Oldalak

2011. március 10., csütörtök

Mindenre van időm

a Krisztusban, aki engem megerősít, s bölccsé tesz.
Ez igaz, akármilyen furcsán hangzik. Mielőtt valaki keresztben lenyelne, szeretném azt mondani, hogy csak tanulgatom ezt az igazságot....
Ha Krisztusban vagyok, akkor látom, mi az ami fontos, mi az amit Isten rám bízott ma, s arra Ő KIRENDELI AZ IDŐT.

Prioritásokból áll az élet. A tegnap voltam egy business infós csoportban (volt erre is időm egyszer az életben:P), s ott azt mondták, ha te nem szabsz programot, s időt magadnak, megteszi más. Kicsit sajnáltam az ott levők nagy részét, mert tudom, hogy az ember nagyon bölcstelenül tudja megszabni magának a programját, s az időt is hozzá, Isten bölcsessége nélkül. Mert ha el is végzi, amit eltervezett, Isten oltalmának tudta nélkül sokszor érheti önvád és kár is. Például mikor már gyerekeim voltak, de még iskolába jártam, amíg nem kértem Istent, hogy ő adjon időt nekem "mindenre", ha volt is nagyon megtervezett időbeosztásom, lelkiismeret furdalásom támadt nem egyszer. Ha iskolában voltam, akkor azért, hogy nekem a kisebb gyerekkel kellene lennem (a nagyobb ovis volt már), nem pedig a férjem hordozza magával ide-oda... De ha otthon voltam, akkor sokszor azon kaptam magam, hogy milyen jól esik lazsálni(!) a gyerek mellett, pedig tanulhatnék...
Ma is akkor van baj, ha nem kérem Istentől reggel csendben a bölcsességet a "mindenhez" való időbeosztásra... Ilyenkor nyugtanalanít borzasztóan, ha rajtakapom magam, hogy a neten töltöttem pár percet, pedig biztosan kivasalhattam volna ez idő alatt egy plusz inget. És ha éppen vasalok (néha olyant is, amit nem lenne muszáj:) akkor az jut eszembe, hogy az egyik diáknak nem válaszoltam a levelére régen, pedig fontos lenne, és várja a választ.
De ha az élet prioritásai közül a legelsővel, Istennel kezdem, ő az, aki mindenre időt ad. Ilyenkor látom és érzem(!:), hogy az előszoba ablakpucolása nyugodtan megvár holnap, ha nem sikerül ma elvégeznem, mert ma még megírom ezt a levelet ennek a diáknak s utána még ezt a blogbejegyzést ( és hiszem, hogy Isten indíttatására). Minden frusztráció nélkül. Mert mindenre van időm a Krisztusban, aki megerősít engem. De most már megyek, mert a leckéket elvégezték, s azt ki kell kérdezni... és kezdődik az esti családi program, ami szintén a legfontosabb prioritás Isten után.
Sok sok időt kívánok nektek, illetve inkább sok bölcsességet az elegendő 15-16 órához:) Prioritás ebben is az, hogy először magamnak kívánom, minden önzés nélkül:), mert bevallom nálam is hiperérzékeny az egyensúly! OLyan nagy szükségem van az Istenre....

... hát ez válasz,kedves Réka. A többit személyesen!:)

2011. március 9., szerda

Családi oltár

Mióta az eszemet tudom kisebb-nagyobb rendszerességgel családi áhitaton részt veszek a hét több napján. Ezért nem is tudom egy gyereket hány éves korától lehet rászoktatni. Talán az első gyereknél kérdés ez, a többi már igazodik:).
Milyen is a családi áhitat?-kérdezte valaki nem rég tőlem.

Mikor férjhez mentem, nem volt olyan otthoni "családi áhitat" íze a reggeli vagy esti imádkozásainknak a férjemmel. Talán azért is, mert többször is imádkoztunk naponta, nem is csak ketten, de ketten is, szolgálatok előtt stb, nem volt olyan "hagyományos". Nem vagyunk zenészek, hát kettesben nem is énekeltünk, legalábbis nem emlékszem... De tudok olyan párról, akik már jegyességük alatt rendszeresen és formálisan áhitatot tartanak együtt, ami családi áhitat, még ha nincsenek is gyerekek.
Azóta emlékszem a kis családom áhitatos perceire, ami után megszületett az első gyerekünk és 6-8 hónaposan az etető székével az asztalunknál ült. Étkezés után Lajos olvasott igét, imádkoztunk, és ő is összefogta a kis kezét vagy mondta,hogy "Ámen" az imánkra, amit a nevében is mondtunk.
Most is a közös étkezéseink után tartunk családi áhitatot: igét olvas Lajos, mindegyik gyereknek van lehetősége kérdezni, vagy elmondja, hogy mit értett meg, majd imádkozunk felemlített imatémákért még (néha itt szoktalak megemlíteni titeket is- nagyobb család, barátok, akiknek imatámogatásra van szüksége éppen, gyülekezeti programok, események-). Ima után énekelünk egy-két szép éneket, általában egy gyerekéneket és egyet a családfő kedveltjei közül:) (én is kellene már készüljek egy-egy énekjavaslattal, most jövök rá). Meghitt pillantok ezek.
Mivel egy-egy héten több este vagyunk imaházban, máskor Lajos kevésszer tud velünk együtt étkezni, gondolkoztam, mi legyen ilyenkor az áhitattal? Volt olyan tanács, amiben azt mondták,hogy ez a családfő feladata, és nem szabad ezt átvenni tőle. Ebben egyet is értek, mert végülis egy-egy időszakban többször tartanék én családi áhitatot, mint a férjem , és ezt a tekintélyt nem kívánom, meg nem is sikerülne azt hiszem úgy végezni:). Szóval, mikor a férjem nincs itthon, a családdal akkor is találkozunk az Úr előtt. Vagy közösen az istentiszteleten, vagy ha itthon vagyunk, akkor is összehívom a gyerekeket, de ezek olyan non-formális családi áhitatok, nincs az a fegyelmezett körben ülés az asztalnál stb, csak lekuporodunk a szőnyegre, mikor melyik gyerekszobába, felolvasok nekik képes bibliából, áhitatos könyvből, megkérdezem,hogy telt a napjuk, miért hálásak, milyen kérésük van, s aztán imádkozunk, néha énekelünk is utána. Ez van, ha nincs itthon a családfő.
Még a csendes percekhez tartozik az informális:) áhitatunk is, ez minden reggel van, mielőtt iskolába-óvodába bocsátjuk a gyerekeket. Igét olvasunk nekik (ha Lajos engedi útnak), vagy én a vasárnapi aranymondást illetve rövid áhitatot szoktam felolvasni, míg reggeliznek, aztán imádkozunk értük, hogy védje Isten őket aznap, majd ők is imádkoznak. De ezek elég sietősek néha. A napközbeni spontán együtt imádkozások is ide tartoznak, ha látjuk, hogy valamelyik gyerek izgul, vagy bánatos stb.
Sokáig frusztráltnak éreztem magam, hogy nem vagyunk "tökéletesek", ami a családi áhitatok megtartását illeti: vezérfonal reggel-este (lehet értitek néhányan nagyon jól mit mondok), de aztán meg kellett tanulnom, hogy a családi oltár minősége a lényeg, és Isten jelenléte, az Ő igéjének tekintélye, amit át kell adnunk a gyerekeinknek.
DE mi nem egy általános családi programmal élünk, ezért nagyon jól jönne, ha írnátok arról, ti hogyan látjátok a családi oltárt ma, szeretnék én is épülni, bátorodni.
Még azt kérdezném tőletek, mit tegyen egy olyan feleség,aki szeretne családi áhiatatot, de a férj nem érez rá igényt, vagy ha mégis igen, hogyan kezdjék el, ha például a gyerekek se szoktak hozzá? Ezt is kérdezték tőlem... segítsetek.
a megjegyzésekben további kérdéseket idéztem egy személyes levélből, amit kaptam. írjatok!

2011. március 7., hétfő

"A nőiességre

annak lényegére, tehát úgy gondolhatunk, mint annak biztos tudatára, hogy Isten a nő lényébe beépített valamit, ami alkalmassá teszi, hogy bizalommal hívjon másokat az Istennel és önmagávalvaló kapcsolat megélésére, mint aki tudja, hogy minden emberi kapcsolatban van valami csodálatosan örömteli dolog."
Lawrence Crabb
Virágos nők napját mindenkinek!:)

2011. március 4., péntek

a Nők napja

munkásmozgalom nekem most is... na, ha nem is a régi rendszer hangulatával, de munka van bőven. miért ne ünnepeljük meg ezt is?:P
nagy a titkolózás is egyébként körülöttem... élvezem, mert apával szövetkezik mindegyik. hogy adjon egy kis pénzt, meg hallom, hogy suttogja a kislányom, hogy: "nem sikerült olyan jól"
... nekem olyan nehéz kivárni dolgokat, és nem is tudnak megérteni!:)

UI. ilyentájt anyáknapi jellegű előadás van az ovinkban, és tudom, hogy az iskolákban is nagyon szépet alkotnak a gyerekek.

Nőnek születtem, hála Istennek!:) Remélem,te is örülsz neki, hogy nő vagy, és egyedinek teremtettél...

"Uram....te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 139. Zsoltárból
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL