Oldalak

2014. április 22., kedd

Minőségi idő- a miénk, a tiéd és az enyém :)

Sokszor hallottam már én is erről  a szeretetnyelvről, amit szerintem mindenkinek beszélni kell valamilyen szinten, hogy a többit is megértse!
A házasságban még a gyerekek érkezése előtt is külön időt szakítani erre nem luxus, nem lehet mondani, "úgyis mindig együtt vagyunk, s legtöbbször csak mi ketten". Néha elmaradhat a "minőségi" szócska, ha nem figyelünk rá. Gyerekekkel pedig már lételem, hogy csak a férjemmel lehessek, hogy csak egymásra figyeljünk, hisz annyi mindent tehetünk együtt (munka, szolgálat), és legtöbbje nem rólunk szól, bár az is erősítheti a házasságot, mint a gyereknevelés például. Azt is megtanultam, hogy ebben is különbözhetünk páronként és személyenként. Ha rólam van szó, a házastárssal illetve gyerekekkel is, én szeretem ezt az időt is megtervezni, a férjemnél csodásan működik rendszerességgel ösztönösen is, parányi tudatossággal... arra is rájöttem, hogy egyik sem különb a másiknál, a szomszéd fűje tényleg csak nagyon ritkán zöldebb, annyi az egész, hogy így kerek a világ!
Nem olyan rég fogalmaztam meg magamnak, hogy ahhoz, hogy másokkal minőségi időt töltsek, fontos az, hogy legyen meg az ő ideje és az "én időm" is külön-külön. Az ő ideje: csendben egyedül, különösen, ha az illető befelé forduló, és az ő ideje a barátaival, másokkal, nélkülem is.
Szükségem van nekem is "saját időre", azon kívül, hogy csendben vagyok az Úrral, vagy éppen valamilyen szolgálatra készülök én is. Magam lenni csak valamilyen sportolásban, egy sétára a közeli dombra, vagy a barátnőkkel egyet kiruccanni az édesanyák imacsoportján, baba-mama megbeszéléseken stb. kívül is! Feltöltődöm, feltöltődik, s a férjjel, (gyerekekkel) együtt töltött minőségi idő így már nem rólam vagy róla szól, hanem rólunk! Egy kis titok ez, amit próbáltam most megfogalmazni! A barátnőim, a zilahi fiatalasszonyok többen tudják jól miről beszélek, s az itteniek is. Hálás vagyok elsősorban a férjemnek, de a testvérnőimnek, barátnőimnek is, akik megfogalmazás, tudatosság nélkül is élték velem együtt az Életnek ezt a titkát. Csak bátorítani szeretném őket mind, hogy csak így tovább ott ahol vannak! Az Úrral, a családdal és a közösségben is!
"A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test....hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással." I Kor 12.
Ez a bejegyzés azért is született, mert szükségem van, hogy emlékeztessem magamat, mert felejtek... :D

2014. április 10., csütörtök

Enyhül a hiánya? Megszokjuk ezt is?!



Eltelt 3 hónap.  Azt mondják, 12 szükséges legalább, hogy az év minden mozzanatát, ünnepét átéljük nélküle.  És akkor mi lesz? Enyhül a hiánya? Megszokjuk ezt is?!
A női csendesnapok, mióta csak aktív vagyok bennük, édesapámhoz is kötődnek. Amikor először közel voltam, hogy először részt vegyek a Hargitán, éppen megszültem az első gyerekünket. Szüleim látogatóban voltak nálunk, s imádkoztunk azért a hétvégéért. Majd a következő gyermeknél már vigyáztak az előadások alatt a csecsemőre… Édesapám nyugtatgatta a fenyőfa alatt az éhes kislányt. Utána levő években velem izgulta végig az első ismerkedő játékot, fórumbeszélgetést, amit elvállaltam egyik szervezőként. Imádkozott, hogy ezek a szolgálatok Lélekből fakadjanak és szívhez érkezhessenek. Mindig meghallgatta a Jó Isten az édesapámat. Megtanított aztán, hogyan kell imádkozni, tusakodni egy szolgálatért, elviselni a méltatlanság, képtelenség érzését, majd az áldás után is önként meghajolni, aminek körülményeiről mindig gondoskodott az Úr szeretetből, hogy el ne bukjam. Minden szolgálatom alatt az anyai szív mellett volt két férfi, aki biztosan harcolt velem: a férjem és az édesapám. Édesapám ezért is hiányzik nagyon ezekben a napokban. Tavaly ilyenkor ajánlotta fel az operációra összegyűjtött pénzét (már nem vállalta akkor az orvos a szemműtétet) kedvezményként, hogy még több nő eljöhessen a konferenciára. Nem a pénz hiányzik, hanem még egy erős imádkozó ember mellőlem… Akinek szívügye volt, hogy még egy női alkalom is az emberek megmentését szolgálja. Ne csupán egy kikapcsolódás legyen, feltöltődés, hanem legyenek megtérések, életváltozások! - emlékeztette újból és újból az Urat és engem is imádságai által. Meghallgatta az Úr!
Az idén segítesz te nekem, nekünk ebben a közbenjárásban? Vannak még, hála az Úrnak, akik oroszlánrészt vettek és vesznek ki ebben a szolgálatban, szervezésben. De nem vagyunk elegen imádkozók… kell az imatámogatás! Jelentkeztek többen már olyanok, akik Isten jelenlétére vágynak. Néhányan először, sokan akik létfontosságként kérik… Vágyom én is az Úr meglátogatását. A szolgálattevő énekeseknek, tanítónak is szüksége van a Úr Jézusra. Imádkozz velünk te is! Csendben. Elég az is, ha csak az Úr tud róla.
Édesapám is ezt mondta a tavalyi csendesnap előtt: „ Most, édes leányom, külön imádkozunk, így hozza a körülmény. De te úgyis tudod mit kérek az Úrtól…A titok a csendes kamrában van az idén is és a jövőben is!” Már így is készített az Úr az elválásra.

Enyhül a hiánya? Megszokjuk ezt is? !A titok a csendes kamrában van. Ott keresem…
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL