A gyermekek nagyon
drágák: minden pillanatot intenzíven szeretnek megélni. Amikor beülünk az
autóba egy hosszabb útra, alig indulunk el, valaki biztos megkérdi: „Még sok
van hátra?” „Ott vagyunk már?”
Biztos a magok
elvetése óta minden nap többször is megkérdeztétek: A magok kibújtak-e már?
Mikor bújnak ki? Mikor történik már valami? Biztos naponta többször is
megöntöztétek, hogy legyen elegendő táplálékuk, és kicsírázzanak. A magok nem
egyik pillanatról a másikra nőnek növénnyé.
Először magukba szívják a nedvességet. Legyünk mi is ilyen nyitott csatornák arra, amit az Ige mond nekünk.
Itt olvassuk fel a Luk 23,50-56 szakaszt a halál és feltámadás közötti időről.
Aztán a nedvesség kicsíráztatja.
Nyugodtan mondjuk el, milyen
gondolatokat indít el bennünk ez az ige. Mit gondolunk Józsefről és arról, amit
vállalt? Mit gondolunk az asszonyokról?
Utána elkezd növekedni a zöldülő szár. Hogyan látszik rajtunk az, ha Jézustól tanultunk valamit? Tudunk-e
szolgálni ma a gyülekezetben valamivel? Mit tudunk láthatóvá tenni az Isten
munkájából bennünk? Nem mindenki egyformán látható, mint ahogy a növények is
sokfélék és sokféleképpen lesznek láthatóvá.
A türelem, amivel várjuk, hogy a mag
kikeljen, kifizetődik, hiszen ha ma este megnézzük, biztos, hogy látjuk már
jeleit a kifele törő kis csíráknak. Ezekhez viszont idő kell. Egy kisbabának is
kilenc hónapra van szüksége, hogy mindene kifejlődjön, amire szüksége van az
élethez. Ha korábban születik, valamelyik szerve veszélyben van, mert nem elég
érett.
A tanítványoknak és
az asszonyoknak sem lehetett könnyű várni. Bizonytalanságot éreztek, nem
tudták, hogyan tovább, hiszen Az, Aki addig vezette őket, hirtelen nincs velük.
Meghalt. Csak a teste maradt, az asszonyok igyekeztek a testet gondozni. Mi már
tudjuk, hogy ez csak egy rövid átmenet volt a Győzelem felé, mint a filmekben,
amikor a győzelem előtt egy kis időre földre esik a főhős.
A szülőnek:
Hogyan töltjük el
az időt, amikor az Isten válaszára várunk? Türelmetlenek vagyunk? Most azonnal
akarjuk tudni, hogyan tovább?
Az idő értékes.
Hogyan töltjük el? Az az idő is értékes, amikor épp nem vagyunk tevékenyek, épp
csendben vagyunk. Nagyon értékes. „Légy csendben és várj az Úrra, valamit
mondani akar neked!” Ha csendben vagyok, több eséllyel hallom, látom meg a
vezetést. Mi az Úr üzenete számomra
ebben a húsvétváróban?
Háztartási szervező:
Ma nem takarítunk,
nem sütünk. Istentiszteleten is legyünk készek szolgálni a közös énekekben
együtt részt venni, imádkozni.
