Örömteljes nőnapot!

 Az öröm ellentéte nem a szomorúság, hanem a hitetlenség!

Ezen a napon is a 3 lányommal együtt örülünk, s imádságban ilyen örömet adó hitet kérek a többi lányaimnak is, akik a lelkemben születtek. S gondolok, a nem sok, de annál közelebbi barátnőimre és lelki társaimra is. Kívánom a teljes szeretetet, Isten közelségét!
Szeretlek titeket! ...és sokan hiányoztok... (mióta nem találkoztunk, lám a hajam is megnőtt!:P)

"A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." Róma 5:5

Valentin nap? Tiltakozások vagy elvárások...

Volt idő, hogy nem szerettem ezt az új ünnepet, az amerikai Bálint napot. Részben azért, mert ez is egy marketingfogás. Aztán azért is, mert van bennem egy dac az iránt, amit a tömeg kedvel.Csak azért se néztem meg emiatt egy-egy filmet, "bestseller" könyvet nem olvastam el, népszerű igehidetőket nem hallgattam, s rázott a hideg, ha egy-egy tévéműsor, netalán szappanopera címét meghallottam. Aztán rájöttem, hogy nem attól leszek egyedi és kifinomultan igényes, mert "azértse", hanem akkor, ha nem zárkózom el fanatikusan, és meg tudom ítélni a Lélek és a szentírás segítségével, mi a jó és mi a haszontalan. Volt, hogy így ismertem meg, értettem meg, (szerettem meg!:) másokat még jobban, ha érdekelt legalább valamilyen fokig az, ami őket is.... (Újabban a nagyobb gyerekeinkkel gyakoroljuk, hogy szülőként ne zárkózzunk el a "népszerű" dolgoktól, tudjuk megvitatni együtt, mi az ami nekünk jó, s mi az, amit hívő családként elvetünk. Könnyebb lenne fújni egyet egy-egy "olcsó" reklámra, könyvre, műsorra. De a tinik nagy része nem akar "egyedi" lenni, ha pedig igen, segítsük, hogy ne különc legyen, hanem MÁS...és ezt merje felvállalni,  amikor kell szenvedéssel is. De tudja miért és kiért... Ez is kihívás!).

Így volt a Valentin nappal...ha megláttam a sok piros szívet, giccset, már kijelentettük, hogy ez nagy butaság. Hisz minden nap kell szeretni, nem csak egy napon, és a virággal, meg a figyelmességgel, netalán a randival, kár, ha csak egy napra szorítkoznánk. S csak azért se érdekelt... miközben próbáltam együtt örülni azokkal, akiket igen.

Aztán megtanított Isten ebben az esetben is a jót kihozni az ünnepből. Miért ne ezen a napon is? A születésünket, házasság évfordulónkat is értékeljük az év minden napján, mégis az a dátum fontos (és hadd mondjam, nem csak mi születtünk azon a napon, s még sokan ünnepelnek a házassági évfordulónkon is), nem beszélve a többi ünnepekről, amikor sokakkal együtt örülünk. A "házasság hete" mozgalom lendített ezen, ami tartalmat és keretet adott a szerelmesek megemlékezésének. Ezt már értékeltük nagyon. Van egy hét, amikor hangot adhatunk annak, hogy hiszünk a házasságban, mert Isten szerezte, mint a szerelem tűzének megőrzésére, helyes és építő használatára, hogy éljünk vele! Erre emlékezni jó!

De mint minden ünneppel kapcsolatosan női sajátosság az elvárás. Ebbe a csapdába bárki beleeshet, még ha nem is Bálint napon. Amikor az ember lánya vár...vár valamit, mert "így illene", mert "így szokták", mert "régen így volt", mert "viszonzást vár valamire" mert "megérdemlem"? És jöhet a csalódás, mert ugye azt el nem mondaná legtöbb nő, hogy mit is vár el, mert akkor nincs varázsa, s a jó udvarló hát "találja ki"!
Van ebben valami igazság, de mint elvárásban kevésszer! Nem is jön öröm utána legtöbbször, csak üröm. Jó a társsal beszélgetni az elvárásokról, s letisztázni, hogy nem mások, nem ünnepek, nem egy "minta" fog tanítani egymás kedvében járni, hanem maga Isten és a házaspárok egymást.
Igyekszem  nőként Polcze A. szavaival "vágyakozni azután, ami (aki) már az enyém", és hangot adni neki tettekkel inkább, mint szavakkal... Így örülök a Bálint nap előtti és utáni virágnak, figyelmességnek, szép szavaknak egy üzenő lapon, s leginkább a szeretetnek,  szerelemnek, ami mögötte van. Csodák csodája, több évben is ez az ajándék Valentin napjával egybeesett! S már nem zavart minket... Miért is? Hisz eggyel több lehetőség, hogy elhalmozzuk egymást azzal, amivel éppen lehet, amink éppen van a tarsolyban: szerelmes szeretettel mindenképpen!
"Mert a szeretet soha el nem fogy!" "Sok vizek sem olthatják el azt..." erős, mint a halál..."

gyerexáj

Nemrég néztem újra az Agora című filmet. Erről jutott eszembe a lányunk mondása (még kicsi korából, persze:)

" Édesapa, én tudom, hogy miért teremtette a Jó Isten a Földet gömbölyűnek! Azért, hogy az ember tudja körbe járni....másképpen lelépne róla :O"
:))

a gyerekek és a böjt

Ifin a böjt volt aktuális. A két nagyobb gyerekkel itthon is tovább beszéltük a témát. Összegeztük, hogy van részleges böjt (fél napos, vagy csak bizonyos kedves ételektől való tartózkodás és van teljes böjt). Mondtuk a férjemmel, hogy tinédzser korban a részleges böjtöt ajánlanánk, mert igazából a mögötte való tartalom, az Isten felé megnyitott szellem, imaélet, a lényeg, s jobb kicsiben kezdeni, meg egyébként is ilyenkor a szervezet nem bír rövid ideig sem nélkülözést szédülés s egyéb mellékhatások nélkül ( ott a suli, edzések stb).
Beszélgetésünkbe bekapcsolódtak a kicsik is, hogy "ők is..ők is akarnak böjtölni!". Hirtelen nem tudtam hogyan beszéljem le őket, mert úgy gondoltam, ez nem gyerekjáték! Magyaráztuk, hogy a böjtnek célja kell legyen, például megtisztulás, valakiért való imádkozás vagy valamilyen helyzet változásáért. Kérdezték, hogy mi miért tesszük? Mondtuk, hogy ez egy új kezdet itt nekünk, az ifjúsági csoport is egy új kezdet, szeretnénk megújulást...s hát ezért is. Erre a kisebb lány: "de nekünk is kezdet minden... s mi is imádkozni akarunk!"
Jól van, jött a gondolat: "Akkor nektek úgy lesz böjt, ahogy mi is szoktunk alkalomadtán: legyen a kedvtelésetek böjtje, a mesézés-böjt (tv.-internet mellőzése) ! Helyette kérjetek, hogy többet olvassak nektek történetet (Bibliából), s imádkozhatunk együtt. Vagy édességböjttel is próbálkozhattok...:)"
 A gyakorlat ezután következik, ezért nincs mivel dicsekednünk, de rájöttem, hogy ha az adakozást, s imádkozást már gyerekkorban tanítjuk, a böjtöt, önmegtartóztatást, közbenjárást is meglehet kezdeni.
Természetesen, ebben is elsődleges a hiteles példamutatás!

Bízd Újra Életed Krisztusra!

Megfáradás nélkül

Ősszel új szolgálati helyre költöztünk. Miközben ki-be pakolgattam a holmikat a költözés heteiben, végig gondoltam az elmúlt tíz év áldásait. Bárcsak azokat is eltehetném s magammal vihetném az új helyre! Van, amit lehet, emlékként a szívemben. De az emberek, a helyek maradnak. Több reggelen meglepett egy békés szomorúság emiatt. Néha úgy éreztem, el is fáradtunk ahhoz, hogy újat kezdjünk. Mindent elölről - nem csak a lelki munkát, de még a fészekrakást is bizonyos értelemben. Egyik reggel ebben a különös csendben meglátogatott a Kegyelem. Az Eszter magazint forgattam, újra és újra elolvastam. Mintha azt is magammal akarnám vinni az írókkal s olvasókkal együtt...

Egyik oldalon ez állt: „erejük megújul, futnak, és nem fáradnak el”.

Mi a titka a megfáradás nélküli életvitelnek? Az igevers ezt mondja: De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 40,31

Bízni az Úrban azt jelenti, hogy amikor elfáradok, semmi más nem jelent nagyobb erőforrást a Vele való kapcsolatnál. Sem a közösség, sem a szerelem, sem a gyermekeim, sem a munka, tanulás vagy sikerek, sem a kikapcsolódás, sem a megszerzés öröme, sem pótszerek, sem semmilyen áldás, még a kiérdemelt pihenés sem helyettesítheti Istent, amikor megújult erőre van szükségem. Ő elég nekem, mert bízok Benne, s ezért erőm minden reggel megújulhat!

Bízni az Úrban azt jelenti, hogy kitartok. Szeretek futni. Bárcsak rendszeresebben tehetném. Mikor újra kezdem egy-egy kihagyott időszak után, nagyon hamar elfáradok. De ha van állóképesség, még ha egyedül is teszem, és havazik, hideg van, futok és futok, újabb energiához jutva így. Ha van rendszeres közösségem az Úrral, ha a lelki küldetésben is folyamatosan felveszem a terhet (nem csak időnként, kiszámíthatatlanul) a munkahely, a fakanál, a leckeellenőrzés mellett, erősebbé válok. Kitartok, mert bízom Benne, s ezért futok és nem fáradok meg!

Bízni az Úrban azt jelenti, hogy győzök! Látom a célt, amit Krisztus helyezett elém. Ha szeretek, tudom, hogy megéri viszonzás nélkül is, mert ez az egy megmarad. Ha gyermeket nevelek, nem csupán a jelent látom benne, hanem azt, akivé formálhatja az Isten. Ha szolgálok, nem csak a sírva áztatott vetőmagot nézem, hanem fölemelem a fejem s örömmel várom az aratás idejét. Amikor bűneim bánom, tudom, hogy üdvösség vár rám. Győzök, mert bízom benne, s ezért szárnyalok! Nagy a mérce. De olyan jó, hogy vannak bibliai ill. mai példaképek is, akiknek követhetjük kitartó életfutásukat.

Közben már az új helyen lakunk. A „dobozokból” előkerült újra a szeretet, öröm, béke s az ajándékok is, egy újabb lehetőséggel a megfáradás nélküli szolgálatra.

Kedves lányok és asszonyok! Kívánok erőt, kitartást és győzelmet az új évhez! 

Bízd Újra Életed Krisztusra!

Budai Evódia