Gyermekeim közül abban lép fel féltékenység, aki elbizonytalanodik éppen a szülői szeretetet illetően. Ha észrevesszük, igyekszünk feltölteni a "szeretet tankját" és megnyugszik, nem irigykedik a másikra. Te szoktál-e féltékeny vagy irigy lenni, ha látod, hogy Isten mást megáld? Lehet, nem is érdemli...
Ilyenkor kell közelednem az Istenhez, ahol megbizonyosodom, hogy ott vagyok én is az Ő szívén, és ő nekem a legjobbat szánta, bármit is megengedne az élet. Ezután már érdekel is engem, hogy kinek milyen dagadt a pénztárcája, vagy sikert sikerre halmoz munkában, családban, míg én még csak a kevesen igyekszem hű lenni. Inkább örömmel szólalok meg: Áldott legyen az Ő neve! Ez az abszolút isteni hűség egyik kis vetülete az emberen....
