„Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.” Lukács 24:16
Valami akadályozza, hogy lássam Jézust...
1. A csőlátásom. Így és így kellene munkálkodjon közöttünk, ezt vagy azt adja meg nekem a családomban, tegyen csodát személyes kis küzdelmeimben, ne engedje meg a betegséget nekem, vagy ha már igen, gyógyítson meg gyorsan és látványosan.... Csak ezt az „emmausi utat” nézem magam előtt, a saját elképzelt hitem szerint.
2. A csalódásom. Nem így történt, nem ezt vártam. Rég nincs válasz. Nem látok. Őt sem.
3. A veszteség, ami ért. Fájdalom, gyász könnyei. Nagyon elhomályosítják a szememet.
4. A dolgok túltárgyalása. Megosztani a terhet jó. Túltárgyalni veszélyes. Mert már azt sem látjuk, hogy a Megoldás is rég ott van mellettünk.
Jézus mellénk szegődött rég. Ott jár a Feltámadott, az emmausi útjainkon is velünk, akkor is, amikor valami akadályozza azt, hogy lássuk őt. S mi a gyógyír az ilyen szemre?!
Ezen a húsvéton is azért vagyok hálás, amiért a két emmausi tanítvány: Jézus tanítása, az ige és a vele való (asztal)közösség adja újra vissza a látásomat. Ilyen egyszerű.
Köszönöm a régi igét, a testvéreimmel való közösséget, ahol újra felismerhetővé váltál, ahol könyörültél a hitetlenségemen. Legyen a régi húsvét ma is megelevenítő, lássuk meg újra Őt! Hittel!
