Úgy örülök, hogy nőnek születtem:)

hogy babázhattam sokat (pedig nem volt Barbie babám:P, hogy háziasszony, otthonteremtő lehetek stb.
persze, ha az előző bejegyzésemet olvassuk,mondhatni, hogy háború után könnyű hősnek lenni:P
de komolyra fordítva a szót, ez kicsit olyan, mint mikor lány voltam, olyan szép volt, hogy gondoltam az az élet, a szabadság... aztán most már nem lennék lány semmi pénzért, még fiatalon se:)
ha valaki ezt nem érti, akkor eszébe juttatom ezt az idézetet, miszerint „ A nőt szeretni kell, nem pedig megérteni.” :) 
Isten előbb tudta, hogy nekünk a szeretet legtöbb, mi adható, mint akitől ezt idéztem, hisz meg van írva a Bibliában is:). 
száz szónak is egy a vége: hála Istennek, nőnek születtem!:)