gravitáció a házasságban

ha két ember lelke egymás mellé szegődik ott sok jó történhet. ha Isten vezérli a két lelket egymáshoz, méginkább. de vannak olyan magunkkal hozott vonások is, amelyek általában a gravitáció törvénye szerint alakulnak, ha nem vigyázunk. például én alkatomból fakadóan nem vagyok egy rendszerezett, strukturált valaki, inkább a spontaneitás az erősségem. szüleim nevelték belém, hogy legyen kiszámítható programom például, az most is működik, hála Istennek. ha ez a nevelés hiányzott volna a gyerekkoromból, szerintem káosz lenne az életünk, ill. életem itt Zilahon, egy többnyire kolerikus ember mellett:). tudom, hogy így is kegyelem, hogy nem az, mert Isten tart meg, de ez ma eszembe jutott.

a férjem sokkal inkább szerette a katonásan(!) sorakozó könyveket a könyvespolcon, például. sajnos az idő teltével és "hiányával", inkább én hatottam rá:(. ezért most, hogy ez tudatosult bennem, összeszedem magam, és a könyvespolcokon rendet teszek az irodában. csakazértis:P igaz, még mindig marad a cédék, dévédék tömkelege... azt nem ígérem most!:)

vigyázzunk, ha azt gondoljuk, hogy én majd hatok rá, majd csiszol ő rajtam, majd mellette jobb keresztyén leszek vagy fordítva.... emberileg a gravitáció szokott működni. alapból jobb az elfogadás, és azután kell az ima. esetekben sok ima, hogy a másikat ne lehúzzam, hanem én kapaszkodjam utána, illetve ne lehúzzon, hanem az ima erejével segítsek rajta! ez mindkét lelket felemelheti. erre is mondhatnék egy személyes példát, de ha ismertek minket, gondoljátok azt inkább ti ide:) még jobb, ha a magatok példája jut eszetekbe:D