A házasságban még a gyerekek érkezése előtt is külön időt szakítani erre nem luxus, nem lehet mondani, "úgyis mindig együtt vagyunk, s legtöbbször csak mi ketten". Néha elmaradhat a "minőségi" szócska, ha nem figyelünk rá. Gyerekekkel pedig már lételem, hogy csak a férjemmel lehessek, hogy csak egymásra figyeljünk, hisz annyi mindent tehetünk együtt (munka, szolgálat), és legtöbbje nem rólunk szól, bár az is erősítheti a házasságot, mint a gyereknevelés például. Azt is megtanultam, hogy ebben is különbözhetünk páronként és személyenként. Ha rólam van szó, a házastárssal illetve gyerekekkel is, én szeretem ezt az időt is megtervezni, a férjemnél csodásan működik rendszerességgel ösztönösen is, parányi tudatossággal... arra is rájöttem, hogy egyik sem különb a másiknál, a szomszéd fűje tényleg csak nagyon ritkán zöldebb, annyi az egész, hogy így kerek a világ!
Nem olyan rég fogalmaztam meg magamnak, hogy ahhoz, hogy másokkal minőségi időt töltsek, fontos az, hogy legyen meg az ő ideje és az "én időm" is külön-külön. Az ő ideje: csendben egyedül, különösen, ha az illető befelé forduló, és az ő ideje a barátaival, másokkal, nélkülem is.
Szükségem van nekem is "saját időre", azon kívül, hogy csendben vagyok az Úrral, vagy éppen valamilyen szolgálatra készülök én is. Magam lenni csak valamilyen sportolásban, egy sétára a közeli dombra, vagy a barátnőkkel egyet kiruccanni az édesanyák imacsoportján, baba-mama megbeszéléseken stb. kívül is! Feltöltődöm, feltöltődik, s a férjjel, (gyerekekkel) együtt töltött minőségi idő így már nem rólam vagy róla szól, hanem rólunk! Egy kis titok ez, amit próbáltam most megfogalmazni! A barátnőim, a zilahi fiatalasszonyok többen tudják jól miről beszélek, s az itteniek is. Hálás vagyok elsősorban a férjemnek, de a testvérnőimnek, barátnőimnek is, akik megfogalmazás, tudatosság nélkül is élték velem együtt az Életnek ezt a titkát. Csak bátorítani szeretném őket mind, hogy csak így tovább ott ahol vannak! Az Úrral, a családdal és a közösségben is!
"A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test....hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással." I Kor 12.
Ez a bejegyzés azért is született, mert szükségem van, hogy emlékeztessem magamat, mert felejtek... :D
