anya, mother, mutter és társai

Azon gondolkoztam, hogy egy mentori kapcsolatban ki igazán a kezdeményező?
Első terhességem idejében távol éltem szüleimtől, rokonoktól. Vágytam egy dúlára (dúla: Olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a várandósság idején, a szülés alatt és utána is.) Akkoriban nem volt  még internet szolgáltatás otthonra, mobiltelefonunk sem. Hálás vagyok érte. Mert így kutakodtam a személyes kapcsolat után. Imádkoztam is érte. Pár hónap után egy szentegyházi asszony, talán nem is tudatosan, de a dúlám lett. Mert látta, hogy sok a kérdésem, bátorításra van szükségem, és ő nem tagadta meg azt, amivel segíthetett. Nem találkoztunk sokszor, de az a néhány alkalom, amikor a szülés is szóba került, mérvadó volt abban, hogy az első szülés után (ha bár nehéz volt és hosszú), az első szoptatási hónapok után (ha bár sebbel és lázzal járt) még vágytam szülésre, szoptatásra is a gyerekáldás mellett.

Aztán ott volt a nők között végzett szolgálat. Itt nem kerestem olyan kétségbeesetten, mert ott volt édesanyám, anyósom, akik jó példaképek voltak, és a szolgálataikra jobban emlékeztem, mint a terhességeikre:). De milyen jól esett, amikor találkoztam olyan idősebb nővel (nem csak lelkipásztor feleséggel), aki kitárt szívvel és karral fogadott. Túl látott azon, aki éppen akkor voltam, és reménységgel tekintett velem együtt a jövőbe, látni akarta azt, akivé az Úr még formálhat. Így szárnyakat kaptam. Van, aki lelki anyámmá is vált az idők során: imádkozott velem, bátorított, tapintatosan, de tanított, gyermekeimet unokáiként szerette, ha kellett tésztát gyúrt nekem vagy éppen megtanított, hogy kell házi ételízesítőt készíteni (a gyerekeimmel készítette el nekem ajándékba-milyen találékony tanítás!). Természetesen az ilyen mentornak a saját példája beszél a leghangosabban.
Tehát ki kezdeményezzen?
A szívem eddig is nyitott volt, de talán még bátrabban kitárom a karjaimat ezután...

A Titusz 2:4 (Hasonlóképpen, tanítsd az idõsebb asszonyokat, hogy tiszteletre méltóan viselkedjenek, ahogy ez Isten népéhez illik. Tanítsd õket, hogy ne mondjanak senkirõl rosszat, és ne legyenek részegesek! Inkább másokat is tanítsanak a jóra. Arra neveljék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék a férjüket és gyermekeiket,legyenek megfontoltak, tiszták, otthonukat tartsák szép rendben, legyenek kedvesek, és engedelmeskedjenek a férjüknek, hogy ne hozzanak szégyent arra a tanításra, amit Istentõl kaptunk.) az Eszter folyóirat következő számának témája is...

Anyák napi könnyek másként

Ismerek egy asszonyt. Nem csupán néhány hónapra, hanem egy életre úgy rendezkedett be, hogy gyermeke miatt nem számíthat átaludt éjszakákra. Egy életre? Mennyi is az élet? Kinek 7o-8o év, kinek 21...  Az évek alatt beteg gyermekéhez igazította nappalát, az éjjelét, a szabadságát, a könnyeit, a kedvteléseit, az imája nagy részét, s minden vágyát, ha kellett. A fiúgyermek nagyon hálás volt, sokszor odahúzta magához az édesanyja kezét, amely tehetetlen lábait igazgatta a tolókocsiban, vagy éppen ételt készített neki. Odahúzta magához, és megcsókolta. Valami láthatatlan volt ebben a mozdulatban. Mintha tudta volna, hogy neki többszörösen kell anyák napját ünnepelni, hisz kit tudja mennyiszer teheti még. Valami láthatatlan, de érezhető volt a szemlélőnek, ahogyan az anya fogadta a kézcsókot. Egyik gyermeke sem szerette így, sűrgősen, kimondhatatlanul. A kézfejen megjelentek az első finom ráncok, amikor utoljára kapott kézcsókot gyermekétől.
A fiú a mennybe utazott.
Ez a kéz néhány hónapja közlekedési balesetben megsérült. Tegnap megműtötték.
Szeretném megcsókolni én is ezt a kezet. Nem a fiú helyett, de tartozom neki...
Szeretlek, és gyógyulást kívánok édesanyám!
Várom, hogy beszélhessünk.
ui. a fotó nem illusztráció. kedvenc képem rólunk:)

Bálint napon

azt mondja a kisfiam: Én tudom milyen nap van ma...anyák napja!
Ilyenkor az az érzésem, többet kellene az apákra figyelni. Nőnapkor (márciusban), májusban anyáknapján, s már Bálint napkor is anyák napja van?
Haza beszélek, de hátha más is meghallja....

pedig nem is tudtunk ma nagyon valentinozni, de hát minden hét házasság hete, a család hete otthon, nem?

ezt a szép kollázst pedig ajándékba kaptam háttérnek. olyan érdekes, hogy a nagyobb gyerekeink, ahogy nőnek, egyre jobban beállnak mellénk otthonunk "tűzrakóinak". itt az is kiderül, hogy van egy született fényképészünk a gyerekeink között:).

ez is születésnapra

nyilvánvalóan apás voltam, ki is fejeztem, azt hiszem elégszer, tudatalatt is. édesanyám soha nem haragudott ezért, és nem is láttam féltékenynek amiatt, hogy nem szeretem őt eléggé. mert szerettem is mindig. nagyon. talán eljött az ideje, hogy ki is fejezzem neki többször tudatosan is.

édesanyám

sosem mondta, hogy van kedvenc ruhaszíne, de legtöbbször a fehéret választja
sosem mondta, hogy hobbija a sütés-főzés, mégis rengeteget főzött az életben.
sosem mondta, hogy nem tudna élni vendégek nélkül, de úgy hívta, fogadta őket

sosem mondta, hogy az élet könnyű, de sokat nevetett
sosem mondta, hogy az emberek rosszak, de láttam sírni néha miatta
sosem mondta, hogy lelkipásztor feleségnek lenni nehéz, de láttam szenvedve szolgálni
sosem mondta, hogy édesapámnak a feleségének lenni a legkönnyebb, de sokszor áradozott a házasságában kapott áldásairól
sosem mondta, hogy sok gyereke van, de hős anyának láttam, és nem csak én
sosem mondta, hogy a beteg gyerekkel könnyű, de áldásként fogadta a 3. fiát, és úgy is emlékezik rá
sosem mondta, hogy vonzza az elektronika, de a környezetében mindig elől járt ilyen téren a kor fejlődésével
sosem mondta, hogy kár, hogy nem tanult művésznek, de sokat láttam festeni
sosem mondta, hogy javíthatatlan vagyok, de sírt miattam
sosem mondta, hogy per pillanat én vagyok a legjobb valamiben, de per pillanat sikerült azt éreztetnie velem:)
sosem mondta, hogy beteg, és mégsem vágyik még a mennybe, de szereti a napokat így is...

sok sok boldog évet kívánunk még a családban és a szerető közösségekben!

mutter:)
ui. a sorokat folytatom a következő szülinapon:)

ösztönös anyaság

csirázik a lányomban. minden játékról lemond, ha van egy baba a közelünkben. képes mellette őrködni, babusgatni órákon keresztül. nem tudom mennyire születik ez egy lánnyal ( a nagyobb lányom is ilyen volt, mostmár érdekli azért más is:). valaki szerint mi is "hibásak" vagyunk ezért, hogy a gyerekeink gyerekmániásak:).

azt viszont tudom, hogy bármennyire születünk bizonyos ösztönökkel, jó készülnöm tudatosan is, hogy befogadó, anyai szívem legyen. az önzetlen anyaságról szóló versek ma már sajnos divatjamúlt frázisok, megmosolyogtató hízelkedő hazugságok lettek. vajon miért?

a képen Kamillánk van Matyi-Farkas unokatesójával.

ugyancsak rá gondolva...

-nem értékeli igazán a szeretetünk, mert mindig kivédem a más igazságtalanságától! nem is fogta még fel, mit jelentene, ha nem lennénk neki....

-kiállhatna már ő is legalább egyszer mellettünk, illetve az igazság mellett!

-és mi van, ha csak az egész plusz energia részünkről, ami nem fog érni semmit?

hirtelen eszembe jut az Atyám és én. pont ezeket gondolhatná rólam, sőt! nem értékelem szeretetét eléggé, sok belém fektetett ideje, igéje nem kel ki, nem is vagyok bátor, hogy kiálljak mellette, ahogyan kellene. ő mégis hűséges, feltétel nélkül szeret, és látja, hogy ki lesz belőlem, nem pedig azt, aki még most vagyok.

szóval értitek? ez a könnycsepp bűnbánó csillogása anyáknapján....

hálás vagyok a mai ünnepért is, a mennybemenetelért, mert van Közbenjáróm. nagy szükségem van rá a napokban is. hála! hála. ezért igazán szép a május!:)

anyáknapi ünnepségen

vettem részt pénteken. ritka szép és tartalmas előadás volt. nem túlfűtött, és irreális, inkább sok tanulsággal, szeretettel. mégis, én ennek a gyerekemnek az előadásán sírok, pedig ekkor még nem is voltam fáradt. kérdezi is a drága a végén, kicsit kételkedve, hogy most is örömödben sírtál? nem tudom megfogalmazni-válaszoltam. hát, hát azért, mert szeretsz és kész!-válaszolt magának. igazad van, nagyon szeretlek. szoktam mondani, mikor kérdezgetnek a kismamaságról, hogy őt nem a szívem alatt, hanem a szívemben hordtam, hordozom.

vajon még hány anyáknapját ünnepelek vele? nem várok választ rá, csak megállapítom ismét, hogy az anyaság tényleg elsősorban nem vércsoport kérdése. "szívtől-szívig ajándék" Istentől! és én minden nap kegyelmet, bölcsességet kell kérjek ehhez a szolgálathoz is, hogy jobban tudjak szeretni....

itt pedig egy vers, mindazoknak, akik anyaságukat Istentől kérték és kapták. így Dohi Abigélnek, Dávid édesanyjának is:

Anyaszívűek

Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!

Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.

Isten áldja az ilyen Anyákat!

Lukátsi Vilma