Hagyjuk sírni a csecsemőt?

Sok cikket látok mostanság megosztva a közösségi oldalakon a témában. Emlékszem, hogy régen azt mondták, már pici korban jó vigyázni, hogy a gyerek nehogy elkapjon. Pici baba, de van esze... ne járjon túl a szülő eszén, ne kapassuk el!... s ehhez hasonlók. Manapság teljesen az ellenkezője van hirdetve. Ha hagyod sírni s magától elaludni, ha nem hordozod, ha nem vagy folyton vele s mellette, nem alakul ki egészséges bizalom, kötődés szülő és gyerek között. Emiatt is látok elég sok bűntudattal küszködő, kimerült, "csak a gyerekének" élő anyát, aki mindent megtesz (éjjeli ringatástól, hordozókendőn keresztül egészen a néhány éves szoptatásig), s mégis úgy érzi, valamit rosszul tesz.
Úgy gondolom, fontosabb a békesség, amit elsősorban ISTEN JELENLÉTÉBEN kap mindenki tartósan, illetve a megfelelő önbizalom és kiegyensúlyozottság ezek között a nevelési elvek között. Úgy írom ezt, mint aki egész életében, s most még inkább ezt kell megharcolnom naponta. Elveim Isten igéjén alapulnak elsősorban, aztán az Istennel való személyes kapcsolaton, amit mintaként próbálok átvinni a gyerekeimmel való kapcsolatra is. Ezért nem esem kétségbe, mikor a különböző cikkeket, tapasztalatokat olvasom (szeretem a pszichológiát:), s még jobban az életpéldákat). Még ha hibáimat is látom, jöhetek Istenhez, aki elveszi terheimet, kipótolja kegyelemből szülői hiányosságaimat (láttam a szüleimnél is működni!), s erőt ad a felismert igazságokat józanul alkalmazni a saját életemre, ami mind a 4 gyerekemmel sajátos kapcsolatot jelent.
Az egyik FB bejegyzésre az alábbit írtam megjegyzésként a témában. Kívánok boldog anyaságot tökéletes helyett! Imádságos szívvel, hittel jól körülvéve...ez nagyon nagyon sokat változtat minden helyzeten!

" én ebben a kérdésben is fontosabbnak látom az anya-gyerek Kapcsolatát, mint a "törvényt"....ők kell összeszokjanak. ismeri egy idő után az anya a gyermeksírás üzenetét, s arra kell ügyelni, hogy ne essen szélsőséges gondolkodásba: vagy csak a gyerek a fontos, s így a végén már a gyerek is szenvedi a kimerült anyát, netalán az eltávolodott apát is...vagy a kényelmes szülő, aki már pici korban szigorral neveli (idomítja?) a csecsemőt, ami ok nélküli, hisz egy csecsemő még nem direkt sír, s nem tudatosan engedetlen, hogy ebből nevelni keljen. minden gyerek és család helyzete más (hányadik gyerek például...ha van kicsi és pici gyerek is, melyikkel alszik el az anyuka? valamelyik előbb-utóbb sírni fog...), ezért nem szeretem az ilyen meredek tanításokat egyik véglet fele se terelve... nézzük meg a felnövekedett gyerekeit is az elméletet "gyártó" szülőknek. sok elítélt szülőt (bármelyik véglettel vádolva) láttam már felnőtt korában mégis bizalmas kapcsolattal a gyerekével..tehát ez a kicsi kori "sírni hagyni vagy nem" dolog valóban meghatározó, de önmagában nem elég ahhoz, hogy olyan súlyos hibát kövessünk el, illetve hogy garantáltan megalapozza a jó kapcsolatot, kötődést...bárcsak ilyen egyszerű lenne. ennél sokkal fontosabb nem mellőzendő nevelési elvek kellenek hozzá...az elérhetőség is például sokkal fontosabb később, mint éppen csecsemőkorban..."

szellemi táplálék gyermekeinknek

Mielőtt a gyerekek iskolába mennek, reggeli alatt olvasni szoktunk nekik a Bibliából, áhítatos könyvből.
Kisiskolás gyerekeknek szívből ajánlom az "Olvassuk együtt a Bibliát!" c. áhítatos könyvet. Nagyon szeretem, mert rendszerezett tanítás, a gyerekek fejében kronológiailag is helyretéve a bibliai eseményeket, nagyon gyakorlatias üzenetekkel a magyarázatban. (sajnos, nem tudom, hol kapható jelenleg...Parakletos?). Utána könnyebben imádkoznak saját szavaikkal, mert érthetővé vált az ige számukra.
A másik füzet a GYEK kiadásában megjelent füzet (4 van összesen). Azt a gyerekeink személyesen, egyénileg használják, igazi lelki táplálék, az alapigazságokkal, tanítványozás céljából is.

UI. Szeretem a csodaklikket is...ha már számítógépeznek a gyerekek... :)

Egy őszinte beszélgetés

a vendégszeretetről, lelki alkatunkról:

-Mikor megismertelek, úgy éreztem, hogy bár szeretnék, de soha nem fogok tudni úgy vendéget fogadni, mint te... Nem jössz zavarba, spontán megoldod a váratlan találkozást, mosolyogsz fáradtan is, és soha nem érzi a vendég, hogy teher, s mennie kellene már.
- Igen, mikor én is megismertelek, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyen  tervezéssel, tökéletes összhangban fogadni azokat, akik hozzánk jönnek. Mert nálad mindig érzi az ember, hogy várták, hogy nagy figyelemmel és szeretettel készültek.
- Milyen jó, hogy nem irigykedéssel maradtunk...:)
-Milyen jó, hogy összefogtunk, igen! :)
A vendégszeretet nagyon jó otthon, de  amikor a gyülekezetben együtt is gyakoroljuk, az tökéletes, nem? Én feloldom a kezdeti vagy váratlan nehézségeket, ami az emberekkel adódik, te meg mindent milyen szépen rendezel ami a munka részleteit illeti az alkalom alatt, amikor én már nem tudok erre figyelni.
-Ja, és milyen öröm, hogy amikor nekem már elég volt az emberekből, te szépen befejezed az alkalmat, s megengeded, hogy én is elmenjek azokkal, akik már az elején távoznak. :)

MINDENKI TUD TEHÁT VENDÉGET FOGADNI, csak meg kell találjuk a helyünket s a módját annak, hogy a vendégszeretetet örömmel gyakorolhassuk, s nem erőltetve, másokat utánozva vagy irigyelve.
Mert egyszer legalább te is leszel vendég, s így akkor megértheted a vendégfogadódat így is úgy is! S nem fog elveszni a látogatás lényege...

"Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül." (1Pt 4:9-10.) 

További alapelvek a vendégszeretet gyakorlásában:
1. Ha a legjobbat adod, amid van, amire éppen futja, ez a legtöbb. A lényeg az őszinte szeretet és az egyszerűség a nagyszerűséggel.
2. Az introvertált alaptermészet illetve más objektív ok (betegség stb.) miatti mérték a vendégek fogadásában természetes. Egy kérdés van ilyenkor: önző szándékból (kényelem, büszkeség stb.) húzom-e meg a határt? Ez a probléma inkább, s nem a vendégek száma, gyakorisága...
3. Elsősorban saját családommal legyek vendégszerető (rokonok, s mindazok, akiket rám bízott a Jó Isten)...ha hozzájuk nem vagyok az, nem sokat ér, ha az elég világot is befogadom.
Tini gyermekeim vannak, s most nekem a prioritási listán ott vannak a gyerekeim barátai is. Amikor jönnek, fogadva legyenek nálunk...szeretettel! Ha feléjük önzetlen az ember, akkor pedig jöhet a koldus és "ismeretlen angyal" is, mert a szívem már begyakorolta a feltétel nélküli szeretetet.

Folytatható a gondolatsor, de nekem itt abba kell hagyni, mert éppen csengettek. :)

bonyolult nőknek egyszerűbb élet :)

3 a napló !

Van, hogy annyira besűrűsödik az életem, hogy képes vagyok elfelejteni valamit, ami fontos... :(

Igazi szervezéshez nekem 3 napló kell.

Kb. így néz ki hét elején, hétfőn az asztalom:

 

1. Van egy sima határidőnaplóm, ami magammal hordok megbeszélésekre, szülői értekezletekre, vagy amikor elutazom. EGY VAN BELŐLE minden évben! Ide írom le az eseményeket, amelyeket gyűlésen vagy másokkal megbeszélve tervezünk be. Nincs még annyira okos telefonom (kütyüm) most, hogy abba könnyedén jegyezzem ezeket, de az is megtenné. De lehet csak nem cserélném fel. Szeretem a papírt és a tollat. Beszélgetés közben, gyűlésen, kis virágot rajzolni a lap szélére még elmegy, de telefonnal babrálni társaságban nem szeretek..:P

2. Családi falinaptárunk is van. Egy ideje magyar nyelven is kapható. Igaz, csak 3 gyereknek van hely benne, de én egyébként is másként osztom fel az 5 oszlopot: férjem, én, gyerekek, munkahely, gyülekezet. A falinaptárba mindig átvezetem a határidőnaplómból a feljegyzetteket. A férjeméből is, ami a családot érinti (elutazásai stb.), a gyerekek programját is folyamatosan itt vezetjük. Erre pillantva minden nap tudja a család, hogy apa, anya s a gyerekek hova és merre... IGAZÁBÓL EZ A FŐNAPLÓNK. Ezt lebontom a feladatokra, s egy dossziéban fűzöm fel, ami nem más, mint a

3. menü és háztartási tervező, heti teendők naplója. Ehhez egy dossziém van, Farkas Lívia (illetve azelőtt Flylady) tanított rá. Megírom hét elején kb, hogy melyik nap mit eszünk, ehhez a vásárlási listát. Aztán a házimunkát felosztom napokra. Ugyanakkor minden nap odaírom a munkahellyel, családi-, s gyülekezeti élettel kapcsolatosan is a teendőket, eseményeket, ami a héten ránk vár.

Hátha másnak is segít egy kicsit a szervezésben a fenti "szervezkedés". Vagy lehet a családjának segít... vagy éppen csak örömet okoz, hogy a saját életéhez nem kell ilyesmi, s milyen jól megvan nélküle. 

Boldogságára mindenkinek! Szeretettel!.:)

nagy verem

Az Önsajnálatról

Másokkal is beszélgetve, egyre inkább azt látom, hogy a depresszió, a "mély verem", kezdete nem más, mint az önsajnálat.
Ilyenkor így beszél magával a lélek: Semmi nem működik nekem. Megint kudarcot vallok. Az emberek azt hiszik, hogy egy csődtömeg vagyok, hogy nézek ki, semmim sincs, bezzeg más stb.
Ahelyett, hogy arra gondolna, "milyen lehetőség, hogy egyáltalán próbálkozhatok, tapasztalatot szerezhetek. Következőben már jobban tehetem, hisz fejlődhetek. Mekkora ajándék, hogy segítséget kérhetek..."
Néhány lépés, ami még segít ilyenkor nekem:
1. "leszállni" magamról. Nagy baj, és sok szomorúság gyökere, amikor az ember túl sokat forog maga körül. Nem csoda, hogy elszédül. Annyi ember van, aki örülne annak a "csődtömegnek" is, aki én vagyok, aki azt az ajándékot értékelné, amit én tudok adni. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is. Filippi 2:13

2. "ragadd meg a gondolatot és dobd félre!". Azt tapasztaltam, hogy az önsajnálat a gondolatok szintjén kellemes az elején, s csak utána húz a verembe. Gyakorolni kell magunkat abban, hogy már csirájában tudatosítsuk a negatív önző gondolatokat,  és bármennyire jólesne nyalogatni a sebeinket, inkább tegyük félre. Ha kell, hangosan is "nem"-et mondhatunk rájuk.„foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:5).

3. "adj hálát". A hálaadó lelkület sok betegség megelőzője és kezelője. Elűzi a fájdalmat is. Megtanít helyesen kérni, fejlődni is... "mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; Filippi 4:6

És ekkor, és ekkor jön a ráaadás, ami kegyelem, ami ajándék Istentől válaszul:

"...és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." Filippi 4:6-7

Ma is jólesne egy kicsit szomorkodni, sajnálkozni, sebet nyalogató enyhet tapasztalni?!

 Van nagyobb lehetőség az örömre, mivel kiszabadul(ha)tunk ebből a  mély veremből! 

Mi az, hogy sajnálat?! Nem ismerem. Több ennél az együttérzés, a hálaadás és a békesség győzelme! Május 2. van és piknikezni igyekeztünk a családdal, közösséggel. Ehelyett áldás-eső hullik, és bent örvendezhetek a családdal is a szabadságnak, miközben leírtam hamar a fenti gondolatokat, amit egy "szeretetteljes szerdán" szerettem volna, de a szombat is lehet az. :) Boldog ünnepet neked is!