barátság és szerelem

"A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé." Hamvas Béla

Teszt: mennyire önálló a gyermekem?

Néhány kritérium, alapvető elvárás alapján, ami néhány területet illet csupán (nem magam találtam ki mindent, innen-onnan olvastam én is, ami megmaradt bennem a saját tapasztalat alapján is, leírtam. Ki lehet egészíteni). Természetesen, ez átlagosan érvényes a gyerekekre, minden gyermek, család különböző és egyes területeken normális az eltérés. Ez csupán irányadó kis önvizsgálat:) :

3 éves korára: eszik egyedül, fogat mos, mosakodik segítséggel, segít eltenni a ruháit, játékait, felöltözik egyedül is, ha kell. Óvodában, vasárnapi iskolában elmarad egyedül és rövid ideig figyelni tud. A családi áhítaton már ő is aktívan részt vesz, figyel, imádkozik segítséggel.

5 éves korára tudja teljes nevét, lakcímét, a telefonszámot. Segítség nélkül öltözik, kisebb segítséggel tisztálkodik, használja a fürdőt egyedül, a szennyest kiviszi, elteszi a ruháit. Megtanulja, hogyan kell segítséget kérni veszély esetén, kit s hogyan kell hívni.Segít leszedni az asztalt. Saját háziállatát gondozza, eteti. Összejöveteleken, kulturális programokon már nyugodtan részt lehet venni velük, kisebb segítséggel (lefoglalással) csendben végig ülik az alkalmat.

7 éves korára hideg ételt tud készíteni magának, pl. kenyeret ken, ha úgy szükséges, önállóan fürdik. Leszedi az asztalt, mosogatásban segít, megveti az ágyát, segít a bevásárlásban (ki- és bepakolás), segít a főzésben, az alapvető tisztítószereket és eszközöket ismeri és tudja, hogyan és kinek szabad azokat használnia. Könyveit ismeri, vigyáz rájuk. Az istentiszteleteken már aktívan is részt vesz.

9 éves kora körül tanul meg vigyázni a holmijára, összehajtja például a ruháit, elteszi a biciklijét, hangszerét...Egyszerű vásárlással elboldogul (a visszajárót is meg tudja őrizni, beosztja a kapott pénzt s vigyáz rá). Egyszerű ételt el tud készíteni recept alapján némi segítséggel. Saját házimunkáját már felelősséggel végzi, mint viráglocsolás, kivinni rendszeresen a szemetet stb. Személyes higiénia egyre tudatosabb. Egyszerű telefonhívást, üzeneteket kezelni tud a család számára is. Saját bibliája van (nem tabletről, okostelefonról beszélek..:).

13 éves korára ágyneműje, saját szobája tisztán tartása már az ő felelőssége. Tudja használni a mosógépet, tűzhelyt. Főzni, sütni, vasalni tanul. Kisebb barkácsolásra, egyszerű varrásra képes. Rövidebb időre vigyázni tud kisebb testvérre, kisgyerekre (Ez lányokra érvényes! Ebben a korban fiúgyermekre ne nagyon bízzunk gyerekfelügyeletet. Serdülőkorban a lányoknál az anyaösztön erősödik, fiúknál más.). A nagyobb takarításban önálló feladata van hétről-hétre.Egy napra el tud maradni otthon egyedül.

14 évtől 18 éves korig - képes kitakarítani az egész házban, ha kell (!). Érti a porszívó s egyéb háztartási eszközök működését  (kicseréli a porzsákot pl.). Mosástól-vasalásig, ruha összehajtogatásig elvégzi a feladatokat egyedül. Tud főzni bizonyos alapvető ételeket egyedül is. Az esetleges gyógyszereinek használatát is rá lehet bízni.Kicseréli a villanykörtét, egyszerű bakácsolási technikákat ismer, tanul, sőt az autónak is alapvető karbantartását ismeri (esetleges plusz kerék hol található az autóban, hogyan kell kicserélni, hogyan kell tankolni, egyszerűbb autómosást, takarítást egyedül is el tud végezni). Ruhát tud vásárolni (turkálni:) magának, a zsebpénzét megkeresi és felelősséggel teljes beosztással, kimutatással költi el, legalábbis ezt tanulja :). Fogorvoshoz egyedül jár, megtanulja a hivatalos papírok kezelését. Családi áhítaton kívül személyes áhítatot is tart magának, ha személyes hitre jutott.


UI. Udvarhelyieknek:

MINDEZT HOGYAN TANÍTSUK MEG A GYEREKEINKNEK?

Erről lesz szó pénteken baba-mama körön, és még egyéb gondolatokkal is készülnek. Hozzátok ti is tapasztalataitokat, ötleteiteket, s a bevált eszközökből is lehet hozni bemutatót. Pl. jutalmazó rendszert (piros pontok pl.), ami a házi munkák elvégzésére segíti a gyerekeket stb.

(Az önálló tanulásra nevelést most nem említjük, mert az külön téma lesz, amikor egy iskolapszichológus is vendégünk lesz.)

a bocsánatkérésről

Kicsi koromban édesapámat láttam először bocsánatot kérni. Nekünk, gyerekeknek, tanítani kellett a bocsánatkérést. Valahogy úgy volt, hogy odamegyek a másikhoz, a szemébe nézek és azt mondom: „Kérek szépen bocsánatot, többet ilyent nem csinálok.” Legalábbis törekszem... Ez egyáltalán nem ugyanazt jelenti, mint amikor azt mondjuk, hogy : "Ó, ne haragudj, kérlek..." s hasonlók. A bocsánatkérés magunkról beszél, s nem a másikról.

Ma is tanulni és tanítani kell a "hogyan"-t. Azért is fogalmazom meg ezeket a gondolatokat, mert nekem még sokat kell tanulni... Félünk, hogy a bocsánatkérés gyengeséget mutat, pedig pontosan az ellenkezője az. Továbbá, még ha van is alázat, van aki nem tudja, hogy azt szavakban is ki kell mondani. Nem elég tettekkel bocsánatot kérni, vagy úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A bizalom is sokkal nehezebben épül fel, ha nem mondtam, hogy a jövőben nem szeretném újra megismételni. 

A bocsánatkérés akkor hiteles, ha:

-kifejezi, hogy ŐSZINTÉN sajnáljuk, BÁNJUK, amit tettünk

-ha felvállaljuk a tettünket és elismerjük a mi hibánkat, anélkül, hogy bocsánatkéréskor a másik fél részét szóvá tennénk

-ha készek vagyunk JÓVÁ TENNI, amit elrontottunk (hogyan fizethetném meg a kárt, hogyan segíthetnék, hogy begyógyuljon a seb?)

-”többet ilyent nem csinálok” jelentését átadni, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a jövőben ez ne forduljon elő. "Nyitott vagyok arra, hogy figyelmeztess, ha újból ilyen irányba haladnék."

- szavakkal is elmondani a fentieket. Ugyanakkor azt is elmondani, hogy fontos nekem a kapcsolatunk, s nem csak azért kérek bocsánatot, hogy békességem legyen (s ÉN jól érezzem magam), hanem, mert szeretném, ha együtt haladnánk az életúton, amennyire lehet.

KÉRLEK SZÉPEN BOCSÁSS MEG. VÉTETTEM ELLENED. - ezt a hat szót, hányszor mondtad ki életedben már így? Kinek? Ma ezen a szeretetteljes szerdán is kimondhatod, leírhatod valakinek. Lehet, várja... és még nem késő.

Ja, és soha nem az kezdi a bocsánatkérést, aki a vétkesebb, hanem az, akiben ERŐsebb a szeretet. :)

nem mindenki született bátorító.

a szavainknak nagy ereje lehet, ha a bátorítást
1. egyszerűen tesszük, nem más hangszínnel, túlzott hangsúllyal. egyszerűen, őszintén és egyenesen. akkor igazi, ha önmagunkat adjuk ekkor is. nem nagy és szép szavakra van szükség, hanem a bátorító igazságra.
2. hitelesen adjuk át. igazán a lényegre mutatunk és nem általánosságokban fogalmazunk. konkrétan utalunk a jó cselekedetre, jellemvonásra, ami tetszik nekünk, ami példa számunkra. érdek és félremotiváltság nélkül. nem csak annak, aki megérdemli vagy aki nagyon bátortalan. kötelességünk az elismerés, a bátorítás. a másik félnek a felelőssége, hogy hogyan bánik vele. kivéve a kicsinyeket, akiket óvnunk kell: gyermekeinknél nagyon fontos, hogy ne a teljesítményt, hanem inkább az erőfeszítést, jellemvonást hangsúlyozzuk ki. ugyanakkor konkrétan mondjuk ki mit értékelünk. a csak "ügyes vagy" helyett, inkább valahogy úgy, hogy nagyon jól sikerült most ez a munka neked. az előbbi rajzod is szép volt, de most sokkal jobban kidolgoztad (kivéve, ha nem így történt:). a "szép vagy" helyett: nagyon jól áll neked a barna szín, kihangsúlyozza a szelíd barna tekinteted. másnak a ragyogást a kék :) így megtanulják, hogy a külső tulajdonságok is a belsővel érvényesülnek és azt is, hogy minden emberben van szép! a férj bátorítása sokszor a teljesítményre összpontosul, hisz a férfiak "szeretnek valamit letenni az asztalra", és jaj annak az asszonynak és családnak, aki ezt nem látja, nem értékeli, mert még megteszi más (anyós, harmadik személy), és csakis magának árt az az otthon, ahol nincs hálaadás Istennek, "csodálat" és megelégedés.
3. mindig a bátorított maradjon a  fókuszban. sokszor egy őszinte dicséretet is úgy hárítanak el, hogy: ó, te beszélsz, te sokkal jobban tudod, a tied sokkal inkább...stb. ne essünk abba a hibába, hogy ezután magunkról kezdünk beszélni, akár védekezésként is. ne felejtsük: a bátorítás nem rólunk szól. inkább fordítsuk vissza a szót: most rólad van szó. hála érted azért, hogy ilyen vagy, hogy most ez sikerült neked. te is hálát adhatsz Istennek velem együtt. örüljünk együtt! :) erre általában válaszként nincs már csak szeretet és csend.

Nagyon vigyázzunk a hitelességre. Ha valaki például az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, az nagyon érti is. Nagyon hamar felfogja, ha visszaélnek vele és hízelegnek, vagy félremotiválnak. Ne tévesszen meg, ha ezt nem jelzik mégsem, hanem szeretnek. Gyerekeink is ilyenek, de a szívük mélyén tudják, hogy igazán csak használjuk a dicséretet és nem a kapcsolatunkról szól. Akkor pedig elvész a bizalom és a szavak nagyon nehezen nyeri vissza erejüket.
A bátorításban való fukarság ("netán elbízza magát", "úgyis tudja, az én szavam nem sokat nyom a latban", "úgyse számít neki" okokból) legalább annyira káros, mint az előző hiba. Itt is érvényes az, hogy ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Természetesen, úgy jó, ha a helyes világos mércével együtt jár.
Adjon Isten ma is súlyt és erőt a szavainknak, hogy azok bátorítsanak, felemeljenek, vagy akár tudtunkon kívül "eleven szenet gyűjtsenek mások fejére". A rosszat is jóval győzzük meg!
Hiszek ebben annak ellenére, hogy néhányszor csalódtam már a szavakban!
"Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak." Efézus 4:29

Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy pl. a Fifty Shades of Grey és ehhez hasonló könyv, illetve film egyáltalán téma a keresztények között. Ha valaminek az illata már kétes, nem fogom még csak kipróbálni sem. Nem láttam a filmet és nem is nézem meg még az előzetest sem. Elég volt egy terapeuta és egy keresztény ember véleményét olvasni (így hallottam róla először) illetve néhány képet látni. Nem azért mert prűd lennék; fájdalommal hallgattam egyik keresztény nőt, ahogyan a másikat illette a tartózkodása miatt.

 Miért akkor?!

Emlékszem, hogy volt időszak, amikor olyan közösségbe jártam gyakori rendszerességgel a munkám miatt, ahol nagyon trágár és obszcén szavakkal kommunikáltak, a káromkodást beleértve. Próbáltam immunis lenni, mivel úgy gondoltam, nem volt jogom és lehetőségem sem változtatni a helyzeten. Egy idő után már nem zavart máshol sem annyira, ha valaki elejtett egy trágár szót. Már egy-egy filmben sem tűnt fel. „Ez a mai világ!”- sóhajtottam fel. Magamat vigasztaltam, hogy én úgysem tenném meg. Egyszer csak rajtakaptam magam, hogy egy stresszes pillanatban, az „odaillő” káromkodás hangzott el a gondolatomban. Kicsit megijedtem, aztán ismét próbáltam megnyugtatni magam, hogy „véletlen” volt. Isten gondoskodott arról, hogy egy tanítást halljak nemsokára, ahol egyik kedves ismerősöm az Isten nevéről és szentségéről beszélt, majd megosztotta azt, hogy hogyan ment át egy bizonyos folyamaton, miután egy napon döbbenetes módon tapasztalta, hogy az általa szeretett és tisztelt  élő, egy Isten nevét nem csak hiába, hanem mások által használt káromolt formában is kiejtette. Azonnal láttam, hogy én ebben a folyamatban hol tartok. Istenhez fordultam, és azért kértem legjobban bocsánatot, hogy könnyelműen felrúgtam azokat a határokat, amelyek a lelkiismeret megszólalása által védtek a bűntől.  Imádkoztam, hogy az illető társaságot kerülni tudjam, mert van, amikor jobb elszaladni a bűntől, ha nem tudunk szembeszállni vele. Időbe került, míg az Úr Jézus elvégezte tisztító munkáját az elmémben, s megzabolázta a nyelvem is, a „véletlentől”, amitől nagyon féltem. Azóta kerülöm az olyan filmeket is, amelyek talán szépek, de nyelvezete újból rongálná a „várfalat”, amelyet az Ellenség ellen építget bennem Isten szava. Sokszor mérlegelem egy ártatlannak, szépnek tűnő dal, könyv, film kapcsán, hogy megéri-e a „szépsége”, azzal szemben, amennyit rombol bennem az erkölcsi várfalon a szabad gondolkodása, nyelvezete?! Hálát adok, ha még vannak barátaim, nem beszélve a fiatalokról, gyerekekről, akikkel tudunk elpirulni és zavarba jönni… Ilyenkor igyekszem bennük megerősíteni szavakkal is ezt a várfalat.

Sokszor elég a kép, a szó, nem beszélve a fent említetthez hasonló filmről, amely kinyitja a Kaput az ellenségnek. Azután már csak pillantok kérdése a várfal leomlása és gyakorlatban megtörténik, amiről azelőtt azt hinné az ember, hogy vele az SOHA nem történne meg. Így mennek tönkre a házasságok, így tör be az ellenség a várfal hiánya miatt az életünkbe, aki „csak azért jött, hogy öljön, romboljon és pusztítson”. Krisztus azért jött ezzel ellentétben, hogy Életet adjon.

Van „kíváncsiság”, mely egészséges tudásszomjhoz vezet, és feltétele a kapcsolatokban való gazdagodásnak, és van kíváncsiság, amely bűnt szül, romláshoz vezet.

Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.

Péld 25:28

Ne nézzetek, hallgassatok meg mindent, ami népszerű! És ne is osszatok meg mindent, ami inkább felkelti a kívánságot sokakban, mint határozottan intene a bűntől...sokszor nem elég a negatív vélemény a pszichológusok, szakemberek részéről, hogy tartózkodjon egy keresztény fiatal!

Ha pedig téma körülöttünk, és az káros és a “halál illatát” terjeszti, legyünk bátrak szembeszállni a közvéleménnyel! 

Még valami: Legyen szűrőszoftver a számítógépeinken, a "kütyükön" (pl. amiről itt olvasunk) , legyenek elveink otthon az internet használatával kapcsolatosan magunk és gyermekeink védelmében is. Ezek is a várfalak megerősítésére vannak.