Mikor
nagyon fiatal lány voltam a Sissi film lett a kedvencem, természetesen a hercegnő miatt, de a Ferenc Józseffel való kapcsolat is jót
nyomott a latban.
Férjhezmenetelemre
a példképből már csak a “kalapja” maradt Sissinek, amit fel is tettem a menyegzőnkön.
Van, hogy a
lányok, akikkel együtt álmodom a jövőt, imádkozom értük, bemutatják a leendő
társukat nekem még a “love sztori” elején. Ha csak a fiúval állok szóba egy
pillanatra, megkérdezem, miért akarod ezt a lányt? Sokan válaszolják fülig érő
szájjal, hogy azért, mert csak vele
tudom elképzelni a jövőm, csak mellette vagyok boldog, szeretem tiszta
szívemből és hasonlók…. Erőt veszek az örömen, amit érzek én is, és higgadtan,
röviden válaszolok ilyenkor, hogy EZ MÁR PEDIG NEM ELÉG! Több esetben
folytatódott a beszélgetés és szívére
kötöttem a fiatalembernek (a lánynak már előtte sokszor elmondtam), hogy csak
akkor kösd össze az életed a nagy Ő-vel, ha meggyőződtél, hogy Istentől van a
kapcsolat és arra kaptad, hogy te tedd boldoggá őt. Ha kész vagy azért élni
ezentúl, hogy ő boldog legyen melletted s azzá váljon, akivé Isten akarja
formálni! Értelemmel könnyű ezt is elfogadni ilyenkor, kimondani majd az
oltárnál, de egy egész élet ott áll majd a gyakorlatra, amikor a szívünk és
egész lényünk az önzés diktálta szeretetre vágyik. Minden nap harc elfogadni
ezt a nagyszerű ajándékát Istennek, ami nem csak azt jelenti, hogy kész vagy
meghalni is érte, ha kell, hanem életed adni érte minden nap (“társért élt élet”),
minden körülményben. Van, hogy nehéz,
van, hogy nagyon könnyű, de csak így éri meg szeretni. Akkor, ha visszaragyog
is a szerelem, sokkal erőteljesebb, mint ha csak adok-kapok szeretet lenne.
A férjem
sokszor úgy fogalmazta meg házas alkalmakon, hogy egyszer rájött röviddel
házasságunk után, hogy nagyobb harmónia is lehetne közöttünk…ha nem azért
lennék mellette, hogy kiszolgáljam, segítőtársa legyek, hanem hogy ő szeressen
előbb szolgáló szeretettel. Ugyanerre kellett rájöjjek én is, mert ha
értelmemmel vallottam is az igazságot, az önzés
nagy Úr! ( És ez mindannak ellenére, hogy egymásba fülig szerelmes a pár...:)
“Sissi” példaképként jó, hogy az ember
lánya megerősödjön abban, hogy fontos, értékes (az apjának is), hogy nagyszerű,
hogy nőnek született! De könnyen elronthatjuk lányaink életét, ha hercegnői
önző mivoltukban erősítjuk meg a szolgáló szeretet helyett. Édesapám és más is
sokszor figyelmezetett, ezért amikor a kemény gyakorlat eszembe juttatta a
tanultakat , kicsit könnyebb volt megadni magam. Nagy áldás, ha egy pár
életében egyszerre történik ez a felismerés, ennek a tudatosítása a
gyakorlatban is. De ha nem így lenne, sem kell csüggedni. Hisz mindenkinek egy
egész élet van a szeretet gyakorlására. S elsősorban nem azért, hogy visszaragyogjon,
hanem mert egyszerűen Isten kimunkálhatja érzés szintjén is, hogy jobb adni,
mint kapni!
Nem rég a
lányaimmal is sor került a Sissi filmre (nem is egyszer). Hirtelen megjegyzi az
egyik: "Édesanya, te mintha itt hasonlítanál rá!" -mutat a kalapos képre… Felnevetek. "Ó, az régen volt!" Erre ő:
-
S
én? Én hasonlítok egy kicsit?!
-
…
A témában
egy nagyszerű cikket olvastam. Megéri időt szakítani rá:
http://keresztenycsalad.blog.hu/2014/06/17/a_lista_amely_megmentette_a_hazassagom
