Volt, hogy az akartam lenni. Ez nem is gond, legyünk tökéletesek, mint ahogy a mi mennyei Atyánk is az! Csak az volt a probléma, hogy másokban kerestem a megoldást. Ez ilyen társ, az olyan szerelmes, a harmadik anyaként is kiegyensúlyozott, okos, csinos, fitt, házias, nem is folytatom, mindenki tudja. Amíg másokhoz hasonlítja valaki magát, addig tökéletlen marad. Természetesen kellenek a jó példák, mentorok akár, meg is kell tanulni, ami nálunk is építene, de a lényeg a motiváció: büszkeségből szeretnék a legjobb lenni?! Magam s lehet mások előtt is a tökéletes, a követhető, hogy látjátok, így kell ezt csinálni...?! Vagy a férjem iránti önzetlen szeretetből, mély szerelemből igyekszem?! Ha igen, érdekes, máris tökéletes feleség vagyok, pedig még semmit sem tettem, csak engedtem, hogy szeressen az Isten, s továbbadtam.
Hm... a gyülekezet is Krisztus menyasszonya. Sokszor, ha részt vettem egy-egy gyülekezet istentiszteleti alkalmán, vagy hallottam „nálunk így a vezetőség, úgy a sok megtérő”, kívántam nagyon, hogy nálunk is... Hogy a mi lelki családunk is tökéletes legyen. De miért?! Ez a kérdés...
A tegnap most már tényleg minden elvárástól megszabadított az Isten Lelke. Úgy akarom fogadni őt, ahogyan a gyülekezetünknek a legjobb, s az lehet sok mindenben más a Lélek megnyilvánulásaiban, mint amit máshol látok. Mert más az összetétele a tagoknak, másak az ajándékaink mennyisége, minősége. Örülök, hogy a légkör egyre szabadabb arra, ha valaki pl. felemeli a kezét dicséretek közben, nem botránkozik senki, mint ahogyan az is természetesen helyes, hogy valaki csöndben vágyik a halk és szelíd szóra, vagy éppen a térdeplőre térdelve imádja az Urat, s igenis az imaóra jelenti a feltöltődést legalább úgy, mint a hangszerelt ének-zene. MIndez azért, hogy neve megdicsőüljön, s még sokan megtalálják az Urat nálunk. Miközben vágyom a még többre ezekben (Ó, csak az Úr tudja, hogy mennyire, de mennyire...!), hálát adok azért, amit nekünk megadott már az Úr! Még sehol nem éltem át a szívből éneklést így, mint itt szoktam...lehet az énekkarral, vagy csak közösen, de sokszor megadja a Lélek, hogy úgy éneklünk, hogy lehet akármilyen zenekar és csapat elől, az nem nyomhatja el Isten népe hangját...mert szívből-lélekből énekel MINDENKI! Gyerekektől, felnőttig. Méltó, méltó a Bárány!
A gyülekezetben is vágyakozom azután, amit még adni akar és fog a Lélek, ami nem erőltetett másolat, s ugyanakkor„vágyakozom azután, ami már a miénk”! Hiszem, hogy az Úrnak is az Ő élő menyasszonya a tökéletes, az, akit Fia vérén megváltott, s aki szívből feltétel nélkül tiszta szívből viszont szeret...még ha a fehér ruhája sokszor nagyon váltakozó stílusú is!
Szeretem itthon. Szeretlek Nagyváradi Belvárosi Gyülekezet!
s hogy visszatérjek az írásom kezdetére: szeretem a férjem! „Tökéletesen”.J
