A három barát (nő)

Volt egyszer valaki, akit úgy hívtak, hogy Bajocska. Ahogyan nőtt, Baj lett belőle, ugyanis, ahol csak lehetett bajba keveredett, vagy ő maga szerezte a bajokat. Konfliktuskeresés, kalandok, kihívások jöttek, nem szerette a határokat, inkább szétrugdosta őket, pedig védték volna. Összetörve, sebzett állapotában talált rá a Jó Pásztor. Mert ő az elveszettet megkeresi, a sebet bekötözi és vállán hordozza Bajocskát és nagy Bajt is, ha megalázkodva megbánják a múltjukat, jelenüket.

A másik személy neve: Nincs. Ő kicsi korában is arra volt hajlamos, hogy azt vegye számba, ami éppen még hiányzott. Ahogy nőtt, egyre nagyobb űr lett Nincs szívében. Néha nem volt pénze, néha nem volt munkahelye, nem volt társa még, nem volt ez se az se… Pedig volt mit ennie, mit fölvennie, ereje s képessége, hogy új munkahelyet találjon és szerettei is lettek volna. A Nincs nincs-et szül. Üresen, nagyon üresen talált rá a Jó Pásztor. Sebeit neki is meggyógyította, és szívét megtöltötte kincseivel, megelégedéssel.

A harmadik embernek a neve Semmiség. Ahogyan nőtt Semmi lett belőle. Nagy Semmi. Mindig máshoz viszonyította magát és kijelentette többször is, hogy ha magára néz, ő egy nagy nulla. Kinézetre, képességre, egészségileg. Bezzeg, ha úgy nézne ki, ha olyan formában lenne, ha úgy tanulhatna, ha olyan családi háttere lenne, akkor lehetne Valaki. Próbálta megkeresni önmagát kapcsolatokban is, de sok hamis tükröt tartottak eléje. Túl sokat. Kihasználva, kifosztottan, amikor már csak fölfele tudott nézni, észrevette, hogy Teremtője, a Jó Pásztor így is szereti, s azt látja, amit Ő adott neki… Nagyon sokat. Hosszú törődés után a Jó Pásztor karjain hitte el, hogy Semmi létére szeretve van, s ekkor már milyen nagy érték!

“Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. ¹²Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak… Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Ezékiel 34: 12, 14, 16

Ez a három személy találkozott. A Jó Pásztor egy akolba terelgette őket. Közösséggé formálódtak, miközben gyógyulgattak. S amikor csak egy újabb sebzett bárányka jön az akolba, egymás mellé állnak hárman és azt mondják életükkel a gyengének: NINCS SEMMI BAJ! Hisz mi is a Jó Pásztor sebei által gyógyultunk meg, hadd adjuk tovább neked is az üzenetet...

“Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” 1Pt 2, 24-25

 Így válhat a múlt sebéből gyógyító seb még sokak számára.

Neked mi a neved?

(Ezt a három nevet s annak igazságát édesanyámtól hallottam vasárnap, s történetté formáltam. Mert ez nem mese. Mennyire igaz! Nekem se ismeretlen. De nincs semmi baj! Ugye, te is elhiszed? J)