erős nő a gyengéd feleség

Egy érdekes kérdést intéztek felém a Hargitai Táborban a lányok délutánján, pontosan már nem emlékszem, de valahogyan így hangzott:
Hogyan kezelem azt, hogy nyilvánvaló vezetői ajándékaim mellett mégis "jó feleség" igyekszem lenni?

Nagyon egyszerű a válaszom, talán rövid is lesz, minden teológiai magyarázatba való elmélyülés nélkül:

1. Hiszek abban, hogy Isten minden nőt elhívhat, és személyre szabott egyedi terve van mindenkivel, amellett, hogy elsődleges a családi és otthonteremtő szolgálata (függetlenül családi állapotától, mert pl.lelki anyasággal is lehet ezeket tenni).
2. Hiszek a Bibliának, ami azt írja, hogy a vezetés (inkább szervezés az én esetemben, ha mondhatom egyáltalán) lelki ajándék, sokszor személyiségtől és nemtől is függetlenül. Időszakosan vagy hosszútávon is kaphatja valaki.
3. Hiszem azt, amire édesapám tanított többszöri beszélgetéseinkben, mert ebben is igaza volt: "Lányom, nem vagy buta. Soha ne szégyelld. Légy egyenes. Ha egyszer is talpraesettséged manipulációra használod, különösen férfiakkal szemben, elveszíted okosságod értelmét és nőiességed is lassan elveszted. Maradj ösztönző, őszintén inspiráló. Ha megfogadják vagy éppen elutasítják, már nem a te felelősséged. De te mindig légy őszinte és szelíd (megzabolázott erő). Még akkor is, ha ez félelmetesnek tűnik. Ha megismernek, úgyis rájönnek, hogy erősséged a gyengeségedből, s az Istentől kapott nőiességedből fakad".-ha nem is szó szerint, de ez volt tanítása.
4. Hiszem a Bibliát, s az isteni rendet, hogy az autoritás a férfié. Nem csak a gyülekezetben, hanem otthon is. Tapasztalom is már jó ideje, hogy ez óriási védelem, ezért eszem ágában sincs "uralkodni". Nem éri meg a pillanatokért. Isten ezt így rendelte és kész. Így működik jól és kész. Így vagyok boldog és biztonságban én is nőként és kész! :)

S nem utolsó sorban, Isten adott egy olyan férfit nekem, aki volt olyan "domináns", hogy nem félt a kívülről erősnek látszó lánytól, hanem elém állt, hogy vezessen. Nem fél azóta sem a legjobb barátjának tekinteni, társként, gyengébb erősségeként mindig mellette tudni, hanem együtt harcoljuk meg az egymásra hangolódást az isteni rend szerint. Mert a fenti sorok munkába kerülnek a gyakorlatban! Sok munkába...de élvezzük is gyümölcsét, hiszem ennél még jobban is... S közben ott a félelem a szívemben, mint mindig amikor azt érzi, hogy "áll az ember". Kérem a kegyelmet, hogy el ne essem... Mert mi az, amit nem kaptunk volna? Mindent Tőle. Ezért próbálom mindig hirdetni a megtérés lehetőségét, mert ez a titka mindennek.Férfi és nő viszonyában is ki munkálja ki az alázatot, a megbocsátást, a működő rendet?! Én nem tudnám...

Még ezeket eddig nem fogalmaztam meg, talán most sem sikerült igazán, de mégis, hátha segíthettem. Kérdéseket személyesen most is szívesen fogadok.
Mert a gyakorlat az hosszabb és személyesebb választ kér...

Egy igazi nő három fontos tulajdonsága

"Erő és méltóság árad róla, nevetve néz a holnap elé."

1.       Erő.

Nem az az erős nő, aki nem gyenge. Az az erős nő, aki gyengén is erős.

Önzetlenül ad és szeret, ebben rejlik gyengesége és erőssége egyszerre. Nem adja fel, ha nehéz, hanem látja a célt és segítséget kér a Jó Istentől és másoktól, ill. feladatait megosztja. Szorgalma nem lankad a fizikai erejével, hanem megtalálja kreatívan a feladatát az életben, küldetését nem felejti a materialista világban sem….és rendszeresen tud lazítani és pihenni. J

2.       Méltóság

Minden nő szép! Isten teremtménye. Mint a Királyok Királyának a leánya. Ez a méltóság belülről fakad és a tisztaságból. Nem függ túlságosan a környezetétől, a divattól, a néhány plusz centitől vagy egyéb „hiányosságoktól”, mások dicséretétől vagy elmarasztaló véleményétől.  Céllal született ilyennek kívül és belül. Ezt békességgel akkor tudja teljességgel elfogadni, ha Jézus Krisztust megismerve személyes kapcsolatba kerül Teremtőjével.  Ezzel a méltósággal kellene élni minden nőnek, ha küldetése csúcsán forgolódik, s akkor is, ha olvas egyedül egy sarokban, vagy éppen földet mos, krumplit hámoz, a gyerekeket rendezi. Ez a méltóság vagy annak hiánya árulkodik a nőről, ahogyan jár, beszél, ül, öltözik, az illemet gyakorolja. Az igazi szépség a méltósággal adatik. S ez nem téveszthető össze a büszkeséggel, hisz soha nem zárja ki az erőt,  a feltétel nélküli szeretetet, az önfeláldozást…

3.       Derűs hála

Igazi pozitív hozzáállás, életfogytiglan derűlátás emberileg lehetetlen. Nőknek is, akik mindig jobbat, szebbet és többet kívánnak….Jó is, ha hálás  szívvel többre, fejlődésre vágyik.  De a Jó Isten, ha kérik tőle,  a gyermekeinek nem csak az Élet szeretetét, hanem a „mégis öröm” ajándékát is nyújtja. Amely felülemel a mán, látja a jövőt, és nevetve néz elébe.

Légy te is a Király leánya!

Hogyan?! Szívesen elbeszélgetek ezekről személyesen is jövő héten a Hargita Táborban, az ifjúsági héten, vagy csak  írj, bátran. Udvarhelyiek előnyben! :) 

tisztes távolság

 (ez a kép azért kedves, mert a lányom most is így ragaszkodik az apjához, meg hozzám is, de képet a mostaniról nem teszek föl... :) )

Lassan a két nagyobb gyermekünk mintha a tini éveik vége fele közelednének. Jelentem: kibírható, és nagyon élvezhető! :)
 Mindig vágyam volt, hogy tini gyerekeinkkel ne szakadjon meg a kapcsolat, váljunk ezekben az években jó barátjukká,de ne kelljen nekik kölcsönösen a szülők terheiből átvenni, a kölcsönös tisztelet is erősödjön...ahogyan én is tapasztaltam tini éveimben. Egyre inkább különleges ajándékként élem meg a szüleimmel való kapcsolatot, még ha nem is volt tökéletes, de szeretnék minél többet tovább adni az enyéimnek belőle.
Egyszerűen két gondolatot fogalmaztam meg a tapasztalatból:
-kicsi korban a szülő kell tanítsa a gyermeket a "tisztes távolságra". Pont amikor leginkább kialakul a kötődés? Igen, ebben az időszakban kell megtanulja minden gyermek engedelmességgel is szeretni a szüleit és tisztelni őket! Ez a szülő felelőssége. A férjem elől járt ebben, jó volt követni, összefogni.
- tinikorban a szülő kell megtanulja a "tisztes távolságot". Engedni a gyermeket "ki-kirepülni", nem csak, amikor már elhagyja a szülői házat. Tisztelni a  felnőtté válás időszakában, s mégis előtte járni. Barátként beszélgetni, mégis mértékkel osztani meg dolgokat: ő sem kell mindent elmondjon, hisz bízom benne... és még sincs titkolózás. Nyíltan állunk egymás előtt. Szülőként még inkább figyelnem kell, hogy mivel terhelem meg ebben az őszinte barátságban.

A KULCS MINDKÉT IDŐSZAKBAN A KOMMUNIKÁCIÓ. Kicsi korban kell megalapozni, mondom úgy, mint akinek két kisebb gyerek is van. Élvezet legyen a gyerekeinkkel való beszélgetés! Semmi sem butaság, kicsinyes, értelmetlen abból, amit közölnek, kérdeznek. Nincs tabu! Ha ezt a kapcsolatot értékként munkáljuk és ápoljuk, tini korban is a legjobb eszköz a jó kapcsolat helyreállítására: újra meg újra. Mert kérem a viharok ilyenkor jönnek, de el is mennek, hála Istennek. Nem elég ekkor kezdeni a beszélgető viszonyt, de nem túl késő.  Sokat imádkozom a gyerekeimmel való jó beszélgetésekért. Mindegyik ajándék.

Aztán eljön az idő, amikor teherbíró felnőttként barátok maradunk, amilyen minőségben a Jó Isten megajándékoz ezzel, úgy szeretném elfogadni. De édes szüleinek mindig megmaradunk.
Persze, tisztes távolságban! :)

 (ez a kép meg azért tetszik, mert a fiam örökölte az apjától azt, hogy nagyon meg tud nevettetni. Sokszor sikerül nekik.)

Hagyjuk sírni a csecsemőt?

Sok cikket látok mostanság megosztva a közösségi oldalakon a témában. Emlékszem, hogy régen azt mondták, már pici korban jó vigyázni, hogy a gyerek nehogy elkapjon. Pici baba, de van esze... ne járjon túl a szülő eszén, ne kapassuk el!... s ehhez hasonlók. Manapság teljesen az ellenkezője van hirdetve. Ha hagyod sírni s magától elaludni, ha nem hordozod, ha nem vagy folyton vele s mellette, nem alakul ki egészséges bizalom, kötődés szülő és gyerek között. Emiatt is látok elég sok bűntudattal küszködő, kimerült, "csak a gyerekének" élő anyát, aki mindent megtesz (éjjeli ringatástól, hordozókendőn keresztül egészen a néhány éves szoptatásig), s mégis úgy érzi, valamit rosszul tesz.
Úgy gondolom, fontosabb a békesség, amit elsősorban ISTEN JELENLÉTÉBEN kap mindenki tartósan, illetve a megfelelő önbizalom és kiegyensúlyozottság ezek között a nevelési elvek között. Úgy írom ezt, mint aki egész életében, s most még inkább ezt kell megharcolnom naponta. Elveim Isten igéjén alapulnak elsősorban, aztán az Istennel való személyes kapcsolaton, amit mintaként próbálok átvinni a gyerekeimmel való kapcsolatra is. Ezért nem esem kétségbe, mikor a különböző cikkeket, tapasztalatokat olvasom (szeretem a pszichológiát:), s még jobban az életpéldákat). Még ha hibáimat is látom, jöhetek Istenhez, aki elveszi terheimet, kipótolja kegyelemből szülői hiányosságaimat (láttam a szüleimnél is működni!), s erőt ad a felismert igazságokat józanul alkalmazni a saját életemre, ami mind a 4 gyerekemmel sajátos kapcsolatot jelent.
Az egyik FB bejegyzésre az alábbit írtam megjegyzésként a témában. Kívánok boldog anyaságot tökéletes helyett! Imádságos szívvel, hittel jól körülvéve...ez nagyon nagyon sokat változtat minden helyzeten!

" én ebben a kérdésben is fontosabbnak látom az anya-gyerek Kapcsolatát, mint a "törvényt"....ők kell összeszokjanak. ismeri egy idő után az anya a gyermeksírás üzenetét, s arra kell ügyelni, hogy ne essen szélsőséges gondolkodásba: vagy csak a gyerek a fontos, s így a végén már a gyerek is szenvedi a kimerült anyát, netalán az eltávolodott apát is...vagy a kényelmes szülő, aki már pici korban szigorral neveli (idomítja?) a csecsemőt, ami ok nélküli, hisz egy csecsemő még nem direkt sír, s nem tudatosan engedetlen, hogy ebből nevelni keljen. minden gyerek és család helyzete más (hányadik gyerek például...ha van kicsi és pici gyerek is, melyikkel alszik el az anyuka? valamelyik előbb-utóbb sírni fog...), ezért nem szeretem az ilyen meredek tanításokat egyik véglet fele se terelve... nézzük meg a felnövekedett gyerekeit is az elméletet "gyártó" szülőknek. sok elítélt szülőt (bármelyik véglettel vádolva) láttam már felnőtt korában mégis bizalmas kapcsolattal a gyerekével..tehát ez a kicsi kori "sírni hagyni vagy nem" dolog valóban meghatározó, de önmagában nem elég ahhoz, hogy olyan súlyos hibát kövessünk el, illetve hogy garantáltan megalapozza a jó kapcsolatot, kötődést...bárcsak ilyen egyszerű lenne. ennél sokkal fontosabb nem mellőzendő nevelési elvek kellenek hozzá...az elérhetőség is például sokkal fontosabb később, mint éppen csecsemőkorban..."

szellemi táplálék gyermekeinknek

Mielőtt a gyerekek iskolába mennek, reggeli alatt olvasni szoktunk nekik a Bibliából, áhítatos könyvből.
Kisiskolás gyerekeknek szívből ajánlom az "Olvassuk együtt a Bibliát!" c. áhítatos könyvet. Nagyon szeretem, mert rendszerezett tanítás, a gyerekek fejében kronológiailag is helyretéve a bibliai eseményeket, nagyon gyakorlatias üzenetekkel a magyarázatban. (sajnos, nem tudom, hol kapható jelenleg...Parakletos?). Utána könnyebben imádkoznak saját szavaikkal, mert érthetővé vált az ige számukra.
A másik füzet a GYEK kiadásában megjelent füzet (4 van összesen). Azt a gyerekeink személyesen, egyénileg használják, igazi lelki táplálék, az alapigazságokkal, tanítványozás céljából is.

UI. Szeretem a csodaklikket is...ha már számítógépeznek a gyerekek... :)