három könnyen elérhető eszköz tinédzserek neveléséhez

az együtt olvasott könyv   (no, nem muszáj egy időben tenni:)
az együtt  nézett film
az együtt hallgatott zene

óriási lehetőség a beszélgetésre, az értékek, elvek, vágyak megfogalmazásához. s nem utolsó sorban a hibáink felismerésére, beismerésére. mindig szerettem a tinikkel! s most van 2-3 a házban is.
szedd  össze magad, mutter!

anya, mother, mutter és társai

Azon gondolkoztam, hogy egy mentori kapcsolatban ki igazán a kezdeményező?
Első terhességem idejében távol éltem szüleimtől, rokonoktól. Vágytam egy dúlára (dúla: Olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a várandósság idején, a szülés alatt és utána is.) Akkoriban nem volt  még internet szolgáltatás otthonra, mobiltelefonunk sem. Hálás vagyok érte. Mert így kutakodtam a személyes kapcsolat után. Imádkoztam is érte. Pár hónap után egy szentegyházi asszony, talán nem is tudatosan, de a dúlám lett. Mert látta, hogy sok a kérdésem, bátorításra van szükségem, és ő nem tagadta meg azt, amivel segíthetett. Nem találkoztunk sokszor, de az a néhány alkalom, amikor a szülés is szóba került, mérvadó volt abban, hogy az első szülés után (ha bár nehéz volt és hosszú), az első szoptatási hónapok után (ha bár sebbel és lázzal járt) még vágytam szülésre, szoptatásra is a gyerekáldás mellett.

Aztán ott volt a nők között végzett szolgálat. Itt nem kerestem olyan kétségbeesetten, mert ott volt édesanyám, anyósom, akik jó példaképek voltak, és a szolgálataikra jobban emlékeztem, mint a terhességeikre:). De milyen jól esett, amikor találkoztam olyan idősebb nővel (nem csak lelkipásztor feleséggel), aki kitárt szívvel és karral fogadott. Túl látott azon, aki éppen akkor voltam, és reménységgel tekintett velem együtt a jövőbe, látni akarta azt, akivé az Úr még formálhat. Így szárnyakat kaptam. Van, aki lelki anyámmá is vált az idők során: imádkozott velem, bátorított, tapintatosan, de tanított, gyermekeimet unokáiként szerette, ha kellett tésztát gyúrt nekem vagy éppen megtanított, hogy kell házi ételízesítőt készíteni (a gyerekeimmel készítette el nekem ajándékba-milyen találékony tanítás!). Természetesen az ilyen mentornak a saját példája beszél a leghangosabban.
Tehát ki kezdeményezzen?
A szívem eddig is nyitott volt, de talán még bátrabban kitárom a karjaimat ezután...

A Titusz 2:4 (Hasonlóképpen, tanítsd az idõsebb asszonyokat, hogy tiszteletre méltóan viselkedjenek, ahogy ez Isten népéhez illik. Tanítsd õket, hogy ne mondjanak senkirõl rosszat, és ne legyenek részegesek! Inkább másokat is tanítsanak a jóra. Arra neveljék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék a férjüket és gyermekeiket,legyenek megfontoltak, tiszták, otthonukat tartsák szép rendben, legyenek kedvesek, és engedelmeskedjenek a férjüknek, hogy ne hozzanak szégyent arra a tanításra, amit Istentõl kaptunk.) az Eszter folyóirat következő számának témája is...

Felette nagy titok...

A házasság  egyik titka, hogy a házaspár nem csak vágyik és dolgozik azon, hogy a kapcsolatuk egyre szebb legyen, hanem örül annak, amit már elértek. És megélik az ünneplés pillanatait.
Miért van az, hogy csak az első évben számolják a hetes-hónapos fordulókat is? Mondjuk, nem muszáj addig sem a boldogsághoz. De lehet egy napot, bármelyiket(?) csak úgy, évfordulóként megköszönni, lehet megint először megismerkedni, először szeretni, először megbocsátani, és csak utoljára hibát elkövetni.
Mindezért pedig hálát adni a Kegyelemnek és ünnepelni. Ünnepelni  könnyel, nevetéssel, édes falatokkal, néma csenddel, szép beszéddel, érintéssel vagy várakozással.
Hamarabb kezdődött az advent nekem az idén. Várom az ünnepet, várom a Vőlegényem!

Kommunikáció alapfokon

1. Ha valakivel beszélgetsz, nézz a szemébe! A szem a lélek tükre. Lásd, hogy kivel beszélsz: jó pajtással, szomorú gyerekkel, kedves bácsival vagy éppen egy fáradt nénivel? Érdekes, hogy elárulja a tekintet. Ne feledd, a te szemed is a lélek ablaka a világra! A vándorló tekintet beszélgetés közben érdektelenséget jelenthet. (Az egyik gyerekem erre körbe forgatja a szemét. "Jaj, bocs, csak kipróbáltam.- mondja:)
2. Jól figyelj a másikra! Ne szakítsd félbe, de ha kérdezhetsz, tudd mit mondott már el s mit nem, így lehetnek tovább vezető jó kérdéseid is.
3. Jegyezd meg a nevét az új ismerősnek! Miközben beszélgetsz vele egyszer-kétszer ismételd még el a nevét, legalább akkor mikor elköszönsz, pl. "akkor viszlát Mónika!" Így rögzül a neve. (Én legalábbis így próbálom a gyenge névmemóriám fejleszteni)
4. Mosolyogj! Az őszinte mosoly ajándék, és megnyitja az emberek szívét és ajkát.
5. Engedd, hogy a másik beszéljen magáról, s ne te... "Róla szóljon az Élet!" (huhh, de nehéz, pedig ez az önzetlen szeretetből fakadó beszélgetés, ami legtöbb esetben visszaragyog, s egyensúlyban tartja a kapcsolatot)....A hívő gyermekeknek, nekünk ez könnyebb, mert Jézustól minden nap kaphatunk elég szeretetet hozzá, ha kérjük!
biztosan folytathatnám, de nekem ennyire futja most az összegezés:D

A kisebbeknek egyszerűbben, a nagyobbaknak kb. így mondogattam a fentieket a héten, mikor arról szólt a beszélgetés elég gyakran, hogy milyen is lesz itt az új városban mindegyiknek új osztályra, új osztálytársakra találni....
Az egyik a fenti pontok "körbejárása" után megkérdezi:
"(S mindezt) MIÉRT?"
Valóban ezzel kellett volna most is kezdeni... mindig is jó céltudatosan iskolába indulni!:)

A kép csak illusztráció:):)

lábmosás nőknek

Jézus tanított erre, amikor a tanítványainak megmosta a lábát. Ma már nincs ez a szokásunk, (pedig néha jól esne, és jól is jönne Románia poros útjait,aszfaltjait járva, mielőtt belépnénk valaki házába:). Ezért ez a cselekedete Jézusnak másképpen nyer ma sokszor értelmet. Édesapám, férjem is többször ezt úgy élte meg, hogy a vendégnek megpucolta a cipőjét. Mire föl akarta volna venni, kész is volt, aki aztán alázattal elfogadta, vagy megköszönte. Ők is mástól tanulták, követték Jézus s tanítványainak példáját.
Nőként, gondolkoztam a héten, miközben a mozgássérült és értelmi fogyatékosok táborozási hetét vezettem, hogy hogyan vezethetnék szolgálva, s hogyan követhetném Jézus példját még jobban, hogyan "moshatnám meg az édesanyák lábát"? Szandát, papucsot nem kell tisztítani... Hát akkor.... ?
Ingyenes pedikűrt hirdettem. Alapfelszerelésem volt a reszelő, a csipesz, a fertőtlenítő, a sarokdörzsi, sarokpuhító krém stb. Miközben előáztatták a lábukat, a kezükkel is végeztem. Persze, ez csak egyszerű kéz és lábáplásnak mondható, de legtöbbjüknek ez is sokat jelentett, hisz nem jártak soha pedikűrre, és ennél több nem is igazán kell nekünk. Miközben a kisszéken ülve a lábfejüket dörzsöltem vagy krémeztem, láttam, hogy mennyire alázat szükséges ahhoz is, hogy elfogadjuk a szeretetet... (Mint annak idején Péternek..."Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." Jn 13:6-7)
De ekkor tudtam szóban megfogalmazni, a "szívesen" szó mellett, hogy igazából nem is nekem kell ezt megköszönni, hanem a bennem lakó Jézusnak, mert nekem nem hobbim a manikűr-pedikűr, soha nem is volt keresetem, csupán Jézus szereti őket most rajtam keresztül. Én nem vagyok képes, sem elég jó ilyesmire.
Gondoltam, ezt itt leírom nektek, azért, hogy ha lehetőségetek lesz rá, ti is ekképpen cselekedjetek! Isten adjon hozzá bátorságot, alázatot, vagy más kreatív ötletet. Higgyétek el, nem ti maradtok meg az emberekben, ha közben meg is valljátok a Krisztust, hanem megvalósul életünk célja:
KRISZTUS MEGDICSŐÜL ÁLTALUNK.
És ennél jobb és szebb nincsen!

"A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.

Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket."