A fotók közül néhány ide is került. Mikor a családi csoportunkba küldtünk közben belőlük, egyik gyermekünk megjegyezte: úgy tűnik, hogy ezen a nyaraláson mindegyik nap a Csillagé. :) Valóban, már nem volt értelme napokra osztani, de rá is fér a "később kapott" gyermekünkre, hogy megújuljunk a kisebb gyermekkel járó örömökben, lelkesedésben, türelemben. S ha valami kényeztető is lenne neki, Csillagnak ez a "plusz figyelem" kell az életbatyuba. Ez is Isten időzítése és a tudatosság is hozzá ajándék, mint a gondviselésében való öröm. Hála ezért a nyaralásért is. Napok helyett tehát, inkább szösszeneteket osztok meg.
Ez a nappalival való hajókázás (azért neveztük így, mert olyan volt, mint egy kis nappaliszobácska a vízen) azért élmény, mert az utolsó napig várnia kellett rá Csillagnak. Több mindent s mindent is szeretett volna a vízparton, így azt mondtuk, hogy minden nap megjegyezzük a kívánságokat, amelyekre nem került sor, s azokból kiválaszhatja azt utolsó napon, amit legjobban szeretne.Bobozás apával. Minden nagyobb kihívás, ami izgalmas és új, erőpróba vagy ügyesség, s főleg bátorság, azt apával! Jól van ez így! A bizalomerősítés, kötődés-próba pedig főleg kellett, ajánlom ezt az eszközt (bobozást) szülő-gyerekkel először kipróbálni.
Ezen a nyaraláson az én kedvencem a naplementék voltak. Ezt tükrözi az a több tucat fotó is, amiből végül törölnöm kellett sokat a telefonomról. Gyönyörködtem abban, hogy a lemenő napnak is mekkora ereje lehet. Szebben is barulni tőle, s ez csak egy példa. :)
A sült halakat sem vetettem meg. Mindig megfigyelem a konyhát, ha csak egyszer is eszem valami újat, s gazdagodom tippel, recepttel, szeretem kihasználni erre is a nyaralást. Az ízlelést, kulináris élvezetet ha reprodukálni tudom, később újra képes leszek feleleveníteni érzéseket, emlékeket az utazásokból.
Csillag ezen a nyaraláson győzte le a víztől való félelmét. Rengeteget búvározott, nem fél, hogy a víz a szemébe, fülébe s orrába megy mostmár, s egyedül IS el tudott játszani a medencében, mi pedig irigylésre méltóan olvashattunk is, miközben szemmel tartottuk. Természetesen, tartom a véleményem, hogy könnyebb több kisebb gyerekkel nyaralni, mint eggyel! :D
a jegeskávékat nem Csillaggal ittam. :)
Kétszer hallal is összeütközött a vízben, de nem élő halak voltak. Ezt a félelmet is le kellett győzni. Hozzáérni, eldobni.... kicsit traumatizálta is a helyzetet.
Vasárnap a templom, Isten háza hihagyhatatlan, s nyaraláskor sincs másképpen. Istentiszteletként csak közvetítésre futotta, nem volt a közelbenmás lehetőség, s ebben a templomban se azt találtuk, amit (akit) éppen kerestünk, de amikor felfedeztük, s célba vettük a két keresztes tornyot, azt kérdeztem, hogy mit kérjünk az Úrtól, ha bemegyünk az ajtaján? A férjem azt mondta, megígérjük az Úrnak, hogy nem hagyjuk el Erdélyt, mint lakhelyünket. Nem tudtunk bemenni, de egy ígéret séma helytől szent.
Legjobb fagylaltot ettem, levendulásat, ezen a nyáron. A megillető helyen, élményszerűen azt is. Ajánlom! 👍🏻
Első komp Csillag életében.
Nem szereti a "kényelmetlen" kislányos ruhákat, de vasárnap szívesen felveszi, csak a példám miatt is. Ezért egy vasárnap sem öltözöm "kényelmesen", amíg ő fel nem nő :) Már csak ezért sem.
A kalapok is közös megszokás lett a nyáron. A nőiesség nem születik egyforma mértékkel velünk. S később sem kell egyforma legyen. Valaki azt mondta, hogy két nemmel születhet ember: férfi vagy nő! Viszon nagyon sok fajta férfi és nő van, ne sztereotipzáljuk őket túlságosan. Próbálom nem tólságosan tenni a nevelésben sem... de ameddig nem ártok vele, úgy gondolom nem ártok vele!
Apával a focit nem kell kérlelni. :) Ebben nagy szerepe van a korban legközelebb álló tesójának is, aki nagy focista példkép, ugyebár...
Csillag szereti az ágyban, asztal alatt készített bunkert, de soha nem lenne benne egyedül. A lámpa ha ég is belül, percenként kikandikál, hogy ugye, nem hagytok itt... A kihúzódott vagy nehezen leküzdött szeparációs szorongás a gyermeknél türelmet kér, de egy ideje ez azt juttatja eszembe, hogy milyen jó lenne, ha így keresném az Isten jelenlétét, ha egy percre is nem hallom a hangját vagy nem észlelem jelenlétét.... ezt is jelenthetné a "szüntelen imádkozzatok"?
Jöjjön még néhány boldog kép, ahogyan Csillag mondja:
Imitáljuk a horgászatot. Körülbelül mindegyik gyermekünk ennyi évesen ízlelte először a horgászat, halfogás örömét a családunkban. Csillaggal most csak "játszásiból" történt még... Miközben figyeltem az izgalmat az arcukon, ahogyan az édesapja egy közönséges botra egy talált zsineget kötött és valami kis csali utánzatot, aztán szakszerű hajítással bedobták fogásra, arra gondoltam, hogy mennyire ilyen a látszat szolgálat (misszió, emberhalász) is..minden megegyezik, még a fáradozás is ott van. Csali is lehet színes, izgalmas, a bot sem látszik messzebbről, s nem is annyira lényeges úgysem hogy milyen, a horgász mozdulatai pedig teljesen megtévesztőek. A különbség az, hogy a halakat nem vonza be, s a fogás sem történik meg. Még szép, hogy hamar feladja az ember (kiég), maga is tudja, hogy semmi értelme erre időt vesztegetni, csak kipróbálta, milyen lenne... Vagy megmarad az ilyen a "játékával" s mindenkinek tisztes távolságból eljátssza a szerepet halálra kifáradva, vagy elmegy s szerez megfelelő eszközöket, de legelsősorban is segítséget kér (imádkozik) s belátja, hogy nem megy! Ekkor "magától" jön a kapás majd, hisz ez a Kegyelem.
Mi is hamar ott hagytuk ezt a játékot, de Csillag alig várja, hogy az édesapja neki is vegyen egy igazi horgászbotot. A példázatot hozzá pedig én várom. :)
A gyermeknevelés nyaraláskor is igazából nagyon egyszerű: legyünk követhetőek, s vezessük a gyermeket az élményben, örömben, pihenésben!
További áldott családi nyaralásokat mindenkinek!