"fekete, de szép!"

Láttam romákkal, cigányokkal foglalkozó embereket, misszionáriusokat, lelki vezetőket, alapítványokat. Sokakat egy idő után reménytelenül, vagy éppen csak szalmalánggal (elhívás helyett munkahelyként, ill. félremotiváltan- mikor melyik karitatív tevékenység a “menő”… )

Néhányat nagyon hitelesen , kitartóan, sok szeretettel, szenvedéssel és eredményesen is. Miközben magamnak is harc, hogy hogyan segítsek, amikor erre alkalom adódik, hosszú ideje figyelve azokat, akik közöttük dolgoznak, rájöttem arra, hogy a roma misszió is akkor hatékonyabb, ha akik segítenek, szolgálnak feléjük:
-Istennel teszik az egészet nem csak Istenért vagy a cigány népért

- a szívüket is adják, nem csak a szellemi és anyagi támogatást (elfogadják, befogadják és szeretik a cigányokat értelemmel, érzelemmel és hűséggel)

- az anyagi javak előtt sokkal előbb az időt és energiát szánják oda az életükből, hogy segíteni lehessen. Talán több időt kér egy roma személy mentorlása, mint egy másé. Együtt kell dolgozni, hogy elsajátítsanak bármilyen képességet, vagy egy életbölcsességet megértsenek. (pl. Nem elég előadást tartani a higiéniáról, hanem velük együtt kell takarítani, főzni vagy bármilyen egyéb munkát is végezni. Nem elég az erkölcsi tisztaságról sorozatot tartani nekik, hanem kell látniuk valaki életéből, hogy az hogyan éli meg! Egy néhány nap alatt, amit közösen tölt el az ember velük, sokkal több szellemi értéket is átadhat, mint 101 női kör alatt.)

- közösségvállalás velük -ha nem is rendszeresen, de nyitott kell legyen őket is vendégül látni az otthonukba , ha erre is sor kerül, még ha ez nem is rendszeres gyakorlat, természetesen.

- az anyagi javaikat is felajánlják a bölcs segítségnyújtásra (nem biztos, hogy ezt direkt módon kell tenni, de áldozni a saját anyagi javakból és nem csak a máséból igenis kell!)

Talán többet elérhetnénk, ha minden hívő ember „örökbe fogadna” egy roma személyt úgy, hogy kitartóan „gondját viseli” lelkének, imádkozik érte, felvállalja a kapcsolatot vele és segít neki hosszútávon. Többet jelentene, mint néhány embernek „kiszállni” és csomagot osztani, missziós hetet, konferenciát szervezni közöttük. Természetesen, jó, ha ezek is vannak, de a magam féléknek (akikre nem bízott még Isten egy egész ilyen közösséget, missziós területet) kívánom, hogy miközben a távoli éhezőket segítjük, vagy elítélünk egy nemzetet, nyissuk meg a szívünket csak egy, egyetlenegy ilyen felnőtt vagy gyerek előtt, aki közelebb lakik talán hozzánk, és ne csak karácsony idejére. Élet-kapcsolattá válhat. Egy lelket mentettél meg ugyan, de ő megmentheti az egész családját és hatással lehet egész  generációjára.

Segítsünk és szeressünk tiszta szívből!