csak az esküvői tortán létezik, tartja egy mondás. A többi boldog házaspár segítséget kér (nem mindegy honnan), és megoldja a problémákat. A titok nyitja abban van, hogy tiszteljük, szeretjük egymást teljesen, szabadon, úgy ahogy vagyunk, és hűségesek maradunk- mondaná sok pár.
Csak ezt akartam mondani ma reggel ifi órán. De úgy látszik nem kellett, bár a férjem kért, hogy szóljak én is a végén. Ő merítette a témát rendesen, és én szeretem ezeket tőle hallani:). - a korinthusi levelet tanulmányozva ehhez a témához is elérkeztünk.
Két újabb könyv a témában, amit mostanában vásároltam: Ez , és Ez meg házasoknak. Mindkettő nagyon tetszik!
2010. január 31., vasárnap
2010. január 29., péntek
királylányokkal
ha valakit érdekel a lányok közötti szolgálat, írjon, hátha segíthetek: budaievodia@gmail.com
2010. január 28., csütörtök
Ő is ember!
A tegnapelőtt hallottam egy 2-3 éves kislányról, aki nem szerette a romákat, ugyanis csak az ajtóban kéregető asszonyokról tudott, akik mindig elvitték az ő szép kinőtt ruháit. Zsörtölődött is, hogy ilyenek, olyanok, mire az édesanyja csitítani kezdi, hogy, kislányom, hát a cigány is ember! Az nem!-feleli a kislány. Dehogynem, őt is a Jó Isten teremtette! stb. stb. próbálja meggyőzni az anya a kislányát. De ő csak hajtogatja, hogy a roma az nem ember. Hát akkor mi? –kérdezi az anya végül.
-Hát asszony! (ő csak roma asszonyt látott eddig:D)
Egyelőre nekem is a roma csak asszony, mármint ha szívügyről beszélünk. A gyerekei is természetesen, de hát azok mindig hozzájuk tartoznak. Nem, a munkámhoz nem tartozik semmilyen roma projekt! Ez nem munkaügy, tényleg inkább szívügy lett. Lehet csodálkoznak néhányan, mert ismernek. Jogosan.
Isten nyitogatta a szemem a karácsonyi projekt alatt. Bár kevés roma családhoz jutottam el, (inkább másokhoz), lehetőségem volt másképpen látni az ajtómnál kéregető asszonyt. Sokan mondanánk: nem dolgozik! Ugyan már. Szinte egész életében "gyesen" van. Úgy, hogy igyekszik valahogyan élelmet, ruhát szerezni a sok gyereknek (lehet az államtól is kap valamit). Tudom, tudom, ismerünk olyant, aki elissza, vagy eldobja, amit kapott. De ez édes kevés százaléka azoknak, akik segítségre szorulnak. Természetesen itt is igaz az, hogy jobb megtanítani az embert halászni, mint mindig halat adni. És az asszonyt mire tanítsam? Elhatároztam, hogy ha rikán is, de elmegyek Mocsolyára és a roma nőkkel olyan gyakorlati dolgokról fogok beszélgetni, mint higiénia, takarékos háztartás, gombák és dzsemek eltevése télire stb.. Persze, ott vannak nagyon ügyes asszonyok is, de van egy jó százalék, aki hiszem, egy idő múlva megél alamizsna nélkül is. (megjegyzés: csak kétszer jutottam el hozzájuk ilyen céllal...s elköltöztünk)
Tiszteletem azok iránt akik önzetlenül kezelik az erdélyi cigány sorsát!
Tanulgatom én is.
UI. A fent említett kislány Szekrényes Debóra:). Szerintem, nem haragszik meg, hogy elmeséltem...:)
2010. január 23., szombat
2010. január 21., csütörtök
lássátok, hogy jó az Úr
Közelebbről is volt lehetőségem megfigyelni, milyen, ha valaki látáskárosult. Eszembe jutott saját szellemi vakságom. Hasonló a helyzet.
- Ha valaki nem lát jól, nem veszi észre, ha például kormos lett a keze, vagy poros a ruhája. Mikor szólnak, megkérdezi, hol? Én sem láttam, hogy lenne bennem rossz. Ha utaltak hibáimra, hülledeztem, és megkérdeztem: Én? Mit vétettem?!
- Tudom, hogy édesapám sajnálja, hogy nem láthatja már a fodros felhőt az égen, a naplementét, a rügyező zöldet, a nagy hótenger csillogását. Szellemi vakságomban és sem láttam a szépet, az áldást, inkább azt, ami hiányzott, ami rossz volt körülöttem. De Isten könyörült rajtam, megnyílt a szemem, és elégedett vagyok. Látom, hogy jó az Úr hozzám!
- Látás nélkül a veszélyt se sejteni, a fájdalmat, a tátongó szakadékot vagy égő lángot. Istentől kérek olyen szemet, ami észre veszi a leselkedő veszélyt, a fájó szívet, a láthatatlan könnyeket. Miközben a Haitiban (jaj, Tahitit írtam először:) történő földrengés áldozataiért esedezem és segítek, ahogyan tudok, kérem Istent, hogy ne feledjem a szomszéd felöltözött, de éhező gyermekét, vagy a közelben levő falut, ahol talán ma sikerült jóllakatni valakiket, de fáznak egyesek, vagy éppen sírnak. És senki nem látja őket. Senki?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
