Hallottam olyanokat, akik kiábrándultak ebből a könyvből, mert hát Linda arra bátorít, hogy így szeressük a férjünket, meg úgy tartsuk rendben az otthonunkat, legyünk megbízhatóak, szorgalmasak, összeszedettek stb. Ezzel a derék asszony példáját is sutba vágnánk, hogy ugyan már, elég a tökélymániából, egyszerűen örüljünk az életnek s szeressünk, ahogyan tudunk, mert ez a legfontosabb.
Ma olvastam egy jó cikket, amit megosztott valaki. Mondanivalója az, hogy férjünk egyet kíván azzal szemben, hogy mi listát írnánk, hogy minek örülne a férjünk a részünkről. Egyet, hogy kevesebbet tegyünk, hogy időnk, kedvünk legyen "lenni" a számukra, mint barát, mint társ.
Hova jutottunk megint? A nagy egyensúlyhoz, amit már ősz óta kívülről fújok magamnak, de úgy látszik, mégsem eleget: "mindenkiben van egy lenni és egy tenni, egy Mária és egy Márta, s mindkettő a Jézus barátja."
A sorrend a titok!
Summa summárum:
Csak úgy, mint az Úrral, gyermekeinkkel, barátainkkal, elsősorban önmagunkat kell adnunk, együtt töltött időt! Hogy ez minőségi idő-e? Azon mérem le, hogy utána tudok nemet mondani dolgokra, s ha kell kétszer annyit tudok egyebet is tenni értük, mint előtte! S ez nem feltétlenül látható cselekedetekben mérhető csak le. Több ennél: az ilyen feleség "nyelve szeretetre tanít, nem fél a holnaptól, férje, gyermekei dicsérik őt..." mint a derék asszonyt. Maradjon hát példa!
