anyós és meny 5:5

Ruth könyvéből 5-5 gondolat anyósnak és menynek

Kezdem a menyekkel, mert én is csak meny vagyok még. :)

Ruth példa a menyeknek:

1. Ruth anyósát és annak Istenét választotta, elhagyva még saját családját is ezért. Megnyitotta szívét anyósának. Felfoghatatlan számomra ez a bizalom. Egy istenfélő anyós felé lehetséges. Nekem menynek, első lépés lehet ez a megelőlegezett bizalom anyósom irányában, ha az Urat keresem és látom benne. Kulcsa a jó anyós-meny kapcsolatnak a meny bizalma... De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.Ruth 1:16

2. Ruth kész volt szolgálni anyósát. Dolgozott mindkettőjük megélhetéséért. Milyen áldozatot hoztunk legutóbb anyósunkért? Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! Ruth 2:2

3. Boázt elsősorban nem Ruth szépsége ragadta meg, hanem a Naomihoz való viszonyulása. A mai társadalom a tiszteletlenséget, akár anyós viccekkel is, elfogadja, de ez senkiben sem szül csodálatot....Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Ruth 2:11

4. Ruth követte Naomi tanácsát. Ez már a nehezebb leckék közé tartozik. Mégis, ha az anyós is jól és mértékkel tanácsol, jó azt megfogadni! Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. Ruth 3:5

5. Nem hagyta kis anyósát az ünneplésből, az unoka életéből. Ha részünkről a kezdeményezés ezekben, könnyebb határt is szabni. úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ruth 4:17

Naomi példa az anyósoknak:

1. Amikor Ruth unszolta anyósát, egyszerűen feladta a tiltakozást. Nem ajánlott más megoldást, kompromisszumot, egyszerűen belátta, hogy a menye felnőtt asszony, tud egyedül is dönteni és felelősséget vállalni.Amikor látta Naomi, hogy mindenáron vele akar menni, nem győzködte őt tovább. Ruth 1:18

2. Lányaként tekintett Ruthra. Ha egy anyós megteszi az első lépést és nem csak elfogadja, hanem lányaként befogadja a menyét, nem lesz nehéz annak viszonoznia, esetleg "anyukának" szólítania.  Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! Ruth 2:2

3. Naomi érdeklődött Ruth napjáról, arról, hogy mi történt, de elsősorban nem azért, hogy kioktassa, hanem hogy bátorítsa. Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam.Ruth 2:19

4.Naomi nem osztotta a jó tanácsot, kivárta amikor viszont határozottan súlyt adhatott a szavainak, s Ruthnak nem volt kérdés, hogy úgy tegyen-e vagy sem. Tudta időzíteni a szavait...

5. Naomi ajándéknak fogadta unokáját s nem jutalmának. Az anyaméh gyümölcse jutalom is, az unoka pedig "csak ajándék"!

A három barát (nő)

Volt egyszer valaki, akit úgy hívtak, hogy Bajocska. Ahogyan nőtt, Baj lett belőle, ugyanis, ahol csak lehetett bajba keveredett, vagy ő maga szerezte a bajokat. Konfliktuskeresés, kalandok, kihívások jöttek, nem szerette a határokat, inkább szétrugdosta őket, pedig védték volna. Összetörve, sebzett állapotában talált rá a Jó Pásztor. Mert ő az elveszettet megkeresi, a sebet bekötözi és vállán hordozza Bajocskát és nagy Bajt is, ha megalázkodva megbánják a múltjukat, jelenüket.

A másik személy neve: Nincs. Ő kicsi korában is arra volt hajlamos, hogy azt vegye számba, ami éppen még hiányzott. Ahogy nőtt, egyre nagyobb űr lett Nincs szívében. Néha nem volt pénze, néha nem volt munkahelye, nem volt társa még, nem volt ez se az se… Pedig volt mit ennie, mit fölvennie, ereje s képessége, hogy új munkahelyet találjon és szerettei is lettek volna. A Nincs nincs-et szül. Üresen, nagyon üresen talált rá a Jó Pásztor. Sebeit neki is meggyógyította, és szívét megtöltötte kincseivel, megelégedéssel.

A harmadik embernek a neve Semmiség. Ahogyan nőtt Semmi lett belőle. Nagy Semmi. Mindig máshoz viszonyította magát és kijelentette többször is, hogy ha magára néz, ő egy nagy nulla. Kinézetre, képességre, egészségileg. Bezzeg, ha úgy nézne ki, ha olyan formában lenne, ha úgy tanulhatna, ha olyan családi háttere lenne, akkor lehetne Valaki. Próbálta megkeresni önmagát kapcsolatokban is, de sok hamis tükröt tartottak eléje. Túl sokat. Kihasználva, kifosztottan, amikor már csak fölfele tudott nézni, észrevette, hogy Teremtője, a Jó Pásztor így is szereti, s azt látja, amit Ő adott neki… Nagyon sokat. Hosszú törődés után a Jó Pásztor karjain hitte el, hogy Semmi létére szeretve van, s ekkor már milyen nagy érték!

“Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. ¹²Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak… Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Ezékiel 34: 12, 14, 16

Ez a három személy találkozott. A Jó Pásztor egy akolba terelgette őket. Közösséggé formálódtak, miközben gyógyulgattak. S amikor csak egy újabb sebzett bárányka jön az akolba, egymás mellé állnak hárman és azt mondják életükkel a gyengének: NINCS SEMMI BAJ! Hisz mi is a Jó Pásztor sebei által gyógyultunk meg, hadd adjuk tovább neked is az üzenetet...

“Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” 1Pt 2, 24-25

 Így válhat a múlt sebéből gyógyító seb még sokak számára.

Neked mi a neved?

(Ezt a három nevet s annak igazságát édesanyámtól hallottam vasárnap, s történetté formáltam. Mert ez nem mese. Mennyire igaz! Nekem se ismeretlen. De nincs semmi baj! Ugye, te is elhiszed? J)

lábmosás nőknek

Jézus tanított erre, amikor a tanítványainak megmosta a lábát. Ma már nincs ez a szokásunk, (pedig néha jól esne, és jól is jönne Románia poros útjait,aszfaltjait járva, mielőtt belépnénk valaki házába:). Ezért ez a cselekedete Jézusnak másképpen nyer ma sokszor értelmet. Édesapám, férjem is többször ezt úgy élte meg, hogy a vendégnek megpucolta a cipőjét. Mire föl akarta volna venni, kész is volt, aki aztán alázattal elfogadta, vagy megköszönte. Ők is mástól tanulták, követték Jézus s tanítványainak példáját.
Nőként, gondolkoztam a héten, miközben a mozgássérült és értelmi fogyatékosok táborozási hetét vezettem, hogy hogyan vezethetnék szolgálva, s hogyan követhetném Jézus példját még jobban, hogyan "moshatnám meg az édesanyák lábát"? Szandát, papucsot nem kell tisztítani... Hát akkor.... ?
Ingyenes pedikűrt hirdettem. Alapfelszerelésem volt a reszelő, a csipesz, a fertőtlenítő, a sarokdörzsi, sarokpuhító krém stb. Miközben előáztatták a lábukat, a kezükkel is végeztem. Persze, ez csak egyszerű kéz és lábáplásnak mondható, de legtöbbjüknek ez is sokat jelentett, hisz nem jártak soha pedikűrre, és ennél több nem is igazán kell nekünk. Miközben a kisszéken ülve a lábfejüket dörzsöltem vagy krémeztem, láttam, hogy mennyire alázat szükséges ahhoz is, hogy elfogadjuk a szeretetet... (Mint annak idején Péternek..."Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." Jn 13:6-7)
De ekkor tudtam szóban megfogalmazni, a "szívesen" szó mellett, hogy igazából nem is nekem kell ezt megköszönni, hanem a bennem lakó Jézusnak, mert nekem nem hobbim a manikűr-pedikűr, soha nem is volt keresetem, csupán Jézus szereti őket most rajtam keresztül. Én nem vagyok képes, sem elég jó ilyesmire.
Gondoltam, ezt itt leírom nektek, azért, hogy ha lehetőségetek lesz rá, ti is ekképpen cselekedjetek! Isten adjon hozzá bátorságot, alázatot, vagy más kreatív ötletet. Higgyétek el, nem ti maradtok meg az emberekben, ha közben meg is valljátok a Krisztust, hanem megvalósul életünk célja:
KRISZTUS MEGDICSŐÜL ÁLTALUNK.
És ennél jobb és szebb nincsen!

"A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.

Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket."

milyen az igazán okos nő?

Két hölgy beszélget.
Az egyik: Az a gond a házasságban, szerintem, hogy Xné nagyon okos, és folyton elnyomja a férjét...
A másik: Szerintem nem eléggé okos...
Az egyik: ?
A másik: Ha elég okos lenne, bölcs is lenne. A Biblia szerint pedig a bölcs asszony építi a házát (férjét), nem pedig leuralja, elnyomja, maga kívánságai mögé helyezi....

„A bölcs asszony építi a maga házát, a bolond pedig
önkezével rombolja le azt.”( Péld 14,1)

Az egyik: Milyen igaz. S a bölcsességet bármilyen okos nő kérheti, ha nincs: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki." Jakab 1:5
A másik: S az egésznek a kezdete pedig az Isten félelme. (Zsolt 111,9).
Tehát, ki is az igazán okos nő akkor?

Nekem van még mit tanulni! És itt nem szégyen, ha mindig az elején kezdem...

Bálint napon

azt mondja a kisfiam: Én tudom milyen nap van ma...anyák napja!
Ilyenkor az az érzésem, többet kellene az apákra figyelni. Nőnapkor (márciusban), májusban anyáknapján, s már Bálint napkor is anyák napja van?
Haza beszélek, de hátha más is meghallja....

pedig nem is tudtunk ma nagyon valentinozni, de hát minden hét házasság hete, a család hete otthon, nem?

ezt a szép kollázst pedig ajándékba kaptam háttérnek. olyan érdekes, hogy a nagyobb gyerekeink, ahogy nőnek, egyre jobban beállnak mellénk otthonunk "tűzrakóinak". itt az is kiderül, hogy van egy született fényképészünk a gyerekeink között:).

keresed a férjed figyelméd?

3 pirula a férjemmel való jó beszélgetésekhez


1. tudatosítanom kell időnként, hogy nem gondolkozunk egyformán. újra és újra ezt el kell fogadjam megelégedéssel, hogy ez normális, már csak azért is, mert ő férfi én meg nő! 
2. a meghallgatás az első,amit nekem tanulni kell. figyelni arra, amit mond, és ne azért, ne úgy, hogy végre én is szóhoz jussak.
3. ne beszéljek sokat magamról, inkább úgy beszéljek, hogy más kérdezzen rólam, s az már inkább felelet a részemről:D


ui. az már csak máz a pirulán,hogy a férfiak a beszélgetés közben jobban megnyílnak, ha nem csak ülünk és dumálunk, hanem valamit teszünk közben...:) vezetünk, kávézunk, autót takarítunk, sétálunk, mittomén..csak valamit közben tenni kell!:D

ne törd magad!

ez a bátorítás lehet ismerős. sokat és sokszor tudnék aggódni. például, mikor már ágyba parancsolom az apróságot este, eszembe jutnak az elvégezetlen feladataim, a holnapi tervek, amin nem is tudok segíteni vagy változtatni, vagy be se fognak következni.... és töröm magam, tettekben is ha lehet. elhatároztam, hogy a gyerekek lefektetése utáni időt inkább lazításra használom. legalább is az agyamban. az alvás is pihentetőbb egy nyugodt este után. ilyenkor olvasok inkább áhítatot, megírok egy köszöntőt valakinek az elmaradt feladatok elvégzése között.  nem csak reggel fontos az elcsendesedés!
 egyébként is, ilyenkor szoktam haza várni a férjem. minek törném agyon(!) magam... neki se használ, kettőnknek még-úgyse!
persze, ez is, mint minden egyéb, van, hogy mégse sikerül.
de, ahogy most kiírtam magamból, ezen se töröm már többé a fejem:D

 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! ...Mt 6:34


ui. ja, ez lehet egy szépségtipp vagy házasság-tipp is egyébként, ha tovább gondoljuk.

vizsga

főiskolán szerettem vizsgázni. persze, mikor tanultam megközelítően eleget vagy többet. kihívás volt nekem, hogy mennyit hozok ki belőle. a valós életben sokszor félek, amikor tanulok valamit. mert akkor jön a vizsga! például szépen megtanulom a reggeli csöndben vagy az istentiszteleten, hogy úgy jó megbocsátani, ahogy Isten nekünk. gyönyörűsége van abban(!), hogy irgalmas lehet, elengedi a harag érzését, amivel megbántjuk azt eltapodja, de rajtunk szeretettel könyörül. sőt, elfelejti azt is, amivel szomorítottuk. Mik 7:18-19
félek a gyakorlattól, ami általában hamarosan következik. néha az érzéseken nem tudok uralkodni, néha a haragot nem tudom elengedni, vagy "megbocsátok, de nem felejtek".
mégis nekifutok, hisz van segítség: a Vizsgáztató maga!

ez is születésnapra

nyilvánvalóan apás voltam, ki is fejeztem, azt hiszem elégszer, tudatalatt is. édesanyám soha nem haragudott ezért, és nem is láttam féltékenynek amiatt, hogy nem szeretem őt eléggé. mert szerettem is mindig. nagyon. talán eljött az ideje, hogy ki is fejezzem neki többször tudatosan is.

édesanyám

sosem mondta, hogy van kedvenc ruhaszíne, de legtöbbször a fehéret választja
sosem mondta, hogy hobbija a sütés-főzés, mégis rengeteget főzött az életben.
sosem mondta, hogy nem tudna élni vendégek nélkül, de úgy hívta, fogadta őket

sosem mondta, hogy az élet könnyű, de sokat nevetett
sosem mondta, hogy az emberek rosszak, de láttam sírni néha miatta
sosem mondta, hogy lelkipásztor feleségnek lenni nehéz, de láttam szenvedve szolgálni
sosem mondta, hogy édesapámnak a feleségének lenni a legkönnyebb, de sokszor áradozott a házasságában kapott áldásairól
sosem mondta, hogy sok gyereke van, de hős anyának láttam, és nem csak én
sosem mondta, hogy a beteg gyerekkel könnyű, de áldásként fogadta a 3. fiát, és úgy is emlékezik rá
sosem mondta, hogy vonzza az elektronika, de a környezetében mindig elől járt ilyen téren a kor fejlődésével
sosem mondta, hogy kár, hogy nem tanult művésznek, de sokat láttam festeni
sosem mondta, hogy javíthatatlan vagyok, de sírt miattam
sosem mondta, hogy per pillanat én vagyok a legjobb valamiben, de per pillanat sikerült azt éreztetnie velem:)
sosem mondta, hogy beteg, és mégsem vágyik még a mennybe, de szereti a napokat így is...

sok sok boldog évet kívánunk még a családban és a szerető közösségekben!

mutter:)
ui. a sorokat folytatom a következő szülinapon:)

a fireproof

című filmet még frissiben megnéztem régen. de most a magyar szinkron külön élmény volt. azért, mert Lajossal néztük meg! csak egyet sajnáltunk. hogy miért nem láttuk ezt a filmet házasságunk 2. évében mondjuk?:). "magunktól" rájöttünk a megoldásokra. talán nem 40 nap alatt, igaz.

nem is volt olyan égető?! kegyelem!

külön humor volt, ahogy a gyerekek odakuporodtak mellénk, és megjegyzést tettek a végén. mennyit sopánkodtak a filmbeli házaspáron, hogy mit veszekednek annyit, meg hogy tudnak ilyenek meg olyanok lenni... bezzeg az ő szüleik mindig "elszállt" gerlepár voltak! na, nem ilyen szavakkal fejezték ki, de jól esett, hogy nem emlékeznek ilyenkor a mi kis vitáinkra. mit is mondjak? igazuk van. "gerlepárrá" formált az Isten. de azért nem szálltunk el:). na jó, egy kicsit... mint látjátok most is hajlamos lennék bontogatni szárnyaim:P

ui. ennek a bejegyzésemnek nem csak a film az oka, hanem a "mai ige" tegnapi, mai üzenete is. nem beszélve a férjemről, de mostmár tényleg nem folytatom, még rámszólnak:D:D:D

a "fireproof" vagy "tűzpróba házasság", illetve "szerelempróba" (kinek melyik cím tetszik:P) című film magyar szinkronnal itt. aztán követni kell a részeket.

friss következtetésem

azok a házaspárok, akik tudnak együtt imádkozni (nem megszokásból, feladatszerűen csupán), és szeretik együtt dicsérni Istent, nagyobb igényre tesznek szert értelmi-érzelmi-szexuális kapcsolatukban is. és van is alapjuk arra, hogy megkapják, amit kívánnak és kérnek.

Mert ha ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?

Tökéletes házaspár

csak az esküvői tortán létezik, tartja egy mondás. A többi boldog házaspár segítséget kér (nem mindegy honnan), és megoldja a problémákat. A titok nyitja abban van, hogy tiszteljük, szeretjük egymást teljesen, szabadon, úgy ahogy vagyunk, és hűségesek maradunk- mondaná sok pár.
Csak ezt akartam mondani ma reggel ifi órán. De úgy látszik nem kellett, bár a férjem kért, hogy szóljak én is a végén. Ő merítette a témát rendesen, és én szeretem ezeket tőle hallani:). - a korinthusi levelet tanulmányozva ehhez a témához is elérkeztünk.
Két újabb könyv a témában, amit mostanában vásároltam: Ez , és Ez meg házasoknak. Mindkettő nagyon tetszik!

lássátok, hogy jó az Úr

Közelebbről is volt lehetőségem megfigyelni, milyen, ha valaki látáskárosult. Eszembe jutott saját szellemi vakságom. Hasonló a helyzet.

• Ha valaki nem lát jól, nem veszi észre, ha például kormos lett a keze, vagy poros a ruhája. Mikor szólnak, megkérdezi, hol? Én sem láttam, hogy lenne bennem rossz. Ha utaltak hibáimra, hülledeztem, és megkérdeztem: Én? Mit vétettem?!
• Tudom, hogy édesapám sajnálja, hogy nem láthatja már a fodros felhőt az égen, a naplementét, a rügyező zöldet, a nagy hótenger csillogását. Szellemi vakságomban és sem láttam a szépet, az áldást, inkább azt, ami hiányzott, ami rossz volt körülöttem. De Isten könyörült rajtam, megnyílt a szemem, és elégedett vagyok. Látom, hogy jó az Úr hozzám!
• Látás nélkül a veszélyt se sejteni, a fájdalmat, a tátongó szakadékot vagy égő lángot. Istentől kérek olyen szemet, ami észre veszi a leselkedő veszélyt, a fájó szívet, a láthatatlan könnyeket. Miközben a Haitiban (jaj, Tahitit írtam először:) történő földrengés áldozataiért esedezem és segítek, ahogyan tudok, kérem Istent, hogy ne feledjem a szomszéd felöltözött, de éhező gyermekét, vagy a közelben levő falut, ahol talán ma sikerült jóllakatni valakiket, de fáznak egyesek, vagy éppen sírnak. És senki nem látja őket. Senki?

...a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban. Ézs 29:18-19

hiszti vagy önsajnálat helyett...

Gyerekkoromban tudatosan neveltek, hogy erősebb legyek. Ugyanis hamar elpityeregtem magam. Néha, ha kérdőre vontak, már a hangnem miatt eltört a mécses, így azt hihették én vagyok a ludas. Szörnyű érzés. De változtam idővel.

Aztán mikor férjhez mentem, tanulnom kellett, hogy bátran kimondjam gondolataim, ahelyett, hogy szipognék magamnak. Ha férjem túlságosan meghatódott volna ilyenkor, talán manipuláció eszköze is lehetett volna, egyeseknél hisztibe fullad az ilyen sírás. Férjem mellett megváltoztam. Segít bátor lenni, és szembenézni a konfliktussal sírásos sértődés nélkül.

Van egy sírás, amiből nem kell kigyógyulni. Sőt! Ez maga az egészség. Nem csak fellélegzik az ember pszichésen (ilyen is jó ritkán:), hanem megnyugvása lesz a léleknek tőle. Ez isteni megszomorodás. Spontán történik és nem "megrendelhető". Boldogok, akik így (IIKor7:10) tudnak sírni. Ajándék!

Te hogyan szoktál?

hogyisvanez?

Aki nem tiszteli a férjet, az a feleségét sem tudja igazán (különösen, ha az Úrban is egyek a házastársak). Mert a feleség a férj dicsősége ("a nõ a férfi dicsõsége" I Kor 11:7).

Vagy hogyan is van ez?!

Húha!

"a nõ meg a férfi dicsõsége" I Kor 11:7

családi kötelékek

Az ünnepi családi találkozón leszűrtem magamnak:

• sok múlik az "asszonyon", ami a rokoni kapcsolatok ápolását illeti
• a testvéreim és házastársuk, ha barátaim is egyben, pótolhatatlan áldás! És ez ott kezdődik, hogy én igyekszem jó barát és rokon lenni, nem pedig elvárom, hogy nekem legyenek jóbarátaim a rokonaim.
• túl kell jutni azon, hogy amikor összegyűl a család, ne hasonlítgassa magát az ember lánya, gyereknevelését, családi szokásait a testvéreiével. Ezután jön létre a harmónia, az önmagunk felvállalása, úgy ahogy vagyunk, és sokat tanulhatok, mint pl. a sógoroméktól az egészséges életmódra való odafigyelést(házi natúr ételek NAGY előnyben:), Márti sógornőmtől a derűlátó munkabírást, kitartást, kötést, Teréztől a szeretetteljes együttműködést férjével és másokkal, kedvességet, csodás húsroládot. A szüleim s testvéreim még nem is említettem... DE ők gyerekkoromban is mindig csodálatra méltóak voltak, a szüleim érthető miért, a testvéreim pedig nem hiába emlegették előttem a közös sulis tanáraim, mást most nem sorolok fel. Napsugár fiatalabb, mint én, éppen mondtam neki, milyen jó! Mert ha fordítva lett volna, hallhattam volna sokszor, hogy "Bezzeg Napsugár!":) No, lehet nem mondták volna így ki szóval, de lett volna miért így értsem:D.

Szóval, ezen a találkozón nagyobbra nyitotta Isten a szemem, hogy nagyon értékeljem minden családtagom, és hűséges is akarok maradni hozzájuk, mert belőlük csak egy van nekem!

Újévi elhatározásom még az, hogy a férjem családjával is még jobban ápoljam a személyes kapcsolatokat, ami rajtam múlik. Tudom, sikerülni fog, mert ez helyes kérés:)

A mi hűségünk

du. A mi hűségünk

A. mint Isten gyermeke

(példaadásban, szerénységben, gyülekezetben való részvételben, Isten országának keresésében, a jó illat terjesztésében),

b.hűséges szolga,

c.hűséges tanító

d. hűséges az egyedüllétben

B. mint társ

C. a családban (anya, nagymama, anyós, rokoni és baráti kapcsolatokról)

B. mint társ : míg a halál el nem választ...

1. hűséges segítőtárs - Mikor segítettél utoljára úgy a férjednek valamiben, ami nem a te szerepkörödhöz tartozó munka volt?
2. hűséges barát - A barátnők, ha összeülnek, szeretnek lelkizni, beszélgetni, és közben valamit lehet elvégeznek, de nem muszáj. A férfiak, ha baráti társaságban vannak, nem beszélgetnek elsősorban, hanem tesznek valamit (foci, munka stb.) és lehet közben egy jót is beszélgetnek. Én is megszerettem a halászatot, s az állatokat úgy általában... De akkor is barátnak tekintenek, amikor begépelek valamit diktálás után, vagy egy kéziratot...:) Ilyenkor valahogyan másképpen beszélgetünk. Mint a barátok... Igaz, filmezni nem tudunk együtt. Pedig sok barát ezt könnyebben összehozhatja. Már nem kívánom azt, amit mások tesznek, hanem értékelem a mi barátságunk:) Ez haladás!:)
3. hűséges feleség - a megcsalás nem egy szerelmi afférben kezdődik, még csak nem is a róla való gondolatokban, hanem bármilyen helyzetben, amikor a férjem helyét felcseréli valami, valaki más a szívemben (munka, gyerekek, barátok, szenvedély bármi...) Abigail a férjét védte, akkor is amikor megillette volna a bűntetés. Dávid előtt nem élt vissza szépségével (pedig tetszett Dávidnak), még az okosságát is férje, a gonosz Nábál megmentésére használta. ("Hű volt a halálig, és koronát kapott." egészített ki Cs.Hajni)

Mózes 2: 18

Zsid 13:4

Efézus 5:22-23

UI. Az A és C pontoknál, melyik alpontról írjam le az ige alapján a gondolatom vagy történetem? szívesen....

évforduló

Közeledik a 15. házassági évfordulónk. Nagy izgalommal nézünk elébe, mert rendhagyóan ünnepelünk. Nem megyünk sétálni ide vagy oda, még egy napra se vissza Váradra (már-már tradíciónk volt, hogy végig járjuk a menyegzőnk előtti és utáni nap színhelyeit- igaz, a Dacia szálló helyett mást választunk, mert azóta az úgyis Continental lett:P, de a nagy imaházat is megnézzük, végig a Kőrösön stb.) Nem is játszuk azt, hogy ebben az évben te tervezed, a másikban én (ez utóbbi esetben gyertyafényes vacsora volt, míg a kicsik kicsik voltak:) HANEM:

Mivel a gyerekek már hamarabb emlékeztetnek a közelgő családi ünnepekre, mint mi, ebben az évben úgy néz ki, hogy átengedjük nekik a meglepetést. Ők szervezik meg az ünnepünket. Így mind nagy izgalommal várjuk december elejét. Majd elmondom, mi sült ki belőle:)

te mikor ünnepelsz évfordulót?

Elmondanád, mit álmodtál?

Álmodtál-e már olyant, amit Isten segítségével sikerült is hittel elfogadnod, ill. kegyelemből megkaptál Tőle? Például:

- elégedett, céltudatos életet az Úrban,

- szeretetteljes légkörű családot vagy

- egészséges lelkű gyermeket vagy

- naprakész papírmunkát vagy

- egy áldott karácsonyi szolgálatot

- igazi jó barátnőt

- diákokat, akikkel lehetett dolgozni, és volt eredmény

- egy jól sikerült ételmenüt, ami sokakat megörvendeztetett

- egy szép ruhát amit tökéletesen rászabtál, - varrtál valakire

- tiszta házat, gondozott kertet

- kórtermet, ahol nincs bánat

- becsületes jó üzletet

- munkahelyet

- megtérő fiatalokat, erőre találó asszonyokat

- közösségépítő gyülekezetet

- folyathatod a sort...

Amennyiben egyet is kaptál a fentiek közül, számíthatsz, hogy az ilyen "álmodó, és ígérettel megajándékozott nőket (embereket)" megirigyelnek mások.

Jó az álom, ha a vége jó! Ehhez kell megtanulni szenvedni, kitartani, szeretettel elviselni az irigy testvért, a rossz erkölcsű főnöknőt (Potifárné), a meg nem értő főnököt (Potifár), a cserben hagyó kollégát(pohárnok), és végül mindenkinek megbocsátani. József története ezt üzente ma nekem a gyülekezetben.

Te kinek mernéd elmondani az álmodat?