anyós és meny 5:5

Ruth könyvéből 5-5 gondolat anyósnak és menynek

Kezdem a menyekkel, mert én is csak meny vagyok még. :)

Ruth példa a menyeknek:

1. Ruth anyósát és annak Istenét választotta, elhagyva még saját családját is ezért. Megnyitotta szívét anyósának. Felfoghatatlan számomra ez a bizalom. Egy istenfélő anyós felé lehetséges. Nekem menynek, első lépés lehet ez a megelőlegezett bizalom anyósom irányában, ha az Urat keresem és látom benne. Kulcsa a jó anyós-meny kapcsolatnak a meny bizalma... De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.Ruth 1:16

2. Ruth kész volt szolgálni anyósát. Dolgozott mindkettőjük megélhetéséért. Milyen áldozatot hoztunk legutóbb anyósunkért? Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! Ruth 2:2

3. Boázt elsősorban nem Ruth szépsége ragadta meg, hanem a Naomihoz való viszonyulása. A mai társadalom a tiszteletlenséget, akár anyós viccekkel is, elfogadja, de ez senkiben sem szül csodálatot....Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Ruth 2:11

4. Ruth követte Naomi tanácsát. Ez már a nehezebb leckék közé tartozik. Mégis, ha az anyós is jól és mértékkel tanácsol, jó azt megfogadni! Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. Ruth 3:5

5. Nem hagyta kis anyósát az ünneplésből, az unoka életéből. Ha részünkről a kezdeményezés ezekben, könnyebb határt is szabni. úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ruth 4:17

Naomi példa az anyósoknak:

1. Amikor Ruth unszolta anyósát, egyszerűen feladta a tiltakozást. Nem ajánlott más megoldást, kompromisszumot, egyszerűen belátta, hogy a menye felnőtt asszony, tud egyedül is dönteni és felelősséget vállalni.Amikor látta Naomi, hogy mindenáron vele akar menni, nem győzködte őt tovább. Ruth 1:18

2. Lányaként tekintett Ruthra. Ha egy anyós megteszi az első lépést és nem csak elfogadja, hanem lányaként befogadja a menyét, nem lesz nehéz annak viszonoznia, esetleg "anyukának" szólítania.  Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! Ruth 2:2

3. Naomi érdeklődött Ruth napjáról, arról, hogy mi történt, de elsősorban nem azért, hogy kioktassa, hanem hogy bátorítsa. Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam.Ruth 2:19

4.Naomi nem osztotta a jó tanácsot, kivárta amikor viszont határozottan súlyt adhatott a szavainak, s Ruthnak nem volt kérdés, hogy úgy tegyen-e vagy sem. Tudta időzíteni a szavait...

5. Naomi ajándéknak fogadta unokáját s nem jutalmának. Az anyaméh gyümölcse jutalom is, az unoka pedig "csak ajándék"!

Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy pl. a Fifty Shades of Grey és ehhez hasonló könyv, illetve film egyáltalán téma a keresztények között. Ha valaminek az illata már kétes, nem fogom még csak kipróbálni sem. Nem láttam a filmet és nem is nézem meg még az előzetest sem. Elég volt egy terapeuta és egy keresztény ember véleményét olvasni (így hallottam róla először) illetve néhány képet látni. Nem azért mert prűd lennék; fájdalommal hallgattam egyik keresztény nőt, ahogyan a másikat illette a tartózkodása miatt.

 Miért akkor?!

Emlékszem, hogy volt időszak, amikor olyan közösségbe jártam gyakori rendszerességgel a munkám miatt, ahol nagyon trágár és obszcén szavakkal kommunikáltak, a káromkodást beleértve. Próbáltam immunis lenni, mivel úgy gondoltam, nem volt jogom és lehetőségem sem változtatni a helyzeten. Egy idő után már nem zavart máshol sem annyira, ha valaki elejtett egy trágár szót. Már egy-egy filmben sem tűnt fel. „Ez a mai világ!”- sóhajtottam fel. Magamat vigasztaltam, hogy én úgysem tenném meg. Egyszer csak rajtakaptam magam, hogy egy stresszes pillanatban, az „odaillő” káromkodás hangzott el a gondolatomban. Kicsit megijedtem, aztán ismét próbáltam megnyugtatni magam, hogy „véletlen” volt. Isten gondoskodott arról, hogy egy tanítást halljak nemsokára, ahol egyik kedves ismerősöm az Isten nevéről és szentségéről beszélt, majd megosztotta azt, hogy hogyan ment át egy bizonyos folyamaton, miután egy napon döbbenetes módon tapasztalta, hogy az általa szeretett és tisztelt  élő, egy Isten nevét nem csak hiába, hanem mások által használt káromolt formában is kiejtette. Azonnal láttam, hogy én ebben a folyamatban hol tartok. Istenhez fordultam, és azért kértem legjobban bocsánatot, hogy könnyelműen felrúgtam azokat a határokat, amelyek a lelkiismeret megszólalása által védtek a bűntől.  Imádkoztam, hogy az illető társaságot kerülni tudjam, mert van, amikor jobb elszaladni a bűntől, ha nem tudunk szembeszállni vele. Időbe került, míg az Úr Jézus elvégezte tisztító munkáját az elmémben, s megzabolázta a nyelvem is, a „véletlentől”, amitől nagyon féltem. Azóta kerülöm az olyan filmeket is, amelyek talán szépek, de nyelvezete újból rongálná a „várfalat”, amelyet az Ellenség ellen építget bennem Isten szava. Sokszor mérlegelem egy ártatlannak, szépnek tűnő dal, könyv, film kapcsán, hogy megéri-e a „szépsége”, azzal szemben, amennyit rombol bennem az erkölcsi várfalon a szabad gondolkodása, nyelvezete?! Hálát adok, ha még vannak barátaim, nem beszélve a fiatalokról, gyerekekről, akikkel tudunk elpirulni és zavarba jönni… Ilyenkor igyekszem bennük megerősíteni szavakkal is ezt a várfalat.

Sokszor elég a kép, a szó, nem beszélve a fent említetthez hasonló filmről, amely kinyitja a Kaput az ellenségnek. Azután már csak pillantok kérdése a várfal leomlása és gyakorlatban megtörténik, amiről azelőtt azt hinné az ember, hogy vele az SOHA nem történne meg. Így mennek tönkre a házasságok, így tör be az ellenség a várfal hiánya miatt az életünkbe, aki „csak azért jött, hogy öljön, romboljon és pusztítson”. Krisztus azért jött ezzel ellentétben, hogy Életet adjon.

Van „kíváncsiság”, mely egészséges tudásszomjhoz vezet, és feltétele a kapcsolatokban való gazdagodásnak, és van kíváncsiság, amely bűnt szül, romláshoz vezet.

Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.

Péld 25:28

Ne nézzetek, hallgassatok meg mindent, ami népszerű! És ne is osszatok meg mindent, ami inkább felkelti a kívánságot sokakban, mint határozottan intene a bűntől...sokszor nem elég a negatív vélemény a pszichológusok, szakemberek részéről, hogy tartózkodjon egy keresztény fiatal!

Ha pedig téma körülöttünk, és az káros és a “halál illatát” terjeszti, legyünk bátrak szembeszállni a közvéleménnyel! 

Még valami: Legyen szűrőszoftver a számítógépeinken, a "kütyükön" (pl. amiről itt olvasunk) , legyenek elveink otthon az internet használatával kapcsolatosan magunk és gyermekeink védelmében is. Ezek is a várfalak megerősítésére vannak.

A benned fénylő csillag

A Hargitán újból.  Az a kis „nevesincs” csillag most is úgy ragyog, mint közel egy éve… kicsit erősebben, kicsit másképpen, mint a többi a sok közül. Édesapám csillaga. Nekem.

Nem voltunk túl romantikusak a családban, de a karácsony gyerekkoromban is csillagos gyertyafényű volt. Kedvenc pillanat köszönt vissza ma is a csillagszóró meggyújtásában. Azt mondták egyszer, hogy karácsonyban azért a sok fény, mert megszületett a Világ Világossága.

Ez a Világosság ragyog, mint csillag azokban, akik hisznek Benne és elfogadták őt.

És mindenkinek van egy csillaga mely világít másoknak, hogy megtalálják az Utat, csakúgy mint a bölcsek. Egészen a célig. S van, akinek a csillaga már az égen ragyog, mely közel a mennyhez.

Mintha ezt a csillagot látnám a hargitai házból, most már másodjára. Édesapám csillaga. Nekem.

A tied ragyog?! Kiknek?

“Ezért tehát, szeretteim… Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. … örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.”
Fil 2,12-18.

Olyan szép volt a szeretet

Évek óta ágyban fekszik. Már nagyon keveset beszél, inkább bólogat, vagy már azt sem. Régóta nem a régi már... Minden nap közelebb kerül az Örökkévalósághoz.

Kint vagyok a konyhában, szokásom szerint a kedvenc helyemen, a mosogatónál. Onnan hallgatom, mi zajlik a szobában bent apukánál...

Anyuka meséli, hogy milyen nehéz az elengedés...hogy bárhogyan is, de legalább még itt van. Precíz pontossággal adagolja férjének a gyógyszert, a különös gonddal összeállított étrend és étkezetetés is egy fontos eseménye a napnak, amennyiszer csak kell egy betegnek. 

"Aranygyűrűjére nap nevetett s olyan szép volt a szeretet."

Aztán hallom, hogy mesélik a szobában a lelkipásztori találkozót. Honnan,  hányan, s miről volt szó. Benézek, hogy én is mondjak valamit róla anyukának. Hirtelen megtorpanok. Ketten vannak csak a szobában. A fia ül az ágya mellett s mesél, de pontosan úgy, mintha mindent értenének... "Olyan szép volt a szeretet."

Reggel, ahogyan ismét a szobába lépek, látom, hogy a lány-unokája eteti reggelivel. "Még egy falat, még egy, mert a végén akkor még diabetikus csoki is lesz", mondja lelkesedve.

Szeretet. "Meglepett, hogy egyre szebb lesz..."

Délután a kisebbek arról mesélnek, mikor haza jöttünk a városból az ügyes-bajos dolgunk végeztével, hogy tatával zenét hallgattattak: a Kvinttől. Az "Igen a menny csodálatos" című dalra meghatódott, mondták. 

Szeretet... "ott is találkoztam vele, ahol hullt a fák sárga levele, betegségben, ínségben, szenvedésben, mindig mindenütt boldog szolgálatra készen..."

Én mit adhatnék? Üres két lelki kezem kitártam a Mindenható előtt. A már ismert meleg és tiszta örömmel megajándékozottan ölelhettem megint én is apukát. 

Mintha sírt volna.

Szeretet..."soha nem láttam ilyen szépnek"

(A versidézetek Túrmezei Erzsébet "Szeretet" című verséből)

ó, ió, ció..családi vakáció! - néhány szóban

Nagyon hálás vagyok azért a szellemi örökségért, amit igyekeztünk megőrizni a férjemmel az évek folyamán, mióta összeházasodtunk (mindjárt 2o éve:). Ezek közé tartozik a családi nyaralás.

 Eddig minden évben megsegített a Jó Isten. Nem pénzről, költekezésről, extrém és divatos kikapcsolódásról van szó, hanem arról, hogy a család csak együtt van (esetleg néhány napra a közelben levő rokonokkal is találkozunk). Együtt csak pihenünk és csak szeretjük egymást. Töltekezünk! Egész évben sokat vagyunk emberekkel, vendégekkel, munkában, otthon is.   A táborok kikapcsolódásunkra vannak, és áldásunkra, mint különleges lehetőség Isten szolgáinak. De a sok emberrel való kapcsolat, a társas érintkezések, lelki gondozások, szervezési terhek, szellemi harcok után nagyon kell a lelki karbantartás... Amikor csak Istenre figyelhetünk és egymásra.
1. Egyszerűen kezdtük, amit tartani is tudunk folyamatosan az évek folyamán. Sátorral, kempingezéssel. Néha kiegészült egy kis házikóval, vagy az idén kipróbáltuk a lakókocsit is. De nem volt egyik évben hopp, másik évben kopp. Sátorozni a közeli hegyekbe is mehettünk volna, ami még kedvezményesebb, de nekünk a fiúnk betegsége miatt minden évben a hazai Fekete tenger bizonyult egészségileg hatásosnak is.  Kismamaként és csecsemővel, nagyobb gyerekekkel is. Isten mindig megóvott, bár volt olyan, hogy lázas is lett egyik gyerek. De az bárhol megtörténhet. Haza azért soha nem utaztunk. Mint minden áldás elvételéhez, ehhez is meggyőződés és hit kell, ez igaz! De mennyire megéri....
2. A családunk nagyobb, s hogy mindenkire tudjunk figyelni, mindenkinek vagy egy napja, amikor különösen rá figyelünk s a kívánságaira: kezdve a napi menütől a napi programunk alakításáig. Erről írtam a tavalyi nyaralás után itt.
3. Többé-kevésbé igyekeztünk az egyensúlyt megtartani, ami a szülők pihenését és a gyerekek folyamatos program-igényét illeti. Felváltva szülőként, mikor melyik pihent inkább, s a másik játszott a gyerekekkel. Megtanultuk azt, hogy mindegyik vakáció egy lehetőség a felfedezésre és egy lehetőség a pihenésre. A KÖNYV-idő mindig vakációs programja mindegyiknek. Kötelezés nélkül. Szülőként kifejezetten élvezem, hogy sokat olvashatunk ilyenkor. Ugyanakkor sokat játszhatunk és mozoghatunk...
4. Mivel a mi családi vakációzásunk a tengeradta hely miatt mégsem annyira nomád, és azért nem csak mi vagyunk magunk körül, megtanultuk azt is, hogy ha nem is keressük ilyenkor mások társaságát, Isten ezeket az időket is mindig felhasználta arra, hogy rá mutassunk, hogy szerethessük az embereket a jó hírrel. Csupán az, hogy egy kempingezőben ott él egy család egy hétig, sokat beszél. Mi többen is vagyunk, ezért sokszor kérdéseket tett fel másokban. Néha a szokásos nagyobb családhoz intézett kérdések, hogy második házasság-e (talán fiatalok voltunk 4 gyerekhez), máskor, hogy miért 4 gyerek, ha már az első kettő fiú és lány is stb. után azonnal az istenfélelemre hivatkozhattunk: a gondoskodást, a gyerekek "viselkedését" (no, nem azt, hogy ők nem voltak soha zajosak, vagy angyalok lettek volna...de ha tudtak barátságosak lenni, bocsánatot kérni és adni...ez is egy igazi bizonyságtétel!).
Még néhány tapasztalat, ami a nyaraláskor is eszközzé tehet a misszióban:
- étkezés előtt mindig imádkozunk. A sátornál, de étteremben is.
- a borravalóval, szívességet és munkát megillető fizetséggel nem fukarkodunk. Másként igyekszünk spórolni. (pl. nem a legdrágább szolgálatatást választjuk még kempingezőben sem.)
-illedelmes, közlékeny és kedves légy! tarts be a kérelmeket, szabályokat! ez a jelszó, ha partra megyünk, ha másokkal kommunikálunk.
- a családi áhítatokat is minden nap megtartjuk. közös énekléssel is. Ha erre rákérdeznek, bátran és örömmel valljuk meg, hogy ez nekünk milyen sokat jelent. Az idén István életét tanulmányoztuk sorozatként.
-vasárnap, ha csak lehet, keresünk gyülekezetet, ahova elmegyünk. Hisz ez nekünk nem kötelesség, hanem elmaradhatatlan áldás, csak mint itthon! Az idén is a román imaházba jutottunk el Konstancán. A gyerekek szókincse évről-évre gyarapodik egy-két kánaáni szóval.:) De az Isten jelenléte szavak nélkül is sokat jelent.

A családi hagyományoknak nagy ereje van az összetartozás érzésében. Most, hogy nagyobb gyerekeink vannak, és tőlük halljuk, hogy szeretnék tovább vinni majd a családi nyaralási szokásainkat (ha nem is mindent! :)), jóérzéssel tölt el és hálával Isten iránt.
Mert minden évben mertük elkérni tőle ezt a lépést és hittel elindultunk.
Mindenért neki adunk dicsőséget!
Az írásom célja az is, hogy bátorítsam a fiatal családokat, hogy nem késő elkezdeni, kitartást a folytatáshoz, bátorságot az áldozathozatalhoz...
Megéri!

RÉSZLETEK EGY ÉDESAPA LEVELEIBŐL - 4

Kedves, édes leányom, Evódia!

Balatonszemesről írunk neked, ahogyan ezt drága édesanyád már bőven ecsetelte. Nekem is maradt kevés idő és hely a papíron, de most is sietve írok, azért ilyen a szépírás. (megjegyzem: édesapám mindig csodálta édesanyámat a szépírásért, ezért minden levelében hangsúlyozza ezt, mintegy nevelve engem is arra, hogy ezt kitől kell tanuljam)

Nagyon jól vagyunk. Érdemes élni! Igaz, hogy most már kicsit nehezebb, mint ezelőtt 20 évvel. Jó karácsonyunk volt és a szilveszter is tele programmal. Este 6-8 a nagyváradi nagy gyülekezetben, 9-12. A Betlehem gyülekezetben. Tovább egy kis alvás, majd készültem a hajnali szolgálathoz, a nagy gyülekezetben 4.3o-6. Sok fiatal volt együtt, vidékiek is jöttek. Téma: Istenközpontú élet. Ernő Székelyföldön volt legációban. Neki is zsúfolt programja volt. Both testvér azt mondta, jól szolgáltak. Ernő szeretne falumissziót Szentmártonban és Keresztúron majd a nyáron. Találkoztam Fülöp Erikával. A szokott optimizmus, sokat kérdezett, és egy leveledből röviden tájékoztattam, mert kívánta, hogy néhány sort olvassak fel abból, amit írtál. Ő is nagyon szeret téged, a többi barátnőid is, de azt úgyis tudod leveleikből. Tóth Editéknél is voltunk. Megtartották szülei a 25. házassági évfordulót. A nagy gyülekezetben volt bemerítés, 2o-an keresztelkedtek az imahét befejezéseként. Nagyon jó volt. A Betlehemben is mindig jól érzem magam. Te hiányzol, de különben ott mindig jó. Tudom, hogy komoly vagy, s vannak még komoly hívők ott. Légy hűséges az Úrhoz, bízzál benne, s nem kell aggódnod sem a jelened sem a jövőd miatt. Én ha még egyszer előröl kezdeném az életet, akkor sem csinálnám másképpen, mint ahogyan eddig.

Olyan könnyű volt az Ő igája!

Szép volt az ifjúságom!

Az ő akarata szerint a házasságom!

Szép, kedves feleségem, értelmes, szorgalmas, kedves, komoly, csupaszív gyermekeim, s mind az Úrban!. No, hát ne ijedj meg..reggel írtam ezt a levelet, de nem vagyok álmos! Ez mind igaz, és még ennél is több! Ezért Halleluja! Áldom az Urat!

Szeretlek titeket!

Édesapád és lelkipásztorod:

Id. Veress Ernő

UI. Még egy sor tőlem: Csókolunk, sok szeretettel gondolunk rád. Köszönjük, hogy hűséges vagy a levélírásban. Örülünk külön annak a hírnek, hogy van imatársad. Az új lakás nagyon jó meleg (21 C), éjjel-nappal meleg víz!!! A fiúk is üdvözölnek! Anyukád

Részletek egy édesapa leveleiből -3

Kedves Evódia!

Már két hete, hogy hazajöttem.  Angliai látogatásom gazdag volt élményekben. Jó volt Southamptonban Malcolm M. testvérékkel ás a gyülekezetben is. Voltunk a Wight szigeten is. Szép volt. Vettem könyveket megint, és  egy kevés ajándékot az itthoniaknak. A reptérről, Bukarestből, Erdő Árpád testvér vitt mikrobusszal, majd Brassóból vonattal érkeztem Váradra. Szász Imi jött ki elém Napsugárral. Otthon mindenki örült az ajándéknak, főleg Barnabás a legónak. Édesanyád örült, ahogyan ő mindig is szokott. De ezt ő már biztosan megírta, mint ahogy Adina is tudósíthatott már a hírekről.  Itthon szép munka várt. Látogatások Magyarországról, az egyházelnök és a titkár. Majd volt elnökségi gyűlés, lelkipásztori konferencia, sok gyülekezetet látogattam és a pedagógiai líceumba is járok órát tartani még mindig. Váradon 3 napos ifjúsági vezetőképző konferencia is volt, majd május 14-én a 1oo fős énekkarunkkal Nagyváradról Újpestre látogattunk. A Zsidók 11-ből prédikáltam:
A régi világ három hőse: Ábel, Énók, Nóé – három generáció

             Izráel legnagyobb hőse: Mózes – a hit megnyilvánulása életében

3.       Sámson utolsó imája – hogyan lehet egy bukott emberből újra hős

Szép volt, jó volt. Ernő fiam velem volt. Efraim egész nap Dunaharasztiban szolgált. Sok ismerőssel találkoztunk és jó híreket hallottam. Találkoztam a Szabó családdal, Ferivel és Piroskával, Kaszta Ferkóval és családjával, Bartha Istvánnal és feleségével Szabó Máriával. Sámuel és Barna nősülnek.  Nagyon kedvesek voltak az újpestiek. Sok lelkipásztorral is találkoztam. Fülöp Erika üdvözöl.

A nyár nagyon zsúfolt mindenkinek, de ha az Úr akarja és élünk, augusztus 23-26 között a Veress család együtt lesz egy kiránduláson. Imádkozz érte!

Sokat gondolok rád imádságban. Jövődért: iskola, misszió, továbbtanulás. A fiúkkal ma elbeszélgettünk, főleg a házasság kérdéséről. Még nem sietnek, de érdekli őket a téma. Le vannak foglalva, hisz Ukrajna, Erdély, Magyarország nagy missziós terület. Benne vannak a munkában, falumisszióban is, szívvel-lélekkel, imádkozom, hogy még több Lelket kapjanak. Imádkozz te is értük! Gratulálunk a sikeres vizsgáidhoz, főleg az angol nyelv elsajátítása jó meglepetés számunkra.

……………..

Én ma voltam a szemorvosnál Pesten. Holnap ismét megyek. Néha, vagy sokszor elég gyengén kalapál a szívem, de azért még sokat tudok dolgozni az Úr kegyelméből. Most sem írok szépen, mert sietek, de te el tudod olvasni, mert ismered az írásomat.

Sok szeretettel:

 édesapád és lelkipásztorod most Budapestről 
(Efraim és Ernő is üdvözölnek)

Várjuk, hogy haza érkezz!

1994. május 16.

Részletek egy édesapa leveleiből -2

121. Zsoltár minden verse és
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. Péld.27

Kedves Evódia kislányom!
 Jólesett olvasni leveleidet. Én is firkálok néhány sort (vagy többet) itt a vonaton ((Nagyvárad-Brassó Evangélizáció, vezetőségi gyűlés).
Persze, itt a vonat nagyon ráz és szépírásról szó sem lehet. Nem úgy megy itt a vonat, mint Svájcban. Ott még rajzolni vagy festeni is lehetne, de itt csak nagy vigyázva sikerül, hogy a vonatrázás és kanyarodás ellenére kanyarítsam a betűket.
Na de hát nem élhetünk Svájcban, s nekünk nem is kell. Ott nagyon szép egy rövid ideig, és persze jó is. De hogy meg ne ártson (jóból is megárt a sok) hazajöttünk elég hamar. Itthon mindent rendbe találtunk. A Jó Isten utunkban és távollétünkben vigyázott ránk és szeretteinkre. Eunika (Manci nénéd leánykája) volt a gyerekekkel. Pont arra a napra sikerült tervezniük a takarítást Napsugárral, amikor megérkeztünk. A tömbházban laktak a hideg miatt, hogy ők ne kelljen fűtsenek, míg nem vagyunk itthon, mert a fűtés elég nehézkes még mindig a kémények miatt. De csak akartak ők takarítani. Édesanyád reggelig takarított volna, ha nem szólok rá éjfél előtt kevéssel, hogy feküdjön most már le. Ő lefeküdt, én meg elmentem a Szövetségi irodához éjnek idején. Ott meg a központi fűtés javítása miatti felfordulás csillapította le az én felbuzdulásomat.Alvásról szó sem lehetett.... De ezek a "szép napok" már elmúltak és most már meleg van a lakásban is. Ez egy nagyszerű dolog, hol itt vagyunk hol ott. Tehát nem unjuk meg egy helyben. Illetve még nem untuk meg a költözködést. És ez azt jelenti ugyebár illetve LEJENTI KICSI CSÜRKÉM, hogy fiatalok vagyunk, Mármint én és édesanyád, ahogy te kijavítottad Zilahon.
Na de tőled se telt még el nagyon az idő. Hisz csak most mentél el itthonról. (Nagyon ráz a vonat)
...
Gondolom, a fejed öregbült egy kicsit a tudománytól, de a figurád még most is kislányos. (Eddig az irka-firka. Áll a vonat most egy jó ideig.)
............................
-A gyülekezetben sok a munka és érdemes dolgozni
-A családlátogatás nagyon fontos
-Evangelizálni éppen, hogy sürgős
-A fiatalokkal mindig szerettem énekelni és imádkozni
-A külmisszióért is felelősséget érzek
-Új munkásképzés feladatként foglalkoztat engem is
-Gyermekeimet szeretném látni a teológiai tanulmány után a munka terhe alatt
Ó, bárcsak lennétek égő szívű harcosai az Úrnak a lélekmentés munkájában! Szeretnék még veled is missziózni, úgy, mint óvodás korodban is. Persze, már érett keresztyénként. És a fiúkat, akiket az Úr elhívott, és olyan nagy lehetőséget kaptak a felkészülésre, szintén ott szeretném látni a Krisztus jó vitézei között. Nem szeretném, hogy hiába foglalják a helyet.
Ó, URAM HALLGASS MEG! Köszönöm, hogy elhívtál minket szülőket és gyermekeinket is a lelki munkába. ÖRVENDEK ÉS SZENVEDEK EGYSZERRE. Bárcsak méltó lennék és lennétek az elhíváshoz mindvégig.
.......................
Amikor csak időd van írásra és pénzed bélyegre, írjál. A következő levelet írhatod angolul is.
Sok szeretettel gondolunk rád és Kingára. Zsófit is köszöntjük. Imádkozunk érted!
Áldott ünnepet!
A család nevében:
Édesapád

Részletek egy édesapa leveleiből - 1

Nekem ezek a levelek is prédikálnak édesapám élete, halála után...legszebb örökségem!

Hiszem, másoknak is bátorítás, üzenet lehet. Különösen édesapáknak, hogy gyermekeiknek a szellemi értékeket érdemes hátra hagyni, egy keveset nem árt tollal, ceruzával.... és sok-sok szeretettel!

"Édes-kedves leányom!

Leveleidet sokszor elolvastam. Nem azt mondom, hogy büszke vagyok rá, hogy milyen szépen és sokat írsz (jót, rosszat), inkább azt, hogy nagy örömet jelent számomra. Tudom, hogy te is várod leveleimet.
Egyet írtam a múltkor is a vonaton, gondolom megkaptad. Ezt most Budapesten írom. Olvastam a bátyádnak küldött leveled is, a születésnapi köszöntővel. Nagyon szép, hogy mindig megemlékezel róla. Kértem, hogy válaszoljon! A falu-város misszió konferenciájára jöttünk, a Budai Imaházban tartjuk. Vannak vagy 150-en. Szép gyülekezet, jó konferencia. Erdélyből Szász Imrével, Mike Józseffel jöttem. Busszal mások is.
.....
Témák:
1. Ébredési és megújulási mozgalmak - Magyarországon (előadó: Mészáros Kálmán), Amerikában (Don Rice), Erdélyben (én).
2. A falu-város misszió kapcsolata a helyi gyülekezettel: Dobner Győző és Kovács Géza szolgáltak.
3. Szemináriumok fiú-lány kapcsolat (csak úgy spontán itt bíztak meg vele, de jó volt. Dobner Győzővel külön is vezettük lány-fiúcsoportokban).
4. Ének-zene szerepe: Mark, egy 26 éves amerikai pásztor jó előadást tartott, majd Mike Sámuel és mások is szóltak. A végén szóltam arról, hogy milyen embereket használhat az Úr az ő munkájában. Biztosan sokat hallasz erről ott a bibliaiskolában, de leírom a gondolataim, egyszer még hasznosak lehetnek, ha eszedbe jut:
-csak azt, aki egyszer összetört szívvel adta át magát Istennek
-aki nem engedetlen a mennyei látás iránt
-aki imádkozó ember!!!
- aki az Úr Jézus nevét nemcsak az imaházban hordozza
-aki a szenvedést is kész vállalni
aki Szent Lélekkel teljes (Apcsel. igék alapján)
A felszólításra, hogy ki akar ilyen ember lenni, többen jelentkeztek. Jó volt velük, értük imádkozni. Te hiányoztál innen. Onnan jó, hogy nem. Ma délelőtt még itt prédikálok. Délután Harasztiba megyünk Efraimmal és Ernővel. Te is jöhetnél, ha itt lennél. De ismétlem, jó helyen vagy! Imádkozunk érted. Kérlek, te is tedd értem, értünk. Nekem a "doki" azt mondta Brassóban (Sisak), hogy meg kell ijesszen. Még egy évig, ha látok a jobb szememmel. A szentgyörgyi is megvizsgált. Azt kérdeztem: "Mit gondol, doktor úr, meddig fogok még látni?" Erre ő: "Nézze, kérem nincs semmi baj, ha így marad, még nagyon sokáig." Ugye,
 vicces? Oda jutok, hogy az a pontosabb, amit Barnabás, a mi családunk legkomolyabb embere mond: "Úgyis az lesz, amit a Jó Isten akar." Persze, hogy az lesz a szívemmel és a szememmel is. Így hát kicsit próbáltam vigasztalni a doktort. (...)
.....................
Sietve írom ezt a levelet, mert mindjárt indulunk. Az én életem mozgalmas volt....igazán telített. Sok munka és még több kegyelem. Dicsőség érte Istennek! Megérte, nem bánom, ha ráment a szívem és a szemem is.
Ti fiatalok vagytok, épek és erősek. Dolgozzatok! Mindig csak az Úrral!
...................
Az Úr áldjon meg édes leányom!
édesapád és lelkipásztorod:
Veres Ernő"
1993.12.20

Viszontlátásra édesapám!

Csak néhány morzsa az emlékekből, ami ma este eszembe jutott:

Gyerekkoromban, reggelente, ha iskolába készültünk, főtt tojást készített, s az enyémet mindig hamarabb kiszedte a forró vízből, hogy lágy tojás legyen. Mert én úgy szerettem. Mert ő úgy szeretett...

Hét-nyolc éves koromig több nyáron is elvitt a tengerre, mert kezelésre volt szükségem. Volt, hogy csak ketten mentünk. Minden reggel korán felkeltünk, hogy friss sós levegőt szívjunk. Szaladtunk a parton...Elfáradtam, s kitartásra késztetett. Azt mondta: "Mikor jön a hullám, akkor futááás...!" Kiáltottam: "humlámzik, apuka, humlámzik..." És szaladtunk, szaladtunk...és azt hittem, hogy az én édesapám olyan kitartó, olyan erős, hogy sose fog meghalni...

Fenyített. Nem tette sokszor, de amikor tette, az egyenes intés volt, ha kellett kemény következménnyel (nem a testi fenyítésre gondolok, inkább jóvátételes módon...), de mindig mondta, hogy szeret. Ekkor értettem meg, hogy az intés, a fenyítés a szeretet nyelve Istennek is, hogy helyreálljunk, hogy a kapcsolat rendeződjön... Példát mutatott, hogy kell megalázkodni, elismerni, beismerni bűneinket, tévedéseinket. Hisz neki is voltak. 

Tinikoromban sokszor elmentünk fagyizni. Később kiderült, hogy míg én a fagylaltot is szerettem, ő inkább a "fagyizásért" sétált velem hosszan.A "szívügyeimet" is bátran elmondhattam. Megértett, imádkozva nyújtotta a  védelmet. Nem késztetett képmutatásra. Édesapám szinte minden igehirdetése után kérte, vagy megengedte, hogy véleményt mondjunk és kérdezzünk. Akár a hitelességet illetően, de még "homiletikai" vagy formai véleménynyilvánítás is lehetett:)). Ez már kicsi korunktól így volt. Megalapozta azt nálunk, hogy mindennél fontosabb a nyílt és őszinte hívő élet mások előtt. Könnyebb volt így nekem is növekedni, miközben nem tagadtam meg a korommal járó sajátosságokat. Megmaradhatott a nyílt kommunikáció, és nem kellett bujkálnom a szüleim elől vagy gyülekezet elől, mert éppen tiniéveim éltem például.

Tudatosan segített abban, hogy Jézust lássam nagyobbnak a szüleimnél. Majd arra is, hogy a férj nagyobb tekintély az apánál. Mielőtt még férjem lett volna. Jó barátok voltunk. Sokszor mondta: "maradjunk mi jó barátok". Miközben húgom is felcseperedett, láttam, hogy vele is ugyanilyen védelmező baráti kapcsolatban volt (talán a lányait jobban féltette...) Ez rendjén is volt. De azt mindig csodáltuk testvéreimmel, hogy élete végéig barátja tudott lenni az előkelőnek és a megvetettnek is. Utolsó heteiben is tanúja voltunk, hogy türelmesen hallgatta végig sokadjára is egyik hátrányos helyzetű barátját... Mindenkihez találta a szót.

Elfogadtam az Úr Jézust már nagyon fiatalon, és ragaszkodni kezdtem Krisztushoz általa. Ahogyan imádkozott még születésem előtt, hogy a lánya munkatárs legyen, mint Pál apostolnak Evódia, megadatott. Sokat mentem vele családot látogatni, missziózni, ha kellett biciklivel, gyalog egyik falutól a másikig, vagy éppen vonattal.

Egyszer az erdőben eltévedtünk, mert esteledett és nem láttuk az utat. Akkor tanultam meg, hogy "járt utat járatlanért csak meggondolva óvatosan, és imádkozva hagyjon el az ember". Így írt erről az élményről édesapám a könyvében:

"Evódia közben kérdezgette:

-Sok van még hátra, Apuka?

-Már csak kicsi-biztatgattam.

-Megtaláltuk az utat?-faggatott tovább.

-Meg.

De nem mondtam neki, hogy a visszafelé vezető utat találtuk meg.

...megdagadt a bokám, s a buszmegállótól még 20 percet kellett gyalogolnunk hazáig. Amit én mondtam neki korábban, amikor biztattam, hogy még egy kicsit, még egy kicsit, mert mindjárt megtaláljuk az utat, azt ő mondta nekem hazafelé:

-Apuka, még egy kicsit, még egy kicsit, mindjárt otthon vagyunk!"

"...még egy kicsit, még egy kicsit, mindjárt Otthon vagyunk". Talán ez jellemezte az elmúlt másfél évet, amit ajándékba kaptam az Úrtól, hogy itt közel lakhattam az itthonhoz. Sokszor kezet csókolt nekem ebben az időszakban. Aztán többször is szorosan megölelt. És minden alkalommal úgy köszönt el, hogy:
- Viszontlátásra! 

Elköszönök most már én is:

-Viszontlátásra édesapám! Csak egy szempillantás...addig is imádkozom. Imádkozom, ahogy édesapám. Ígérem, hogy én is körbejárom a világot mindennap...A szenvedés fehér gyűrűjével, amilyen édesapámnak is volt a kisujján, hogy emlékeztesse. Megtaláltuk, hogy még sokat készített belőle a gyógyszeres dobozaiból, ha elhasználódna. Mert imádkozni szüntelen kell...

Családi oltár

Mióta az eszemet tudom kisebb-nagyobb rendszerességgel családi áhitaton részt veszek a hét több napján. Ezért nem is tudom egy gyereket hány éves korától lehet rászoktatni. Talán az első gyereknél kérdés ez, a többi már igazodik:).
Milyen is a családi áhitat?-kérdezte valaki nem rég tőlem.

Mikor férjhez mentem, nem volt olyan otthoni "családi áhitat" íze a reggeli vagy esti imádkozásainknak a férjemmel. Talán azért is, mert többször is imádkoztunk naponta, nem is csak ketten, de ketten is, szolgálatok előtt stb, nem volt olyan "hagyományos". Nem vagyunk zenészek, hát kettesben nem is énekeltünk, legalábbis nem emlékszem... De tudok olyan párról, akik már jegyességük alatt rendszeresen és formálisan áhitatot tartanak együtt, ami családi áhitat, még ha nincsenek is gyerekek.
Azóta emlékszem a kis családom áhitatos perceire, ami után megszületett az első gyerekünk és 6-8 hónaposan az etető székével az asztalunknál ült. Étkezés után Lajos olvasott igét, imádkoztunk, és ő is összefogta a kis kezét vagy mondta,hogy "Ámen" az imánkra, amit a nevében is mondtunk.
Most is a közös étkezéseink után tartunk családi áhitatot: igét olvas Lajos, mindegyik gyereknek van lehetősége kérdezni, vagy elmondja, hogy mit értett meg, majd imádkozunk felemlített imatémákért még (néha itt szoktalak megemlíteni titeket is- nagyobb család, barátok, akiknek imatámogatásra van szüksége éppen, gyülekezeti programok, események-). Ima után énekelünk egy-két szép éneket, általában egy gyerekéneket és egyet a családfő kedveltjei közül:) (én is kellene már készüljek egy-egy énekjavaslattal, most jövök rá). Meghitt pillantok ezek.
Mivel egy-egy héten több este vagyunk imaházban, máskor Lajos kevésszer tud velünk együtt étkezni, gondolkoztam, mi legyen ilyenkor az áhitattal? Volt olyan tanács, amiben azt mondták,hogy ez a családfő feladata, és nem szabad ezt átvenni tőle. Ebben egyet is értek, mert végülis egy-egy időszakban többször tartanék én családi áhitatot, mint a férjem , és ezt a tekintélyt nem kívánom, meg nem is sikerülne azt hiszem úgy végezni:). Szóval, mikor a férjem nincs itthon, a családdal akkor is találkozunk az Úr előtt. Vagy közösen az istentiszteleten, vagy ha itthon vagyunk, akkor is összehívom a gyerekeket, de ezek olyan non-formális családi áhitatok, nincs az a fegyelmezett körben ülés az asztalnál stb, csak lekuporodunk a szőnyegre, mikor melyik gyerekszobába, felolvasok nekik képes bibliából, áhitatos könyvből, megkérdezem,hogy telt a napjuk, miért hálásak, milyen kérésük van, s aztán imádkozunk, néha énekelünk is utána. Ez van, ha nincs itthon a családfő.
Még a csendes percekhez tartozik az informális:) áhitatunk is, ez minden reggel van, mielőtt iskolába-óvodába bocsátjuk a gyerekeket. Igét olvasunk nekik (ha Lajos engedi útnak), vagy én a vasárnapi aranymondást illetve rövid áhitatot szoktam felolvasni, míg reggeliznek, aztán imádkozunk értük, hogy védje Isten őket aznap, majd ők is imádkoznak. De ezek elég sietősek néha. A napközbeni spontán együtt imádkozások is ide tartoznak, ha látjuk, hogy valamelyik gyerek izgul, vagy bánatos stb.
Sokáig frusztráltnak éreztem magam, hogy nem vagyunk "tökéletesek", ami a családi áhitatok megtartását illeti: vezérfonal reggel-este (lehet értitek néhányan nagyon jól mit mondok), de aztán meg kellett tanulnom, hogy a családi oltár minősége a lényeg, és Isten jelenléte, az Ő igéjének tekintélye, amit át kell adnunk a gyerekeinknek.
DE mi nem egy általános családi programmal élünk, ezért nagyon jól jönne, ha írnátok arról, ti hogyan látjátok a családi oltárt ma, szeretnék én is épülni, bátorodni.
Még azt kérdezném tőletek, mit tegyen egy olyan feleség,aki szeretne családi áhiatatot, de a férj nem érez rá igényt, vagy ha mégis igen, hogyan kezdjék el, ha például a gyerekek se szoktak hozzá? Ezt is kérdezték tőlem... segítsetek.
a megjegyzésekben további kérdéseket idéztem egy személyes levélből, amit kaptam. írjatok!

családi kötelékek

Az ünnepi családi találkozón leszűrtem magamnak:

• sok múlik az "asszonyon", ami a rokoni kapcsolatok ápolását illeti
• a testvéreim és házastársuk, ha barátaim is egyben, pótolhatatlan áldás! És ez ott kezdődik, hogy én igyekszem jó barát és rokon lenni, nem pedig elvárom, hogy nekem legyenek jóbarátaim a rokonaim.
• túl kell jutni azon, hogy amikor összegyűl a család, ne hasonlítgassa magát az ember lánya, gyereknevelését, családi szokásait a testvéreiével. Ezután jön létre a harmónia, az önmagunk felvállalása, úgy ahogy vagyunk, és sokat tanulhatok, mint pl. a sógoroméktól az egészséges életmódra való odafigyelést(házi natúr ételek NAGY előnyben:), Márti sógornőmtől a derűlátó munkabírást, kitartást, kötést, Teréztől a szeretetteljes együttműködést férjével és másokkal, kedvességet, csodás húsroládot. A szüleim s testvéreim még nem is említettem... DE ők gyerekkoromban is mindig csodálatra méltóak voltak, a szüleim érthető miért, a testvéreim pedig nem hiába emlegették előttem a közös sulis tanáraim, mást most nem sorolok fel. Napsugár fiatalabb, mint én, éppen mondtam neki, milyen jó! Mert ha fordítva lett volna, hallhattam volna sokszor, hogy "Bezzeg Napsugár!":) No, lehet nem mondták volna így ki szóval, de lett volna miért így értsem:D.

Szóval, ezen a találkozón nagyobbra nyitotta Isten a szemem, hogy nagyon értékeljem minden családtagom, és hűséges is akarok maradni hozzájuk, mert belőlük csak egy van nekem!

Újévi elhatározásom még az, hogy a férjem családjával is még jobban ápoljam a személyes kapcsolatokat, ami rajtam múlik. Tudom, sikerülni fog, mert ez helyes kérés:)