A parkban három édesanya imádkozik gyermekéért a padon ülve, miközben előttük játszanak a gyerekeik. Néhány járókelő rájuk néz, az egyik hangosan megjegyzi az unokájának: Vajon ezek kivel beszélnek?
Isten ilyenkor mosolyog, szerintem.... :)
Bejegyzés a közösségi oldalon: három imacsoport (közbenjáró édesanyák) működik az új tanévben a városunkban.
Újabb telefonhívás: Szeretnék én is csatlakozni az egyik imacsoporthoz...hisz nem csüggedünk! :)
Egy másik bejegyzés a facebookon:
Itt is talaltam nadat, de nem megtort mar, egyenes! otthon meg a megtort nad van emlekkent a vazamba. Gondolok Rad innen is, eszembe jutott ahogy setaltam es kellett hoznom egyet a parkbol ahol az Ur meglepett vele.
Ez mind örömmel tölt el...hisz a megrepedt nádat nem töri el, s a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.
Nem csüggedünk...hanem imádkozunk! Lányok, asszonyok, édesanyák...
Istennek a közelsége, s az imádság minden szolgálatnál, erőforrásnál nagyobb! Ti is tapasztaljátok, ugye?
