félretéve a testet
Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanemmegsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. 1Kor 9:26-27
Én vagyok a testem szolgája, vagy a testem szolgál a lelkemnek? Valaki a lélek és a test kapcsolatát a lovas és a ló viszonyához hasonlította.
Hogyan tehetem ma szolgává a testem? Úgy, hogy megtagadom önmagam. Vagy kérem és engedem, hogy a Lélek teremje meg bennem az önuralom gyümölcsét.
Sír a gyerek éjjel. “Századjára” az ágyához köve- tel. Megtagadom a magamat sajnáló érzéseimet és higgadtan próbálom orvosolni a dolgot. Szeretet lesz belőle.
Ő beszél, s én is elmondanám, hogy én hogyan is éltem meg azt, vagy velem mi történt. Megtagadom az ajkam és józansággal elfogadom, hogy most neki van szüksége arra, hogy kimondja a gondolatait. S ha nem vár választ, megzabolázom az érzelmeim. Öröm lesz belőle, mert jobb figyelmet adni, mint kapni.
- Fáradt vagyok, úgy érzem. Megtagadom a lustaságom és nem odázom el a mosatlant, aztán
csak elteszem azt a pár cipőt, ruhát az útból, reggel úgyis csak morgásra késztetne. Így jobb kedvem lesz reggel. Fáradt vagyok. Megtagadom a jól bevált védekezésem, hogy sosem jut már energia magamra is, ezért csak megírom azt a blogbejegyzést, vagy csak elmegyek szaladni (mozogni) egyet. Érdekes, ezután a fáradtság nem fokozódik, hanem energia lesz belőle.
- Nincs bennem lelkesedés. Megtagadom a negatív érzelmeket, belenézek a hitvesem szemébe és
helyet adok a rajongásnak, a szerelemnek, leülök
este a gyerek mellé és most mégis felolvasok neki, vagy elhallgatom azt, amit már gondolom, hogy mon- dani fog... és nem, nem, most azért sem emelem fel a hangom a rendetlenség, vagy valami miatt, ha bemegyek a szobájukba.
- Újabb szolgálat, s nincs érdeklődés iránta. Meg- tagadom a magam körül való forgolódást, s énekelni kezdek. Dallal a szívemben a “lábmosással” is jobban végzek. És a szív gerjedezése lesz belőle.
- Ott van egy tábla csoki. Egy cikket megeszek, s bár éhes vagyok, a többit azért se engedem meg magamnak, hiába az “úgyse kell a fehér csoki másnak” gondolat. Fogyás lesz belőle, vagy nem hízok meg.
Ez is jó dolog, nem? Aztán nem szeretek sok vizet inni, a finomból nagyon kicsit enni. De megtanulok sokszor keveset magamhoz venni. Egészség lesz belőle.
- Reggel csörög az óra. Megtagadom a “még egy percet ráhúzok” déjà vu élményt, és kiszállok az ágy- ból, megmosakszom. Istennel töltött “csendes percek” lesz belőle.
A Lélek szerinti test megtagadása nem foszt meg önmagamtól, nem tesz kizsigereltté, nagyon tudja jelezni, amikor mégis megtehetem, most pihenhetek, most megehetem, most nemet mondhatok. Lelkiis- meretfurdalás nélkül! De ehhez kell az általános ön- megtagadás. Ami erőt ad megtenni és lemondani. Jézus mondta: Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát.
Erő és öröm fakad az ilyen követésből. Vagyis futás. Ahogyan a bejegyzésem elején mondja az ige. Harcra fel, hölgyeim! Ez a szabadság! Persze, tu- dom, magamnak mondom először!
