RÉSZLETEK EGY ÉDESAPA LEVELEIBŐL - 4

Kedves, édes leányom, Evódia!

Balatonszemesről írunk neked, ahogyan ezt drága édesanyád már bőven ecsetelte. Nekem is maradt kevés idő és hely a papíron, de most is sietve írok, azért ilyen a szépírás. (megjegyzem: édesapám mindig csodálta édesanyámat a szépírásért, ezért minden levelében hangsúlyozza ezt, mintegy nevelve engem is arra, hogy ezt kitől kell tanuljam)

Nagyon jól vagyunk. Érdemes élni! Igaz, hogy most már kicsit nehezebb, mint ezelőtt 20 évvel. Jó karácsonyunk volt és a szilveszter is tele programmal. Este 6-8 a nagyváradi nagy gyülekezetben, 9-12. A Betlehem gyülekezetben. Tovább egy kis alvás, majd készültem a hajnali szolgálathoz, a nagy gyülekezetben 4.3o-6. Sok fiatal volt együtt, vidékiek is jöttek. Téma: Istenközpontú élet. Ernő Székelyföldön volt legációban. Neki is zsúfolt programja volt. Both testvér azt mondta, jól szolgáltak. Ernő szeretne falumissziót Szentmártonban és Keresztúron majd a nyáron. Találkoztam Fülöp Erikával. A szokott optimizmus, sokat kérdezett, és egy leveledből röviden tájékoztattam, mert kívánta, hogy néhány sort olvassak fel abból, amit írtál. Ő is nagyon szeret téged, a többi barátnőid is, de azt úgyis tudod leveleikből. Tóth Editéknél is voltunk. Megtartották szülei a 25. házassági évfordulót. A nagy gyülekezetben volt bemerítés, 2o-an keresztelkedtek az imahét befejezéseként. Nagyon jó volt. A Betlehemben is mindig jól érzem magam. Te hiányzol, de különben ott mindig jó. Tudom, hogy komoly vagy, s vannak még komoly hívők ott. Légy hűséges az Úrhoz, bízzál benne, s nem kell aggódnod sem a jelened sem a jövőd miatt. Én ha még egyszer előröl kezdeném az életet, akkor sem csinálnám másképpen, mint ahogyan eddig.

Olyan könnyű volt az Ő igája!

Szép volt az ifjúságom!

Az ő akarata szerint a házasságom!

Szép, kedves feleségem, értelmes, szorgalmas, kedves, komoly, csupaszív gyermekeim, s mind az Úrban!. No, hát ne ijedj meg..reggel írtam ezt a levelet, de nem vagyok álmos! Ez mind igaz, és még ennél is több! Ezért Halleluja! Áldom az Urat!

Szeretlek titeket!

Édesapád és lelkipásztorod:

Id. Veress Ernő

UI. Még egy sor tőlem: Csókolunk, sok szeretettel gondolunk rád. Köszönjük, hogy hűséges vagy a levélírásban. Örülünk külön annak a hírnek, hogy van imatársad. Az új lakás nagyon jó meleg (21 C), éjjel-nappal meleg víz!!! A fiúk is üdvözölnek! Anyukád

Részletek egy édesapa leveleiből -3

Kedves Evódia!

Már két hete, hogy hazajöttem.  Angliai látogatásom gazdag volt élményekben. Jó volt Southamptonban Malcolm M. testvérékkel ás a gyülekezetben is. Voltunk a Wight szigeten is. Szép volt. Vettem könyveket megint, és  egy kevés ajándékot az itthoniaknak. A reptérről, Bukarestből, Erdő Árpád testvér vitt mikrobusszal, majd Brassóból vonattal érkeztem Váradra. Szász Imi jött ki elém Napsugárral. Otthon mindenki örült az ajándéknak, főleg Barnabás a legónak. Édesanyád örült, ahogyan ő mindig is szokott. De ezt ő már biztosan megírta, mint ahogy Adina is tudósíthatott már a hírekről.  Itthon szép munka várt. Látogatások Magyarországról, az egyházelnök és a titkár. Majd volt elnökségi gyűlés, lelkipásztori konferencia, sok gyülekezetet látogattam és a pedagógiai líceumba is járok órát tartani még mindig. Váradon 3 napos ifjúsági vezetőképző konferencia is volt, majd május 14-én a 1oo fős énekkarunkkal Nagyváradról Újpestre látogattunk. A Zsidók 11-ből prédikáltam:
A régi világ három hőse: Ábel, Énók, Nóé – három generáció

             Izráel legnagyobb hőse: Mózes – a hit megnyilvánulása életében

3.       Sámson utolsó imája – hogyan lehet egy bukott emberből újra hős

Szép volt, jó volt. Ernő fiam velem volt. Efraim egész nap Dunaharasztiban szolgált. Sok ismerőssel találkoztunk és jó híreket hallottam. Találkoztam a Szabó családdal, Ferivel és Piroskával, Kaszta Ferkóval és családjával, Bartha Istvánnal és feleségével Szabó Máriával. Sámuel és Barna nősülnek.  Nagyon kedvesek voltak az újpestiek. Sok lelkipásztorral is találkoztam. Fülöp Erika üdvözöl.

A nyár nagyon zsúfolt mindenkinek, de ha az Úr akarja és élünk, augusztus 23-26 között a Veress család együtt lesz egy kiránduláson. Imádkozz érte!

Sokat gondolok rád imádságban. Jövődért: iskola, misszió, továbbtanulás. A fiúkkal ma elbeszélgettünk, főleg a házasság kérdéséről. Még nem sietnek, de érdekli őket a téma. Le vannak foglalva, hisz Ukrajna, Erdély, Magyarország nagy missziós terület. Benne vannak a munkában, falumisszióban is, szívvel-lélekkel, imádkozom, hogy még több Lelket kapjanak. Imádkozz te is értük! Gratulálunk a sikeres vizsgáidhoz, főleg az angol nyelv elsajátítása jó meglepetés számunkra.

……………..

Én ma voltam a szemorvosnál Pesten. Holnap ismét megyek. Néha, vagy sokszor elég gyengén kalapál a szívem, de azért még sokat tudok dolgozni az Úr kegyelméből. Most sem írok szépen, mert sietek, de te el tudod olvasni, mert ismered az írásomat.

Sok szeretettel:

 édesapád és lelkipásztorod most Budapestről 
(Efraim és Ernő is üdvözölnek)

Várjuk, hogy haza érkezz!

1994. május 16.

Részletek egy édesapa leveleiből -2

121. Zsoltár minden verse és
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. Péld.27

Kedves Evódia kislányom!
 Jólesett olvasni leveleidet. Én is firkálok néhány sort (vagy többet) itt a vonaton ((Nagyvárad-Brassó Evangélizáció, vezetőségi gyűlés).
Persze, itt a vonat nagyon ráz és szépírásról szó sem lehet. Nem úgy megy itt a vonat, mint Svájcban. Ott még rajzolni vagy festeni is lehetne, de itt csak nagy vigyázva sikerül, hogy a vonatrázás és kanyarodás ellenére kanyarítsam a betűket.
Na de hát nem élhetünk Svájcban, s nekünk nem is kell. Ott nagyon szép egy rövid ideig, és persze jó is. De hogy meg ne ártson (jóból is megárt a sok) hazajöttünk elég hamar. Itthon mindent rendbe találtunk. A Jó Isten utunkban és távollétünkben vigyázott ránk és szeretteinkre. Eunika (Manci nénéd leánykája) volt a gyerekekkel. Pont arra a napra sikerült tervezniük a takarítást Napsugárral, amikor megérkeztünk. A tömbházban laktak a hideg miatt, hogy ők ne kelljen fűtsenek, míg nem vagyunk itthon, mert a fűtés elég nehézkes még mindig a kémények miatt. De csak akartak ők takarítani. Édesanyád reggelig takarított volna, ha nem szólok rá éjfél előtt kevéssel, hogy feküdjön most már le. Ő lefeküdt, én meg elmentem a Szövetségi irodához éjnek idején. Ott meg a központi fűtés javítása miatti felfordulás csillapította le az én felbuzdulásomat.Alvásról szó sem lehetett.... De ezek a "szép napok" már elmúltak és most már meleg van a lakásban is. Ez egy nagyszerű dolog, hol itt vagyunk hol ott. Tehát nem unjuk meg egy helyben. Illetve még nem untuk meg a költözködést. És ez azt jelenti ugyebár illetve LEJENTI KICSI CSÜRKÉM, hogy fiatalok vagyunk, Mármint én és édesanyád, ahogy te kijavítottad Zilahon.
Na de tőled se telt még el nagyon az idő. Hisz csak most mentél el itthonról. (Nagyon ráz a vonat)
...
Gondolom, a fejed öregbült egy kicsit a tudománytól, de a figurád még most is kislányos. (Eddig az irka-firka. Áll a vonat most egy jó ideig.)
............................
-A gyülekezetben sok a munka és érdemes dolgozni
-A családlátogatás nagyon fontos
-Evangelizálni éppen, hogy sürgős
-A fiatalokkal mindig szerettem énekelni és imádkozni
-A külmisszióért is felelősséget érzek
-Új munkásképzés feladatként foglalkoztat engem is
-Gyermekeimet szeretném látni a teológiai tanulmány után a munka terhe alatt
Ó, bárcsak lennétek égő szívű harcosai az Úrnak a lélekmentés munkájában! Szeretnék még veled is missziózni, úgy, mint óvodás korodban is. Persze, már érett keresztyénként. És a fiúkat, akiket az Úr elhívott, és olyan nagy lehetőséget kaptak a felkészülésre, szintén ott szeretném látni a Krisztus jó vitézei között. Nem szeretném, hogy hiába foglalják a helyet.
Ó, URAM HALLGASS MEG! Köszönöm, hogy elhívtál minket szülőket és gyermekeinket is a lelki munkába. ÖRVENDEK ÉS SZENVEDEK EGYSZERRE. Bárcsak méltó lennék és lennétek az elhíváshoz mindvégig.
.......................
Amikor csak időd van írásra és pénzed bélyegre, írjál. A következő levelet írhatod angolul is.
Sok szeretettel gondolunk rád és Kingára. Zsófit is köszöntjük. Imádkozunk érted!
Áldott ünnepet!
A család nevében:
Édesapád

Részletek egy édesapa leveleiből - 1

Nekem ezek a levelek is prédikálnak édesapám élete, halála után...legszebb örökségem!

Hiszem, másoknak is bátorítás, üzenet lehet. Különösen édesapáknak, hogy gyermekeiknek a szellemi értékeket érdemes hátra hagyni, egy keveset nem árt tollal, ceruzával.... és sok-sok szeretettel!

"Édes-kedves leányom!

Leveleidet sokszor elolvastam. Nem azt mondom, hogy büszke vagyok rá, hogy milyen szépen és sokat írsz (jót, rosszat), inkább azt, hogy nagy örömet jelent számomra. Tudom, hogy te is várod leveleimet.
Egyet írtam a múltkor is a vonaton, gondolom megkaptad. Ezt most Budapesten írom. Olvastam a bátyádnak küldött leveled is, a születésnapi köszöntővel. Nagyon szép, hogy mindig megemlékezel róla. Kértem, hogy válaszoljon! A falu-város misszió konferenciájára jöttünk, a Budai Imaházban tartjuk. Vannak vagy 150-en. Szép gyülekezet, jó konferencia. Erdélyből Szász Imrével, Mike Józseffel jöttem. Busszal mások is.
.....
Témák:
1. Ébredési és megújulási mozgalmak - Magyarországon (előadó: Mészáros Kálmán), Amerikában (Don Rice), Erdélyben (én).
2. A falu-város misszió kapcsolata a helyi gyülekezettel: Dobner Győző és Kovács Géza szolgáltak.
3. Szemináriumok fiú-lány kapcsolat (csak úgy spontán itt bíztak meg vele, de jó volt. Dobner Győzővel külön is vezettük lány-fiúcsoportokban).
4. Ének-zene szerepe: Mark, egy 26 éves amerikai pásztor jó előadást tartott, majd Mike Sámuel és mások is szóltak. A végén szóltam arról, hogy milyen embereket használhat az Úr az ő munkájában. Biztosan sokat hallasz erről ott a bibliaiskolában, de leírom a gondolataim, egyszer még hasznosak lehetnek, ha eszedbe jut:
-csak azt, aki egyszer összetört szívvel adta át magát Istennek
-aki nem engedetlen a mennyei látás iránt
-aki imádkozó ember!!!
- aki az Úr Jézus nevét nemcsak az imaházban hordozza
-aki a szenvedést is kész vállalni
aki Szent Lélekkel teljes (Apcsel. igék alapján)
A felszólításra, hogy ki akar ilyen ember lenni, többen jelentkeztek. Jó volt velük, értük imádkozni. Te hiányoztál innen. Onnan jó, hogy nem. Ma délelőtt még itt prédikálok. Délután Harasztiba megyünk Efraimmal és Ernővel. Te is jöhetnél, ha itt lennél. De ismétlem, jó helyen vagy! Imádkozunk érted. Kérlek, te is tedd értem, értünk. Nekem a "doki" azt mondta Brassóban (Sisak), hogy meg kell ijesszen. Még egy évig, ha látok a jobb szememmel. A szentgyörgyi is megvizsgált. Azt kérdeztem: "Mit gondol, doktor úr, meddig fogok még látni?" Erre ő: "Nézze, kérem nincs semmi baj, ha így marad, még nagyon sokáig." Ugye,
 vicces? Oda jutok, hogy az a pontosabb, amit Barnabás, a mi családunk legkomolyabb embere mond: "Úgyis az lesz, amit a Jó Isten akar." Persze, hogy az lesz a szívemmel és a szememmel is. Így hát kicsit próbáltam vigasztalni a doktort. (...)
.....................
Sietve írom ezt a levelet, mert mindjárt indulunk. Az én életem mozgalmas volt....igazán telített. Sok munka és még több kegyelem. Dicsőség érte Istennek! Megérte, nem bánom, ha ráment a szívem és a szemem is.
Ti fiatalok vagytok, épek és erősek. Dolgozzatok! Mindig csak az Úrral!
...................
Az Úr áldjon meg édes leányom!
édesapád és lelkipásztorod:
Veres Ernő"
1993.12.20

Viszontlátásra édesapám!

Csak néhány morzsa az emlékekből, ami ma este eszembe jutott:

Gyerekkoromban, reggelente, ha iskolába készültünk, főtt tojást készített, s az enyémet mindig hamarabb kiszedte a forró vízből, hogy lágy tojás legyen. Mert én úgy szerettem. Mert ő úgy szeretett...

Hét-nyolc éves koromig több nyáron is elvitt a tengerre, mert kezelésre volt szükségem. Volt, hogy csak ketten mentünk. Minden reggel korán felkeltünk, hogy friss sós levegőt szívjunk. Szaladtunk a parton...Elfáradtam, s kitartásra késztetett. Azt mondta: "Mikor jön a hullám, akkor futááás...!" Kiáltottam: "humlámzik, apuka, humlámzik..." És szaladtunk, szaladtunk...és azt hittem, hogy az én édesapám olyan kitartó, olyan erős, hogy sose fog meghalni...

Fenyített. Nem tette sokszor, de amikor tette, az egyenes intés volt, ha kellett kemény következménnyel (nem a testi fenyítésre gondolok, inkább jóvátételes módon...), de mindig mondta, hogy szeret. Ekkor értettem meg, hogy az intés, a fenyítés a szeretet nyelve Istennek is, hogy helyreálljunk, hogy a kapcsolat rendeződjön... Példát mutatott, hogy kell megalázkodni, elismerni, beismerni bűneinket, tévedéseinket. Hisz neki is voltak. 

Tinikoromban sokszor elmentünk fagyizni. Később kiderült, hogy míg én a fagylaltot is szerettem, ő inkább a "fagyizásért" sétált velem hosszan.A "szívügyeimet" is bátran elmondhattam. Megértett, imádkozva nyújtotta a  védelmet. Nem késztetett képmutatásra. Édesapám szinte minden igehirdetése után kérte, vagy megengedte, hogy véleményt mondjunk és kérdezzünk. Akár a hitelességet illetően, de még "homiletikai" vagy formai véleménynyilvánítás is lehetett:)). Ez már kicsi korunktól így volt. Megalapozta azt nálunk, hogy mindennél fontosabb a nyílt és őszinte hívő élet mások előtt. Könnyebb volt így nekem is növekedni, miközben nem tagadtam meg a korommal járó sajátosságokat. Megmaradhatott a nyílt kommunikáció, és nem kellett bujkálnom a szüleim elől vagy gyülekezet elől, mert éppen tiniéveim éltem például.

Tudatosan segített abban, hogy Jézust lássam nagyobbnak a szüleimnél. Majd arra is, hogy a férj nagyobb tekintély az apánál. Mielőtt még férjem lett volna. Jó barátok voltunk. Sokszor mondta: "maradjunk mi jó barátok". Miközben húgom is felcseperedett, láttam, hogy vele is ugyanilyen védelmező baráti kapcsolatban volt (talán a lányait jobban féltette...) Ez rendjén is volt. De azt mindig csodáltuk testvéreimmel, hogy élete végéig barátja tudott lenni az előkelőnek és a megvetettnek is. Utolsó heteiben is tanúja voltunk, hogy türelmesen hallgatta végig sokadjára is egyik hátrányos helyzetű barátját... Mindenkihez találta a szót.

Elfogadtam az Úr Jézust már nagyon fiatalon, és ragaszkodni kezdtem Krisztushoz általa. Ahogyan imádkozott még születésem előtt, hogy a lánya munkatárs legyen, mint Pál apostolnak Evódia, megadatott. Sokat mentem vele családot látogatni, missziózni, ha kellett biciklivel, gyalog egyik falutól a másikig, vagy éppen vonattal.

Egyszer az erdőben eltévedtünk, mert esteledett és nem láttuk az utat. Akkor tanultam meg, hogy "járt utat járatlanért csak meggondolva óvatosan, és imádkozva hagyjon el az ember". Így írt erről az élményről édesapám a könyvében:

"Evódia közben kérdezgette:

-Sok van még hátra, Apuka?

-Már csak kicsi-biztatgattam.

-Megtaláltuk az utat?-faggatott tovább.

-Meg.

De nem mondtam neki, hogy a visszafelé vezető utat találtuk meg.

...megdagadt a bokám, s a buszmegállótól még 20 percet kellett gyalogolnunk hazáig. Amit én mondtam neki korábban, amikor biztattam, hogy még egy kicsit, még egy kicsit, mert mindjárt megtaláljuk az utat, azt ő mondta nekem hazafelé:

-Apuka, még egy kicsit, még egy kicsit, mindjárt otthon vagyunk!"

"...még egy kicsit, még egy kicsit, mindjárt Otthon vagyunk". Talán ez jellemezte az elmúlt másfél évet, amit ajándékba kaptam az Úrtól, hogy itt közel lakhattam az itthonhoz. Sokszor kezet csókolt nekem ebben az időszakban. Aztán többször is szorosan megölelt. És minden alkalommal úgy köszönt el, hogy:
- Viszontlátásra! 

Elköszönök most már én is:

-Viszontlátásra édesapám! Csak egy szempillantás...addig is imádkozom. Imádkozom, ahogy édesapám. Ígérem, hogy én is körbejárom a világot mindennap...A szenvedés fehér gyűrűjével, amilyen édesapámnak is volt a kisujján, hogy emlékeztesse. Megtaláltuk, hogy még sokat készített belőle a gyógyszeres dobozaiból, ha elhasználódna. Mert imádkozni szüntelen kell...