"terülj, terülj asztalkám" doboz

A gyerekek találták ki, hogy legyen egy ilyen doboz, amibe beleírják kedvenc ételüket, süteményüket és jutalomként ki lehet húzni a dobozból. El is készítették, csupa csillogós, varázslatos. Én pedig szeretetből "előteremtem" a finomat, mert ugye, így segítenek nekem a jutalmazásban:) Azt a részét élvezem, amikor kihúzzák nagy izgalommal egy jó jegy, vagy mikor milyen jó tett után, hogy este, holnap mi készüljön... meg az a része is nagy élvezet, amikor eszik a finomat. Eszembe jutott, amit Piroskánál olvastam, hogy a tini gyerekeknél egyik szeretetnyelv a finom étel. Hát kérem, olyan jó gyerekeim voltak, hogy készíthettem a palacsintát, tejberizset, csokis muffint, pizzát, sós csigát, csokis csigát, szalma krumplit, forró csokit, meleg szendvicset, de a képviselőfánkot halasztottam most.
Döntse el mindenki, hogy ez az ötlet mennyire jó. Én tapasztalom:P

diákok az ünnepekről

Mikor az iskolákban a diákokkal beszélgetek, egy-egy feleletben megtalálom vagy feltételezem az én gyerekeim lehetséges válaszát is... Hajlamos vagyok le is ellenőrizni:) Tudom, ez amolyan ártalom néha:P
 Közel 100 olyan 14 év körüli diákot kérdeztem. Szerintem elgondolkodtató a válaszuk, amit névtelenül írhattak meg. Nem mind gépelem be.

Mit vársz a karácsonytól?

• ajándékot, szeretet, békét stb.
• hogy együtt legyen a család
• hogy édesapám hazajöjjön
• hogy kibéküljenek a szüleim
• hogy mégse legyen válás belőle
• hogy végre ne az iskoláról beszéljenek
• semmit 
• hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik (nem is olyan sokan írtak ilyen jellegűt, mint gondoltam)

(volt egy másik kérdés is, hogy mit szeretnél ajándékba kapni, ezért ennél a pontnál nem vártak el anyagi dolgokat. érdekes, pedig nem magyaráztam ezt el...)

Mitől félsz, ha az ünnepekre gondolsz?

• családi botránytól, veszekedéstől (ezt nagyon sokan írták, 34-en)
• hogy nem lesz elég pénzünk, hogy nem kapok semmit, mert elfogy a pénz rá, a költekezéstől (rengetegen anyagi vonatkozású dologtól félnek. milyen kár, hogy sok helyen a pénz sokat van emlegetve egy ünnep közeledtével is. és az is szomorú, hogy tényleg némelyeknek okuk is van a félelemre...20-an)
• a templomi szerepléstől
• hogy meghal nagytatám, aki a legjobban szeret engem ezen a földön
• nem fog tetszeni az ajándékom
• a takarítástól (elég sokan írták, 15-en:)
• a nagy "semmitől" -hogy ez is csak egy ünnep.
• nem félek

 A te gyereked vajon mit válaszolna? Talán nincs az általam leírt válaszok között. Nem is baj.

Mielőtt felrobbannál

Nem tudom, hogy a hormonokra mennyire lehet a nem kívánt hangerőt, hangnemet kenni, de én szívesen megteszem, ha segít a dolgok rendezésében... Ugyanis egyre többet szembesülök azzal, hogy az én drága, aranyos, kedves, nagy gyermekeim (csak 10 ill. 13 évesek) szeretnek (!)vitatkozni velem. No, eddig is tették, de most a hang is más...

Jaj, csak bírjam ki ezeket az éveket higgadtan, derűsen! Túl ideális lenne? Addig is hűségesen megveszem a Harmatcseppeket, mert ott olyan jó kis cikkek vannak a tiniknek, és az enyéim el is olvassák buzgón, hál'Istennek... Igaz, a fenti cím olvasásakor, a hormonok miatt-e, nem tudom, de igyekvő mély hangon megszólal a fiam: Édesanya, ez itt kinek szól, vajon?!

Nem mertem válaszolni...

Erre már csak utolsó csepp a pohárban, hogy Csaba reklámozza vasárnap a lapot a gyülekezetben, utalva erre a cikkre, hogy hát legtöbb "robbanásnak" az okai sokszor a szülők lehetnek. Sandítok a fiamra, jaj de jó, nem figyel! Erre itthon azt mondja az egyik: Édesanya, hallottad? A Harmatcseppek ára egy évre csupán 3 kóla ára, mondta Csaba bácsi. Vajon felrázott kóla? Olyan, ami robban???

Ezek a hormonok... Mondom, kikészítenek!:)

UI. RENDELJÉTEK MEG A HARMATCSEPPEKET! Még lehet:)