Nők a nőkért

az egymást segítő kapcsolatokról

célja: barátságon alapuló lelki-szellemi növekedés
(valamilyen területen a tapasztaltabb nő segít egy fiatalabbnak, és fordítva  (hitbeli vagy egyéb gyakorlati kérdésekben) Titusz :3-5

a barátságból fakadó áldás:
-  szeretetet, elfogadást, támogatást biztosít és szabadságot a gondolatok megosztására
-tanácsadó kapcsolat, szabadok, hogy az igazságot kimondják egymásnak szeretettel
-bátorítást nyújt a gyakorlati kérésekben és konkrét segítséget

eszközök a kapcsolatépítéshez:

1.Olvassátok naponta ugyanazt a részt a Bibliából és hetente egyszer találkozva beszéljétek meg egy kávé mellett (lehet más könyvet is)
2. Vezessetek naplót egy bizonyos ideig és időnként találkozzatok, hogy megosszatok belőle valamit egymással
3. Imádkozzatok egymásért. Lehet közös imacsoportotok rendszeresen. Imameghallgatások megosztása
4. Születésnapra vagy "csak úgy" lepd meg a mentoroltad látogatással képeslappal, köszöntéssel, öleléssel (ajándékot nem is említek)
5. Időnként hívd fel, hogy megkérdezhesd: "hogy vagy? igazán érdekel..."
6. Közös időtöltés hetente: sporttevékenység, hobbi stb.
7. Közös bibliatanulmány egy csoportban
8. Karitatív tevékenység tervezése véghezvitele közösen, időszakosan
9. Konferenciák látogatása és megbeszélése ( női konferenciák stb. :) )

a múlt héten találkoztam megint egy ilyen ritka emberrel (nővel  )... ezek azok az áldások, amelyek többet jelentenek a 2000 kilométeres vezetés feletti győzelem sikerénél, a gyönyörű, most már általam is látott horvát tengerpartnál, a női vezetők inspiráló (intő/bátorító) közösségénél...mert az ilyen lélek-találkozást Isten hozza össze nekem is, ezért nem emberi!

Dsida: Ismeretlen ember

Íme, szembe jössz velem, én barátom
és testvéri, mély köszönéssel illetsz.
Nem tudom: ki vagy. Neved ismeretlen.
Régi napok közt

átcikázva, felkutatom sok éber
emlék zegzugát, de szemed sehonnan
sem tekint felém. Aranyas derűvel
mégis elém állsz

most a dércsipkés, csoda jégkösöntyűs
fák alatt és mély köszönéssel illetsz.
Törzsed szálas és ruganyos, ruhádon
átcsap az izmok

játszva rezgő, domboru duzzadása,
mellkasod nyugodtütemű, hatalmas
hullámzása friss levegőt zihál be
tiszta tüdődre,

szíved lüktet, zengve dobol s piros vért
kerget át ezer szövevények útján
víg ütemre. Bronz-sima, büszkeboltu
homlokodon szent

értelemnek fénye lobog. Miközben
rámtekint szemed, ragyogó bizonyság
gyúl ki benne isteni lényegedről.
Oly gyönyörű vagy,

aminő nincs több a világon: Isten
és Anyag tökéletes égi násza!
ritka Gép! vidámerejű, szabad, jó
csillagos Ember!

S bár nem is tudom nevedet, ma mégis,
mégis ujjongván köszönök, barátom
s elkiáltom: menyire megkívántam,
bárha vezér, vagy

hős király volnék, seregek királya,
hogy pergő dobok zaja üdvözölne
általam, s dicső lobogó hajolna
porba előtted...

1931