gravitáció a házasságban

ha két ember lelke egymás mellé szegődik ott sok jó történhet. ha Isten vezérli a két lelket egymáshoz, méginkább. de vannak olyan magunkkal hozott vonások is, amelyek általában a gravitáció törvénye szerint alakulnak, ha nem vigyázunk. például én alkatomból fakadóan nem vagyok egy rendszerezett, strukturált valaki, inkább a spontaneitás az erősségem. szüleim nevelték belém, hogy legyen kiszámítható programom például, az most is működik, hála Istennek. ha ez a nevelés hiányzott volna a gyerekkoromból, szerintem káosz lenne az életünk, ill. életem itt Zilahon, egy többnyire kolerikus ember mellett:). tudom, hogy így is kegyelem, hogy nem az, mert Isten tart meg, de ez ma eszembe jutott.

a férjem sokkal inkább szerette a katonásan(!) sorakozó könyveket a könyvespolcon, például. sajnos az idő teltével és "hiányával", inkább én hatottam rá:(. ezért most, hogy ez tudatosult bennem, összeszedem magam, és a könyvespolcokon rendet teszek az irodában. csakazértis:P igaz, még mindig marad a cédék, dévédék tömkelege... azt nem ígérem most!:)

vigyázzunk, ha azt gondoljuk, hogy én majd hatok rá, majd csiszol ő rajtam, majd mellette jobb keresztyén leszek vagy fordítva.... emberileg a gravitáció szokott működni. alapból jobb az elfogadás, és azután kell az ima. esetekben sok ima, hogy a másikat ne lehúzzam, hanem én kapaszkodjam utána, illetve ne lehúzzon, hanem az ima erejével segítsek rajta! ez mindkét lelket felemelheti. erre is mondhatnék egy személyes példát, de ha ismertek minket, gondoljátok azt inkább ti ide:) még jobb, ha a magatok példája jut eszetekbe:D

gyereklogika

Máté oldja a feladatokat a füzetéből. az egyik sorban van 3 gyümölcs és 1 állat. bekarikázza az állatot, ugyanis az az utasítás, hgy karikázd be azt a rajzot, amelyik nem illik a sorba. a következő sorban van 3 lány és egy fiú. látom, hogy az egyik kislányt kezdi karikázni. megbököm, hogy gondolja meg jobban. erre határozottan folytatja, és a másik két kislányt is bekarikázza:D:D:D

este mikor olvasom a petis könyvből a sztorit (amit egy édesanya írt), minden történet után a könyv végére kell lapozni, ahol azt írja a szülők képe alatt, hogy: köszönet a férjemnek a sok sok segítségért. :)

ez a mi kicsi fiunk!:D

ui. a peti könyvben persze találtam már kifogásolnivalót, nem hiteles dolgot is. de kész vagyok ebben a könyvben is a lényeget keresni, mert van belőle elég.

ugyancsak rá gondolva...

-nem értékeli igazán a szeretetünk, mert mindig kivédem a más igazságtalanságától! nem is fogta még fel, mit jelentene, ha nem lennénk neki....

-kiállhatna már ő is legalább egyszer mellettünk, illetve az igazság mellett!

-és mi van, ha csak az egész plusz energia részünkről, ami nem fog érni semmit?

hirtelen eszembe jut az Atyám és én. pont ezeket gondolhatná rólam, sőt! nem értékelem szeretetét eléggé, sok belém fektetett ideje, igéje nem kel ki, nem is vagyok bátor, hogy kiálljak mellette, ahogyan kellene. ő mégis hűséges, feltétel nélkül szeret, és látja, hogy ki lesz belőlem, nem pedig azt, aki még most vagyok.

szóval értitek? ez a könnycsepp bűnbánó csillogása anyáknapján....

hálás vagyok a mai ünnepért is, a mennybemenetelért, mert van Közbenjáróm. nagy szükségem van rá a napokban is. hála! hála. ezért igazán szép a május!:)

anyáknapi ünnepségen

vettem részt pénteken. ritka szép és tartalmas előadás volt. nem túlfűtött, és irreális, inkább sok tanulsággal, szeretettel. mégis, én ennek a gyerekemnek az előadásán sírok, pedig ekkor még nem is voltam fáradt. kérdezi is a drága a végén, kicsit kételkedve, hogy most is örömödben sírtál? nem tudom megfogalmazni-válaszoltam. hát, hát azért, mert szeretsz és kész!-válaszolt magának. igazad van, nagyon szeretlek. szoktam mondani, mikor kérdezgetnek a kismamaságról, hogy őt nem a szívem alatt, hanem a szívemben hordtam, hordozom.

vajon még hány anyáknapját ünnepelek vele? nem várok választ rá, csak megállapítom ismét, hogy az anyaság tényleg elsősorban nem vércsoport kérdése. "szívtől-szívig ajándék" Istentől! és én minden nap kegyelmet, bölcsességet kell kérjek ehhez a szolgálathoz is, hogy jobban tudjak szeretni....

itt pedig egy vers, mindazoknak, akik anyaságukat Istentől kérték és kapták. így Dohi Abigélnek, Dávid édesanyjának is:

Anyaszívűek

Nem a bölcsők szülik az anyákat,
formálhatja őket öröm, bánat…
Vannak anya-szívű asszonyok,
akiknél kisgyermek nem topog,
és ők mégis megérzik előre,
hol van szükség anyai erőre,
bár két karjuk talán ki sem tárul,
az, akit ők titkon átölelnek,
számukra az Isten-adta gyermek!

Szeretettel színig töltött véka:
az anyaszív Isten ajándéka!
Tőle kapott szeretet van benne,
Ő pótolja, ha elég nem lenne!
Azért is jut másénak, árvának.

Isten áldja az ilyen Anyákat!

Lukátsi Vilma

mai tanulság

ma voltam először a szilágycsehi líceumban osztályfőnöki órán. két óra után behívott az igazgatónő egy kávéra. mondja, kérdezte a diákokat, s nagyon tetszett nekik az előadásom a mit jelent népszerűnek lenni (drogok) témában. s milyen jó, hogy a zilahi tanfelügyelőség, az alapítványunk, a szilágycsehi iskolákra is gondolt, stb. stb. kinek nem esik jól a bátorítás?! de egyre méltatlanabbnak éreztem magam, amikor egy megterített asztalhoz hívott, volt ott hideg tál, gyümölcskosár, kávé, üdítők... nem tudtam mire vélni, hogy engem...? és mindenképpen unszolt, és kínált. de ekkor megfordulok, s hát ki áll a hátamnál?! egyik zilahi tanfelügyelő úr. buna ziua!- mondom, értem már, miért részesülök én is ilyen különös kiszolgálásban! mosolyog az inspektor, s mondja, értékeli a munkámat a részükről is.

azon gondolkoztam, miközben hazafele vezettem, hogy pont ilyen akkor is, mikor valaki egy verset mond, énekel, bizonyságot tesz, főz, beteget látogat, vendégeket fogad stb.. mikor értékelik szolgálatunkat, jó mindig tudni, hogy ki áll mögöttünk, kinek vagyunk a küldetésében, kinek jár a tisztelet. jobban esik a jó falat, könnyebb elviselni méltatlanságunk, higgyétek el, s nem felejtjük el, kinek kell mondani a köszönetet!:)

„Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” 2Kor 5:20 ...