Megfáradás
nélkül
Ősszel új szolgálati helyre költöztünk. Miközben ki-be pakolgattam a holmikat a költözés heteiben, végig gondoltam az elmúlt tíz év
áldásait. Bárcsak azokat is eltehetném s magammal vihetném az új helyre! Van,
amit lehet, emlékként a szívemben. De az emberek, a helyek maradnak. Több
reggelen meglepett egy békés szomorúság emiatt. Néha úgy éreztem, el is
fáradtunk ahhoz, hogy újat kezdjünk. Mindent elölről - nem csak a lelki munkát,
de még a fészekrakást is bizonyos értelemben. Egyik reggel ebben a különös
csendben meglátogatott a Kegyelem. Az Eszter magazint forgattam, újra és újra
elolvastam. Mintha azt is magammal akarnám vinni az írókkal s olvasókkal
együtt...
Egyik oldalon ez állt: „erejük megújul, futnak, és nem
fáradnak el”.
Mi a titka a megfáradás nélküli életvitelnek? Az igevers
ezt mondja: De akik az
Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem
lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 40,31
Bízni az Úrban azt jelenti, hogy amikor
elfáradok, semmi más nem jelent nagyobb erőforrást a Vele való kapcsolatnál.
Sem a közösség, sem a szerelem, sem a gyermekeim, sem a munka, tanulás vagy
sikerek, sem a kikapcsolódás, sem a megszerzés öröme, sem pótszerek, sem
semmilyen áldás, még a kiérdemelt pihenés sem helyettesítheti Istent, amikor
megújult erőre van szükségem. Ő elég nekem, mert bízok Benne, s ezért erőm
minden reggel megújulhat!
Bízni az Úrban azt jelenti, hogy kitartok.
Szeretek futni. Bárcsak rendszeresebben tehetném. Mikor újra kezdem egy-egy
kihagyott időszak után, nagyon hamar elfáradok. De ha van állóképesség, még ha
egyedül is teszem, és havazik, hideg van, futok és futok, újabb energiához
jutva így. Ha van rendszeres közösségem az Úrral, ha a lelki küldetésben is folyamatosan
felveszem a terhet (nem csak időnként, kiszámíthatatlanul) a munkahely, a
fakanál, a leckeellenőrzés mellett, erősebbé válok. Kitartok, mert bízom Benne,
s ezért futok és nem fáradok meg!
Bízni az Úrban azt jelenti, hogy győzök!
Látom a célt, amit Krisztus helyezett elém. Ha szeretek, tudom, hogy megéri
viszonzás nélkül is, mert ez az egy megmarad. Ha gyermeket nevelek, nem csupán
a jelent látom benne, hanem azt, akivé formálhatja az Isten. Ha szolgálok, nem
csak a sírva áztatott vetőmagot nézem, hanem fölemelem a fejem s örömmel várom
az aratás idejét. Amikor bűneim bánom, tudom, hogy üdvösség vár rám. Győzök,
mert bízom benne, s ezért szárnyalok! Nagy a mérce. De olyan jó, hogy vannak
bibliai ill. mai példaképek is, akiknek követhetjük kitartó életfutásukat.
Közben már az új helyen lakunk. A „dobozokból” előkerült
újra a szeretet, öröm, béke s az ajándékok is, egy újabb lehetőséggel a
megfáradás nélküli szolgálatra.
Kedves lányok és asszonyok! Kívánok erőt, kitartást és
győzelmet az új évhez!
Bízd Újra Életed Krisztusra!
Budai Evódia
