Oldalak

2015. augusztus 9., vasárnap

tisztes távolság

 (ez a kép azért kedves, mert a lányom most is így ragaszkodik az apjához, meg hozzám is, de képet a mostaniról nem teszek föl... :) )
Lassan a két nagyobb gyermekünk mintha a tini éveik vége fele közelednének. Jelentem: kibírható, és nagyon élvezhető! :)
 Mindig vágyam volt, hogy tini gyerekeinkkel ne szakadjon meg a kapcsolat, váljunk ezekben az években jó barátjukká,de ne kelljen nekik kölcsönösen a szülők terheiből átvenni, a kölcsönös tisztelet is erősödjön...ahogyan én is tapasztaltam tini éveimben. Egyre inkább különleges ajándékként élem meg a szüleimmel való kapcsolatot, még ha nem is volt tökéletes, de szeretnék minél többet tovább adni az enyéimnek belőle.
Egyszerűen két gondolatot fogalmaztam meg a tapasztalatból:
-kicsi korban a szülő kell tanítsa a gyermeket a "tisztes távolságra". Pont amikor leginkább kialakul a kötődés? Igen, ebben az időszakban kell megtanulja minden gyermek engedelmességgel is szeretni a szüleit és tisztelni őket! Ez a szülő felelőssége. A férjem elől járt ebben, jó volt követni, összefogni.
- tinikorban a szülő kell megtanulja a "tisztes távolságot". Engedni a gyermeket "ki-kirepülni", nem csak, amikor már elhagyja a szülői házat. Tisztelni a  felnőtté válás időszakában, s mégis előtte járni. Barátként beszélgetni, mégis mértékkel osztani meg dolgokat: ő sem kell mindent elmondjon, hisz bízom benne... és még sincs titkolózás. Nyíltan állunk egymás előtt. Szülőként még inkább figyelnem kell, hogy mivel terhelem meg ebben az őszinte barátságban.

A KULCS MINDKÉT IDŐSZAKBAN A KOMMUNIKÁCIÓ. Kicsi korban kell megalapozni, mondom úgy, mint akinek két kisebb gyerek is van. Élvezet legyen a gyerekeinkkel való beszélgetés! Semmi sem butaság, kicsinyes, értelmetlen abból, amit közölnek, kérdeznek. Nincs tabu! Ha ezt a kapcsolatot értékként munkáljuk és ápoljuk, tini korban is a legjobb eszköz a jó kapcsolat helyreállítására: újra meg újra. Mert kérem a viharok ilyenkor jönnek, de el is mennek, hála Istennek. Nem elég ekkor kezdeni a beszélgető viszonyt, de nem túl késő.  Sokat imádkozom a gyerekeimmel való jó beszélgetésekért. Mindegyik ajándék.

Aztán eljön az idő, amikor teherbíró felnőttként barátok maradunk, amilyen minőségben a Jó Isten megajándékoz ezzel, úgy szeretném elfogadni. De édes szüleinek mindig megmaradunk.
Persze, tisztes távolságban! :)
 (ez a kép meg azért tetszik, mert a fiam örökölte az apjától azt, hogy nagyon meg tud nevettetni. Sokszor sikerül nekik.)
 

Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL