Szenvedélyes anyai szeretet

drága, jaj be édes, pusziljam meg...mondatok hangzanak el legalább gondolatban a csecsemőknek, s ahogy nőnek

-akkor is, amikor a gyermek nem fogadja a bókot, talán el is sírja magát vagy fintorog a nyájas hangra
-mondjuk akkor is, többnyire csak magunkban, amikor a gyermek nem akar enni, öltözni, mert milyen édes, ahogyan bontakozik a személyisége, és saját akarata van
-és elismerjük akkor is egyediségét, amikor bár következetességgel igyekszünk fegyelmezni, a szívünkben elnézzük az "éjjeli meneteket", a hisztit, és mindent.

Arról beszélgettem ma valakivel, hogy hová tűnik sokszor az ilyen elfogult, egészséges rajongó anyai szeretet, amikor a gyermek második dackorszakát éli?
-amikor nem fogadja a szép szavakat, ahogyan szeretnénk
-amikor válogat
-amikor fegyelmezni kell

Most is az a szeretet működik pedig...kommunikációban, evésnél, öltözködésnél, fegyelmezésben.

Aki kitartóan és erősen szeret, az nem téved!

(...és pont ma kaptam "véletlenül" a beszélgetésünkhöz egy illő képet is Renitől. Ez pont volt az i betűn, hogy leírjam ezt a pár sort a jólesően fáradt napom végén. Bátorítson!)