hogy kimehessek a sötétbe, hogy biztonságot nyújtsak azoknak, akik nem ismerik az utat. Ezt mondta nekem: Menj ki a sötétbe, és tedd kezed az Isten kezébe. Ez sokkal jobb, mint bárilyen fényforrás, és biztonságosabb az ismert utaknál". VI. George király karácsonyi üzenete


Álom a javából:D

Azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, fényes mallban jártam. Itt volt egy könyvesbolt Mária névvel, vele szemben egy Márta nevű kávézó. Odébb egy ruhabolt Dorkász névvel, aztán egy "princess" bababolt Eszter névvel, Anna bébiüzlet, Ruth nevezetű gabona és pékáru bolt, és Evódia illatszeres. A többire már nem emlékszem, csak, hogy az üzletek között járkált egy talpraesett üzletvezető, akit derék asszonynak neveztek. És természetesen, többen voltak nők vásárolni, mint férfiak, ott is.
Mindezt, a magyarországi női csendesnap után álmodtam:D
Pedig én nem is voltam vásárolni:P

No, de ez nem amolyan komoly, józsefes álom. Én nem kaptam ezt az ajándékot:) Még soha nem álmodtam olyant éjjel, aminek nagy jelentősége lett volna az életben. Csakis a fentiekhez hasonlókat:D De ezek olyan jól esnek utána is, mintha álmodnék:).

2009. november 12., csütörtök

évforduló

Közeledik a 15. házassági évfordulónk. Nagy izgalommal nézünk elébe, mert rendhagyóan ünnepelünk. Nem megyünk sétálni ide vagy oda, még egy napra se vissza Váradra (már-már tradíciónk volt, hogy végig járjuk a menyegzőnk előtti és utáni nap színhelyeit- igaz, a Dacia szálló helyett mást választunk, mert azóta az úgyis Continental lett:P, de a nagy imaházat is megnézzük, végig a Kőrösön stb.) Nem is játszuk azt, hogy ebben az évben te tervezed, a másikban én (ez utóbbi esetben gyertyafényes vacsora volt, míg a kicsik kicsik voltak:) HANEM:
Mivel a gyerekek már hamarabb emlékeztetnek a közelgő családi ünnepekre, mint mi, ebben az évben úgy néz ki, hogy átengedjük nekik a meglepetést. Ők szervezik meg az ünnepünket. Így mind nagy izgalommal várjuk december elejét. Majd elmondom, mi sült ki belőle:)
te mikor ünnepelsz évfordulót?




2009. november 10., kedd

Fogyókúra helyett

Hm... azon gondolkoztam, hogy ilyenkor (ha már elmúlt 3 éves a kisebbik) én már terhes szoktam lenni:). Most csak néhány plusz kilóval, igaz, de az vagyok. Nem túlságosan észrevehető csak annak, aki akarja. No, és akkor, mikor párszor ruhát cserélek öltözéskor. Talán a korom miatt is, ez már csak így lesz ezután? Elhatároztam, hogy nem fogok semilyen fogyókúrát, diétát bevetni (amit kellett nekem alkalmazni a szoptatások elhagyása után pár hétig, hogy formába, ruháimba kerüljek ismét). Szóval, bár nem erősségem a hosszú ideig tartó ömegtartóztatás a finom falatok esetében, azt gondoltam, hallgatok valakinek (sokaknak) a bölcs tanácsára, miszerint a hosszútávra szóló szokások megváltoztatása a nyerő, az egészséges, a nem visszatérő kilókra a megoldás. Én csak annyit szeretnék valahogyan elérni, hogy reggelire egyem a szénhidrátban gazdagabb ételeket, este 6 után pedig inkább csak folyadék, egy gyümölcs legyen. Hú, de mennyire nem tudtam ezt régen elképzelni. Nem szerettem azt, hogy "most nem lehet". Ha kívántam valamit megenni, azt legyen szabad. Mondtam! Ja, és valahogyan a régi megszokott mozgásformám kellene visszatérjen (esti kocogás). De ez nem csak rajtam múlik, hogy sikerül-e.
Na, így vagyunk, ez is a női lélek sorsa. Kicsit vigyázni magunkra. Nekem kell(!) akaraterőt gyűjteni most. Egyébként ez a bejegyzés is része a kúrámnak. Érted, hogyan?:)

2009. november 1., vasárnap

Elmondanád, mit álmodtál?

Álmodtál-e már olyant, amit Isten segítségével sikerült is hittel elfogadnod, ill. kegyelemből megkaptál Tőle? Például:
- elégedett, céltudatos életet az Úrban,
- szeretetteljes légkörű családot vagy
- egészséges lelkű gyermeket vagy
- naprakész papírmunkát vagy
- egy áldott karácsonyi szolgálatot
- igazi jó barátnőt
- diákokat, akikkel lehetett dolgozni, és volt eredmény
- egy jól sikerült ételmenüt, ami sokakat megörvendeztetett
- egy szép ruhát amit tökéletesen rászabtál, - varrtál valakire
- tiszta házat, gondozott kertet
- kórtermet, ahol nincs bánat
- becsületes jó üzletet
- munkahelyet
- megtérő fiatalokat, erőre találó asszonyokat
- közösségépítő gyülekezetet
- folyathatod a sort...

Amennyiben egyet is kaptál a fentiek közül, számíthatsz, hogy az ilyen "álmodó, és ígérettel megajándékozott nőket (embereket)" megirigyelnek mások.
Jó az álom, ha a vége jó! Ehhez kell megtanulni szenvedni, kitartani, szeretettel elviselni az irigy testvért, a rossz erkölcsű főnöknőt (Potifárné), a meg nem értő főnököt (Potifár), a cserben hagyó kollégát(pohárnok), és végül mindenkinek megbocsátani. József története ezt üzente ma nekem a gyülekezetben.

Te kinek mernéd elmondani az álmodat?

2009. október 26., hétfő

Ne kriZITálj már:)

Úgy gondolom, a nőknek nehezebb elviselni a kritikát. Talán mert sokkal inkább kapcsolatorientáltak vagyunk, nem tudunk olyan hűvösen csak a feladatra, célra koncentrálni. Néha kellene. Például a szolgálatban, munkahelyen is sok vélemény ér. Végletekben gondolkozva, van aki elfogult, van aki irigy. Igaz, a világon a legszegényebb, legnyomorultabb ember is irigylésre méltó lehet, ha boldogsága megmarad. Akkor miért csodálkozik egy hívő nő? Nem is kellene furcsának tekinteni, ha vádolnak, ha kritizálnak.
Vigasztal valaki, hogy csak azt bírálják, aki tesz valamit...
Kicsi koromban mondtam, egyszer: Édesapám, ne kriZITálja édesanyámat! Most, hogy megnőttem, tudom, hogy mi a kritizálás. Mit teszek vele?!
Elismerem, hogy nem minden kritika negatív. Nem egyre visszaemlékszem, amiért hálás vagyok, mert szeretettel mondták, ha nem is simogatva. Egy kis idő múlva fejlődésra késztetett.

De van más kritika is, kritizáló lelkületű, amin képes vagyok rágódni. Tanulgatom, hogy ha ilyeneket hallok, mielőtt megengem, hogy nagyon megsebezzen, fölteszek néhány kérdést.
1. Szeretetből fakad? Isten igéje az igazságot mindig szeretettel közli.
2. A kritika személyes jellegű, vagy többen is oszthatnák ezt a véleményt rólam, a munkámról, szolgálatomról?
3. A kritizáló egy új személy, vagy a régi, "aki keresi mindig a kákán a csomót"?
4. Ismer-e engem a bíráló, megmondja-e a véleményt személyesen is nekem, vagy csak a hátamnál meri osztani a véleményt (ez kettős bűn is egyébként). Az ige az mondja, menj oda hozzá, és személyesen intsd meg.
5. A kritika Isten igéjén, alapelven alapul, vagy csak személyes ízlésen, véleményen?
6. Olyan kritika-e, amelyen megéri gondolkozni? Vannak banális vélemények, még a kritizáló is "elfelejti" mit mondott néhány nap múlva.. És miért is veszem olyan komolyan magamat? Ki vagyok én, hogy engem ne bánthatnának?
7. Nem utolsó sorban, tudom-e minden ellenére szeretetteljes kedvességgel fogadni magát a kritizáló személyt?

A kritika, különösen ha csak rosszindulatról van szó, nagyon fájhat. Éppen a vasárnapi aranymondást tanuljuk (Máté 5: 44) , ami így szól:
"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?"
és ezután jön ez a mondat:
"Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."
A konfliktusokban tökéletesnek lenni, ez a mérce! Nagy, de nem lehetetlen. Az istenember példát mutatott ebben is.

Ma elhatároztam újból, hogy törekszem a szentségre, még ha ez többszörös kritikát is von maga után az emberek részéről. Dávid zsoltárai is sokat segítenek!

2009. október 18., vasárnap

romantika

Ma kérdezte valaki tőlem, mit jelent nekem a romantika a házasságban. Naplementét, gyertyafényt vagy netalán virágesőt?
Á, mondom, nem így gondolom! Volt már olyan is, hogy kaptam gyönyörű virágot , de nem közvetített feltétlenül romantikát a számomra. Hamar ki is derült, hogy a nagynéném küldte, a férjem áthozta. Máskor viszont feldobott egy útszéli "fűszál" is (azért nem vetem meg a szép csokrokat sem:).
Nekem a romantika a házasságban azt jelenti, hogy lesem a másik érzelmét, kutatom az énjét, hogyan szerezhetek örömet neki. És ez kifejezésre jut egy közös séta vagy meghitt beszélgetés kezdeményezésében, hangulatteremtésben, kis meglepetésben, egy sms-ben, hátrahagyott kis írásban, finom ízekben, stb. stb. ahogyan lehet, és ahogyan megérti a másik fél az "üzenetet"...
Ha még mindig érdeklődik(!) irántam, jobban meg akar ismerni, és ezt kifejezi, ez nekem maga a romantika... Úgy gondolom nem mondtam semmi újat, csak jól esett ma este válaszolni a kérdésre. Így is.

2009. október 8., csütörtök

könyvek

Találtam ezt a könyvet lányoknak és fiúknak való változatban is. Mindkettőt megvettük a férjemmel a két nagyobbnak. Hasznosnak bizonyult, csak azt sajnáltam, hogy a szexuális felvilágosítás is manapság már annyira fertőzött. Az egyneműek vonzódását elfogadottnak találja a könyv, még jó, hogy nem bátorítja rá a tinédzsert. Igaz, ez az egész könyvből 1 oldalnyi, és két mondat. Jó volt arra, hogy a nagyobbikkal egy bizalmasat beszélgessünk, mert ő tiszta vizet akart önteni a pohárba. Helyes látása van, nagyon csodálkoztam, hogy Isten mennyire megvédi az övéit, és egy gyereknek is milyen radikális ítélőképességet adhat már 13 éves korban. Ez is kegyelem.
A lányom meg elkezdett pöttyös könyveket olvasni, mert ő egy ideje falja a könyveket. Szinte "mindent". Jaj, most legyünk résen, lépést tartani, hogy meg is tudjunk beszélni egy s mást arról, amit olvasnak! Soha nem gondoltam volna, hogy gondot okozhat az, ha valaki szeret olvasni. Illetve nem értettem gyerekkoromban miért aggódnak szüleink, különösen a bátyáim könyvfalása miatt. Én hamar átadtam életem az Úrnak, ezért nem igazán vonzott MINDEN könyv. Most is csak ez marad. Imádkozom, hogy Isten Lelke vezesse gyermekeim, amikor a könyvtárban válogatnak. Hiszek az ilyen védelemben.

2009. október 7., szerda

Ki ez a lány?








Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. Énekek 6:10

2009. szeptember 16., szerda

A DERÉK FÉRFI DICSÉRETE

iri játékára ide válaszolok.
Mivel ma az egészségügyi kivizsgáláson kiderült, hogy kerek számot ünnepelünk a Kedvesem életében ( 14700 napos ma!:) úgy gondoltam, ajándékba megírom a 7 pontot róla.

  1. Nagyon szenvedélyes tud lenni, mindenben: a beszédben (prédikálásban), munkájában, kapcsolataiban. Legtöbbször meggyőződéssel, szívvel - lélekkel tesz mindent. Istenhez, a szolgálathoz, a családhoz is így ragaszkodik. Ezt lánykoromban csodáltam meg először, de akkor csak távolról, azóta egyre jobban:)
  2. Őszinte. Ezzel néha megbánt másokat, mert radikális igyekszik lenni. Nem szereti az alattomosságot, ragaszkodik az igazsághoz. Tudom, amit mondott, az úgy van! Soha nem hazudik a bókjaiban sem. Nem mondta soha, hogy én vagyok a legszebb, legügyesebb stb:P De hogy neki én vagyok a legeslegjobb társ a világon, azt igen!:D
  3. Ösztönös apa. Általában magától ráérez minden szervezkedés, kérlelés nélkül hogy mikor melyik gyerekre figyeljen jobban oda, és azt is megtalálja, hogyan töltsön időt kettesben a gyerekeivel (ha lehet akkor jöhet halászat-vadászat-madarászat, autókázás, egy üdítőre meghívás stb.) Tudják és érzik a gyerekeink, hogy szereti őket! Atyai szigorral is.
  4. A ház körül mindig jó segítség (igaz, a házon belül kevésbé kerül sor rá), az értékeket igyekszik megbecsülni és karban tartani. Hű sáfár az anyagiakon (ami nem az övé, hanem a gyülekezeté, azon még inkább -pl.autó, felszerelések, épület, udvar stb).
  5. Szociális érzéke nagyon finom. Jóval fiatalabb korunkban is csodáltam benne, hogy szeretett mindig idősekkel is lenni, százszor meghallgatta a már kívülről tudott történeteket. Az árvát, özvegyet, nélkülözőt, időset saját kárával is kész kisegíteni. Ezt az apukájától is örökölte szerintem.
  6. Nagy természetbarát. Filmekben is "vissza a természethez".... Hegyek, folyók, állatok (két német juhász kutyánk), napsütésben és hófúvásban...ez a kikapcsolódása. Nagyon kiegészít engem ezzel, sokszor megnyitotta már a szemem. De nem félreértendő: nem született romantikus! Az én vagyok!:P
  7. Ó, még írnék....:) De akkor befejezem most. Hűséggel és nagyon szeret engem. Fontos vagyok neki. Ezt gyakran tudtomra adja.

Derék férfit kicsoda találhat? Bízik ahhoz az ő feleségének lelke, és annak vagyona el nem fogy.
Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

Jól esett most szeretni a férjem a szavaimmal, és ragyogásban látni csak a Kedvest. Naponta gyakorlatunk kellene legyen az ilyen 7 pontos játék. Azt hiszem, nem ártana nekünk feleségeknek.


2009. szeptember 15., kedd

Vásárlás

szükségszerűen?
divat szerint?
megfelelési kényszerből?
rutinosan, ha kell, ha nem (csak azért mert itt vagy ekkor ált. vásárolni szoktam)?
zsugorian?
pocsékolva?
csak hogy jobban érezzem magam?
örömmel?
többet ésszel, mint pénzzel?
ízléssel és minőséget?

ezeken gondolkoztam mikor az 5 gyereknek óvodai-iskolai felszerelés után járogattam (már egy jó ideje). utóbb ovis és iskolatáskát kerestem. nehezen találtam jó minőségűt és ízlésemnek elfogadhatót. ízlésemnek?! nem vagyok én olyan nagy igényű: csupán nem volt ínyemre a sok hannah montana, high school musical, barbie felirat. lassan már a fagylaltokon is ezt látom. brrrrrrr. még csak azért is, addig jártam, míg találtam egyedibb, jobb dolgokat. hát, mit mondjak? elegem, elegünk lett a vásárból egy ideig:).
Jó tanévet kívánok mindenkinek!



2009. szeptember 4., péntek

Külsőség

Szeretem a szép ruhákat. Nem tagadom. Ott van a régi elvem is, hogy ne legyen a ruha rajtam kihívó vagy kirívó. Egyébként ezt csodálom közéleti személyeknél (nem sztárokra gondolok), nagyon tudják, hogyan kell szépen, finom eleganciával megjelenni, ha képviseletben vannak. Az első szempont érthető. Segítettek annak idején a szüleim, most meg a férjem, amikor gond van, az éppen magamra kapott ruhával. Ha van elég időm felöltözni, magam is megméregetem, hogy ha leülök, lehajlok, mit láttat belőlem... DE, hogy mi kirívó, ezt nehezebb eldönteni. Pl. egy menyegzőre. A világi etikett szabályai szerint sem hétköznapi nadrágban vagy báli ruhában mennek el. A templomokban szigorúbb elvárás is van. Érthető. Néha úgy érzem, lassan a tudatos visszafogottság miatt marad kirívó valaki. Nem ítélek el senkit. Sok kedves lány szépségét akarja hangsúlyozni, és nem is bűnös szándékkal. Csak lehet nincs aki bátorítóan segítse az illemre, a visszafogott "más fajta" szépségre, a hozzánk illő megjelenésre. Emlékszem, annak idején nekem se mondta meg mindenki bölcsen az ilyesmit. De volt, aki szeretettel egyéb dolgokban is mellém állt, és akkor egy ilyen témát is szívesen megbeszéltem vele. Szóval, nem jó elítélni valakiket, de úgy gondolom szemet húnyni se lehet pl. egy egész menyegzői istentiszteleti alkalom alatt... Néha egy-egy férfi testvért láttam nálunk, hogy nem mert az elől sorakozó szép éneklő lányokra nézni. Valahogy megértettem. És ott nem a férfi gondolatvilágában volt a főprobléma. Tudom, tudom, hőség van, meg aztán nagyon nehéz "normális" alkalmi ruhát vásárolni (tényleg kevés helyen kapható). Nem gondolok most egy menyegzőre sem, még csak személyek sincsenek konkrétan előttem. Mert minden alkalmon vannak olyanok, akik visszafogottan szépek, és lehetnek olyanok, akik túlkapnak. Véletlenül? Lehet olyan is. Mindenesetre nem lenne jó nekünk, nőknek a menyegzői istentiszteleti összejövetelen túltenni más egyházakon, hozzánk közel álló kultúrán, ami a külsőségeket illeti. Természetesen leginkább azért, mert ragaszkodunk a Szentírás elveihez. Igyekszem közben az én szívemből kivenni a gerendát ilyen kérdésben, ahogyan a szálkát piszkálom. Tényleg az őszinteség mondatja most ezt ki velem, ahogyan választom a ruhát, amit felvegyek majd a hétvégi menyegzőre. Hát, nem könnyű egy nőnek!:)

2009. augusztus 31., hétfő

Nyomás alatt- (itt van:)

A múlt hét nagyon szorító volt minden szempontból: munka, itthoni teendők, ünnepélyre készülődés, szerettünk halála és temetése. Lajos közben elfoglalt volt, a család itthon. Ma hétfő van. Ha most nem lazítok, telített leszek szellemileg, és az epém sem fog rendes működésre visszaállni egykönnyen. Ilyenkor elmegyek egy kicsit itthonról, úgy másfél órára talán sikerül. Egyedül lenni Istennel. Kicsit csendben egy kis pléden/padon, aztán hazafele szaladok egyet, nem éppen úgy, mint ezen a blogon a fejléc utolsó képén:), de mégis, kicsit már szárnyalva... Innék egy meleg teát is a kedvesemmel, valamikor a nap folyamán. Ma csak házimunkát végzek, meg a könyvelést és azt is csak mértékkel:)-nincs közösség és emberek "sokasága". És estefele a gyerekekkel megnézek egy jó filmet is. Így lazítok most, ha sikerül. Te hogyan szoktál?

UI. Ami nem sikerült: a teázás, meg az abszolut családi magány. de ma talán:)

2009. augusztus 27., csütörtök

Ne haragudj helyett bocsánatot kérek

Könnyebb kimondani a "ne haragudj", "sajnálom"-ot egy szóváltás, sértés vagy sértődés után, mint tisztességesen bocsánatot kérni. Pedig a "ne haragudj" az még nagyon önző, lehet, csakis az fáj, hogy feszültség van, meg a másik fél szeretetét követelném vissza. A "bocsáss meg" az más. Az alázatot, megbánást, megjobbulást követel. Ezért olyan nehéééééééz, és legtöbbször nem is emberi.
15 év számunkra folytatni kívánatos házasság után is még csak ott tartok, hogy tanulgatom kimondani akár egy kisebb konfliktus után, hogy "bocsáss meg, többet nem fordul elő, legalábbis igyekszem többet ilyent nem tenni". Mondom én , hogy a házasság egy misztérium! Igazi iskola, ahol nem jó versengeni, de igyekezni kell, például a bocsánat kérésben is nem csak a megbocsátásban!

Nemrég egy menyegzőre utaztunk és erről a misztériumról beszélgettünk a férjemmel. Egy szóban fogalmaztuk meg a titkot, amit az efézusi levél (5: 21-33) is tanácsol a férjnek majd a feleségnek. TISZTELET. Tisztelettel szeretni a gyengébb edényt és tisztelettel követni a család papját. Sokan a tiszteletet elhagyják a szeretet mellől a házasságkötés után (néha felér egy udvarlással, vagy túltesz rajta:). Pedig utána kell csak igazán imádkozni és tartást kérni, hogy tiszteletre méltóak maradjunk az őszinte, nyílt kapcsolatban. Művészet. Az ember meg sem érti. Hogyan lehet... Lehet! A bocsánatkérés nem vesz az ember méltóságából, a büszke keménység annál inkább.
Szeressünk igazán.

2009. augusztus 26., szerda

Folyt. Dolgozni, megéri?

Mutter naplójából

Dolgozni, megéri?

Folyt.

A nyári szünidő is itt van, de nekem nincs vakációm. Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha gyermekeimre, a nyár kihívásaira gondolok, és kicsit szorongani kezdek. Egyensúly kérdése, hogy a gyerekek hasznosan lefoglalva legyenek, közben a munkámmal is haladjak, és a családnak is élménydús nyara sikeredjen... Amikor még teljes idejű édesanyaként néztem a nyár elébe, jobban vártam a vakációt. Egész nap a gyerekekkel, csak az enyéimmel, izgalmasnak igérkezett, belefért a spontaneitás is sokkal jobban. De most? Megkérdezem magamtól: megéri dolgoznom?

Nekilendülök, papírt, ceruzát fogok, és tervezni kezdek. Jobban, mint iskolaidőben. Programot írok, egyik papírra magamnak, a másikra a gyerekeknek. Az enyémre írom azt, hogy munkaidő (munkahely), háztartásbeli feladatok, gyerekekkel, családdal töltött idő, magamra fordított idő stb. Az utóbbira nagyon szükségem van olykor, hogy kicsit egyedül is legyek. Így tudok nagyobb energiával dolgozni az előbbieken. A gyerekekére írom azt, hogy rutin (ilyen a felkelés, testápolás, étkezés stb), kikapcsolódás (megszervezem kicsit a barátokkal, nagymamákkal töltött időt is), aztán az olvasás (mert nyáron van rá idő igazán), ház körüli segítség (nem baj ha tanulják a munkát és felelősséget, mikor ha nem nyáron?), és hagyok egy helyet annak is, amit ők írhatnak meg maguknak tetszés és megbeszélés szerint.

Úgy tapasztaltam, ha megtervezem a nyarat, és igyekszem az időm jól beosztani, megélni a pillanatokat a családdal vagy egyedül, kevésbé lesz unalom vagy stressz belőle. Sőt! Dolgozni csak pontosan szépen... mondogatom. Így megéri.

Mutter

( az Árkád újságból)

2009. augusztus 17., hétfő

család és munkahely

a Mutter naplójából

Dolgozni csak... megéri?

Mikor férjhez mentem, férjemmel nagycsaládra vágytunk, ami azt az elhatározást hozta bennünk, hogy számomra elsődleges munkahely az otthonom. Nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy amíg a gyerekek kicsik, ha segítek is a férjemnek, ezt addig a pontig vállalom, ameddig nem kell gyerekvigyázót fogadnunk. Felváltva férjemmel igyekeztünk helytállni, ritkábban a mama segítségével. Mégis úgy értettük meg, hogy a legkisebb gyerekünk miután óvodába került, munkát vállalhatok. Ajándékként jött a lehetőség. Ezzel együtt óriási kihívás, hogy gyermekeim ne rövidüljenek meg, és a család első helyen maradjon. Gyakorlatilag mit jelent ez nekem mostanság? Magammal való harcot, és törekvést arra, hogy minden családi időt minőségileg éljünk meg!

  • Igyekszem új rutinokat kialakítani a reggeli és esti „családi ceremóniákat” illetően. Így tudják mikor mi várható el. Ha idejében felkelek, van időm csendes percekre, egy kávéra mielőtt a gyerekek sürgetni kezdenek. Engedem, hogy önállóak legyenek, még a kicsik is, az öltözködésben, étkezésben (reggeli önkiszolgáló:), ameddig ez nem megterhelő nekik.
  • Nincs tévéadónk, így esténként egymásra tudunk figyelni, nem a képernyőre. A meséket, filmeket is tudatosan választhatjuk meg, amit többször szeretek velük együtt megnézni. A nap egyik étkezését mindig igyekszünk férjemmel, hogy együtt fogyassza el a család. Ezt nem tudjuk rutinosan megtervezni, de fő a gyakoriság.
  • A családnak nem vagyok úgy elérhető, mint eddig, hogy mindig otthon, mindig segítségre készen legyek, ezért külön odafigyelés nekem a férjemmel való kapcsolat, mióta dolgozom. Igyekszünk naponta időt szánni egy kis közös beszélgetésre, amikor csak mi ketten vagyunk. Tudatosan tartjuk a kapcsolatot napközben is. A gyerekeket hamarabb lefektetjük esténként, hogy a nap végén is maradjon kis időnk egymásra.
  • A családi alkalmakra, kirándulásokra is tudatosan kell készüljünk, nem oldódik meg spontán a kérdés, ha elfoglaltabbak a szülők. De előnyét látom abban, hogy így minőségibb ez az idő, mert érték és vigyázunk rá.
  • Lejjebb kellett adnom néhány elvárásból, pl. előnyben részesítem azokat a ruhákat, amelyeket nem kell vasalni. Ha véletlenül a ház valamelyik sarka nem lett kitakarítva az ünnepre, inkább azt fogadom el, mint a gyerekeimre szánt időt felcseréljem vele. Többet gondolkozom szükség, idő és pénz függvényében, ha vásárolok, mint hogy mit főznek sütnek mostanában azok, akik ráérnek éppen, vagy mit szeretnék én...
  • A munkám (és többször a pihenésem is) szakaszokban végzem: naponta két három darab ruha vasalása, egy-két szoba takarítása, mert nem tehetem, hogy egész napot szánjak rá.
  • Elfogadok segítséget a házimunkában, először is gyermekeimtől és a férjemtől. Ha szépen kérem, mindig örömmel teszik. De lehet külső segítség is, ha megengedhető.

Folyt. Köv.

(Árkád újságból)

2009. augusztus 13., csütörtök

Szükségletek a házasságban

Egy tanulmány szerint (Willard F. Harley, Jr. His Needs, Her Needs)
Amire a feleség vágyik a házastársi kapcsolatban:
1. Vonzalom
2. Beszélgetés, társaság
3. Őszinteség, nyiltság (intimitás)
4. Anyagi biztonság
5. Családi támogatottság (jó apa legyen a társa)

Amire a férj vágyik a házastársi kapcsolatban:
1. Szexuális beteljesülés
2. Kikapcsolódás
3. Vonzó társra ("büszke" lehessen a feleségére)
4. Házias társra (otthonteremtő)
5. Csodálatra, tiszteletre a feleség ill. család részéről

"Christlike love in marriage should include romance and passion.”

Szerinted?

2009. július 17., péntek

a mosoly mindenkié:)

A nőknek különlegesen jól áll. Mondhatnám nélkülözhetetlen.
A fiam néz, néz, aztán megkérdezi, mi a baj. Kérdezem, miért lenne baj? Hát...hát, amikor köszönni szoktál, mindig mosolyogsz hozzá, most meg nem örülsz nekem?:D
Vannak emberek, akik állandóan vigyorognak, nevetgélnek. Nem hiszem, hogy ez a mosoly bája, szépsége. Mint az sem, ha valaki énekel a szívében, illetve örül, hogy meglátja a férjét, gyermekét, testvérét, barátját, de szeme sem rebben, úgy vet oda valamit neki. Van, akinek ez tudatlanul történik, nekem legtöbbször az arcomra van írva a jó-, vagy rosszkedvem, de "nem tudok róla". Néha zavar is. Meg is jegyezte valaki, hogy pl. a menyegzőmön túl sokat mosolyogtam. Lehet kellett volna így is készüljek a menyegzőnkre, több etikett után nézni, hogy miből mit illik és mennyit. Nekem az a szívem állapota volt, nem szégyelltem a boldogságom. Lehet nem ártott volna egy kis visszafogottság részemről:D. De ismerek valakit, aki tanulta azt, hogy kifejezze örömét, nem örökölte, és szülei se mutattak vidám példát.
Mindenesetre, ahogyan a lányokat, nőket itt körülöttem elnézem, egy fokkal mindig szebb és kellemesebb az, amelyik őszintén mosolyogva szeret. Van, aki megváltozott élete után mintha felfedezte volna a mosoly szolgálatát. Gyönyörű lett a kiégett arc is.
Ez a szépítőszer nem kerül pénzbe, sokkal inkább a szív megjobbulása kell hozzá. Azt hiszem ezért olyan drága a mosoly manapság.
Énekeljen a szívem, és szeressen az arcom! Ez a mai felhívás:)

"Az örvendező szív megszépíti az arcot." Péld 15:13

2009. július 15., szerda

"Ne hisztizz már!"

Csak érintem a gondolataimban a témát, és azt is tudom, hogy inkább a szeretetteljes(!) de következetes ("szigorú") nevelés híve vagyok. Elkel a mai világban ebből is...

MUTTER NAPLÓJÁBÓL

A HISZTIRŐL

DE, kérek fagyit, de én most kérek fagyit...kiáltja a fiam

− Nem lehet, mondom. Majd ebéd után.

− De én most akarom!

Nem reagálok.

− Nem is szeretlek! (Azt a teringettét, hamar megtanulta az érzelmi zsarolást ez a fiú...)

− Képzeld, én még így is szeretlek, de fagyit azt most nem adhatok...

− De nekem kell...

Mindegyik gyermekem kipróbálta a határokat. Legerőteljesebben, azt hiszem, két éves kor körül jelentkezett a tudatos formája. Volt, amelyik levágódott a földre, vagy hangos bömböléssel hozta tudomásomra akaratát. Minden ilyen helyzetben szorongtam kicsit. Hogyan neveljem ilyenkor, hogy meg se törjem akaratát, de közbe meg is tanítsam arra, hogy az ilyen követelőző viselkedésmód, nagyon-nagyon embertelenné válhat,és nem vezet jóra. Néha annyira zavart a hiszti, hogy képes lettem volna azonnal megadni, amit kért, csak legyen már vége. Mégis, tudtam, hogy épp ezen bukik vagy áll az egész: a következetességemen. Minden egyes ilyen próbálkozáskor megkeményítettem magam, és tudtára adtam a gyermeknek, hogy nem értem, ha így beszél... Szeretetem nem vontam meg tőle, ha kellett meg is öleltem közben, de nagyon határozottan megtagadtam az ilyen követelőzést. Még akkor is, ha jó és helyes dolgot kért, megvártam, míg szépen elmondta, elkérte. Sokszor kellett ismételjem: „Kicsim, édesanya nem hallja, mit mondasz, ha ilyen hangon mondod, vagy ha így teszel. Amennyiben szépen beszélsz, még megbeszélhetjük…” És magára hagytam a hangos követelőzésében. Érdekes, ha ezt megismételtük következetesen, nagyon hamar megtanulta, hogy ezzel nem ér el semmit. Kérdezték is néhányan, hogy-hogy a gyerekeim nem követelőznek az üzletekben, nem csapkodnak és kiabálnak, ha megtagadunk tőlük dolgokat. Természetesen azért ők is kifejezik nemtetszésüket, ami nem is baj. A szabály viszont az, hogy nem mindegy hogyan teszik ezt. Vigyázzunk egymásra, bántás nélkül mondjuk el érzéseinket, − próbálom magam is tanítgatni közbe.

Odáig fejlődtünk a hiszti kezelésében, hogy amikor nemrég a nagyobbik lányomat nógattam egyre türelmetlenebbül, hogy tegye már meg a szívességet, amit kértem tőle, s ezt bizonyára „olyan” hangsúllyal mondhattam, halkan visszafelelt: „Édesanya, nem értem ezt a hangot tőled.” :)

Azt hiszem, mostanra a családban mind megértettük, mit jelent a hiszti, és mennyire kerülendő... Most már csak gyakorolnunk kell a megtagadását!

2009. július 14., kedd

Ünnepeljük a különbözőséget

Miért szeretnénk mindenkit egy kalap alatt látni? Mi lenne, ha olyan könnyű lenne a kapcsolatokban való eligazodás, hogy ez mondjuk férj, ez meg gyerek. Minden férjre érvényes az, hogy..., és minden gyerekre meg ez, hogy...
Először is, nem tudnának annyi könyvet eladni a gyereknevelés és házasság témájában:).
Aztán nem lenne annyi szeminárium, és beszédtéma belőle. Még ez a blogom se:P
Nem is gondolnánk rájuk annyit, nem kérdeznénk a tekintetünkkel sem, hogy jobban megismerjük őket egyenként, mert hát egyformán reagálna mindenki, ahogyan le van írva...
Talán nem is imádkoznánk annyit értük.
Nem értékelnénk annyira a miénkben azt, ami nincs meg a máséban.
Akkor meg miért hiányoljuk azt irigykedve, amit látunk a más házasságában, gyerekeiben?
Nem éri meg témázni olyasmin, hogy bezzeg az ő gyereke már verset mond, az enyém még beszélni is alig kezd. Vagy az ő kedvese mindent elvégez a ház körül, míg én örülök, ha a mosogatógép beindul, ha nem vagyok itthon. Nem is folytatom...
Mert én annyira örülök, hogy az én gyerekem nem olyan, mint a másé, és még csak nem is olyan, mint amilyenekről a könyvek írnak. A házasságom pedig kész misztérium! Dehát ez adja a kapcsolataim egyediségét. És ez teszi széppé a mai napomat is: keresni azt, ami és aki csak Ő lehet! Ünnepelni, hogy nem olyan, mint én, vagy nem olyan mint a másé.
Barátnőim! Ünnepre fel! És bátran vállald, hogy ünnepelsz! Mert a tied, és más, mint a többi. És az is ajándék. Istentől! Ki szeretné kifogásolni az Isten ajándékát? Megpróbálhatod, de ünneprontás lesz belőle...
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL