Az elszigetelődés, a magány vírusa

 

Ma egy 18 éves fiút temetünk, aki „ledobta” az életét: a kilencedik emeletről. Nem hallottuk meg a néma segélykiáltását, pedig olyan közel volt hozzánk. Csak utólag gondolkodunk el döntése okán és a mi felelősségünkön, és ez késő. Most Isten felé a „miért?” hangosabb, mint a Covid vírus miatt, és csakis az Istenben vetett bizalom és hit adhat nyugalmat a lelkünknek, csakis a Szentlélek megvilágosító erejét kérve folytathatjuk felelősen életünket.

 

DE miért van az, hogy ez a vírus sokkal jobban fáj mindenkinek, mint amit okoz és okozhat sokakban? Ezen gondolkodom, miközben hallom a hírekben, hogy megnőtt a reményvesztett emberek száma a világjárvány alatt, személyesen tapasztalom itt városunkban is a két végletet: egyrészt a magány adta reménytelenség mérgezi életünket,  „ordítva jár, hogy kit nyeljen el”, másrészt vannak hangosan vagy önmagukban lázadó fiatalok, akik felelőtlenül tivornyáznak (Nem a fent említett fiatalemberre utalok, aki életét vesztette!Egy 21 lány mesélte múlt héten, hogyan töltötték a "tavaszi bezártság" napjait..)

 

Intézkedések, szabályok, adatok. Ezekről olvasunk naphosszat. Azt mondják a szakemberek, hogy a fiatalokra nem veszélyes a vírus. Csak épp arra nem figyelünk oda, hogy ebben a pánikos világban magukra maradnak a fiatalok, nem látjuk meg a magányuk tüneteit, nem halljuk meg a néma segélykiáltásukat. Pedig ezek a tünetek több áldozatot fognak követelni, mint maga a COVID, a magány és az elszigetelődés vírusa aratni fog a fiatalok körében, és pont a lelki betegség fogja megtámadni immunrendszerüket. 

 

És most egy kéréssel fordulok minden szülőhöz, pedagógushoz. Arra kérem, hogy figyeljenek oda a magukba forduló vagy a lázadó gyerekekre. Lehet, hogy őket már megtámadta a „lelki vírus”. Nyerjük el bizalmukat szeretetünkkel és odafigyelésünkkel, tanítsuk meg őket beszélni az érzelmeikről, és tanuljuk meghallgatni őket, ítélkezés nélkül. Ne bújjunk ki felelősségünk alól az internet és közösségi média káros hatásainak emlegetésével. A fiatalokat ott kell megkeresni, ahol ők keresik a reménységet, szeretetet. Ők vágynak az elfogadásra, vágynak a közösségre. Erre kell megadni a lehetőséget. 

 

Kéréssel fordulok hozzátok, kedves diákok! Ne nézzétek tétlenül, hogy társatok bármilyen okból kifolyólag a kirekesztettség, a mellőzés vagy éppen a gúnyolódás tárgyává váljon. Fogadjátok el, hogy különbözőek vagyunk, és nincs furcsa lélek, csak MÁS! Ha pedig a megkülönböztetés és a kiközösítés jeleit látjátok, ne hallgassatok, annak árán sem, hogy mások megharagszanak rátok. Kérlek, hogy szóljatok a tanárnak, a szülőnek vagy a saját szüleiteknek, hogy időben tudjanak segíteni. Ismeritek: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!” Ti ne legyetek némák! A szeretetteljes, féltő és figyelmeztető szó életet menthet!

 

Ma fájdalommal, együttérzéssel, ledöbbenve veszek részt a temetésen, lehajtott fővel. Ez nem szabad megismétlődjön. Ma ezért imádkozom, hogy lássuk meg a fa mögött az erdőt. Lássuk meg a Covid mögött a sokkal nagyobb veszélyt, ami az utánunk jövő generációra leselkedik és legyünk résen! Mert ez mindannyiunk számon kérhető felelőssége… És ne hagyjuk magukra kérdéseikkel a szülőket.  

Indul a nyomdába a kalendárium

félretéve a testet

Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanemmegsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. 1Kor 9:26-27

Én vagyok a testem szolgája, vagy a testem szolgál a lelkemnek? Valaki a lélek és a test kapcsolatát a lovas és a ló viszonyához hasonlította.

Hogyan tehetem ma szolgává a testem? Úgy, hogy megtagadom önmagam. Vagy kérem és engedem, hogy a Lélek teremje meg bennem az önuralom gyümölcsét.

Sír a gyerek éjjel. “Századjára” az ágyához köve- tel. Megtagadom a magamat sajnáló érzéseimet és higgadtan próbálom orvosolni a dolgot. Szeretet lesz belőle.

Ő beszél, s én is elmondanám, hogy én hogyan is éltem meg azt, vagy velem mi történt. Megtagadom az ajkam és józansággal elfogadom, hogy most neki van szüksége arra, hogy kimondja a gondolatait. S ha nem vár választ, megzabolázom az érzelmeim. Öröm lesz belőle, mert jobb figyelmet adni, mint kapni.

- Fáradt vagyok, úgy érzem. Megtagadom a lustaságom és nem odázom el a mosatlant, aztán

csak elteszem azt a pár cipőt, ruhát az útból, reggel úgyis csak morgásra késztetne. Így jobb kedvem lesz reggel. Fáradt vagyok. Megtagadom a jól bevált védekezésem, hogy sosem jut már energia magamra is, ezért csak megírom azt a blogbejegyzést, vagy csak elmegyek szaladni (mozogni) egyet. Érdekes, ezután a fáradtság nem fokozódik, hanem energia lesz belőle.

 - Nincs bennem lelkesedés. Megtagadom a negatív érzelmeket, belenézek a hitvesem szemébe és
helyet adok a rajongásnak, a szerelemnek, leülök
este a gyerek mellé és most mégis felolvasok neki, vagy elhallgatom azt, amit már gondolom, hogy mon- dani fog... és nem, nem, most azért sem emelem fel a hangom a rendetlenség, vagy valami miatt, ha bemegyek a szobájukba.

 - Újabb szolgálat, s nincs érdeklődés iránta. Meg- tagadom a magam körül való forgolódást, s énekelni kezdek. Dallal a szívemben a “lábmosással” is jobban végzek. És a szív gerjedezése lesz belőle.

 - Ott van egy tábla csoki. Egy cikket megeszek, s bár éhes vagyok, a többit azért se engedem meg magamnak, hiába az “úgyse kell a fehér csoki másnak” gondolat. Fogyás lesz belőle, vagy nem hízok meg.
Ez is jó dolog, nem? Aztán nem szeretek sok vizet inni, a finomból nagyon kicsit enni. De megtanulok sokszor keveset magamhoz venni. Egészség lesz belőle.

 - Reggel csörög az óra. Megtagadom a “még egy percet ráhúzok” déjà vu élményt, és kiszállok az ágy- ból, megmosakszom. Istennel töltött “csendes percek” lesz belőle.

A Lélek szerinti test megtagadása nem foszt meg önmagamtól, nem tesz kizsigereltté, nagyon tudja jelezni, amikor mégis megtehetem, most pihenhetek, most megehetem, most nemet mondhatok. Lelkiis- meretfurdalás nélkül! De ehhez kell az általános ön- megtagadás. Ami erőt ad megtenni és lemondani. Jézus mondta: Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát.

Erő és öröm fakad az ilyen követésből. Vagyis futás. Ahogyan a bejegyzésem elején mondja az ige. Harcra fel, hölgyeim! Ez a szabadság! Persze, tu- dom, magamnak mondom először!

A SZERETET A JELENBEN ÉL

Zeffer Zita és Gocz Sándor eljegyzése 

A Hit a múltból táplálkozik. Olvassa a rég kijelentett igét, vagy visszaemlékezik Isten szavára, tetteire, Vele átélt csodákra, megtapasztalásokra, meggyőződésekre és azt mondja: Most is lépek akár a láthatatlanba is! Hiszek!

A Reménység a jövőbe néz. Remél jólétet, szépet, sikereket, boldogságot és azt mondja: Jövő!

A Szeretet az a jelenben él. Szerettelek?! Szomorú kicsengése van. Szeretni foglak?! Mintha önzés lenne a héttérben.
Szeretlek! Ma kell szeretni, mindig csak a mában érvényes, és azt mondja: Akkor is szeretlek!
"Ezért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, s ezek közül legnagyobb a szeretet!"

Sápi Edina és Mészár Dániel menyegzője Debrecenben

Hála azért, ami nem elég

Hálaadó napon előveszem a jegyzetem vagy emlékezetből felsorolom, hogy miért lehetek hálás az elmúlt évre visszatekintve. Legtöbbször az jut eszembe, amit bőségesen megkaptam (relatív, s mégis bőséges!). A Túrmezei vers is eszembe jut, hogy”ma azt köszönöm meg, ami fájt”, vagy amit nem kaptam meg... de ritkán van a hálaadó listámon az, ami van, de nem elég. Eszembe jut amikor az ötezer embert megvendégelte Jézus. A tanítványok azt mondták: nincs elég! Jézus kezébe vette a kevés kenyeret és halat s kérés helyett hálát adott: s a kevésből sok lett, oly annyira, hogy össze kellett szedni a maradékot, hisz Jézus nem is pazarolt...

Odateszem tehát Jézus kezébe én is, ami kevés nekem most. A megfogható szükség után felsorolom, hogy nem elég a türelmem, lelkesedésem, kevés az energiám, egészségem a kihívásokhoz. S máris sok lesz, ha hálát adok érte. 

Mert az Ő kezében hála és öröm gyarapítja meg az életem!

Hálás vasárnapot továbbra is! 

Gyermeked önbizalma a kezedben van?!

Gyermeked önbizalma a kezedben van?!

Szülőértekezlet másként, 2019. 10.15. Bethlehem óvoda, Nagyvárad

Egy friss kutatás szerint többnyire 60 éves korunkra lesz a legtöbb önbizalmunk (az idős kor előnyei... J ). Nem a húszas évek azok, s nem is a kisgyerekkor. Bár ezekben az időszakokban erősödik, mintegy alapot szerez magának. A tinédzserkor még a kritikus, amikor eléggé stagnál, kellő támogatással indulhat újra növekedésnek. 

Emiatt is egyik legnagyobb kihívás a szülőnek a gyermeke énképét, önértékelését, önbizalmát egészségesen gondozni.

Egy kis teszt:

Gyermekünk önbizalma egészséges, ha

• egyedül is örömmel tud „dolgozni”
• egyre inkább felelősséget tud vállalni azért, amit tesz
• Frusztrációját tanulja kezelni (hiszti vagy tehetetlenség reakciói helyett)
• fogadja a kihívásokat
• Képes érezelmeit felvállalni és megfogalmazni egyre jobban

Gyermekünk alacsony önértékelésének lehetséges jelei:

• Leértékelően és kárhoztatóan minősíti magát és cselekedeteit
• Szorong, ha más véleményt kell mondjon róla
• Mások gyengeségeit szereti hangsúlyozni
• Túl könnyen befolyásolható
• Kerüli a kihívásokat, új helyzeteket, ahol kiderül, hogy kicsoda, vagy mire képes

Mivel segíthetem gyermekem önbizalmát?

1. önállóságra bátorítás kicsi kortól (tökéletesség helyett óvodás korban az önállóságot dicsérni) 

2. elővigyázatosan a teljesítmény megerősítésével, inkább a jellem legyen előtérben, a teljesítmény mércéje így nem lesz alacsony. (A kor haladtával viszont fontos hangsúlyozni, hogy nem elég megtenni valamit, a tőlünk telhető legkiválóbban tegyük meg azt, mint aki Istennek akar tetszeni elsősorban!) 

3. egészséges rizikók vállalása (kockázatos kihívások) -a társasjáték alkalmas eszköz ennek elkezdésére

4. dönteni engedni, s ezt kisebb dolgokban elkezdeni (s vállalják a következményt utána – hogyan öltözött fel, hogyan terített meg, hogyan oldott meg egy problémát pl.) 

5. házimunkába bevonás a fokozatosság elvével és felelősségre vonással. 

6. növény vagy kis állatuk gondozásával való megbízása

7. gyülekezetben, mindennapi életben a szolgálatba bevonás a szülők mellett

8. a hibázás pillanatát azonnal használjuk ki az önértékelés segítésére, mielőtt kudarcba fulladna a gyerek (miben vagy jó, miben kell fejlődni) ahelyett, hogy kudarcnak ítéljük -megtanítani, hogy az a kudarc, ha „nem folytatja, nem próbálja újra” .

9. egészséges mérce és célkitűzés korának megfelelően,  a szülő példamutatásának(!) hitelességéhez mérten

1O. hiteles dicséret és jutalmazás (jellemre inkább, mint teljesítményre, PL a szorgalom, az ismeretek céltudatos felhasználása a kitűnő, vagy a jobb jegy elérésekor, ). 

Három mondatban:

I.               Érezze magát egyedinek és értékesnek! – hangsúlyozzuk, hogy Isten igéjére alapozzon!

I Mózes 1:27, Zsoltár 139:14, Efézus 2:14

Ne mások megerősítésére alapozzon csupán, s még a szülő is hibázhat... Ha ezekből táplálkozik csupán, hajlamos lesz mindig másoktól kicsikarni az elismerést, bátorítást. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy minden ember különböző: leginkább a testvéreikkel lehet ezt megtenni. MINDIG POZITIVAN HASONLÍTSUK ÖSSZE ŐKET! Hisz mindent Istentől kapott mindenki. Jakab 1:17. Ünnepeljük a különbözőségeiket! (Tini korban szeretettel inteni is lehet, ha kárhoztató megjegyzést, negatív véleményt mond külsejéről, adottságairól: Istent hibáztatod, amikor magaddal nem vagy megelégedve.) Egyedi és értékes minden ember Isten szemében, ő csak tudja, ha ő alkotta!  Ha a szülő ezt hiszi és vallja önmagáról, a gyereknek is természetessé válik az igazság! :) Lányoknál különösen törékeny az önbizalom, a külsejükkel való megelégedés. Apák és fiú testvéreknek óriási szerepük van ebben!

II.             Legyenek célkitűzései!

Ne hallgassuk el kicsi korban sem a bűnös eredetünk: Róma 3:23, de mindig tegyük hozzá, hogy a bűnös gyerekek is jöhettek Jézushoz Márk 1O:13-16. Ugyanakkor az új élete feltétel arra, hogy megtalálja küldetését az életben. Erre fókuszálva bátorítsuk a helyes apró célkitűzésekre is. Jeremiás 29:11

III.            Próbálja újra és újra!

Kitartásra, hűségre nevelni őket!!! I Kor 4:1

Módszerek, játékok, amelyek segíthetnek:

-       a közös rajzolások vagy egyéni rajzok, s azok folyamatában való beszélgetés: Rajzolja le a mai nap sikereit, örömét! Fesse ki a színezőn azokat a gyerekek, akik tetszenek neki (ezután rávilágítani, hogy minden gyermek szép, tehetséges stb.)

-       magazinokból vágjon ki olyan tulajdonságokat, szavakat, amelyeket szeretne, hogy az emberek róla mondjanak. Beszéljük át, hogy melyek helyesek, Isten igéje szerint is jó célkitűzések. Készítsünk belőle plakátot, mellé a gyerek fényképével, s tegyük ki a szoba falára, vagy ahová ő szeretné.

-       Lefekvés előtt, imádsága előtt kérhetjük, hogy emlékezzen vissza a nap győzelmeire, áldásira magával kapcsolatosan. Adjunk érte hálát Istennek!

-       a családi áhítaton, kérhetjük néha, hogy mindenki mondjon a mellette ülőről egy dolgot, amiért hálás érte, vagy amit csodál benne. Adjunk hálát ezért. Kis tinédzser gyerekekkel születésnapon is csodás gyakorlat, ha a születésnaposról mindenki felsorol valamit, s úgy adnak hálát az életéért.

-       ugyanez a gyakorlat imádság előtt, csak azt kérjük, hogy mindenki mondjon el egy személyes félelmét (tanulja meg legyőzni önmagát s ezeket a félelmeket is a Jézusba vetett hitével)

-       tanítsuk meg helyes módon kikapcsolódni. Gyakorlattá válhat, hogyha rossz kedve van, ha valami rosszul esett, keressen egy zugot, (legjobb z udvaron, természetben) ahol gyönyörködhet Isten teremtett világában. Lehet ez kedvenc házi állatával való foglalkozás is vagy kerti foglalatoskodás. Ha ez gyakorlattá válik, kevésbé nyúl később telefonhoz vagy hasonló eszközhöz kikapcsolódásként, ami nem oldja a frusztrációt, hanem talán növeli, hisz a közösségi oldalon szembesülnek még több negatív hatással.

-       Legyünk kreatívok és hitelesek a dicséretekben. Az „ügyes vagy” mondatot sok más mondat is helyettesítheti: Milyen sokszor megpróbáltad, látszik is a munkádon, az eredményen a fáradozás! Ugyanakkor a kudarcoknál is értékeljünk: Ezt nagyon ügyesen csináltad, de az még nem sikerült tökéletesen. Mindenki hibázik. Látod, nekem sem ment elsőre, de egyszer sikerülni fog! Nem győztél, de jobban sikerült,
mint a múltkor. Nem győztél, de ez a játék a szerencsén múlik.

ZÁRSZÓ:

-       Legszebb megerősítés, amit gyermekünknek mondhatunk: SZERETLEK! (legyen ez megfontolt, „súlyos szó” ne túl gyakran és ne túl ritkán. A helyes önértékelés az Isteni szeretetből táplálkozik, melynek a szülő csatornája lehet.)

-       Minden szép fenti gondolat mellett a helyes önértékelés megerősítése mellett fontosabb a gyermekünket ALÁZATRA TANÍTANI. Tanítani kell (Jézus is erre mondta azt ilyen hangsúlyosan, hogy: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok...). Az alázat pedig nem az, hogy kevesebbet gondol az ember magáról, hanem hogy kevesebbet gondol magára!

(megj. Csatolva néhány elgondolkoztató kimutatás elég friss kutatások alapján az önbizalomról.)

-->