Egyensúly

Észrevettem magamon is, hogy hozzuk a tapasztalt sémát is a gyermeknevelésünkbe. Van olyan keresztyén, aki a pszichológiát elveti, s van olyan, aki nagyobb tekintélyt ad annak, mint a Bibliának. Aztán van engedékeny, s van tekintélyelvű szülő. Nemrég olvastam valakitől, hogy talán azért lett olyan engedékeny, gyermekközpontú a mai szülők többsége, mert nem akarja azt átélni, ami neki jutott gyermekkorába: a szigorú,  szinte csak kemény szeretet. Aki pedig nem tapasztalt egészséges határokat, s a bizonytalanság jellemezte gyermekkorát, annak nagy a vágya a szabályok felállítására, a fegyelmezés alkalmazására. A legrosszabb, amikor azért vallunk valamilyen elvet, hogy magyarázzuk a saját bizonyítványunk, akár engedékenységből fakadó következetlenségünk vagy indulatból fakadó kemény szeretetünk. A férjem többször ismételte, hogy a "rossz gyereket" először külön kell venni, s a szeretet tankját jól fel kell tölteni. Ha így is dacos, akkor jöhet a más fajta szeretet. De az is szeretetteljes következménnyel. Kicsi korban nagy kihívás, s tini korban kezdjük előröl.  Viszont ekkor már jó sokat lehet beszélgetni... 

Nagy Kegyelem szembenézni önmagammal és elismerni azt, hogy nem vagyok egyensúlyban, hogy bocsánatra van szükségem és erőre, segítségre, imatámaszra az újrakezdéshez. Ekkor tapasztalom Dsida szavaival, hogy "az Úr áll mögöttem", s a gyermekem előtt ez nagyobb tekintély és nagyobb szeretet a sajátomnál.

Szükségünk van az egyensúlyra.  Megtanulni Istentől a szerető, következetes nevelés útját nagyon nehéz. De ezért is jó a közösség, mert mindenki hajlik valamelyik véglet felé, s egy baba-mama körben, anya-tanyán, gyülekezeti istentiszteleten mérlegre állunk. 

"Szeressétek a gyerekeket, vezessétek, pásztoroljátok őket pici kortól az Úr Jézus példájára!" -halljuk az elvet. Ezt mindenki személyesen kell megharcolja. Össze kell szokni a gyermekünkkel. Ahogyan a házasságban is vannak elvek, s nem jó a látszat után ítélni, inkább a házasság gyümölcsei után követni, így van a gyermekneveléssel is. S újból csak ismétlem, hogy milyen nagy a Kegyelem, amely több a mi nevelésünknél. Ez hozza el a megtérést a gyermekeinknél, s a mi hibánk is befedezi, ha beismerjük és bocsánatot kérünk érte. Még gyermekeinktől is.

Ezek foglalkoztattak az elmúlt nap, hát muszáj volt leírjam.:)